Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-15 / 10. szám

Az október utolsó vasárnapján lezajlott argentínai választásokról vastagbetiís gycízelmi jelentésekkel adnak hírt a november 1-i magyarországi lapok. Nagyon a kedvükre történt, ho^y a peronisták vereséget szenvedtek és Raoul Alfonsin pol­gári radikális pártját úgy ünnepük a hazai újságok, mintha legalábbis kommu­nista elveket vallana. Szegény Argentína! A katonák kilenc évig tartó uralma u­­tán végre a nép maga határozhat arról, milyen kormányt akar. A peronistáknak még mindig nagy tábora van az országban, de a nép többsége mégis a másik párt­ra adta a voksát« a peronistákban csalódott, a katonákból nem kér, most megpró­bálja a harmadik utat. Az ország jövőjét majd az dönti el, mennyire képes mér­sékelt maradni az új uralkodó párt. Mert ha túlságosan balra csúszik, ez magá­ban hordja egy új katonai diktatúra lehetőségét. A kommunista sa.jtó teljes hangerővel szidja ^eagan elnököt a grenadai invázió miatt. A gúnyolódó hangvételtől - hogy a nagy Amerika csak a 110 ezer lakosú kis szigettel szemben meri erejét fitogtatni - a felháborodásig minden skálát végigjátszik a hazai hírközlés, hogy az Egyesült államokat lejárassa a közvéle­mény előtt. "Európai gondolkodásmóddal nehezen emészthető meg - olvassuk a Ma­gyar Nemzetben -, hogy az invázió indokolásául szolgáló érveket hogyan próbál­ja Washington elfogadtatni Amerika népével. Miként kiáltották ki mumusnak a kis Grenadát, mely az ország biztonságát veszélyezteti." Kubáról egy szó sem esik, mint ahogy a katonai gépek leszállására alkalmas repülőtér építéséről is hall­gatnak a hazai lapok. És még valamiről feledkeznek meg az "imperialisták ál­tal lerohant és megszállt" Grenada szószólójául szegődött kommunista újságírók« arról, hogy 1956-ban a hatalmas Szovjetunió is azt akarta elhitetni a világgal, hogy a tízmilliós független Magyarország veszélyezteti a biztonságát és vérbe­­fojtotta a magyar nép szabadságtörekvéseit. Ez érthető volt az európai gondolko­dásmód számára?... Ugyanabban a november 1-i számban, melyben nem is egy cikk vádolja Reagan elnö­köt imperialista hóditással, eldugva egy hin az amerikai kongresszus felszólí­totta a kormányt, hogy 60 napon belül vonja vissza az amerikai csapatokat Gre­­nadaról. 1956 november 4 után a szovjet Központi Bizottság elfelejtette felszó­lítani Hruscsovot, hogy két hónap múlva vonuljon ki Magyarországról. így aztán még ma is ott vannak az orosz csapatok. Vajon össze lehet-e hasonlítani egymás­sal a két imperialista akciót? Érdemes figyelmesen elolvasni azokat a gúnyos megjegyzéseket is, amiket a hazai kommentátorok arra tesznek, hogy az Egyesült államok bevonta a hadműveletekbe a karibtengeri országok egy részének párszázfőnyi jelképes haderőit is« hogy ezál­tal megossza a felelősséget és úgy tüntesse föl az inváziót, mintha az közös akció lenne és nem amerikai agresszió. 1968-ban Gsehszlovákia lerohanásához a Varsói Szerződés tagállamainak csapatait is igénybevette a Szovjetunió, holott egymaga is megbirkózott volna a feladattal. De Brezsnyev kompromittálni akarta a "szövetségeseit" - így a magyarokat is - a közös fellépés látszatával. Ezt már elfelejették az elvtársak? Vagy a Brezsnyev-doktrína jogos, de a Reagan-doktrína- ahogy az amerikai elnök imperialista törekvéseit aposztrofálják - már nem az? Rotter La.jos mérnök, pilóta, repülőgéptervező 82 éves korában Budapesten elhunyt- olvassuk a szomorú hírt a Repülés baráti Köre és a család gyászjelentésében, melyet a november 1-i újságok közöltek, azzal, hogy a temetés október 3i-én volt a farkasréti temetőben. - Rotter Lajos - a népszerű "Lulu" - a magyar sportre­pülés legnagyobb egyénisége volt, megalapítója és lelke nemcsak a magyar, de a nemzetközi sportrepülésnek is. Számtalan sikeres repülőgéptípus, rengeteg kiemel kedő sporteredmény fűződik a nevéhez, melyet aranybetűkkel kell megörökíteni a magyar repülés történetében, példaként állítva Rotter Lajost a fiatalok elé! Béládi Miklós,^ József Attila-díjas kritikus és irodalomtörténész 55 éves korában súlyos betegség következtében Budapesten elhúnyt - olvassuk a másik gyászjelen­tést. A halálhírt követő rövid nekrológ méltatja munkásságát és kiemeli, hogy az utolsó^években sokat foglalkozott Béládi a határokon kívüli magyar irodalommal és az ő szerkesztésében jelent meg az első antológia nyugati magyar költők ver­seiből. Ez igaz. De az is igaz, hogy nem sok köszönet volt benne. A lengyel belkereskedelmi minisztérium közleményét ismertetik a november 1-i új­ságok, mely szerint e naptól kezdve Lengyelországban ismét csak jegyre kapható a-4-~

Next

/
Oldalképek
Tartalom