Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-15 / 3. szám
- 5 -Ünnepségek, koszorúzások és kitüntetésosztások követték egymást a felszabadulás tiszteletére a 3.-Ú.-Í hétvégén Budapesten és a nagyobb vidéki városokban. A kitüntetettek névsorát a legtöbb újság közli, felsorolva kik kaptak Munka Érdemrendet, kiket érdemesítettek a Szocialista Magyarországért rendjelre. Koszorúzási ünnepségek voltak a szovjet hősi emlékműveknél, a legnagyobb természetesen a gellérthegyi szobornál zajlott le, ahol számos beszéd hangzott el. A hivatalos pártszónoklatot Aczél György mondta el szombaton este a rádióban és televízióban, ekként áradozva« "Évszázadok vágya vált valóra most 37 éves a háborút elvesztettük, de a békét megnyertük, hála a Szovjetuniónak, melynek léte nélkül szörnyű arca lenne a világnak.'* - Voltak még különböző népünnepélyek, zenés őrségváltás, tisztelgés az állami zászló előtt és kitüntetések, előléptetések a honvédségnél, a Belügyminisztériumban és a legtöbb állami hivatalban. - Nyilvánvaló, hogy a párt minden igyekezete arra irányul, hogy április Ú. fénye minden más ünnepet elhomályosítson és a legnagyobb nemzeti ünnepként rögződjék meg az állampolgárok tudatában. Feltűnő az eddigiekhez képest szélesebbkörű ünneplés, noha a 37«-ik még csak nem is kerek évforduló és talán nem járunk messze az igazságtól, halágy véljük« a tavaly októberi kerek évfordulókor az 1956ros forradalom iránt feltámadt nem várt érdeklődést próbálja a párt a szokottnál nagyobb felszabadulási cécóval ellensúlyozni. E törekvések célpontjai elsősorban az ifjabb és a középgenerációk, melyek számára 1^56 éppúgy másoktól hallott történelem, mint 19^5* És személyes emlékek hiányában könnyebben félrevezethetők. "A fekete táska" krimibe illő címmel Pethő Tibor írt uszító cikket egybizonyos titokzatos aktatáskáról, melyet Reagan parancsőrtisztje mindig az elnök kezeügyében tart, készen minden eshetőségre. Mert a fekete táskában az u.n. "Kioldó üzenet" titkos kódjai lapulnak, melyekkel az elnök bármikor, bárhonnét mozgásbahozhatja az amerikai katonai gépezetet és elindíthatja a termonukleáris világháborút. Pethő Tibor valóban szakszerűen, egy volt ludovikás tiszthez méltó szakértelemmel ecseteli a hátborzongató pillanatot, amikor az amerikai nukleáris arzenál rakétái halálos terhükkel útjukra indulnak. A cikk befejezése után a jámbor olvasó képzeletében Reagan ördögien vigyorgó háborús gyűjtogatóként jelenik meg, aki csak az alkalomra vár, hogy lángbaboríthassa a világot... A Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettes vezetésével Délamerikát járó magyar kormányküldöttség április első hetében Buenos Airesbe érkezett. A Falkland-szigetek argentin részről történt megszállását április 3-án adták hírül a pesti lapok, szűkszavúan, minden kommentár és állásfoglalás nélkül. A- lighanem akkor még nem tudták, mi Moszkva álláspontja a konfliktussal szemben. Két nap múlva aztan tisztázódtak a frontok« a hazai lapok a Biztonsági Tanács vitájáról már egyértelműen Argentínát támogatva írnak, idézve többek közt Trojanovszkij szovjet ENSz-küldött véleményét, aki a gyarmatosítás felszámolása irányában tett újabb sikeres lépésnek nevezi az argentin agressziót. "Amikor a világ gyarmatbirodalmai már összeomlottak - m0ndta beszédében Trojanovszkij - a Biztonsági Tanácshoz benyújtott angol panaszt tárgyalni anakronizmus." Ma már valóban csak egyetlen gyarmatbirodalom létezik a világon s az a Szovjetunió,mely minden erőszakos lépést védelmébe vesz - mint az elnyomott népek felszabadítását -, hogy leplezze saját hódításait. Ka a vitás nemzetközi kérdések erőszakkal való megoldása és a fegyveres területfoglalás - még a jogosnak vélt területfoglalás - sem fogadható el a nemzetközi gyakorlatban, mert veszélyes precedenst teremthet a notórius agresszorok számára, az argentin akció magyar szempontból mégis figyelemreméltó tanulságot rejt. Valljuk be, mindeddig nem sokat tudtunk a Falkland (eredeti néven Malvinas) szigetek történetéről s most kiderült» az eredetileg Argentínához tartozó szigeteket a múlt század elején, I83O táján vették birtokba az angol gyarmatosítók. Tehát több mint másfél évszázaddal ezelőtt, de az argentinok máig sem feledkeztek meg arról, hogy a szárazföldtől sokszaz mérföldre fekvő kopár szigetcsoport argentin föld volt. Történelmi alapon mindmáig jogot formálták erre a földre és most ezt a jogukat érvényesítették. Aminek csak az a szépséghibája, hogy erőszakkal vették vissza, amit magukénak éreznek. De ez most mellékes, a lényeges az, hogy százötven év nem adták föl a reményt, hogy a szigetek egyszer visszakerülhetnek az anyaországhoz és nem mondtak le róluk, a trianoni parancsbéke óta,mely
