Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-15 / 4. szám
1V1 H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minaen hó 15.-en Szerkeszti: Stirling György______________7245 Parkwood Gt.,Falls Church, Virg. 22042 Magyarországi sajtószemle május l-t51 31-ig Május 6.-án ünnepélyes aktus keretében került sor Magyarország felvételére a Nemzetközi Valuta Alap (International Monetary Fund) tagjai közé. A mintegy nyolctagú magyar küldöttség Marjai József miniszterelnökhelyettes vezetésével már napokkal előbb megérkezett Washingtonba, hogy az okmányok aláirása előtt tisztázzon még néhány részletkérdést az IMF székhazában és az onnét csak négy háztömbnyire lévő State Department-ben, melynek szintén volt beleszólása a felvételi kérelem elbírásába. A külügyminisztérium jóváhagyása nélkül egyetlen állam sem részesülhet a Alap tagjait megillető kedvezményekben, mert a felvételnek nemcsak gazdasági, hanem politikai feltételei is vannak. És a kettő igen-igen sok szálon függ össze egymással. A State Department azonban nem emelt kifogást a Magyar Népköztársaság felvétele ellen, mint ahogy nem ellenezte annakidején pár évvel ezelőtt a különleges vámelbírálást élvező országok közé való besorolását sem. És - mint jólértesült amerikai gazdasági körök tudni vélik - már csak rövid idő kérdése,hogy felvételt nyerjen a Washingtonban székelő másik ^nagy nemzetközi pénzügyi intézményi a Világbank (teljes nevén: Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) tagjai sorába. A Valutaalapot általában a Világbank előszobájának szokták tekinteni: akit oda felvettek, azt már csak egy lépés választja el a Világbank tagságától. Ami megkülönböztetett helyzetet jelent a nemzetközi pénzügyi életben és komoly előnyökkel jár az illető országra nézve. A aláirás napján gyönyörű napos idő volt Washingtonban és a budapesti küldöttség tagjai nyilván csak azért ültek a követségi limuzinokba (melyek között egyetlen szovjet gyártmányú kocsi sem volt...), hogy Watergate-szállóbeli szállásukról a sétatávolságra, két utcányira fekvő külügyminisztériumba hajtassanak, mert egy kormányküldöttségnek mégsem illik gyalog megérkeznie oda. Az urak, illetve elvtársak - mert szigorúan elvtársozták egymást - kínos eleganciával voltak felöltözve, egyáltalán nem "prolidikisen"i mindegyikükön kifogástalan, jólszabott sötét ruha feszült és - most tessék jól fogódzkodni! - zakóik gomblyukában csinos kis jelvény virított. Egy amerikai és egy magyar zászlócska. Keresztben egymásra téve, pontosan úgy, ahogy az emigráns körökben divat. A jelvényt még warjai miniszterelnök elvtárs is viselte. Vájjon mit szólt volna ehhez Benin, ha látja?... Egyébként valószínűleg nem is rosszaUta volna ezt az apró trükköt - nevezzük megértőén udvariassági gesztusnak a vendéglátók iránt -, hiszen épp ő oktatta híveit egész életében arra, hogy a kapitalistákat ott kell becsapni és félrevezetni, ahol csak lehet, s ki kell használni őket, az utolsó fillérükig. Egészen addig, míg - végtelen mohóságukban és végtelen naivságukban - még abból a kötélből is üzletet csinálnak, amivel majd ők, Leninék és követőik felakasztják őket az első fára. Nyilvánvalóan Marjai elvtárs és (elv)társai is ezt a nemes tanítást követték, amikor az Egyesült államok külügyminisztériumába menet gomblyukukba tűzték az amerikai zászlót. Elvégre nagy a tét, miért ne? Csak annak fordul fel a gyomra ennek láttán, aki naponta látja a hazai újságokat és olvassa bennük nap mind nap az Egyesült államok gyalázását, ócsárlását. A Budapestről érkezett küldöttségnek illusztris tagjai is voltak: többek közt Esztergályos elvtárs,volt washingtoni magyar nagykövet (aki - mióta hazahelyezték a külügyminisztériumba - újabb kilókat szedett föl terjedelmes pocakjára) és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, aki szereti játszani a gazdasági fenegyereket, de közben öntelten büszke arra, hogy a nyugati sajtó őt tartja a magyar "gazdasági csoda" atyjának. Fekete vitathatatlanul VI. évfolyam É. szám - 1982. junius 15.
