Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-15 / 6. szám
ma Lengyelországban, ma húszezer! A kommunista hatalom vallásüldözése óta a hívek sokkal odaadóbban támogatják egyházukat - mely teljesen független az államtól mint azelőtt. Ennek melyek a gyökerei. Lengyelországban a katolikus egyház egészen más szerepet töltött be, mint általában a nyugati országokban. A lengyel nép szabadságküzdelmeiben mindig az egyház járt az élen és volt a nemzeti eszmék hordozója, Az utolsó két évszázadban háromszor törölték le a térképről Lengyelországot és most negyedszer nemzeti létében fenyegetik! a katolikus egyház mindannyiszor a függetlenségi gondolat zászlóvivőjének bizonyult az elnyomók elleni küzdelemben . A lengyel nép lelki ellenállása óriási módon megerősödött és megszilárdult, megnőtt magabiztossága,hogy Krakkó érseke került Szent Péter trónusára. Ennek a nemes értelemben vett öntudatnak, önbizalomnak nagy tápot adott II. János Pál pápa látogatása szülőhazájában. Es amelyik nemzetnek olyan lelki vezetőket adott a Gondviselés, mint Karol Wojtyla és a nemrég elhunyt Wyszynski biboros, az a sok sorscsapás és megpróbáltatás ellenére is szerencsésnek mondhatja magát. Tudjuk a történelemből, hogy az igazán kritikus időkben gyakran emelkednek ki a népből rendkívüli képességű vezetők» Wojtyla bíborosnak még nagyobb szerepet szánt a Mindenható. Az egész keresztény kultűrvilág szellemi vezetőjévé tette e's nem tekinthetjük véletlennek, hogy éppen most lengyel pápa kormányozza a katolikus egyház hajóját. A Szolidaritás szakszervezet megalapítója és vezető je,Lech Walesa maga is buzgó katolikus, akinek minden cselekedetét,mély hitéből és vallásos meggyőződéséből fakadó erkölcsi felelősség irányítja. Es ki vonhatja azt kétségbe, hogy ez a Szolidaritás - melynek ma már tízmillió, a parasztok szervezetével együtt közel tizenhárommillió tagja van - a lengyelországi fejlődés erjesztő je és motorja? A Szolidaritás a legszorosabban együttműködik a lengyel egyházzal, ugyanakkor tagjainak áO százaléka a kommunista párthoz tartozik. A Lengyel Egyesült Munkáspárt legutóbbi kongresszusán az 1.955 delegátus közel fele a Szolidaritás jelvényét viselte a gomblyukában. Még két említésreméltó sajátossága volt ennek a pártkongresszusnak» résztvevőinek jóval több mint fele a ÍŰ év alatti korosztályokhoz tartozott és többségükben nem "hivatásos" politikusok, pártfunkcionáriusok voltak* míg az eddigi pártkongresszusok tagjainak zöme - akárcsak a többi kommunista országokban - csupán papiron irta magát munkásnak vagy parasztnak s voltakép a pártapparátushoz tartozott,ezúttal "valódi" munkások és egyéni gazdálkodóit ültek a vörös drapériával díszített varsói kongresszusi terem padsoraiban. Hogy ez hogyan történhetett? Úgy, hogy a delegátusokat - eltérően az eddigi gyakorlattól - titkos szavazással választották meg a pártszervezetek! Önmagában már ez is hallatlanul nagy dolog.de az igazi meglepetést a párt vezető testületéinek megválasztása jelentette« mert ezeknél az aktusoknál olyasvalami történt, amire még nem volt példa a kommunista országok politikai gyakorlatában» a küldöttek titkos szavazással választották meg a Központi Bizottság s a Politikai Bizottság (Politbüro) tagjait és közvetlen titkos szavazás- • sál döntöttek a párt első titkárának személyéről is! Lenin óta valamennyi kommunista pártkongresszus felülről kapott kész lista alapján szavazás nélkül "határozott" a vezetőség személyi összetételéről, azaz vita nélkül elfogadta kongresszusi elnökség jelöltjeit. Ez az első eset, hogy kommunista országban demokratikus formák közt, alulról választották meg a párt vezetőit, akik - tudjuk - gyakorlatilag az ország vezetői is. És most nem az a döntő, hogy a kongresszus résztvevői csak két kommunista - Kania és Barcikowski - között választhattak, hanem fontos maga tény* hogy választhattak! Titkosan, legjobb belátásuk szerint. Amellett arra is lehetőségük nyilt.hogy szavazataikkal kiebrudalják a pártvezetőségből azokat, akiket felelősség terhel az ország mostani állapotáért. S a lengyel nép küldöttei ki is használták ezt a lehetőséget! Nem, ez még nem volt általános választás, ahol mindenki élhet szavazati jogával és beleszólhat az ország sorsába. I98I. július 17.-én és 18.-án csak a kétmillió főt számláló lengyel kommunista párt képviselői döntöttek szabad akaratukból fontos személyi kérdésekben, de ez a két nap akkor is fordulópontot jelent a communizmus történetében! Ma még talán nem is tudjuk kellőképen érzékelni, mekkora lehet és lesz ennek az elvi^frontáttörésnek a hatása az elkövetkezendő eseményekre, s mennyire fogja gyorsítani azt a demokratizálódási folyamatot, amely- 2 -
