Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-15 / 4. szám

tehetséges közgazdász, akinek valóban jelentős része van abban, hogy kialakulhatott a forint egységes árfolyama és mar a konvertibilitás elérése sem tűnik vágyálomnak. És ez rendkivül fontos: nemcsak a forintnak a nemzetközi pénzforgalomban való megerősödése szempontjából, hanem azért is, mert a Valutaalap-tagság feltétele, hogy a szóbanforgó ország nemzeti valutája konvertibilis legyen.

A Magyar Népköztársaságé ugyan még nem az, de ennek érdekében megtörténtek a szükséges lépések, melyek sikert ígérnek. Ha nem is közelit és nem is olyan értelműt, hogy a forint a dollárral egyenértékű fizetőeszköz lehetne a föld bármely sarkan. A valószínűleg csak 1983-ra megvalósuló forint-konvertibilitás aligha jelenthet változást az állampolgárok számára, csupán a külföldi cégek és magyar kereskedelmi partnereik kapcsolatában az elszámolást teszi majd egyszerűbbé és könnyebbé. A konvertibilitás látható jele még, hogy az illető ország valutáját jegyzik a nemzetközi tőzsdéken. De hogy erre is sor kerüljön, addig bizonyos időnek kell eltelnie, mely alatt az Alap képviselőinek meg kell győződniük a tagország közgazdasági stabilitásáról. Az Alap ugyanis jogot formál arra, hogy betekintést kapjon a tagországok gazdaságirányításába és ehhez pontos, rendszeres adatszolgá]tatásra tart igényt.

Hogy Fekete Jánosék - hazai kormánykörök - még ezt a kötelezettséget is vállalták,annak nyilván nyomós oka van. Valóban: a Nemzetközi Valutaalaphoz való tartozás és a Világbank-tagság számos előnnyel jár. Mindkét washingtoni pénzintézet feladata a gazdaságilag elmaradott és pénzügyi problémákkal küzdő, de fejlődőképes országok támogatása, elsősorban hosszúlejáratú kölcsönökkel, amelyeket igen kedvező feltété lekkel kaphatnak a tagországok. Magyarország, a magyar népgazdaság számára létkérdés, hogy ilyen hitelekhez jusson. Az ország már súlyosan el van adósodva nyugati bankoknál és a törlesztés a kamatokkal egütt igen nagy terhet ró az ország gazdasági életére. Ami most - főkép mezőgazdasági vonalon - fejlődést mutat, de ez a fejlődés csak akkor tartható fenn, ha nagyarányú korszerűsítéseket és műszaki felújításokat hajtanak végre minden szinten, a mezőgazdaságban éppúgy, mint az iparban.

Ehhez nyújthat hathatós segítséget a Nemzetközi Valutaalap s később a Világbank. A várható hosszúlejáratú kölcsönök nemcsak a magyar ipar versenyképességéhez föltétlenül szükséges technikai fejlesztést teszik lehetővé, de a régebbi adósságok pontos törlesztését ^is megkönnyítheti.„ Magyarország törlesztési készségére -szemben Lengyelországgal és újabban Romániával - eddig sem merült fel panasz,s éppen ezt fÍgyelembeveve előlegezett bizalmat az Alap igazgatósága a felvételi kérelem elbírásánál: még a forint konvertibilissá tételére is haladékot adott. Ebben nagy része volt annak, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlege 1980 óta pozitív és jelenleg kb. 2 milliárd dollár felesleget mutat. Elismerően ír erről a Washington Post május 5*-i számában - egy nappal a Valutaalap Magyarország felvételét deklaráló ülése előtt - megjelent cikkében Dán Morgan. A magyar közgazdasági helyzetet elemző írás címe: "Magyarország a szovjet-blokk második állama, mely belép a Nemzetközi Valutaalap tagjai közé". Az első csatlósország Románia volt, mely 1973~t>an nyerte el a tagságot.

Románia hitelképessége most erősen megromlott és mivel „tekintélyes nyugati adósságaira újabb haladékot kellett kérnie, kiszivárgott hírek szerint a Valutaalap igazgatótanácsa a tagok sorából való törlését is fontolóra veszi. Auert az Alap ugyan az elmaradt országok gazdasági megsegítését tartja feladatának, de az illető országoknak is bizonyítaniok kell. A kölcsönök gyümölcsöző felhasználásával és fejlődés felmutatásával. Románia pedig közel egy évtizedes tagság után sem jutott előbbre: a nyugati bankoktól - és a Világbanktól - kapott dollármilliók akár lyukas hordóba folynának. Semmi látszatjuk. Az ismert körülmények miatt bajok vannak Lengyelország fizetőképessége körül is. Magyarország eddig pontosan törlesztette nyugati adósságait, noha azok egy főre eső aránya a legmagasabb az egész keleti blokkban - minden állampolgárra fejenként közel 800 dollár jut, míg pld. Lengyelországban csak 6á0, Romániában pedig csupán 360 dollár -, de a főleg exportfejlesztési célokra kapott hiteleket a jelek szerint jól és valóban az exportképesség javítására használták föl. bs ez segített.

Érdemes itt futó pillantást vetni arra, hogy milyen mértékű a szovjet tábor eladósodása a nyugati bankoknál? A Washington Post május 11.-én közölt kimutatása szerint a Szovjetunió és hat keleti csatlósa összesen 65 milliárddal tartozik Nyugatnak. Ebből Moszkva "részesedése"a legmagasabb - kereken 25 milliárd dollár majd Lengyelország következik Iá,5 milliárddal. Magyarország sorrendben Kelet-