Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-15 / 9. szám
Lázár György, a %gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke október 10.-én hivatalos, baráti látogatásra Csehszlovákiába utazott - jelentette a Magyar Távirati ^roda. A magyar kormányfő Prágában Lubomir Strougal miniszterelnök vendége lesz, de találkozni fog Gustav Husak köztársasági elnökkel is. "Dugulás" címmel olvashatunk helyszíni riportot a belvárosi Anker-ház tíz esztendő óta évenként megismétlődő eseményéről, a szennyvízáradatról. A rosszul szigetelt szennyvízelvezető csövek minden télen befagynak és a dugulás miatt az ház alacsonyabban fekvő helyiségeit - elsősorban a pincéket - elönti a bűzös, mocskos lé. Az áradás minden évben törvényszerűen megismétlődik, mint valami elkerülhetetlen elemi csapás. A lakók már számítanak rá és az ősz beálltával kiürítik pincéiket. Az ár elvonulása után aztán deszkákat fektetnek végig a pincékben s azokon közlekednek a visszamaradt sárgás-barna pocsolyák között. Amik a nyár vége felé lassan fölszáradnak s addigra már gázálarcot sem kell öltenie annak, akinek a pincében akad valami dolga. Az első fagyos éjszakák után pedig minden kezdődik élőiről* a lakók idén is el vannak készülve a legrosszabbra, mert a Házkezelőség mindmáig semmit sem tett a hiba kijavítása érdekében. S az idei árvizet különleges érdeklődés előzi meg. A nyár folyamán ugyanis vadonatúj és méregdrága gázkazánokat állítottak föl az Anker-ház pincéjében. Ha jön a buzgár, ezeket is el fogja lepni s a milliókat érő kazánok tönkremennek. Ezt mindenki tudja előre.A Házkezelőség is. Mégsem történik semmi sem a kár megelőzésére... - Hogyan lehetséges ez? - teszi fel a kérdést a riport írója. A felelet« a ház az államé. Tehát nincs gazdája. így.- 7 -A Varsói Szerződés külügyminiszterei október 13-1^-én ülést tartottak Szófiában. Ezen közös állásfoglalást szövegeztek az európai rakétatelepítés ellen. Sziámi ikrek születtek október l3»-án a pécsi klinikán - jelentették a hazai lapok. Ez az első összenőtt ikerpár, amelyik Magyarországon jött világra. "Önkiszolgálás" a címe a kis budapesti életképnek, amit a Magyar Nemzetben olvastam, de lehetne akár az is, hogy "A jó ember". Egy nemrég létesített Bajza utcai parkocskába kalauzol el az újságíró, egy, a házak közé ékelt zöld oázisba, ahol gyerekek, öregek, no meg szerelmespárok élvezik az őszi napsütés melegét, Lám egy fiatalember is üldögél az egyik távolabbi pádon és nagy állatbarát lehet, mert galambok raja veszi körül* a zsebéből kukoricát szór az éhes madaraknak. Az újságíró megmelegedő szívvel figyeli a kedves jelenetet, de hirtelen meglepő dolog történik. A fiatalember gyors mozdulattal megragadja az egyik túlközel merészkedő galambot, "egy tekerés a kis bögyös nyakán - olvassuk - és a zsákmány máris bekerül az előre elkészített zsákba. A fiatalember nyújtózkodik egyet, aztán fogja a zsákmányát és elindul a Damjanich utca irányába. Megvan a mai ebéd. Önkiszolgálás. Es milyen olcsón!..." Annál, hogy manapság ilyen megtörténhet Budapest kellős közepén, talán csak az lepett meg jobban, ahogy az esetet "megörökítő" újságíró reagál a történtekre. Soraiból semmi megütközés, felháborodás nem tükröződik. Természetesnek találja, hogy egy ép, egészséges fiatalember "beeteti" a galambokat és kitekeri a nyakukat, hogy ingyen ebédhez jusson... Ez mutatja, milyen a közszellem ma otthon. Adalékok a magyarországi sajtószabadsághoz* ezt a címet is adhatnók annak a pár soros glosszanak, amiben egy Boros nevű újságíró kesergi el élményeit - némileg humoros formában - egy hazai hatalmassággal. A hatalmasság* a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatója. S a történet* az újságíró riportot akart írni az Intézet hamvasztással kapcsolatos munkájáról-és pár kérdést szeretett volna intézni az igazgató elvtárshoz, ^e adjuk át a szót a riporternek* "Az igazgató kategorikus NEM-rael utasította el a kérelmemet. Mint mondta* A téma nem aktuális! Bővebb magyarázattal még akkor sem szolgált, amikor fölajánlottam* megjelenés előtt megtekintheti a kéziratot. Azután a következő párbeszéd zajlott le közöttünk* - Magát megbízták a témával? - Nem, a saját ötletem. - Mert,föl hívhatom a főszerkesztőjét, hogy állítsa le. - Szükségtelen. De miért? - így döntöttem! És ha szükséges, egyéb fórumoknak is szólhatok, hogy állítsák le magát!” - Eddig a történet. A megleckéztetett újságíró tudomásulvette a tényeket és dolgavégezetlenül távozott a nagyhatalmú temetkezési igazgató irodájából. És igaz, hogy megírta a történteket, de tiltakozásra már nem futotta a kurázsiból. Hátha jó összeköttetései vannak az igazgatónak a pártközpontban...
