Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-15 / 10. szám

A reformok ellenzőinek malmára hajtja a vizet, hogy néhány évig tartó lendületes fejlődés után 19?8. óta a magyar gazdasági élet stagnál. Részben világgazdasági tényezők, részben a visszahúzó reflexek vagy szándékos szabotálás rovására ^írható gazdaságirányítási hibák miatt bekövetkezett a megtorpanás, ami a legfó'bb érvtol foszto-tta meg a reformközgazdászokat« hogy az életszínvonal emelését csak így lehet biztosítani. A legtöbb^ amit az életszínvonalról manapság ígérni tud a kormány, hogy marad a jelenlegibe legutóbb már olyan hangok is hallatszottak hivatalos helyekről, hogy egy-két százalékos csökkenéssel talán számolni kell. ..

Hogy a reform sem képes csodát tenni, az nyilvánvaló. Önmagában keveset ér, csak az egész gazdasági és politikai struktúra átalakítása hozhatna tartós eredményt. Ennek megvalósulására egyelőre semmi remény. És ez igen nehéz helyzetbe hozza a reformközgazdászokat, akik felemás megoldásokra kényszerülnek és minduntalan falba ütköznek. Nekik is meg kell alkudniok, mint mindenkinek a mai Magyarországon. Jól érzékelteti küzdelmüket az a beszélgetés, mely az Elet és Irodalom november 11-i számában jelent meg a fiatalabb közgazdásznemzedék egyik képviselőjével, Antal Lászlóval, ,

Az újságíró a konfliktusairól faggatja az interjualanyt, mire az így felel«

"A reformfolyamat továbbvitelén dolgozunk, és az ügyek előrejutottak abba a szakaszba, amelyben már nem elég általános koncepció formájában elgondolni valamiféle paradicsomi rendszert. Ebben ugyan nagy viták vannak (..........), de a lényeg,

hogy a holtpontról el tudjunk mozdulni.Olyan pragmatikus lépéseket, kompromiszszumokat kell találni, amelyek nem keresztezik a társadalmi tűrőképesség ismeretlen határait."

Társadalmi tűrőképesség« finom megfogalmazása a rendszer türelmének, annak, hogy ki a megmondhatója, meddig nézi el a párt a reformerek kísérletezéseit. Pontosabban« meddig nézi el Moszkva a magyaroknak, hogy ország-világ előtt bebizonyítsák a kommunista gazdasági rend használhatatlanságát. A Kreml a hatvanas évek végefelé kényszerűségből beleegyezett abba, hogy Kádár lazíthasson a gyeplőn, mert félt 1956 megismétlődésétől. Az alku úgy szólt, hogy a magyaroknak szabad egy kicsit jobb életet teremteniük maguknak, nehogy újra fellázadjanak. De hogy ebből a "magyar gazdasági csoda" alakul majd ki és Magyarország a szocialista tábor kirakatává, "mintaállamává" válik - kapitalistagyanús módszerekkel - erre nem gondoltak Brezsnyevék.

És ez két okból is kellemetlen az oroszoknak. Elsősorban azért, mert a nyugati sajtó - miközben elismerően szól a magyar sikerekről - sohasem mulasztja el megjegyezni, hogy ezeket a moszkvai vonaltól eltérő ösvényeken érték el a magyarok, másodszor azért, mert azt ők is jól tudják, hogy gazdasági reformok megvalósítása után előbb-utóbb politikai reformok iránt is feltámad a vágy s a kettő ritkán létezik egymás nélkül. S ezzel - ha ki is kapcsolták egy újabb forradalom veszélyét - akaratuk ellenére ők maguk nyitották meg egy lassú, de számukra éppoly félelmetes demokratikus átalakulás lehetőségét.

S hogy erre mennyire él az igény a forradalom utáni generációkban, azt elárulják Antal László szavai is« "Fontosnak tartom - mondja az interjú során -, hogy az embernek világos elképzelése legyen arról, milyen irányba kellene haladniuk a gazdaságj-társadalmi-politikai változásoknak, hiszen nemcsak a gazdaságról van szó. Bar sokszor kényelmesebb, ha az ember úgy tesz, mintha csak az ökonómiai észszerűség érdekelné."

Kádár és gárdája számára föltétlenül kényelmesebb - és megnyugtatóbb (habár önáltató módon) -, ha az egész folyamatot csupán gazdasági szemszögből próbálja szemlélni. A párt szócsöve, a Népszabadság, minap közölt szerkesztőségi cikke - nyilvánvalóan a Politbüro véleményét sugározva - figyelmeztette az imperialistákat: ne ringassák magukat abba a hitbe, hogy amiért a Magyar Népköztársaság igénybevesz nyugati kölcsönöket, egyben talaja lehet bármiféle fellazítási kísérleteknek. Ugyanakkor intést kaptak a szocializmus honi ellenségei is,hogy hiába bíznak a kapitalista életformákhoz való visszatérésben, mert a párt folytonos kontroll alatt tartja a gazdasági reformokat s azok nem érinthetik, nem befolyásolhatják a marxi-lenini elveken nyugvó politikai irányvonalat.

De elég ha arra viharra utalunk, melyet Bush alelnök minapi bécsi nyilatkozata kavart^hazai pártkörökben. Mint ismeretes, az amerikai államférfi rövid budapesti látogatása után az osztrák fővárosból megdicsérte a magyar közállapoto