Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-15 / 6. szám

mivel Gyurkó Kádár államférfiúi bölcsességét akarja bizonyítani» "Régi híve va-V gyök minden olyan kompromisszumnak, amely segíti az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok." - Hogy Kádár világéletében a kompromisszumok embere volt, ez való.

De nem a becsületes, korrekt kompromisszumoké, hanem a mindig kiskapukat»mellékösvényeket kereső gyáva megalkuvásoké, félmegoldásoké. Amelyek segítségével ki lehet térni az egyenes döntések elől és el lehet odázni a dolgokat, hátha maguktól is megoldódnak. Az olyan kompromisszumoké, melyekkel elkerülhető a nyilt felelősségvállalás, mindig marad kibúvó, dialektikus egérut. Az ilyen természetű kompromisszumokra jobban illik az a kifejezés, hogy gerinctelen lavírozás és ha végigtekintünk Kádár életútján, azt ilyenek szegélyezik. De folyik az izzadságos igyekezet, hogy valamiféle jó Kádár-"image" alakuljon^ki a közvéleményben, hogy kedvező színben mutassák be ezt a kanyargós életpályáju embert. Aki aránylag fiatalon került a Rákosi-terroruralom egyik legfontosabb hatalmi kulcspoziciójába, a belügyminiszteri székbe, ahonnét útja a börtönbe vezetett, hogy I956- ban a forradalom oldalára állt kommunista vezetők közt tűnjék fel. Feltűnt és pár nap múlva eltűnt, hogy november ^ után a Szovjetunió bizalmából megalakítsa a "Forradalmi Munkás-Paraszt" kormányt, majd - megtagadva mindent, amit a forradalom alatt tett és mondott - restaurálja a j>árturalmat és az ezt követő évek alatt egyre gyakorlottabban játssza a legliberálisabb kommunista vezető szerepét.

A Kádár-életrajzról megjelent ismertetések közül még érdemes idézni Rényi Péter Népszabadság-beli recenzióját. Ez sem fukarkodik a dicsérő jelzőkkel, olyannyira, hogy a szervilis magasztalás már-már a Rákosi-korszak talpnyalását juttatja az ember eszébe. "A könyv - írja Rényi - egy emberről szól, akinek újra és újra szembe kellett néznie roppant nehézségekkel, olykor elviselhetetlennek látszókkal. S aki eközben is megőrizte hitét, emberségét, elkötelezettségét) képes volt következetes maradni, bizonyítva, hogy mire^képes a szocialista eszme, a hűség a nép ügyéhez, ha józan értelemmel és elvszerüséggel, határozottsággal és humanizmussal párosul." Hűség a nép ügyéhez, elvszerüség, határozottság, humanizmus... Csupa olyan tulajdonság, melyeknek mindegyike alapvetően ellenkezik Kádár jellemvonásaival. Dehát a papír sokmindent kibír. Még ezt a mondatot is* "Kádár erős erős akaratú ember, nem lehet rávenni arra, ami ellenkezik meggyőződésével." Hová süllyedt Magyarország, meddig züllött az értelmiség kritikai érzéke, hogy az újabbkori magyar történelem e^yik legsötétebb figurájáról ilyen émelyítő tirádák jelenhetnek meg nyomtatásban! - Minden országnak olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel. Mélyen elszomorító, hogy a magyar társadalom igényei nem terjednek túl egy Kádár tipusú középszerű munkáskáderen, apparatcsikon.

A TASzSz-iroda cáfolja egy washingtoni elemzés adatait - olvassuk a Magyar Nemzet külpolitikai rovatában. A cikk részletesen ismerteti az amerikai kereskedelmi minisztérium kétszáz oldalas jelentését, mely a szovjet gazdaság külkereskedelmi érzékenységéről, sebezhetőségéről szól, majd kifejti* nem igaz az, hogy a szovjet export az utolsó tíz évben csökkent, míg az import több mint kétszeresére emelkedett. Az amerikaiak csupán "szankciós politikájuk" helyességét próbálják ezzel a hazug elemzéssel igazolni - fölényeskedik a TASzSz, majd leszögezi* a szovjet gazdaság nem függ a nyugati piactól, nem szorul kapitalista importra. (Az évenkénti gabonavásárlasokró1 úgy látszik, még nem is hallotta TASzSz...)

Ifjúságpolitikai kérdésekről tárgyalt a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége - olvassuk a Varsóból keltezett MTI-jelentésben. A Központi Bizottság előtt Jaruzelski tábornok azt fejtegette, hogy az ifjúság megnyerése nélkül nem térhet vissza az alkotmányos rend és a rendkívüli állapotok felfüggesztésére sem kerülhet sor. Jaruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel fiataloknak tisztában kell lenniük kötelességeikkel és jogaikkal. A jogok egyoldalú előtérbehelyezése és a kötelességekről való megfeledkezés anarchiához vezet. "A párt nem ismételheti meg azt a hibás politikát - mondta a tábornok -, amely túlzott, irreális remények keltésével, majd az ígéretek nem teljesítésével hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok egy jelentős hányada a Szolidaritás befolyása alá került s ezzel akaratlanul is a szocialista ■üengyelország érdekeit sértő politika támogatója lett.' A tábornok elvtárs talán maga sem sejtette, milyen magvasan megfogalmazta ebben az összetett mondatban a kommunista társadalmakban végbemenő folyamatot* hitegetés, túlzott, irreális remények ébresztése,- amit követ a beváltatlan ígéretek miatti kiábrándulás. A kommunizmus - akármilyen okosan is politizál - nem adhat