Független Magyar Hírszolgálat, 1982. március-1983. február (6. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-15 / 12. szám
hozzálátott a polgári ellenzéknek a politikai életből való kiszorításához." , Ne feledjük» a szavazópolgároknak áO százaléka - tehát közel fele - adta voksat azokra az ellenzéki pártokra, amelyeket a (csalással) 22 százalékot elért Kommunista Párt "ki akart szorítani" a politikai életből. Egy normális rendszerben a pártok vetélkedése a meggyőzés fegyvereivel folyik, eredmények felmutatásával és hatékonyabb programmok kilátásbahelyezéséve 1. Amelyik párt ilymódon elnyeri a választók bizalmát,a legközelebbi választáson a siker reményevei indulhat,^ hogy kiszorítsa ellenfeleit, be a kommunistáknak nem volt idejük - sem bátorságuk - ahhoz, hogy a "népi demokrácia továbbfejlesztésére" irányuló terveik megvalósítása közben demokratikus formaságokkal bíbelődjenek: ők diktatúrára törtek és ehhez diktatórikus eszközöket vettek igénybe. Gátlástalanul. "A Magyar Függetlenségi Párt ellen - olvassuk tovább a História cikkét - közvetlenül a választások után az MKP kezdeményezésére politikai, október elején pedig már jogi síkon is megindult a harc. Országszerte gyűlések zajlottak le a párt betiltását követelve, október j)-án pedig a koaliciós pártok választási viszszaélésekre hivatkozva petícióval^támadták meg e párt mandátumait." A Függetlenségi (Pfeiffer) Párt, a második legtöbb szavazatot nyert ellenzéki párt volt - radikális kommunistaellenessége miatt - a legnagyobb szálka Rákosiék szemében.Amihez hozzájárult az is,hogy ez a párt szívta föl a kommunisták addig legkeményebb ellenfelének, a választások előtt feloszlatott Szabadság Pártnak szervezőit és tömegeit. , A Függetlenségi Pártnak tehát pusztulnia kellett. Es a csalással szerzett szavazatok révén élrevergődött Kommunista Párt nem átallotta választási csalások vádját koholni a párt ellen, hogy aztán hetek alatt elérje célját. "Az Országos Nemzeti Bizottság november 19-en javasolta a kormánynak a párt feloszlatását, a Választási Bíróság pedig kimondta a párt listáján megválasztott ^9 képviselő mandátumának megsemmisítését" - közli a tényeket a História történész cikkírója és egyetlen megjegyzése, egyetlen kritikai észrevétele sincs ehhez a galádsághoz. Ahhoz, hogy a választók százezrei maradtak így képviselet nélkül. A példa, a minta adva volt: ehhez hasonló módszerekkel számolták fel a kommunisták a többi öt ellenzéki pártot is, vagy kényszerítették azokat önfeloszlatásra. De Rákosinak már terhet jelentettek a társutasok, a hasznos idióták is: hamarosan megszabadult tőlük. 19^8 nyarán kijelentette: "Szövetségben vagyunk, de ugyanakkor a szövetségesek likvidálására is irányt kell venni 1" Irányt is vett: az 19^7-es Választási Szövetség pártjai közül először a Szociáldemokrata Pártot olvasztotta be, majd elsorvasztotta, lehetetlenné tette a Kisgazdapárt és a Parasztpárt működését. Az ellenzéki pártok vezetőinek és képviselőinek menekülniük kellett, aki maradt, börtönbe került; a volt koaliciós partnerek vagy osztoztak az ellenzékiek sorsában, vagy megértve az idők szavát, kommunistává vedlettek át. Mint Dobi és társai. Az 19^9 május 15~i országgyűlési választáson már csak egyetlen párt, a Magyar Dolgozók Pártja indult... Ami eddig történt, amíg' 19^7 augusztusától idáig jutott az ország, a. História különösebb megütközés nélkül tárgyalja. És az igazság elferdítésével. Két példa* Peyer Károlyról - akit összeesküvéssel vádoltak = meg s így kénys^serítettek a hazájából való menekülésre - azt olvassuk a cikkben, hogy "miután 19^7 október 17-én Független Szocialista Párt néven új pártot alapított, hazai politikai tevékenysége befejeződött, mert november 20-án elhagyta az országot." Hogy miért, arról hallgat a cikkíró. Később ezt olvassuk* "A Schlachta Margit vezette Keresztény Női Tábor is észrevétlenül eltűnt a politikai életből." Hogy milyen kálváriát kellett járnia ennek az erőslelkú asszonynak és micsoda terror szorította arra, hogy feladja a harcot, arról egyetlen szó sincs a Históriában. Nincs elítélő szava arra sem,hogy a polgári pártok likvidálásával a választók millióit csapták be,ezzel szemben azt akarja elhitetni, hogy - idézzük - "az ellenzék pártjai megnyugvással vették tudomásul, hogy az új Függetlenségi Frontban minden politikai párt képviseltetheti magát". Ekkora hazugság után pár sorral arrébb pedig ezt olvashatjuk* "19É8 végén az MDP vezetői már alkalmasnak vélték a népfrontot arra,hogy felhasználják a proletárdiktatúra egypártrendszeren alapuló szovjet típusának megvalósításában." A Fordulat Éve ezt valóban meghozta Rákosiéknak s a magyar nép azóta is,ma is szovjet típusú proletárdiktatúrában kénytelen élni. Lényegében semmi sem változott. S ahol ilyen félrevezetőén hamis történelmi tanulmányok jelenhetnek meg egy szaklapban, ott alapjában véve a mentalitás, a szemlélet is ugyanaz, mint Rákosi idejében volt.
