Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-15 / 10. szám
v\\' ui, KEGYELEMTELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET — ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN az f V. évfolyam 10. szám - 1981. december 15« ^S^^Független Magyar Hírszolgálat * ' Megjelenik minőén hó 15.-en H Szerkeszti: Stirling György 7245 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 22042 Magyarorszagi sajtószemle november 1-től 30-i Forradalmunk évfordulóin mindig sok szó esik a magyar írók akkori szerepéről ás magatartásáról» idézzük írásaikat, melyekben már hónapokkal október előtt hűen tükröződött a nemzet elkeseredése és melyek siettetlek az események kifejlődését, a robbanáspont bekövetkezését. Újra olvassuk szavaikat, mondataikat, amiket a szabadság tizenegy mámoros napja alatt írtak, világgá kiáltva azt a mérhetetlen boldogságot, melyet a nemzet akkor átélt. És ismét lelkiismeretvizsgálatot tartunk soraik fölött, melyeket a forradalmi szabadságharc vérbefojtasa után, a tragikus november-decemberi hetekben vetettek papírra, hogy miben vétkeztünk, miben hibáztunk, amiért ilyen kegyetlenül kellett bűnhődnünk? Ennek a forradalom ,utáni különös korszaknak írásos dokumentumai közül messze kiemelkedik a Tamási áron által fogalmazott Gond és Hitvallás című nyilatkozat, mely az Írószövetség hivatalos állásfoglalásaként látott napvilágot 195& karácsonyán. A nyilatkozat hitet tesz az eltiport forradalom eszméi és követelései mellett, felszólítva a nemzeti egység megőrzésére, mely a szabadságharc tüzében született. A Gond és Hitvallás tartalmával csaknem minden magyar író egyetértett» a Magyar írók Szövetségének december 28-i emlékezetes ülése egyetlen ellenvéleményt és egytucatnyi szavazástól tartózkodót nem számítva imponáló összhangban azonosította magát a nyilatkozattal, A forradalom alatt - melynek szellemi előkészítésében az egyetemi ifjúság mellett az íróknak ás újságíróknak volt a legnagyobb szerepe - soha nem tapasztalt összhang uralkodott a magyar irodalom berkeiben» alig akadt magyar író, akit ne ihlettek volna lelkesedéstől fűtött sorokra az események és mindegyikük forradalmi lázban égett.,Ha belelapozunk az akkori újságokba, folyóiratokba - elsősorban az Irodalmi Újság számaiba - úgy találjuk, etekintetben nincs különbség Háy Gyula. Qéry Tibor, Zelk Zoltán, Tamási nron, Szabó Lőrinc, Kuczka Péter, Illyés Gyula, Németh László és Méray TiDor között. Mindegyikük egyformán ostorozza azt, ami volt és bizakodva tekint a jövőbe. Valamennyien kárhoztatják a bukott diktátort ás dicsőítik a demokráciát, a szabadsagot» Ötvenhatnak hihetetlen, szinte mágikus lélekformáló hatását, egységcekovácsoló erejét bizonyítja mindez. Mart a "felszabadulástól" eddig tartó 11 év aiatt éppen ellentétes irányzatok uralkodtak a magyar irodalomban» széthúzás, pozícióharc, az új rendszer kegyeiért való versengés, egymás denuncialasa és sekélyes, alacsonyszínvonaiú művek jellemezték est a kort, melyben nagyon kevesen voltak olyanok, akik meg tudták őrizni emberi ás írói becsületességüket. Ezek ellen pedig kegyetlen hajszát folytattak a párt kultúrpolitikusai, élükön Révai Józseffel, a foideologussal. Főleg 1948-tól, a fordulat évétől éleződött ki a harc a polgári irodalom s annak képviselői ellen. Akire rásütötték a burzsoá-nacionalista, vagy éppen a kozmopolita vádat, az nem kapott többé lehetőséget a publikálásra s még örülhetett, ha nem jött érte az ÁV0.
