Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-15 / 4. szám
E sorok írása közben érkezett a hír, hogy a római Szent Péter bazilika elótt merényletet követtek el II. János Pál pápa ellen. Mintha fagyos szél száguldott volna végig a világ fölött, úgy dermedt meg lelkünk s mintha egy pillanatra megállt volna a föld szívverése... Aztán jöttek a megnyugtató hírek, hogy a gyilkossági kísérlet nem sikerült és a pápa éli És az operáció után túlvan az°életveszélyen, felgyógyulása biztos! - Nem különös? Annak az évtizednek az elején, mely minden eddigi korszaknál kritikusabbnak ígérkezik az emberiség életében,rövid másfél hónap leforgása alatt meg akarták ölni a keresztény kultúrvilág mindkét vezetőjét* Először azt, akinek a kezében összpontosul a szabad világ legnagyobb katonai hatalma és másodszor azt, akinek hatalma a lélek és a hit°erejében van. A pápának ugyan nincsenek hadosztályai - ahogy Sztálin gúnnyal kérdezte -,de hatalma több és nagyobb minden hadseregnél... Két gyilkos merénylet és egyik sem sikerült! Meri-e mondani ezekután valaki, hogy nincs *sten?... A Gondviselés ezúttal nem engedte, hogy akár Reagan-nek, akár a pápának komoly baja essék. De nem lehet mindent a Jóistenre bízni. Amíg a kormányok nem hoznak drákói szigorüságú intézkedéseket a terrorizmus megfékezésére, az emberiség állandó rettegésben élhet. Bármennyire is antihumármsnak tűnik, a legkisebb terrorcselekményt olyan kegyetlenül kell megtorolni, hogy minden terroristának elmenjen a kedve a további lövöldözéstől. Akkor talán rend lesz a világban. A Washington Post berkeiben nemrégiben kipattant botrány hullámai még most sem ültek el az amerikai fővárosban. Jóllehet, a lap felelős vezetői nyilvánosan bocsánatot kértek mulasztásaikért - hogy Janet Cooke fekete újságírónő légbőlkap^ott riportja megjelenhetett a lapban - és a csalással Pulitzer-díjat kapott dúsfantáziájú hölgyet azonnali hatállyal elbocsátották, de ezt sokan kevésnek találják. Ha a Post felelőseiben lett volna annyi erő és önkritika, mint amennyi erőt és kritikai érzéket akkor árultak el, amikor a ^atergate-botrány idején hajszát indítottak Nixon ellen és kíméletlen erkölcscsőszként támadtak mindenkit, aki - szerintük - nem mondott igazat, most le kellett volna vonniok a konzekvenciát és ott , kellett volna hagyniok az állásukat. Ez lett volna az egyetlen férfias cselekedet részükről, azokután, hogy pár év előtt milyen hévvel ostorozták a valótlanságokat. És szították mesterségesen a közhangulatot, míg a botrány akkorává dagadt, hogy a végén elsodorta Nixont és alapjaiban rendítette meg Amerika tekintélyét a világ előtt. Ezért elsősorban a Washington Post és szerkesztőségének néhány olyan tagja felelős, akik ma ludasak voltak abban, hogy Janet Cooke valótlan riportja nyilvánosságot kaphatott a lapban. Most kiderült, hogy a Washington Post félrevezette az olvasókat. Vájjon arra mikor fog fény derülni, hogy akkor félreinformálták a közvéleményt? Aki egyszer hazudott, hazudik az máskor is. S akit egyszer hazugságon kapnak, arról nehéz elhinni, hogy a múltban mindig igazat mondott... Persze van ennek a kérdésnek egy-két egyéb oldala is, legelsősorban az,hogy Janet Cooke, a fekete ujságírónő vétett ugyan az újságírói etika ellen, de attól még lehet belőle kitűnő költő, regényíró vagy novellista. Pulitzer-díjat talán nem érdemel, de valami olyan díjjal igazán meg lehetne jutalmazni, ami a leghitelesebben kitalált és legjobban megírt történetért jár. Mert hogy jól kitalálta és jól megírta a kábítószeren élő nyolcéves Jimmy történetét, az szentigaz. Orránál fogva vezette a Washington Post egész nagyképú szerkesztői gárdáját és a fél országot. S elvégre ehhez is szakmai, sőt művészi adottságok kellenek, amelyek jutalmat érdemelnek. Lám a költőktől s regényíróktól soha nem követelik meg, hogy igazolják* történetük hőse valóban él-e és nem kérik tőlük számon,hogy mindaz megtörtént-e, amit papírra róttak. S lám, szegény kis Janet-tel milyen csúnyán elbántak« kibillentették az állásából és derékbatörték újságírói karrierjét. Hiába, nincs igazság a földön* ha költők kaphatnak - nyilvánvalóan kitalált, költött írásokért - irodalmi Nobel-díjat, akkor miért nem kaphatta meg Janet azt a nyavalyás kis Pulitzer-díjat? Pedig ki vonhatja kétségbe, hogy tehetséges? Akit ilyen fantáziával és íráskészséggel áldott meg a Gondviselés, annak írógép mellett a helye. Csak éppen nem a Washington Post szerkesztőségében, hanem egy irodalmi lapnál. Ahol érvényes az, hogy "költő hazudj, de rajt ne fogjanak!" IJanet Cooke jövő jéért^azért nincs okunk aggódni* mint a többi botrányhős Amerikában,ő is könyvet fog írni élményeiről és hamarosan meggazdagszik...)
