Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-15 / 4. szám

3 r t durva szavakban. "S a szép szó mestereinek nevezett írók? Ka az ember közelebbi ismeretségbe kerül némelyikkel, elszörnyed beszélt nyelvezete hallatán...” érde­mes lenne ezeknek az íróknak - vagy akár az "utca emberének" is - Kazinczy sza­vait idézni:^ "A nyelv egyik legféltődc kincse, egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek igen szép képe." önként kínálkozik a kérdés: milyen lelküle­­tet tükröz a csúf, bárdolatlan beszéd, miféle dísze az a nemzetnek? A ma elter­jedt stilus a szocializmusnak hazudott rendszer eldurvult, embertelen lelkületét tükrözi, de azt híven és plasztikusan. A nyelv és a politikai rendszer tökéletes összhangban áll egymással, igazolván Callois francia akadémikus mondását: "A szi­gorú nyelvezet,az igazság és szabadság hordozója. A henye nyelvezet a csalás és a szolgaság jelképe." Földalatti - kis hibával: ezt a cimet adhatnók annak az olvasói levélnek, mely­­nek Írója arról panaszkodik,hogy mekkora csalódás érte azokat, akik örömmel vár­ták a metró harmadik, a fővárosból északi irányba haladó vonalának megnyitását. Az új vonal meg is nyílt, de az állomásokon nincs mozgólépcső. Kern volt rá ke­ret... Az idős levélíró elpanaszolja, milyen fáradságos az öregeknek, gyerekes anyáknak, tömött szatyrokat cipelő háziasszonyoknak több emeletnyi magasságot megmászni és kéri, hogy legközelebb legalább a mozgólépcső felfelé menő ágát ter­vezzék be a költségekbe. Igazán szerény óhaj... A CSZMADQK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) közgyűlést tar­tott Pozsonyban. A tanácskozáson 350 küldött vitatva meg a magyar nemzetiség szervezetének ötéves fejlődését és a további feladatokat. Sidó Zoltán a Szövet­ség elnöke ismertette az előző, 1977* évi közgyűlés óta végzett munkát és meg­állapította, hogy a CSEMADÓK jó eredményeket ért el a szocialista magyar nemze­tiségi kultúra fejlesztésében, valamint a több mint 550 ezres lélekszámú szlová­kiai magyar lakosság művelődési igényeinek kielégítésében. Kanadai élményeire emlékezik a BÚVÁR áprilisi számában Bodrossy Félix és példa­ként állítja a hazai szemetelők elé az ottani utak tisztaságát. Részletesen meg is magyarázza olvasóinak, hogyan biztosítják ezt a tisztaságot a kanadai hatósá­gok: drákói szigorral büntetnek minden szemetelést, a törvény erejével sújta­nak le a szünetelőkre. De idézzük szószerint az élménybeszámoló, íróját, aki sa­ját bevallása szerint - filmügyekben - mar többször járt Kanadában, hosszabb-rö­­videbb ideig: "Toronto felé utaztunkban filmes barátaim óvxak, nehogy egy csikket kidoojak a kocsi ablakan, mert jön a Mounted Police (hegyi rendőrség) és 25 dol­lárt gombol le rólam!" A kanadai lovascsendőrség nevét nem mi fordítottuk "hegyi rendőrségire, hanem az útinapló szerzője, aki hallott már valamit harangozni a "hegy" (mountain) szóról és ennek alapján keresztelte át a lovascsendőröket he­gyi rendőröknek. Túlságosan sok angol tudást nem szedhetett ,magára kanadai kirán­dulásai alatt, ha ilyen baklövést követhetett el. A hibát súlyosbítja, hogy azt két újság is kinyomtatta - az útinapló ^eredetileg a Búvár-ban jelent ugyan meg, de onnét átvette az Klet és Irodalom (április 3O.-i szám) - és egyik szerkesztő­ségben sem akadt angolul tudó korrektor, aki észrevette volna a sületlenséget. Nos, aki nem tud ángilusul, ne beszéljen - ne írjon - ángilusul... - Ez a hegyi rendőrség nagyon emlékeztet arra az Uj Tükör-ben pár éve olvasott nyelvészkedés­re, melynek során a szerző (Végh Antal) azon elmélkedik, hogy milyen szemléltető nyelv is az angol: a közlekedési dugóra azt mondja, hogy (traffic) jam. Az em­ber szinte látja, amint az összetorlódott autók beleragadnak a nyúlós, ragadós masszába - a lekvárba - és se előre, se hátra... Csak nehogy legközelebb vala­melyik Mounted Police őrszoba előtt keletkezzék traffic jam, mert akkor szegény hegyi rendőrök végkép benne lesznek - a lekvárban. A Vasárnapi Újság I87E. március l.-i számából idéz egy hírt a Magyar Nemzet, an­nak bizonyságául, hogy jegyüzérek már a múlt században is léteztek. A száz­nyolc év előtti újság arról számol be, hogy a rendőrség letartóztatott néhány pesti hordárt, mert színház jegyeket vásároltak össze és előadás előtt nagy fel­árral adtak azokat tovább a pénztár előtt sorbanállóknak. Ma ugyanez folyik a mozifronton: a jegyüzérek tucatszámra vásárolják fel a sikeres nyugati filmek jegyeit, hory aztán búsás haszonnal, értékesítsék azokat a kapitalista film­élményre áhítozók körében. Nincsen új a nap alatt. (Mondják, amerikai filmek esetében nyolc-tízszeres árat is kérnek egy-egy jegyért, míg a régi hordárok még

Next

/
Oldalképek
Tartalom