Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-15 / 10. szám
kát s főleg a gazdasági helyzet, valamint az emberi jogok alapján a jók és a rosszak csoportjára osztotta a szovjet blokk országait. A magyarországi pártsajtó ingerülten tiltakozott a dicséret ellen és kikérte magának a megkülönböztetést. Sietett leszögezni« Magyarországon kommunizmus van és az is marad,még akkor is, ha egyes nyugati politikusok másirányú fejlődés jeleit vélik fölfedezni. Végül nyomatékosan hangsúlyozta a magyar nép tántoríthatatlan hűségét a szövetséges Szovjetunióhoz..... Kádárék olyan reményeket táplálnak, hogy a hazai gazdasági reformok mindvégig meg fognak maradni a maguk korlátái közt s azzal bíztatják magukat, hogy soha nem terjedhetnek át a politika területére, hogy társadalmi változásokat sürgessenek. Pedig áttörténe Imi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kettő összefüggése majdnem törvényszerű s a .gazdasági reformok a társadalom politikai rendszerének megújítását is elindíthatják. Erre célzott Bush alelnök is bécsi beszédében s ez módfelett fölidegesítette az elvtársakat. Akik még a legkisebb változás gondolatától is hideglelést kapnak. Pedig az új értelmiség gondolkodó rétegében már él az igény a változásokra. Erre mutat az Antal Lászlóval folytatott beszélgetés befejező része, melynek minden mondatára érdemes nagyon odafigyelni« "Jelentős valószínűsége van a sikernek - mondja konkluzióképen Antal László a gazdasági reformokról -, de szó sincs arról, ho^y ez a valószínűség, mondjuk, nyolcvanszázalékos. Van három lehetőség« megpróbálhatunk a középúton, nehezen mozdulva, apró változtatásokkal, mindenkivel egyeztetett, bürokratikusán hozott döntésekkel lavírozgatni. E lehetőség elkerüli a nagy változtatásokat. Megpróbálhatjuk a reformot előrevinni. Ez nagyon nagy megújulást jelentene, amelyen belül nemcsak a szűkén vett gazdasági mechanizmus, hanem a politika is módosulna. Itt például a munkások beleszólási jogaira gondolok, arra, hogy az üzemi demokráciát ne citrompótló alapon szervezzük meg. Avagy« ha ez nem sikerül, marad a szigorú központi ellenőrzés, amely látszólag nagyon hatékony. Az első, a középút egyre kevésbé reális. A másik két lehetőség esélyei nőnek." Antal László véleménye, hogy az óvatos, tessék-lássék változások ideje már lejárt. Nagyobbarányú, széleskörű, a gazdasági élet keretein túlterjedő változásokra van szükség. S ha ez nem sikerül, ha a hatalom gátat vet a megújulási folyamat elé, marad a harmadik alternatíva, visszatérés a régihez, a diktatúra módszereihez. Vagy-vagy* középút aligha van, mert az idő megérett a változásokra. A tét komoly* vagy sikerül továbbvinni a folyamatot, vagy bekövetkezik a másik véglet és a beijedt párt a kesztyűs kéz politikájáról ismét rátér a kemény kéz politikájára. Minden attól függ, Moszkva meddig tolerálja a reformokat. Az teljesen mindegy, hogy Kádár vagy másvalaki van a párt élén, az egyik éppúgy báb, mint ahogy az lesz utóda is« tőlük nem függ semmi, lehetőségeik igen korlátozottak. Fölösleges az aggódás, hogy ha Kádár egyszer megy, rosszabbodhat a helyzet. Abban sem volt semmi része, hogy javult* minden Ötvenhatnak köszönhető, ami engedékenységre késztette a Szovjetuniót. És köszönhető még természetesen a magyar nép életrevalóságának, rátermettségének. Melyek révén még a jelenlegi korlátozott lehetőségek között is jobb életet tudott biztosítani a maga számára. A magyar nép kétszer aratott győzelmet a kommunizmus fölött* egyszer katonailag verte meg, amikor I95ú-ban elsöpörte a pártdiktatúrát és visszavonulásra kényszerítette a szovjet hadsereget. Másodszor pedig akkor győzte le a kommunizmust, amikor a maga adottságai között a gyakorlatban bizonyította be, hogy a marxi-lenini tanok használhatatlanok és szemétre valók. Magyarországon kettős vereséget szenvedett a kommunizmus* vajha egyszer a "nagy rendezésnél", egy új világ születésénél javára fogják-e írni ezt népünknek?... x x x A Nagy Októberi Szocialista Forradalom november 7.-i évfordulója előtt már napokkal megkezdődött a hazai pártsajtóban a Szovjetunió soronkívüli dicsőítése* egymást érték a cikkek, melyek a nap jelentőségét méltatták és a világtörténelem fordulópontjának nevezték Leninék forradalmának kitörését. A sok szolgaian hódoló cikk közt olvastunk egyet a Magyar Nemzetben, melynek öntudatosabb volt a hangja a többinél. Megnéztük^ ki írta? S kiderült, hogy a "Nagy Október és a Szovjetunió külpolitikája" című írás szerzője V.N. Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ilyen munkatársakkal dicsekedhet a mai magyar sajtó...
