Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-15 / 4. szám

Aczél György miniszterelnükhelyettes április utolsó napjaiban Párizsban járt,a- ’ hol találkozott Mitterrand köztársasági elnökkel. Az elnök ebéden látta vendégül Aczél Györgyöt, aki másnap megbeszéléseket folytatott Georges Marchais francia pártfőtitkárral. Aczél György nyilatkozatot adott a l’Humanité főszerkesztőjének és beszélt most készülő interjúkötetéről, mely egy francia kiadó gondozásában jelenik meg a közeli hónapokban. Aczél, aki a pártvezetőségben a "kultur-diktátor” szerepét tölti be, május 1-re érkezett haza Budapestre.

Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese amerikai meghívásra hivatalos baráti látogatásra az Egyesült államokba utazott - jelentette május 1-én az MTI.

"Magyarok a Temze partján" címmel jelent meg interjú a Magyar Nemzet-ben Gosztonyi Jánossal, a magyarok Világszövetsége főtitkárával, abból az alkalomból, hogy a főtitkár elvtárs résztvett Londonban az angliai magyar egyesületek kulturális fesztiválján. Gosztonyi lelkesedéssel nyilatkozott a rendezvényről, ahol nyolc angliai magyar egyesület tagjai jöttek össze, hogy ápolják a kapcsolatot a Magyarok Világszövetségével... Gosztonyi eldicsekedett azzal is, hogy a Szepsi Csombor irodalmi kör is meghívta egyik összejövetelere.

A pedagógusok életkörülményeit vizsgálta a fővárosi tanács és megállapították, hogy átlagfizetésük 2088 és 2992 forint között van, ami kevés a megélhetéshez. Tervbevették, hogy 300-UO0 forinttal emelik a pedagógusok keresetét.

Lőrincze Lajos nyilatkozott a nyelv romlása elleni erőfeszítésekről. Amikor az újságíró arról" faggatta, hogy mi ellen kell leginkább hadakozni, Lőrincze így felelt: "Három területen jeíenike znek a negatívumok. Először is hangos beszédben: elnyelik a szótagokat, nem értelmezik a szöveget.Szomorú az is, hogy elszürkült a stílusunk, agyonkoptatott szavakat, paneleket használunk, rettenetesen bonyolult, homályos mondatokat gyártunk. A harmadik terület már a magatartás ^kérdését érinti. Lem tudunk (sokszor nem is akarunk) köszönni. És a megszólítás: nem az egyes ember hibáztatható ezért, hiszen a jelenséget társadalmunk alakulása hozta magával. Az elvtárs szó kezd kiszorulni a használatból, sokan * pedig ódzkodnak még az úrázástól. Pedig ez megfelelő formának látszik, már régebben vissza kellett volna hozni a köznyelvbe. Elvégre minden szó olyan hangulatú, amilyenné tesszük. Aztán itt vannak az úton-útfélen emlegetett trágár kifejezések. Az obszcén szavak indokolatlan, már-már kötőszószeru használata igencsak rontja a nyelvet." - Lőrincze óvatos korholásaból kimaradt az idegen szavak említése, pedig a magyar beszédben már úgy túltengenék a főleg angol eredetű jövevényszavak, hogy név is született már az "új" nyelvre: mango1. Amit viszont a megszólításról mondott, jellemző a korra: az elvtársozáshoz már nem fűlik az elvtarsak foga, urat pedig még nem mernek mondani egymásnak, mert ki tudja?... Le mivel jobbat nem tudnak kitalálni, az úr megszólítás lassan visszatér. A pongyolaság, slamposság, ködösség, amikről Lőrincze beszél, homlokegyenest ellenkeznek azokkal a szabályokkal, melyeket valamikor az iskolában tanultunk arról, hogyan fejezzük ki magunkat: világosan, szabatosan, magyarosan. Az élet minden területén eluralkodott^proli-mentalitás a nyelv romlásában mutatkozik meg talán legszembetűnőbben. És kérdés, hogy van-e még remény a javulásra?

A trágár szavak elburjánzását Lőrincze is említette és nincs nap, hogy ne olvasnánk erről a kérdésről egyik vagy másik újságban. Legutóbb az Élet és Irodalom ">iit ér a szó, ha csúnya?" című írása hívta fel a figyelmet erre a jelenségre, írója azon elmélkedik, hogy ma már nemcsak az utcán, társaságban lehet hallani válogatott trágárságokat, hanem színházban, moziban, sőt már a televízióban is. Példákat hoz fel - a betűket kipontozva - mimindent hallhat a serdületlen ifjúság ezeken a helyeken: a "k...." - "te rohadt k....!" - ma már mindennapos fordulatok,> akárcsak az igen népszerű "lóf...", meg a "b.......... meg!", melyet - olvassuk az Elet és Irodalom cikkében - ma már "boldog-boldogtalan használ, nő és férfi, gyerek és öreg, vessző helyett, kötőszóként...". A magyarra szinkronizált idegen filmek szövege hemzseg a trágárságoktól. És - írja az újságíró - "a mozik széksoraiban ülő fiatalok minden egyes k.«..t, p...t, s....t, f...t, satöbbit kitörő örömmel - mondhatnám: diadalmas lelkesedéssel - nyugtáznak, hiszen köznapi stílusuk igazolását, megerősítését látják benne" Mélabúsan teszi hozzá a riporter, hogy a felnőttek sem különbek: "Hogy az utca embere így beszél, könnyebben érthető, mint az, hogy egy bizonyos szellemi elit tagjai is szinte tobzódnak e- # -