Független Magyar Hírszolgálat, 1983. március-1984. február (7. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-15 / 12. szám

t Az 198á első napján megjelent magyarországi lapok Losonczi Pál újévi köszöntő­jével örvendeztették meg az olvasókat. Az Elnöki Tanács elnöke ismét megmutat­ta, hogyan lehet sok szóval keveset mondái. A lapos közhelyekből összerakott elnöki beszéd középpontjában annak ismételt hangoztatása állt, hogy a szoci­alista Magyarország hu szövetségese a Szovjetuniónak és azzal vállvetve küzd a világbékéért. A belső gazdasági helyzetről nem festett rózsás képet Losonczi Pál, de - mondotta - bízik abban, hogy "a szocialista nemzeti egységbe tömörült magyar nép" megbirkózik a nehézségekkel. - Szegény magyar nép, az évszázadok folyamán már oly sok nehézséget kellett legyőznie és túlélnie! Vajon ami a kom­munisták három és fél évtizedes garázdálkodása alatt tönkrement hazánkban, an­nak helyrehozására képes lesz-e a magyar nép? A mai "szocialista nemzeti egy­ségben" - ami úgy teremt egységet, hogy egységesen nem törődik senki semmivel, csak sajátmagával - nem sok remény van arra, hogy megjavulhat a helyzet. "Betonbarikád a -Fehér Ház előtt” címmel olvashattunk drámai riportot a Hétfői Hírekben. A helyszíni (?) tudósítás hátborzongató képet fest a washingtoni köz­állapotokról, ahol a kormány^ú^y retteg a merényletektől, hogy még az elnöki rezidencia környékét is elcsúfította otromba betontömbökkel. A merénylők ter­mészetesen csakis azért veszélyeztetik a Fehér Ház biztonságát, mivel az el­nök közelkeleti politikája általános ellenzést váltott ki az országban... Ilyen logikusan magyarázza meg a budapesti sajtó, miért kellett védelmi intézkedése­ket életbeléptetni a Fehér Ház bejáratánál, melyen máskor könnyebben lehetett átjutni, mint bármelyik magyarországi közhivatal kapuján. Hogy a biztonsági őrök olyan merénylők és terroristák ellen emelték a barikádokat, akik talán éppen Moszkva valamelyik szövetségesénél kapták a kiképzésüket és kapják az utasításokat is, arra nincs utalás a cikkben... Deme László nyelvész emel ismét szót a Magyar Nemzetben a nyelvromlás ellen és fölteszi a kérdést"Turjük-e a köznapi nyelvünket egyre gátlástalanabb mér­tékben elöntő trágárságot és brutalitást, vagy megpróbáljunk gátat vetni eléje?' Megemlít néhány példát is arra, milyen nehéz küzdeni a nyelvünket elöntő szenny elleni "Tizenéves leánykák csevegnek egymással a villamoson, az utcazajt ellen­súlyozó emelt hangerővel s olyan szavakkal, amilyeneket a magamfajta is ritkán mond ki, de akkor is körülsandítva, nincs-e valaki a közelben, mert különben v_.„ elszégyellné magát. Pedig ők nem is hara^usznak, csak beszélgetnek..." Majd így folytatja: "Látom a rájuk vetett pillantásokból, hogy sokakat bánt ez a szenny­áradat. Az én gyomrom is megindul felfelé. Megszólalok, inkább csak kérlelőem- Gyerekek! JVIások is vannak itt! Muszáj így beszélni? - Magához nem szólt senki!- ennyi a válasz. S én még olcsón megúsztam..." Valakit ugyanis - mint írja - ittfelejtett vén. népellenes fasiszta (!) trotlinak neveztek ugyanezért... Egy másik^idősebb úrnak pedig - aki^óvatlanul még le is tegezte a tizenéveseket - ezt vágták oda« - Mi közöd hozzá? "áldozat, vétkes, itt egyre megy - folytatja gondolatfuzését -, mert nehéz megmondani ki veszít többet: aki már a tölte­lékszavakat is trágárságokkal pótolni kénytelen, vagy aki ezt napjában sokszor elviselni kényszerül. Irodalmi szövegekben is." Felsorolja Deme ^ászló az ellen­érveket is: hogy a "szókimondás" harc az álszentség ellen, írásban meg ez a "re­alizmus"... Silány indok a társadalmi érintkezés eldurvulására, az irodalmi stílus elsekélyesedésére. Grenadáról szóló riport a Magyar Nemzetben: a cikk írója következetesen "báb­kormánynak" nevezi a sziget jelenlegi adminisztrációját. "Az amerikaiak által hatalomra segített bábkormány" - olvassuk egymásután többször is. - Érdekes ilyesmiket látni egy olyan újsá|ban, mejLy egy olyan országban jelenik meg, ahol "az oroszok által hatalomra segített bábkormány" az úr. Kuba nemzeti ünnepe alkamából Kádár és társai üdvözlő táviratokat intéztek Fi­del Castrohoz, köszöntve azokban "az amerikai földrész első szabad országát". Először is Kuba aligha tartozik az amerikai földrészhez, legfeljebb a délameri­kai térséghez, de ami a szabadságot illeti, ott méginkább melléfogtak a buda­pesti gratulánsok. Valószinüleg azért menekül Kubából Amerikába, aki csak tehe­ti, mert megcsömörlött a szabadságtól... A nemzeti ünnep egyébként annak szól, hogy 25 évvel ezelőtt győzött Kubában a forradalom és azóta van szovjet támasz­pont az Egyesült államok partjai előtt. ■ ■ T

Next

/
Oldalképek
Tartalom