Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-15 / 7. szám
"Vasárnapi ebéd" címmel olvashatunk vidám élménybeszámolót a Magyar Nemzetben. Az újságíró felesége társaságában beül ebédelni egy II. osztályba sorolt zuglói "vendégíátóipari üzemegységbe". A nyári melegben a kerthelyiségben akarnak enni, de annak ajtaja bezárva: kiszolgálás nincs! Az első csalódás után benyitnak a fülledt étterembe, ahol összesen két asztalnál ülnek, tehát a lézengő pincérek igazán ráérnének a kerthelyiséggel is törődni. Sebaj! Az étlapot kérik és meghökkentő árakat olvasnak: bélszín 70 forint és a listában csak egyetlen étel akad 40 forint alatt. Végül is úgy döntenek,hogy menüt esznek, ami a legolcsóbb. Az étlap szerint a menü bográcsgulyás és türóscsusza. Hozzák az első fogást: babgulyas. A reklamálásra a pincér megvonja a vállát: beteg a szakács és a segédje nem tud mindent főzni.Türóscsusza helyett palacsintát kapnak, ami - kánikula ide, kánikula oda - jéghideg. Kárpótlásul viszont meleg a sör... Mindezt ugye kultúrált vendéglátásnak hívják!? Ha a szabad verseny világában - mondjuk Amerikában - ezt nyújtaná vendégeinek egy étterem, már egy hónapon belül lehúzhatná a redőnyt, ^e a szocializmusban nincs konkurrencia és a vendéglőket állami vállalatok igazgatják. így.- 8 -Az Egyesült Államok női röplabda válogatottja augusztus 12-én EZolnokon mérkőzött a magyar női válogatottal és 3{1 arányú győzelmet aratott. A szov.iet légiflotta napján V. Restnyikov vezérezredes írt a szovjet légierőket magasztaló cikket a Magyar Nemzetben. írását a következő nemesveretú mondattal fejezi be a repülő hadfi: "A szovjet repülők a Varsói Szerződés tagállamainak harcosaival vállvetve készek becsülettel teljesíteni hazafiúi és internacionalista kötelességüket és megvédeni minden támadási kísérlettől a szocializmus és a béke történelmi vivmányait." - Reszkess piszok, jön a Hypo!... Kesergő irás a Római-partról: a fővárosnak ez a pár kilométer hosszan elhúzódó vizparti természetes üdülőterülete teljesen elhanyagolt állapotban van, mert - nincs gazdája! Senki sem gondozza a parti sétányt, senki sem törődik a sóderes partszegély tisztaságával. Civilizált körülmények közt csak a néhány vállalati üdülőhöz,csónakházhoz tartozó párezer ember élvezheti a pihenést, De a vasárnaponként kitóduló másik százezernek csak a "hepehupás, törmeléktől, emberi szeszeméitől mocskos parton jut hely, ahol fürdeni nem szabad, de a barnás-fekete Duna-viz nem is csábító. Az egésznapi heverészés, eszegetés után este fel-alá járkálva szemétgyűjtőt keresnek, hogy az összegyűlt hulladékot valahol eldobhassák. ^e ilyet nem találnak, mert a partszakaszon egyetlenegy szemétláda sincsen! így aztán a szemetet vagy a vizbe dobják,vagy útközben elpötyögtetik. És ki tudja hol végzik napközben emberi szükségleteiket, mert a parton egyetlen zöld házikót sem lehet látni.” Az utolsó sorokat szószerint idéztük a hajdanában oly kedves Római-part jelenlegi sorsán búsuló újságíró cikkéből. Ez is lezüllött, tönkrement, mint annyi minden a szocializmusban. Ahol minden a dolgozó népé és a dolgozók üdvét hivatott szolgálni. Micsoda üres szólamok! / ( "A metrótól a dizájnig" cimmel sorolja fel három hosszú hasábon keresztül egy nyelvvédő cikk mindazokat az idegen - főleg angol - eredetű szavakat, melyek csúfítják a magyar nyelvet és teljesen szükségtelenül (mert van helyettük megfelelő magyar kifejezés is) váltak mindennapivá az élőbeszédben és az újságokban. - Alig lapoztunk tovább, szemünkbe ötlött egy vastagbetűs cím, amit kétszer is elolvastunk: hátha káprázik a szemünk? A cím igy szólt: "SOFTWARE-kereskedelem" s ahogy beleolvastunk a cikkbe, megtudtuk: több külkereskedelmi vállalat az eddigi hardware-értékesítés mellett most rátért a software-kereskedelemre is". A cikkben még legalább tucatszor fordul elő ez a két angol szó, minden különösebb magyarázat nélkül, -^s tegyük hozzá: a cikket nem egy szakfolyóiratban, hanem egy napilapban olvastuk! Szegény magyar nyelvünk! Augusztus 20.-án, az Alkotmány Ünnepén vörös címbetűkkel jelentek meg a hazai újságok és az első oldalakon az ünnepi előkészületekről számoltak be,amikkel az ország népe ünnepelni fog a nap folyamán az új alkotmány fölötti lekesedésében. Szent Astvánról természetesen szó sem esik, mintha sohasem élt volna. Illetve - véletlenül^épp az augusztus 20.-i újságban - egészen hátul eldugva találtunk egy rövid írást "I. István"-ról, aki nagy tisztelettel viseltetett egy középkori orvos ikerpár, Damján és Kozma iránt, akiket később szentté is avattak. Róluk irva, a cikkecske megemlíti a szenttéavatást, de "I. István" esetében megfeledkezik róla...
