Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-15 / 6. szám
m V. évfolyam 6. szám - 1981. augusztus 15» H Független Magyar Hírszolgálat Megjelenik minden hó 15.-en Szerkeszti: Stirling György 724-5 Parkwood Ct.,Falls Church, Virg. 2204-2 Magyarországi sajtószemle július l-től 31-ig Az utolsó évtizedekben aligha akadt kérdés, mely jobban foglalkoztatta volna a szabad világ sajtóját, mint az, hogy miért nem avatkozott be a Szovjetunió fegyveres erejével a lengyelországi eseményekbe? Attól a perctol fogva, hogy ma egy éve, 1980. augusztusában a gdanski hajógyári munkások sztrájkjával felszínre tört a nyugtalanság és a kétségbeejtően rossz gazdasági viszonyok nyomán támadt elkeseredés országos megmozdulásokká szélesedett, hogy ebből a vajúdásból megszülessék a kommunista tömb első szabad szakszervezete, a szovjet invázió lehetősége a levegőben lógott. A világ közvéleménye biztosra vette, hogy Moszkva ismét alkalmazni fogja a Brezsnyev-doktrinát, miként tette azt 1968-ban Csehszlovákiában és két évvel ezelőtt Afganisztánban "testvéri szocialista segítségnyújtás" címén, vagy hogy tankjainak hatalmas túlerejével egyetlen meglepetésszerű orvtámadással vérbefojtja a kibontakozó szabadságtörekvéseket. Mint ahogy az kerek'negyedszázada Magyarországon történt... A világsajtó azóta is azt találgatja, mi fogta le Brezsnyevék kezét és mi késztette őket jobb belátásra, hogy - az elvtársi "figyelmeztetéstől" a durva fenyegetésig és nyilt erőfitogtatásig minden eszközt igénybevéve - lényegében mégis tétlenül szemléljék az fejleményeket és - ha fogcsikorgatva is, de tudomásulvegyék a lengyel népnek a demokratizálódás felé tapogatózó önálló lépéseit. Azt rögtön elöljáróban elvethetjük, hogy netán a Nyugat erélyes reakciójától való félelem tartotta vissza Moszkvát az intervenciótól. Az oroszok jól tudják, hogy bármit tehetnek,sem az Egyesült Államok, sem a NATO-országok nem mozdítják meg a kisujjukat sem, legfeljebb bojkottálnának néhány moszkvai sporteseményt... Már sokkal inkább tartanak a gazdasági szankcióktól* mint köztudott, a Szovjetunióban tavaly is gyönge volt a termés, tehát egy újabb búzaembargo nagyon súlyosan érintené az országot, sőt az egész gyarmatbirodalmat is. De az utolsó években - noha fegyveres erejét hatalmasan megnövelte - a Szovjetunió világpolitikai helyzete (1968-hoz képest) jelentősen meggyengült* Kína fenyegetése sötét felhőként nehezedik a Kremlre, az afganisztáni kaland - "törököt fogtam, de nem enged" - pedig csak Amerika vietnami kudarcához hasonlítható* Ma már egészen más a konstelláció, mint 10-12 évvel ezelőtt s ezért az oroszok nem merik vállalni annnak kockázatát, hogy egyszerre több fronton is konfliktusokba keveredjenek. Hogy mindmáig nem került sor szovjet beavatkozásra annak oka azonban elsősorban nem a külső körülményekben, hanem magában Lengyelországban, a lengyel népben keresendő. Nemcsak azért, mert ez egy harmincötmilliós nép, melynek megtörése katonailag is kemény dió lenne (és senkinek sincs kétsége affelől, hogy a lengyelek harcolnának az ősi ellenség, az orosz ellen), hanem mert ^gy minden más fegyvernél hatásosabb fegyverrel rendelkezik* a lélek erejével. Es ettől jobban félnek Brezsnyevék - és általában a kommunisták - mint ördög a tömjénfüsttől. Lengyelország nemcsak Középeurópa, de nyugodtan mondhatjuk* az egész világ legkatolikusabb országa. Lakosságának 95 százaléka vallja magát római katolikusnak. És nemcsak formailag* vallását majdnem kivétel nélkül mindenki gyakorolja és buzgó hitéletet él. (Ki ne emlékeznék arra a világsajtót megjárt fényképre, mely a gdanski hajógyár udvarán készült és a munkások százait mutatta, akik a sztrájk idején tábori misét hallgatva térdepeltek az udvar kövén és mély áhítattal járultak a szentségekhez. S ha megnéztük az arcokat* csupa fiatalt láttunk gyónni és áldozni, 20-25 éves melósokat. A kommunizmus neveltjeit...) A lengyel egyház az egyetlen a Vasfüggöny mögött, mely nem gyengült a vörös uralom alatt, hanem erősödöttí A háború előtt 14,000 volt a katolikus papok szá
