Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-15 / 10. szám

rabló magasztalására, “Terjed a fény" címmel, melynek bevezető sorai így szólnak: "Sztálinhoz száll a hálaének, /ki a jövőnek apja lett, / ki a Vörös Térről felénk is / derűs mosollyal integeti" rfs Juhász Ferenc igy ujjong: "Téged köszönt most, hetven éves, téged köszönt e dal, /se dalban nyolcszázmillió, öreg és fiatal."

Ebben a kimarjult Ízlésű korszakban azonban nemcsak rajongani volt kötelező, hanem gyűlölni is. Aki az írók közül érvényesülni akart, annak a talpnyaláson kívül az imperialistákat is kellett gyűlölnie’.Jellemzően tükrözi az akkori légköre az 1?52 őszi budapesti békekongresszus hivatalos himnusza, melyet Kónya -ajós írt: "Zlytars itt s túl a tengeren / Munkád békét csak úgy terem, / Szeretni szívből úgy lehet, / Ha összefűz a gyűlölet!" Csepeli Szabó Béla nem marad általánosságoknál, ő már meg is nevezi, kiket keli gyűlölni: "Megátkozom az árulók lepénzelt, rút hadát / Es Tito Brozt a vérszopót, a népnyúzó lakájtl Gyúljatok lázra emberek és zúgjátok dalom, / hogy fölkeljen a gyűlölet az egész földgolyón!"

Tito csak lakáj volt, illett hát szidalmazni a gazdáit is. Akadt erre is bőven vállalkozó! Gátlástalan uszításával mindenki túltett Kéray Tibor, aki a koreai háború idején vált hírhedtté gyűlölködést hirdető riportjaival: "Nincsen olyan elvetemült bűn, amitől az amerikaiak vissza ne riadnának. Elképzelhetetlenül gyalázatos, alávaló módszerekkel folytatják a háborút Koreában az amerikai barbárok, akik a háborút kizárólag a védtelenek ellen viselik, az asszonyok, a gyerekek^és az aggastyánok ellen. Az égre kiáltanak az amerikai bűnök! Rettenetes bosszút kell állni ezért a galádságért! Tanuljuk meg mérhetetlenül gyűlölni a népek szabadságának ellenségét! Ne áltassa magát senki! Korea sorsa az a sors, amit az amerikai imperialisták a mi asszonyainknak és gyermekeinknek szánnak. Mi se' legyünk irgaInasabbak irántuk, mint amilyen irgalmatlanok ők a népekkel, a mi népünkkel szemben is." (Szabad Nép 1952• novemoer 15*)

A moszkvai diktátor nagyságát zengő kórusból Illyés Gyula sem maradt ki. A "Csillag" 19^9 decemberi számában jelent meg a születésnapra szánt elbeszélése, melyben elmondja, hogy amikor először járt a Szovjetunióban, meglátogatott egy óvodát és ott különös sugárzást látott a gyerekek arcán. Érdeklődésére az óvónő feivilágositotta, hogy három éve eljött az óvodába Sztálin és azóta ragyog a gyerekek arca... Illyés egy ideig igyekezett ugyan távoltartani magát a hivatalos vonaltól, de mivel - mint a népi írók legtöbbjére - rá is ferde szemmel figyelt a párt, ő is kénytelen volt beállni a sorba. Akik tovább makacskodtak - mint például Tamási Áron, Németh László, Féja Géza -, azok számára zárva maradtak a kiadók ajtajai és súlyos megélhetési gondokkal küszködhettek.

Akik viszont végrehajtották, amit - a párt elvárt tőlük, azok megkapták jutalmukat és minden földi jóban dúskáltak. Akkor, amikor a magyar nép kilencven százalékának alig telt kenyérre és a börtönökben százezrek éheztek... Keszi Imre "soha nem volt jólétről s bőségről" énekel, de ez csak azoknak adatott meg, akik a pártpropaganda szolgálatába álltak. Ezeknek hullott a Kossut-díj, egyikmásikuknak többször is. Néhány kitüntetett neve az 19^9 utáni évekből (időrendben): Gergely Sándor, Zelk Zoltán, Gellert Oszkár, Aczél Tamás, Nagy Sándor, Veres Péter, Benjámin László, Kónya Lajos, Illés Béla, Háy Gyula, Szabó Pál, Juhász Eerenc, Hámos György, Urbán Ernő, Kónya Lajos (másodszor), Veres Péter (másodszor), Illyés Gyula, Méray Tibor, Devecseri Gábor, Kardos László, Sándor Kálmán. Ezek közül ketten - Aczél Tamás és Nagy Sándor - 1952-ben még a Kossuth-díjnál is magasabb kitüntetést érdemeltek ki: a Szovjetunióból Sztálin díjjal jutalmazták őket, orosz fordításban kiadott munkáikért.

Ezekről a szörnyű évekről,..-amikor a költők boldogságról és szabadságról énekeltek s közben nyomor volt és terror, Sárközi György írt kitűnő könyvet "A Rákosi-korszak irodalompolitikája" címmel.A kötet tavaly jelent meg Angliában (Fehér Holló Press, 3 Back Lane, London, NW3, 1 HL) és páratlanul sok adattal, információval szolgál annak, aki érdeklődik a téma iránt.

Ezúttal csak néhány képet villantottunk fel - részben Sárközi György könyvére támaszkodva - a JO év előtti, elvtelenségre csábító korról, de egyelőre enynyi is elég. Elég ahhoz, hogy lássuk, hová züllött Rákosi idejében a magyar irodalom és milyen mélyre süllyedtek azok az írók, akik együtt üvöltöttek a farkasokkal. Ezek felelőssége sokszoros, mert az írástudók árulására nincs mentség Később, a forradalom alatt sokan igyekeztek jóvátenni bűneiket, de akadtak, akik a bukás után újra köpönyeget forgattak és ismét a rendszer szolgálatába állították tehetségüket. De ezekről majd egy más alkalommal!