Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-15 / 3. szám
legszebb "szigetünktől" a Kárpátok koszoruzta Erdélytől fosztott meg bennünket, alig telt el hat évtized és él még egy generáció, amelyiknek személyes emlékei vannak az országcsonkitásról. Hatvan év nem idő és mégis sokan vannak közöttünk, akik már most hajlandók elfeledkezni arról, hogy Erdély évszázadokon keresztül magyar föld volt és szervesen Magyarországhoz tartozott. De még a feledékenységnél is nagyobb a bűnük azoknak, akik - Isten tudja, milyen meggondolásból - önszántukból lemondanak Erdélyhez fűződő történelmi jogainkról és a revíziónak még a gondolatától is irtóznak, mintha az valami szégyelnivaló dolog lenne. Lám, az argentinok sok nemzedéken at sem szégyelték ébrentartani a revizió eszméjét, pedig nem hivatkozhattak évszázados jogokra: Buenos Airest 1580-ban alapították európai hittérítők és a független Argentina 1816-ban született meg. S mégis ragaszkodtak a Malvinas szigetekbez! Sokan tanulhatnának tőlük magyar hazánkfiai közül, az emigrációban éppúgy, mint otthon a Csonkaországban. A hazai lapok egyébként - szajkózva a moszkvai szöveget - Argentina "jogos igényeit" emlegetik a Falkland (Malvinas) szigetekkel kapcsolatban. Túlságosan távoli számunkra a kérdés - földrajzilag is - ahhoz, hogy állástfoglaljunk és Anglia vagy Argentina igaza mellett törjünk lándzsát, de annyit meg kell jegyezni» ha Buenos Aires igénye jogos a szigetek birtoklására, akkor vajon ki vonhatja kétségbe, hogy Magyarország igénye is jogos Erdélyre?... Az amerikai közvélemény és a közvéleményt képviselő sajtó furcsán reagált az argentin akció hírére és Anglia erélyes ellenlépéseire. Operettháboruskodásként csűfolódott a két ország kardcsortetése fölött és az újságok igen mulatságosnak találták, hogy egy néhány négyzetmérföldnyi kopár fö'lddarab miatt ilyen vihar támadhat mindkét országban» az argentinok ujjongva ünneplik a szigetek visszafoglalását, & királynő őfelsége pedig a flottát indítja útnak a korona birtokainak megvédésére. Hát érdemes egy ilyen kis darabka föld miatt egyáltalán vitatkozni? - ez csendült ki a Washington Post és más vezető amerikai lapok kommentárjaiból. Az eseményekhez - és az újságcikkekhez - amerikai szokás szerint számos olvasó hozzászólt és megírta véleményét a "Letters to the Editor" rovatban. Ezek közt a levelek közt olvastunk egyet (a Washington Post-ban), amelyik igen elgondolkoztató» írója - neve után ítélve született amerikai - "igazi amerikai arroganciának" bélyegzi a Post^hangvételét, amellyel a Falkland-krízisről és az ügyben érdekelt két ország álláspontjáról, a szigethez való ragaszkodásról élcelődött. "Lehet, hogy nekünk mindegy, milyen zászló leng a sziget fölött - így szól az olvasói levél -, de meg kell próbálnunk megérteni» minden nép ragaszkodik a saját, vagy a sajátjának tartott földhöz és ezen nem szabad gúnyolódni._ Ezt tisztelni kell. Akármilyen kicsiny is legyen a vitás terület." Szabad fordításban körülbelül ez a levél értelme, mely figyelmet érdemel. Sokakkal el kellene olvastatni ezt a levelet, olyanokkal, akik nem tulajdonítanak fontosságot annak, hogy hol húzódnak az országhatárok, hogy egy-két város, pár négyzetkilométernyi föld ehhez vagy ahhoz a néphez tartozik. El kéne olvastatni azokkal, akik "spiritualizálni" akarják a határokat... Esteban Takacs - így hívják Argentina washingtoni nagykövetét, akit az utóbbi hetek alatt többször láthattunk a televízió képernyőjén is» a riporterek faggatták Argentina álláspontja felől. A rokonszenves, fiatalos diplomata némi spanyol (vagy tán magyar?«..) akcentustól fűszerezett kitűnő angolsaggal ismertette hazája nézetét és indokolta szigetek megszállását. A név félreérthetetlenül elárulta a származást (az amerikai televíziós riporter cs-vel a vé^én ejtette a nevet, tehát nyilván Takács nagykövet is így ejti és így kívánta), de vájjon hányadik generáció? A talány hamar megoldódott» a Washingtonban élő nyugalmazott diplomata Sziklay Andor interjút készített Takács Istvánnal (az Amerikai Miagyar Népszava közölte) s a^bból a következőket tudtuk meg» Takács István szülei az első világháború után vándoroltak ki Argentínába. István fiúk ott született, 1928-ban. Idősebb Takács ^stván kezdetben gazdálkodott, majd textilüzemet, később pedig vasfeldolgozó üzemet létesített. Működött a magyar közéletben» ő alapította Argentínában az első magyar iskolát, három évtizeden át katolikus egyházközségi elnök volt, 19^7-ben pedig az ottani menekültügyi bizottság élén dolgozott a magyar menekültek érdekében. Nemrég halt meg^, 86 éves korában. Ifjabb Takács István agrármérnöki diplomát szerzett és mielőtt diplomáciai feladatokat kapott, a földművelésügyi minisztérium államtitkára volt.
