Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-15 / 12. szám

Az események forgatókönyve valamennyi szovjet érdekszférába utalt országban ' * nagyjából ugyanaz volt. Az ütemet Moszkvából diktálták s a helyi kommunistáknak csupán annyi szerep jutott, hogy végrehajtották az utasításokat. Lehetőségeik csak addig terjedtek, hogy az adott viszonyoknak megfelelően lényegtelen taktikai módosításokat végezhettek a terven, de a célt - és Moszkva érdekeit - nem téveszthették szem elől. S a végeredmény mindenütt azonos« feladták az ország függetlenségét, megfosztották a népet a szabadságtól és eltemették a demokráciát. Mint I9á8-ban Magyarországon.

Harmincöt esztendővel a Fordulat Éve után, amikor egy emberöltő távlatából már történelemmé váltak az akkori pártviszályok, parlamenti csaták és választási küzdelmek, érdemes futó pillantást vetni arra, hogyan is beszélnek manapság azokról az időkről Magyarországon? Hogyan magyarázzák, mikép értékelik az akkori politikai eseményeket és - ami a jövő szempontjából a legfontosabb - hogyan tanítják azokat az iskolákban a most felnövő generációknak? Mert sokat olvashatunk, hallhatunk arról, hogy a régi évszázadok történetét ideolo'giai szempontok szerint átírják, hogy nemzeti múltúnkat meghamisítják, de a közelmúltról aránylag kevés szó esik.

Hogy Ötvenhatról milyen torz, hazug képet festenek a kommunisták, arról már nem egyszer írtunk e hasábokon. Az u.n. felszabadulástól a forradalomig terjedő időszak jelenlegi marxista értékeléséről azonban nem sokat tudunk. Olvasunk ugyan általános utalásokat a Rákosi-féle törvénysértésekre, de hogy a Rákosiklikk miképen jutott a hatalom csúcsaira, annak részleteit mindmáig sürü homály fedi« érthető módon nem szívesen beszélnek ezekről hatalom mai birtokosai, hiszen akkor még a vak is láthatná, hogy a rendszer törvényteleségeknek köszönheti létét.

Néhány éve létezik Magyarországon a História című folyóirat, melynek oldalain néha kényes kérdésekről is olvashatunk érdekes írásokat történészek, szaktudósok tollából. Ezek persze marxista történészek, akik a párt szájaíze szerint magyarázzák az eseményeket és szükség esetén nem riadnak vissza a tények meghamisításától sem. Jellemző példa erre a lap egyik legutóbbi száma, melyben a második világháború utáni évek pártharcairól, a hatalmi vetélkedésről olvashatunk figyelemreméltó cikket "A polgári ellenzék kiszorítása a politikai életből Magyarországon 19^7-19^9" címmel.

A történelmi visszatekintés az 19^7 augusztus 31-1 országgyűlési választások eredményének ismertetésével kezdődik, mindjárt félrevezető adatokkal. Pontosabban« az adatok helytállóak, csak éppen csoportosításuk megtévesztő. Azt olvassuk ugyanis a Históriában« "A választásokon a választási szövetség négy pártja, a Magyar Kommunista Párt, a öZOciáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt megkapta a szavazatok 60,9 százalékát." Hogy ezen a Rákosiék által erőszakoltan létrehozott választási szövetségen belül a kommunisták a szavazatoknak csak .22 százalékát tudhatták magukénak, arra nem tér ki a cikkíró'. Pedig ebből kiderült volna, hogy a szovjet támogatás és megfélemlítés ellenére az 19Í5~ös választások gyászos 1? százalékos eredményét a kommunista pártnak két év alatt csak szerény 5 százalékkal sikerült feltornásznia. És kiderült volna, hogy a-1 választóknak kevesebb mint egynegyede támogatta a kommunista pártot.

De valóban annyi? Tudjuk« sokkal kevesebb. A nyilvánosságra került legújabb adatok szerint körülbelül hároszázezerre tehető azoknak a kekcédulás hamis szavazatoknak a száma, amiket a kommunista "repülőbrigádok" adtak le pártjukra az 19^7-es választás napján. Ez mennyiségben nagyjából éppen annyi volt - ha nem még több -, mint amennyi,szavazattal a kommunisták többet könyvelhettek el maguknak I9^5“höz képest. És amennyivel az ország - relative - legerősebb pártjaként kerülhettek ki a választásból.

Itt kénytelen-kelletlen megjegyzi a História cikkírója, hogy a Kommunista Párt után sorrendben rögtön az ellenzéki Demokrata Néppárt következett 820,000 szavazattal (16,5 %) és hogy a hat ellenzéki párt (melyeknek indulásához, azért járultak hozzá a kommunisták, hogy ezzel megosszák a polgári frontot) megkapta a szavazatoknak közel negyven százalékát. "Ez azt mutatta - írja a História -, hogyha polgári ellenzék még mindig (?!) jelentős befolyással rendelkezik Magyarországon s ugyanakkor figyelmeztette a baloldalt* még további nagy erőfeszítésekét kell tennie,ahhoz, hogy célkitűzéseit, a népi demokrácia továbbfejlesztését megvalósíthassa.** És hogy senkiben semmi kétség ne maradjon, miben álltak azok az "erőfeszítések**, a.cikkíró rögtön hozzáfűzi* "A Kommunista Párt 19^7 őszén