Független Magyar Hírszolgálat, 1984. március-1985. február (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-15 / 2. szám

hét indulatosan védeni álláspontot és támadni a másét, de egyet nem szokás: véleményeltérés, felfogáskülönbség miatt bárkit terrorizálni, lenyomni, lehetetlenné tenni, megnyomorítani, állásából kirugatni, börtönbe zárni, deportálni,lakásából kiebrudani, hivatásától eltiltani, egy életre tönkretenni. Mint az a Rakosi-rendszerben mindennapos volt. (Es még napjainkban sem ritka...)

Az emigrációban ismeretlenek ezek a módszerek: itt lehet éles érveket, kemény argumentumokat használni, esetleg - némely ingerültebb "szóváltás“ hevében még sértegetéssé is fajulhat a vita, de bunkót nem szokás alkalmazni. És az ellenvélemény miatt senki ember fiának még a haja szála sem görbülhet meg.Mert itt demokrácia van és szabadság. Ami aligha emlékeztethet épeszű embert a Rákosirendszerre - még ellenkező előjellel sem.

Különös módon az is nagyon zavarja Fekete Gyulát, hogy az emigránsok között sok szó esik a múlt bűneiről, a Rákosi-terror és a kommunizmus későbbi korszakainak embertelenségeiről. Ö ezt - iró létére - érthetetlennek tartja, és igy vélekedik, nem kis gúnnyal: "Hajdani sebeiket életük nagy értékei között őrzik a disszidensek. Mint nagyanyám a mirtuszkoszorut. Nem csupán őrzik, heveny állapotban is tartják, kéjesen elvakardatva, ha már hegedni készül." Majd pár oldallal később: "A régi, hegedő sebek^folytonos elvakarása - voltaképen önigazolás ..."

Nem tudom, milyen érdeke fűződik Fekete Gyulának ahhoz, hogy a kommunizmus régi és kevésbé régi bűnei minél gyorsabban feledésbe menjenek? Mint iró, nem érzi-e szükségesnek és indokoltnak, hogy fény derüljön a közelmúlt még homályban lévő eseményeire és nem része-e ezeknek a magyarság ellen elkövetett bűnök felderítése? A hazai közvéleményben is egyre erősebben támad föl az igény arra, hogy megtudja az ötvenes évekről a teljes valóságot. De otthon még ma sem lehet mindenről beszélni: Rákosit már lehet szidni, de hajdani cinkosait, beosztottjait nem. (Akik közül sokan még ma is magasa pozíciókban ülnek és soha nem nyerték el büntetésüket - mint ahogy az áldozataik sem kaptak soha elégtételt.)

A szabad világban számunkra nincsenek kényes kérdések, nem léteznek tabuk: a mi dolgunk törődni azzal, hogy a közelmúlt magyar történelmében ne* maradjanak "fehér foltok" és hogy a magyar nép ellen elkövetett bűnöket soha' le lepje be a feledés pora. Bármennyire is kényelmetlen ez egyeseknek - és elsősorban a mai rendszer urainak - a mi kötelességünk az, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk!

Azt is a "politikai hisztéria" jelének veszi az író, hogy az emigráció nem szívesen fogadja az iskolái számára Magyarországról küldött tankönyveket. Gúnyosan írja: "Az egyik díszítő rajzolatban ötágú csillag rejtőzik, vörösre festve" s ettől a "hazai mételytől" féltik egyesek a kinti fiatalokatFekete Gyula téved: nem csak ettől. Nemcsak a vörös csillag rajzától, hanem a könyvekben lévő történelemhamisitásoktól, a be léjükcsempészett propagandától. Lehet, hogy o ezt nem érzi. Es nem érti. Mint ahogy - úgy látszik - azt sem érti, miért van jogunk egyszer nekünk emigránsoknak is visszautasítani néhány hazai könyvet abból a sokezernyi nyomtatványból, amivel Budapestről elárasztják a szabad világot, amikor ők elzárkóznak minden nyugati magyar könyv és újság beengedése elől.

Általában a "Meditáció Amerikáról" hatvan oldalának minden sora is azt tanúsítja, hogy Fekete Gyula ittjártában nem sokat értett meg az emigrációból. Mint ahogy nem nagyon értette Amerikát, de a demokráciát sem. A magyarázat világos: számtalan megjegyzésével elárulja, hogy ő szivvel-lélekkel hive és elkötelezettje a szocializmusnak. Az ő szóhasználatával élve: a "létező szocializmusnak". S ha kifogásol is néha valamit, bírálata soha nem ellene szól. Mindig érte. A szocializmusért, annak sikeréért.

Nem csoda hát, hogy idegenül mozgott közöttünk s előítéletekkel terhelten nézett körül Amerikában. 3 hogy meg tudja őrizni belső biztonságát, hamis erkölcsi fölényt erőltetve magára fölvette azt a pózt,melyet annyira ismerünk Magyarországról érkezett látogatóktól: elfogadják, amit kapnak, élvezik a szabadságot s mindent, ami azzal jár, de közben fanyalognak, kritizálnak s a világért sem ismernék el, milyen sanyarú a szocializmus, ahová vissza kell térniük. Mert csak igy képesek kompenzálni tudatalatti kisebbségi érzésüket.

Fekete Gyula is abból a társadalomból jött közénk, melynek ellentmondásai és hazugságai feloldhatatlan (bár tagadott) belső konfliktusokat okozva megzavarják a tisztánlátást és elsorvasztják,savként marják szét az ítélőképességet.

Véleményét - véleményüket - igy kell fogadnunk. S hogy ez a helyzet, nem az ő hibájuk. Hanem a társadalmi rendé - a kommunizmusé -, melyben élni kényszerülnek. Ezért pedig csak részvétet érezhetünk irántuk.- 3 -x