Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-15 / 3. szám
több autó, viszonylagos árúbőség és a tíz-tizenöt év előttihez képest jólét,*a társadalom közérzetével és egyensúlyával baj van. Főleg a fiatalabb korosztályokéval, melyeknek tagjai perspektívátlanul és közömbös-fásultan "élnek bele a világba": az ^utódok nevelése nem illik terveikbe. Ha ugyan vannak terveik... A jövő így nem bíztat semmi jóval. Arra a kérdésre, hogy vájjon mikép alakul az ezredfordulóig a magyar népesség, Nyitrai Ferencné a következő választ adja a Magyar Hírlap-nak* "Előrebecsléseink szerint a halandóság gyorsabb növekedése az élveszületések számának lassúbb növekedésével jár együtt. (Itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy Nyitrainé mellébeszél: jól tudja ugyanis, hogy az előrebecslések a születésszám lassú csökkenését jelzik - az amerikai komputeres előreszámítás szerint 2000-ben csak 132,118 csecsemő fog születni -, ami már csak azért is logikus, mert a szülőképes korú nők száma évről-évre kisebb lesz.) Ez a magyar népesség létszámának csökkenését eredményezheti. Hogy milyen mértékben fog mérséklődni (!) a magyar népesség, meglehetősen nagy határok között becsülhetjük meg, attól függően, hogy milyen mértékben tudjuk befolyásolni a körülményeket. A legkedvezőbb variáns esetében a fogyás 20 ezer körüli, a legkedvezőtlenebb előrebecslés szerint lehet ^00 ezer is. Mindez azt jelzi, hogy 2000-ben a magyar népesség valószínűleg 10 millió 690 ezer - 10 millió 310 ezer fő között alakuló" A hazai hivatalosak és a sajtó eddigi hallgatásával szemben némikép bíztató jelenség, hogy az utóbbi hetekben már több cikk és tanulmány foglalkozott otthon a népesedési helyzettel. A Heti Világgazdaság-ban például két írás is jelent meg e témakörből: az egyik "Kelet-európai családmodell", a másik "Magyar egysemke" címmel. Az első cikk a francia Demográfiai Kutatóintézet legutóbbi ankétjárói szól, ahol a keleteurópai országok népszaporulat-adatait vették vizsgálat alá. Az eredmény: a keleteurópai népek demográfiai görbéi - Magyarországot kivéve - mind felfelé mutatnak, -legmagasabb a szaporodási szám a lengyeleknél és a románoknál, de Csehszlovákia és Jugoszlávia lakossága is egyenletesen gyarapszik. Hogy e tendencia a fogyó magyarság és a környező államok növekvő népességének arányában húsz éven belül hová fog vezetni, arról már olvashattunk... A másik cikk, a "Magyar egysemke" arról szól, hogy a hajdani egyke-probléma helyébe most az egyetlen gyermek vállalásától is húzódozó családok kérdése lépett. A három- és többgyermekes családok száma rohamosan csökken, noha egy családban átlagosan 2,3 gyermeknek kellene születnie ahhoz, hogy a népesség egyszerű utánpótlása biztosítva legyen. Megállapítja a cikk, hogy a legtöbb gyerek ott van, ahol a családfő mezőgazdasági fizikai munkás. De - tegyük hozzá - messze nem annyi, mint amennyi régen megszokott volt faluhelyen. A rendszer tönkretette, szétverte a magyar parasztságot s ezzel a magyarság legegészségesebb, legtermékenyebb' életgyökereit^vágta el. Rendkívül érdekes hosszú tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle márciusi számában, finely a népesedési helyzet és a népesedéspolitika minden vetületét érinti. A múltat vizsgálva azzal kezdi, hogy a múlt század végi Magyarországon a természetes szaporodás 9 ezrelék volt (1980.-ban 0,3 ezrelék!), ami az akkori Európában egyike volt a legmagasabbaknak. Ez a 9 ezrelék egészen az 1920- as évek második feléig megmaradt, amikor is csökkenni kezdett. A második világháború után ismét felfelé megy a görbe, majd 195D-52-től újra hullámvölgy következik. Az akkori népesedéspolitika - olvassuk a cikkben - a terhességmegszakítások teljes eltiltásával próbált javítani a helyzeten, de a rendelet csak 195^®ben, egy évig bizonyult hatásosnak. "1956 júniusában - írja a Társadalmi Szemle tanulmánya - olyan határozat született, mely gyakorlatilag minden feltétel nélkül engedélyezte a terhességmegszakítást a terhesség 12. hetéig. Az élveszületési arányszám újra esett és néhány év alatt 13 ezrelék körüli értékre süllyedt, ami az 1960-as évek első felében a legalacsonyabb volt a világon." (Zárójelben* az élveszületési mutató I98O- ban 13,9 ezrelék volt, a halálozási arány pedig 13»6 ezrelék. Ezer lakosra viszont 17 élveszületés jutott Jugoszláviában, 18 Csehszlovákiában és 20 Romániában, valamint Dengyelországban.) A tanulmány megállapítja, hogy a jelenlegi születésszám nem elég a lakosság létszámának szintentartásához sem, majd az okokat találgatja. Első helyre teszi a "szabad abortusz" intézményesített lehetőségét, társadalmi változásokat emleget - "az iparosodás és városiasodás elsősorban a magasabb termékenvségű parasztság létszámát csökkentette" írja köntörfalazva -, végül "részben előre-
