Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 4. szám
szerényebbek voltaki beérték az eredeti ár duplájával is) . Jegyüzérek, ügyeskedőle mindig voltak és lesznek. - Nem is lenne ebben semmi különleges, ha a száz ev előtti cikkecskében, amit a Magyar Nemzet felidéz, ne szerepelnének - hordárok... Ahogy ezt a szót olvastam, szemeim előtt megjelentek a pesti utca hajdan jellegzetes figurái, a pirossapkás hordárok, akik az én gyerekkoromban - a húszas-harmincas években - még szép számmal álldogáltak a forgalmasabb utcakereszteződéseknél - főleg a Nemzeti és az EMKE táján, a pályaudvarok - indóházak - környékén és a konflis-, később szürketaxistandok mellett. Ahogy öregedtek,számuk egyre fogyott (utánpótlás nem volt ebben a szakmában, fiatal hordárral soha nem akadtam össze)i kiszorította őket a telefon, az expresszpostás és a messenger-boy. Meg a szolgáltatásaikra is mind kevesebben tartottak igényt: a romantika kora lejárt s ugyan ki akart volna a negyvenes évek ta'jah bizalmas levélkét, szerelmes üzenetet vagy csokor virágot küldeni imjádottj áhak - hordárral? ^Utolsó mohikánjaikkal a háborús években még találkoztam ^esten, aztán - annyi más mindennel - őket is elsodorta a nagy változások vihara. A háború utáni nemzedék már egyetlenegyet sem láthatott közülük, de még hallani is^aligha hallhatta hirüket, hiszen azóta már prózaibb, hétköznapi változatuk, a pályaudvari csomagcipelő hardár is kiveszett Magyarországon. - Mindez azzal kapcsolatosan jutott eszembe, hogy vájjon kik számára elevenítette föl a Magyar Nemzet a pesti hordárok több mint száz év előtti csinyjétV Mert azt csak az idősebb korosztályok tagjai értik - a negyven éven aluliaknak, akik csak pályaudvari hordárokról hallottak (ha halottak), semmit sem mond a kis történet a színházjegyekkel üzérkedő hordárokról. A Magyar Hírek április 2-i száma rövid hírben számol be a május 21-i New York-i márciusi ünnepségről. A hír pontosságára jellemző, hogy még dátumot sem közöl, csupán azt írja, hogy "a New York-i magyarság megünnepelte 1848 évfordulóját", ami alatt a március 14-i magyar ünnepségre is gondolhat a tájékozatlan olvasó. A befejező mondat azonban már eligazít! "Az ünnepségen jelen volt Kocziha Miklós, a Magyar Népköztársaság New York-i főkonzulja is." Az ünnepséget rendezte - olvashatjuk a hírben - Kálmán László. Ezek szerint a Hunter C0llege-beli ünnepséget méltatta megemlítésre a Magyar Hírek, amin egy csöppet sem csodálkozunk: Kálmán László "rádióigazgató és publicista" ugyanis jó kapcsolatokat ápol a Magyar Népköztársaság diplomáciai képviseletével s tavaly még azt az áldozatot is meghozta, hogy résztvett az előző főkonzul vacsoráján, aki a tavalyi Kálmán-féle ünnepség díszvendége volt. Idén már Kocziha elvtárs ült az ünnepségen, mert ő tudja,ki érdemes erre a megtiszteltetésre. Kálmán László nyilván büszke erre. Isten tudja, én mélységesen szégyelném... Ugyanebben a Magyar Hírek-ben olvashatjuk dr. Gosztonyi János világszövetségi főtitkár egyik legutóbbi nyilatkozatát, mely arról szol: hogyan kell kezelni az emigrációt? Gosztonyi elvtárs a Világszövetség terveit ecsetelve arról beszélt, hogy kapcsolataikat az emigrációval tovább akarják fejleszteni - minden vonalon. "Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek" - csillogtatta ^meg a lehetőségeket azok előtt, akik már kacérkodnak az együttműködés gondolatával, vagy tán hajlamot is árulnak el rá: mert vannak ilyenek^bőven, a kálmánlászlókon és különböző hangzatos nevű akciókon és mozgalmokon kívül is. Gosztonyi így dicsekszik: "örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mu tátják az egyházi emberek és a cserkészvezetők is." A kilátásbahelyezett "segítség" - ami lehet ú§ye anyagi természetű is... - most bizonyára még többek keblében felébreszti majd a hazafiúi érzéseket a Magyar Népköztársaság iránt és növekedni fog azok száma is,akik hídépítői babérokra pályáznak. Hiszen oly keveset kíván ezek ellenében a népi demokrácia! Gosztonyi elvtárs világosan fogalmazott: "Amit mi az együttműködés feltételeként megszabunk, s amit a jövőben is kérünk,az nem több, mint egyfajta lojalitás a mai Magyarország iránt,és ezen belül annak tudomásulvétele és tiszteletben tartása, ami idehaza van. Értve ezen országunk mai törvényeit, szokásait és szövetségi rendszerét." S mindezekután nem átallja hozzátenni: "Mi a régi és új kapcsolatokba nem építettünk és a jövőben sem építünk be semmiféle napi politikát. Tiszteletben tartottuk és tartjuk partnereink politikai és világnézeti meggyőződését." Hogy a két kijelentés közt van némi ellentét, azt Gosztonyi egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Vagy nem is veszi észre, mert hogy a tabuk-kérdésekkel szemben is lehetne joga a kritikára valakinek, az meg sem fordul a fejében. Ami az ő esetében, aki gyerekkora óta a kommunizmusban
