Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-15 / 4. szám

< 5 • NAPIRENDRE még sokáig nem fognak térni a Washing­ton Post botránya felett. A mi­nap tartották a főváros Shera­ton szállodájában az amerikai lapszerkesztők értekezletét, s a folyosókon bizony másról sem esett szó, mint a Post vissza­adott Pulitzer-dijá^ól. Nem is annyira kajánkodva a bál­ványdöntésen, mint inkább át­érezve az újságírókat ért közös: csapást: a szakma maga veszi-; tett tekintélyéből, amely ép-: pen a Washington Post jóvol--| tából alaposan megnövek'edett a Watergate-ügy időszakában. ' Most viszont karikaturista raj­zán Richard Nixon beszél égy telefonfülkéből: Bradlee fő­szerkesztő úr, itt... izé . Bob Woodward, ■ és ... izé... úgy gondoltam, be kell valla-­­nőm, hogy csak úgy kitaláltam az egész Watergate-ügyet, igen, azt is ..I Annak idején, 1972 őszén Woodward és társa, Carl Bernstein; a Post két városi riportere bukkant az első nyomra, amelyet a Watergate épületében lebukó lefülelt be­törők hagytak maguk után. E nyomok utóbb a Fehér Házba vezettek és Nixon elnök buká-, sához. „Woodstein”, ahogyan a riporterpárost tüstént elnevez-1 ték, egyszeriben — jelentékte­len fiatal ügyekkel foglalkozó! riporterből — ismert és gaz­dag ember lett, kettejük közül Woodward maradt a Postnál, persze immár szerkesztői ál-J lásban. Az ő beosztott munka- j társa volt az a Janet Cooke, | aki huszonhat éves újoncként meg akarta ismételni Wood­ward bravúrját. Végtére is a „Woodstein”-páros nagy nyo­mozásából film isy készült* Ki tudja, melyik sztárt képzel­te magának Janet Cooke, min­denesetre' tavaly ősszel ."való­ban szenzációs:: sztorivaL lepte: meg szerkesztőit,, Egy Jimmy., nevű néger-kisfiú történetével;'; amely arról szólt — kitűnően I megírva —, hogy a gyerek im­már harmadik generációs kár bítószeres, akinek az anyja szeretője adagolja a heroint. Cooke kisasszony oly érzékle­tesen írta le Jimmy sovány karocskáját és a belé döfő he­­roinos injekcióstűt, hogy a cikk vasárnapi megjelenését követően a washingtoni pol­gármester és rendőrfőnök pá­ratlan méretű nyomozást ren­delt el a kisfiú után, akit per-, sze nem találtak. NEM TALÁLHATTÁK, mert Jimmy csupán Janet képzele­tében létezett. A riporternő akkor már hónapok óta foglal­kozott a kábítószeresekkel, sj egy napon hallott valamit egy nyolcévesnek mondott kis he-j roinistáról. — Ez az igazi szto-j rí, ezt keresd meg — biztatta; közvetlen főnöke. Biztatta csu­pán? — utóbb ez is a kérdések egyike lett. Jiromyt nem lelte me£ Janet Cooke, a sikert annál inKább. Hiszen a hihetetlen történet sajna nagyon is hihető volt: jócskán akad manapság zsen­ge korú kábítószeres, alig idő­sebb nyolcévesnél. „Jimmy” életkora és maga a jól megírt cikk azonban sokkhatást vál­tott ki tavaly ősszel, a főváros­ban, amelynek vezetői leg­alább ezt a gyereket szerették volna kimenteni a heroinisták karmai közül. Utóbb kiderült, a „túlsácosan is jó sztori” lát­tán masánál a Pestnél is töb­ben tamáskodtak, főleg a vá­ros négernegyedeit a közép­­osztályból éppen felfelé ka­paszkodó Janet Cooke-nál job­ban ismerő fekete kollégák. Féltékenyek — hangzott a szerkesztői ítélet, és Woód­­wanjék megvédtek, a. .rendőr­főnöki vádaskodástól a ripor­­terleányt. Aztán a Cooké-szto­­rit javasolták a Pulitzer-díjra. Janet Cooke soha nem árul-; ta el, ki és hol lakik Jimmy, ! ám éppen Woodward ezt alig­ha erőltethette. Utóvégre 6 és riportertársa az egész . Water­­gaté-szenzációí egy máig sem ismert titkos forrás nyomra­­, vezetése alapján szállította a Postnak. Janet Cooke , viszont — a legenda árnyékában — közölte, hogy „az életével ját­szik”, ha elárulná bárkinek is Jimmy kilétét, s á dolog ény-' nyiben maradt. A banánhéj a Pülitzer-díj megnyerésekor ke-i rült Janet és perszé szerkész-1 tői lába alá. A díjazottak élet­rajzát közzéteszik,-s ekkor de­rült ki, hogy az élénk fantá-j ziájú és hírhedten becsvágyó riporterlány nemcsak . Jimmyt találta ki, hanem néhány több­let diplomát is, amit a: jelent­kező egyetemek sietve két­ségbevontak. Megtört Janet Cooke, összetört a Post: a lap „átfogó önvizsgálatot'? rendelt el, s arról több hatalmas cikk­ben tájékoztatta meglepett. ol­vasóit.' BOCSÁNATOT KÉRT a Bőst olvasóitól,'» akiknek olykor megértő, olykor gorombáskodó leveleit azóta is megadóan le­­közli. A szerkesztők azonban magúk is áldozatnak tekintik:: Janet becsapott minket — mentegetőznek. A munkatár­sak szavahihetősége valóban az újságírás alfája és ómegája. Janet Cooke hazudozása szinte érthetetlen, de" ki tudja, miért talált ki immár, a Sorbönne-on j is töltött diákéveket ;JanetI Cooke, amikor már a Puíitzer-' bizottságnak küldte életrajzát?'! A fenti cikk "POFON A POST-NAK" címmel a MAGYAR NEMZET május 3»-i számában je­lent meg. Ritkán értünk egyet magyarországi lap írásaival s főleg politikai ki­értékeléseivel, de ezúttal úgy véljük« a pesti lap washingtoni tudósítója fején találta a szöget. Ezért vettük át a cikket, lényegtelen rövidítésekkel. Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter május első hetében Budapesten tár­gyalt magyar kollégájával, Púja Frigyessel. Gárdonyi Jenő, a magyar újságírói gárda egyik legrégibb, legöregebb tagja Buda­pesten elhunyt. 81 éves volt és hatvanötéves újságírói pálya állt mögötte. Kanadai parlamenti küldöttség töltött egy hetet május elején Magyarországon. A delegáció vezetője J'ean Louis Marchand. A Litveraturna.ja Gazeta a következő sorokkal adta tudtul Sosztakovics fiának disszidálását* "Hazájából nyugatra szökött Makszim Sosztakovics, az l975«-ben elhunyt világhírű szovjet zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics fia. A nyugati rá­diók szerint Sosztakovics fia és unokája az NSzK-ban maradt, majd menedékjogért folyamodik az óceánon túl. Egyáltalán nem törvényszerű - jegyzi meg a szovjet lap -, hogy zseniális embereknek tehetséges gyermekeik legyenek, de az utódok­nak féltve kell órizniök elődeik becsületét. Makszim Sosztakovics azzal járatta le apja tekintélyét, hogy visszaélt a Sosztakovics névvel. - Savanyú a szóló szovjetéknek* Maxim Sosztakovics egyike volt a legnépszerűbb karmestereknek a Szovjetunióban. Most, hogy otthagyta a szovjet paradicsomot, egyszerre tehet­ségtelenné vált... Az "óceánon tul,r azért így is karriert fog csinálni.Biztos. A Belügyminisztérium sajtótájékoztató .ja közli, hogy 1980.-ban 51*885 önkéntes rendőr teljesített szolgálatot az országban és 2,lo5 személyt fogtak^el a se­gítségükkel. A belügyi szervek munkájában részt vállaló önkéntes segítők szá­ma - beleértve a tűzoltókat, valamint az ifjú- és úttörőgárdistákat - ma már > meghaladja a kétszázezret. Alfred Brittain, a New York-i ^ankers ^rust elnöke Budapesten tárgyalt Timár Má­tyással, a Magyar Nemzeti Bank elnökével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom