Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-15 / 9. szám

ö Le leplező dokumentumokat mutatott be a lengyel televízió Lech Walesáról, a fel­oszlatott Szolidaritás egykori elnökéről. A dokumentumok feltárják, hogy Walesa internálása idején miként igyekezett biztonságba helyezni a nyugati bankokban lévő több mint egymillió dollárját. (A hir a Magyar Távirati Iroda címkéjével került a sajtóba: csak szégyenkezni lehet azon, hogy a hivatalos magyar hirügy­­nökség ilyen rágalmazó ostobaságot hajlandó világgá kürtölni.) Örökzöld téma, hogy Magyarországon folynak a tej tárolására, ill. árusítására szolgáló müanyagzacskók. Folytak már tizenhárom évvel ezelőtt is, amikor e sorok Írója még otthon élt Budapesten - akkor vezették be ezt az uj találmányt az ide­­jétmulta tejesüveg helyett - és folynak ma is. A kezdetben korszerűnek vélt és örömmel fogadott újítás azóta is megkeseríti a hazai vásárlók életét. A témáról már számtalanszor olvastunk humoros, vagy mérgelődő sorokat, de semmi változás: a magyar ipar a mai napig nem volt képes olyan műanyag zacskót, vagy tartályt gyáratni- ami nem ereszti a tejet. Legutóbb l’ehér Klára irt a zacskós tej körül szerzett legújabb élményeiről s az írásából tudtuk meg, hogy valamit azért ki­találtak a magyar kereskedelmi szakemberek, hogy megszüntessék a tejeszacskók lucskosságát. Érdemes az ismertnevü pesti újsagírónő glosszájának idevonatkozó részét idézni« "Az önkiszolgáló élelmiszerboltban kötelező (!) a kosár. Az em­ber felvesz egyet a bejáratnál, aztán rázni kezdi a kosarat, mire kipotyog be­lőle jjlokk, homok, liszt, dara, kicsurog belőle valami tej-tejföl-olaj-méz össze­tételű ragacs, és marad az alján valami sáros massza." Már nyomon vagyunk: eb­ben elsősorban a tej a ludas. Illetve a csurgó zacskó. "Mert a tej folyik - ol­vassuk tovább ^ehér Klára panaszait -, nyíltan és szemérmetlenül folyik. Igaz: a tejeszacskók mellett már megtalálható az a mosogatórongy is, amivel mindenki meguurólheti a kívül-belül lucskos zacskót." íme, itt a nagy találmány* a moso­gatórongy! Aki nem szeret csöpögő, folydogáló tejeszacskót beletenni a szatyrá­ba, az szárazra törölgetheti a sajátját, az erre a célra rendszeresített (a sok használattól nyilván nemkevésbé lucskos) mosogatóronggyal. Hogy hazáig a szatyor­ban újra levet ereszt majd a tejeszacskó, az nem érdekli a közérteseket. Fő,hogy a vevő fizessen érte. A többi már az ő baja. A hazai kereskedelmi erkölcsről szól egy másik glossza is (történetesen a Magyar Nemzet ugyané számában), amiből az eladók jómodorára következtethetünk. "Hosszú sor a zöldségárússtand előtt a Móricz 2sigmond körtéren. A várakozók közül egy fiatalasszony kivesz egy káposztát a kupacból, ráteszi egy üres mérlegre és ki­készíti az értejáró pénzt, öt forintot. Aztán odanyújtja az árút az eladónak és adja az öt forintost is." Nem akarom idézni az ebből adódó vita részleteit - az eladó ugyanis hat forintot számolt -, csak a végkifejletet ismertetem* "A meg­szégyenített fiatalasszony előkeríti a hiányzó pénzt és csendesen megjegyzi* - Szívesen adom, ha szüksége van rá. A káposzta csattanva repül vissza a helyére, a pénz pedig a_ hölgy előli csörömpöl..." - A Móricz Zsigmond téri zöldséges­standot a KÖZÉRT üzemelteti, az eladó KÖZÉRT-alkaImazott. Kérdés, meddig hagynák a munkahelyén az ilyen eladót mondjuk Amerikában? (Ahol üzleti elv, hogy mindig csak a vevőnek lehet igaza.) Magyarországon a zöldségesbolt is az államé és az eladók hatóságnak képzelik magukat. S így is bánnak a vevőkkel... "Nem a szépfotó döntött" címmel beszámolót olvashatunk az Esti Hírlapban az el­ső szocialista szépségkirálynőválasztásról. Mint ismeretes, néhány utazási iro­da összeállt és nyugati mintára meghirdette Magyarország szépségkirálynő-válasz­­tását. Az ország minden részéből kilencszázan jelentkeztek a vetélkedőre s az ezek közül "kiszűrt" 38 legszebb került a döntőbe. Ez a Budapesti Sportcsarnok­ban zajlott le és éjjel tizenegy lett, mire a zsűri kihirdette, hogy a győztes Szentpéteri ''-silla, 18 éves makói kislány. — "A fej fej melletti küzdelemben - olvassuk a beszámolót - végül is nem célfotó, a bíráló bizottság döntött. De hogyan?..." Mert nem lett volna szocialista szépségkirálynőválasztás, ha itt is ne történt volna csalás,- bunda -, ne lett volna protekció. A döntőben olyanok is feltűntek - írja az újságíró -, akik már régebben kiestek, viszont nem jutot­tak be olyanok, akikről méltán hitte mindenki, hogy ott lesznek. (Közben bizto­san ískúderezték a lányokat...) Mélabúsan fejezi be riportját az újságírói "A szépségverseny kicsit kezdetleges, elegáns "bundába" csomagolta be a szép höl­gyeket..." Bunda a totóban, bunda a szepségversenyen... Közerkölcsök. A korrup­ció nagyban és kicsinyben mindenütt jelenvan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom