Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-15 / 4. szám

él és pártszemináriumok agymosásában nőtt föl, talán még érthető is. De érthetetlen és megbocsáthatatlan azok esetében, akik szabadságban éltek és élnek ma is, s akik a demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás híveinek vallják magukat. Ha ezek - ilyen körülmények közt, ilyen feltételekkel - belemennek a kapcsolatkeresésbe, bármiféle "kulturális" és "politikamentes" együttműködésbe, nincs és nem lehet mentségük. És az a szólam sem állja meg a helyét, hogy "nem a rendszerrel, hanem a néppel, egyes emberekkel tartunk kapcsolatot", mert a rendszert nem lehet megkerülni, a rendszer tudta és engedélye nélkül nem lehet senkit sem meghívni, nem lehet senkivel sem barátkozni. A rendszer pedig a meghívótól is megköveteli azt a bizonyos "egyfajta lojalitást": a kiutazási vízumot^csak annak adják meg, akinek a meghívója - a személy, vagy a szervezet - lojális a^kommunizmussal és tartózkodik minden kritikától. Bármilyen egyéni, személyreszóló meghívás is a rendszernek használ, Kádárék előnyére válik. Mert automatikusan csökkenti azok számát, akik a szabad világban bírálják a kommunizmust és meg merik mondani az igazat. Ne áltassuk magunkat: a rendszer mindenből tőkét kovácsol s ellenőrzése alól senki sem vonhatja ki magát. Még külföldön, a szabad világban sem, amire még jogalap is van. A kettős állampolgárság. - Gosztonyi érintette azok ügyét is, akik öregkorukban hazatelepülnének, vagy évente legalábbis hosszabb időt akarnának Magyarországon tölteni. "Mivel ezek ingatlant nem vásárolhatnak" - mondta Gosztonyi (hogy miért nem, arra nem tért ki...) nyugdíjas otthonokat.penziókat hozna létre a Világszövetség. Ami nem lenne rossz üzlet az államnak, hiszen minden Magyarországra érkező dollár számít. A viszonosságra - akár a "kultúrcsere" esetében - itt sem sokat ad a rendszer. Gosztonyi elvtárs ugyanis beszélt hazai nyugdíjasok nyugatra való kiengedéséről. Kifejtette, hogy a gyerekek magyartanulására jó hatással lennének a nyugdíjas nagypapák és nagymamák, akiknek meg kellene adni a lehetőséget, hogy unokáikkal foglalkozhassanak. A baj csupán az - folytatta Gosztonyi -,hogy a jelenlegi nyugdíjrendelkezések szerint a nyugdíjas magyar állampolgárnak, ha külföldre távozik, csak három hónapig folyósítják a. nyugdíját. "Kívánatos volna rendelkezéseinket kicsit rugalmasabban kezelni és folyósíthatnánk a nyugdíjat mindazoknak a nagyszülőknek, akik nyugaton élő unokáikkal akarnak foglalkozni." Aminek az államra nézve az a nagy előnye lenne, hogy a nagypapa, vagv nagymama lakása felszabadulna és hasznosan járulna hozzá a lakáshelyzet javításához. Gosztonyi ötletében a magyarországi lakáskérdés ^megoldása re.jlenék - ha lenne annyi nyugatravágyó időskorú, ahány fiatal házaspár lakásra vár. Nem lenne egyszerűbb ezek számára megkönnyíteni a kivándorlást, hogy aki akar, elmehessen, mint az természetes bármely normális demokratikus rendszerben? De ennyire "rugalmasan" azért mégsem meri kezelni Gosztonyi a diktatúra útlevél-rendelkezéseit, mert félő, hogy kiürülne a fél ország...

Fekete Gyula író, akit - mint a magyarországi népesedési helyzet elismert szakértőjét - a Magyar Elet Mozgalom hívott meg amerikai előadókörutra, a New York-i márciusi ünnepségen való szereplése után Chicagóban tartott előadást. Az előadóestről Harmath István tollából olvastunk figyelemreméltó beszámolót a Chicago és Környéke május 8.-i számában. A beszámolóból megtudjuk, hogy. Fekete Gyula - akit decemberben választottak meg (titkos szavazással) a Magyar írószövetség alelnökévé - először irdodalmi műveiből olvasott fel részleteket, majd a hazai népesedési gondokat ismertette, és szavait a hallgatóság nagy figyelemmel követte. Eddig rendben is lennének a dolgok: Fekete Gyula ^beszél, a közönség hallgatja, a sajtó jelenlévő képviselői - köztük Harmath István - jegyeznek és a pontosság kedvéért magnetofonra is felveszik a hallottakat. Mindebben semmi különös nincs, mindez természetes.^Amit azonban ezután olvasunk a tudósításban, az már különös és elgondolkoztató. Idézzük ^armath Istvánt: "Fekete DyU]_a előadása folyamán többször kihangsúlyozta, hogy semmi olyasmit nem mond, amit otthon írásban és szóban már számtalanszor el nem mondott. Éppen ezért érthetétlennek tartjuk, hogy az író az előadásáról felvett magnetofon szalagot magával vitte, mert nem óhajtotta, hogy abból beleegyezése nélkül kivett részletek megje lenjenek az emigráns lapokban." Harmath István báhtónak tartja ezt - joggal - ^ és találgatja, vajon milyen meggondolásból tette zsebre Fekete ^yula az előadásáról készült magnetofon-szalagot? S arra a következtetésre jut, hogy ennek oka csakis az emigráns sajtó iránti bizalmatlanság lehetett 1 - Harmath Istvánnak ebben egészen biztosan igaza van, s a kérdés csak az, hogy miért bizalmatlan Fekete Gyula a szabad magyar sajtó iránt? Többféle magyarázat is lehetséges. Például: rossz tapasztalatai vannak a szabad- 7 -