Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-15 / 3. szám

' fürdőkád, színes televízió, hűtőszekrény, mosógép és építőanyagok. Mindezek sok. év óta csak elvétve, hébe-hóba találhatók a boltokban,s ha akad is belőlük, csak "pult alól", csúszópénzért kaphatók. - Az Amerikából hazaruccanó turista nem akar szeget, csavart, vagy éppen mosógépet venni. De aki építkezik, új otthont rendez be, vagy éppen csak színesben szeretné nézni a televizió műsorát, annak hiába ajánlják a Váci-utcai divatáruüzleteket, vagy a népművészeti boltot. - A szocializmus négy évtizede alatt oly nagyot fejlődött magyar ipar nem képes kielégíteni a legelemibb szükségleteket sem.

"Nyolcvan év született Kossá István" címmel olvastunk érzelgős visszaemlékezést a 2+5 utáni idők nagyhangú kocapolitikusáról, a demagóg villamoskalauzról, Kossá elvtársról. Kevés nála ellenszenvesebb és üresfejűbb figurával dicsekedhetett a "felszabadulás" után az MKP. Gerinctelenségére és jellegtelen karakterére jellemző, hogy mindvégig a felszínen tudott maradni» a Rákosi terror idején éppúgy magas tisztségekben ült,mint ahogy 56 után se volt gondja a mindennapi kenyérre. Összeizzadt egy könyvet is, melyben "A Dunától a Donig" címmel munkaszolgálatos élményeit gyűjtötte össze. A mostani cikk méltató szavakkal emlékezik meg a kötetről és idézi egyik bevezető mondatát» "Minden, ami 19^Ú. március 19* után történt, csak folytatása volt 1919* augusztus 1-ének (Ezen a napon vonult be a nemzeti hadsereg Budapestre és bukott meg az első proletárdiktatúra S.Gy.), csak még brutálisabb eszközökkel és formákkal." Eddig rendben is lenne a dolog* Kossá elvtárs eszerint vélekedett, dehát ő csontja velejéig kommunista volt. Arra tessék figyelni, ami most következik zárójelben a könyvismertetés közepetáján* "(Nem árt ezt aláhúzni korunkban -mármint Kossá -Lstván megállapítását-, amikor oly sok apologetikus (!) mű jelenik meg Horthy Miklósról és a két világháború közötti idő nem egy szereplőjéről.)" - Eddig az idézet, amire érdemes fölfigyelni! Nicsak! A pártnak úgy látszik, nem tetszik, hogy az utóbbi években valóban napvilágot láttak otthon visszaemlékezések, tanulmányok, melyek - ha nem is apologetikusan, bocsánatkérően, de tárgyilagosan kezelik a témát és nem csak szenynyet szórnak a Horthy-korszakra és szereplőire. Ügy tűnik, ha a hivatalos politika nem is, de a széles közvélemény kezdi "rehabilitálni" a Horthy-rendszert... Elgondolkozhatna ezen az emigrációban is néhány saját fészkébe piszkító politikus és botcsinálta történész. /<

Ceausescu nagy beszédet mondott a román pártvezetőség ülésén s hangsúlyozta,hogy legfontosabb tennivalónak tartja a szomszédos országokkal való kapcsolatok erősítését. Rámutatott arra, hogy a szocialista országok közti szolidaritást a "nézetkülönbségek áthidalásával" kell elmélyíteni./ (Vajon a kisebbségek helyzetén való javítást ide sorolja-e a román diktátor?...)

uMilka Plancic jugoszláv államfő gyökeres változásokat sürget!" - ezzel a sokatmondó címmel ad hírt a Magyar Távirati Iroda egy belgrádi kormánytanácskozásról. Ezen gazdasági kérdésekről volt szó és a résztvevők arra a megállapításra jutottak, hogy - idézem - "az egész társadalom mozgósítására van szükség ahhoz, hogy Jugoszlávia kilábaljon a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetből és megőrizhesse egységét." Plancic még kijelentette: "Az újabb külföldi kölcsönök csak lélegzetvételhez juttatnak bennünket, de tartós megoldást csakis a gazdaságszilárdítási program hozhat." - Jól tudjuk, hogy Jugoszlávia a Kominternnel való szakítása óta - harmincegynéhány éve - és mint a Varsói Paktumon kívülálló ország különleges elbánást élvez a kapitalisták részéről és nyugattól sok gazdasági kedvezményt kap. Belső gazdasági berendezkedése azonban ortodox kommunista elveken épül s most - a nyugati segítség ellenére - a csőd szélére jutott az ország. A marxizmus itt is megbukott, talán még látványosabban, mint bárhol másutt... A kormány nyakló nélkül veszi fel a nyugati dollárkölcsönöket, de a Tito örökébe lépett kollektiv vezetés már ráébredt, hogy a kölcsönök csak ideig-óráig segítenek s ráadásul azokat vissza is kell fizetni. A helyzet nagyjából minden kommunista országban ugyanaz* reformokkal, új mechanizmussal, Jugoszláviában "gazdasagszilárdítási programmal" próbálják menteni a menthetőt, úgy, hogy a cégér maradjon, de ^a marxista gazdasági gyakorlatból minél több. ballaszttól megszabadulhassanak. Úgy mentik meg a marxizmust, hogy szemétre vetik a szakállas világmegváltó majd' minden tételét. Dehát a kommunisták inkább föláldozzák tanítómesterüket, csak ők megmaradhassanak a hatalomban. Amihez jöhet egy kis jólét is* afféle kapitalista jólét...- 5 -