Független Magyar Hírszolgálat, 1981. március-1982. február (5. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-15 / 3. szám
látott, részben váratlan tényezők együttes hatásával" magyarázza a születések 'csökkenését. De egyhelyütt hozzáfűzi* mindezek az okok csak másodlagosak s csupán felerősítik, meggyorsítják a folyamatot. Az elsődleges okra, ha akarna sem mutathatna rá, bár a tanulmány végén van egy mondat, melyet többfélekép lehet értelmezni* "Az életmód, a környezet, a társadalmi tudat komplex módosítására lenne szükség ahhoz" - olvassuk, hogy a jelenlegi tendencia megváltozzék. A jelek szerint tehát otthon is egyre többen es egyre erősebben kongatják a vészharangot, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsák a születéscsökkenésre, melynél fontosabb sorskérdés aligha létezik ma a magyarság számára. Mind többen lesznek azok, akik "Fekete Gyulával, a kérdés legjobb ismerőjével azt vallják, "hogy a "főhivatású anyaság" elismertetése hozhatna egyedül megoldást* a ■nőkkel meg kellene értetni, hogy a társadalom szempontjából fontosabb feladatot vállalnak,ha a "lealázónak" vélt "háztartásbeli" szerepét választják és otthon maradva gyermekeket nevelnek, mintha titkárnőkként, mérnökökként, vagy éppen gyárigazgatókként csinálnának karriert.Ehhez természetesen az államnak kellene a munkaviszonnyal egyenértékű anyagi támogatást nyújtania.Amíg ez nem valósulhat meg, az egyenrangusított nők - az anyaság örömeit soha meg nem ismerő reménybeli anyák - gazdasági, anyagi okok miatt kénytelenek lesznek dolgozni.Mert ezt diktálja a szükség, ilyen a korszellem. Pedig akárhogyan is csürjük-csavarjuk a dolgokat, bárhogy is dicsőítik egyesek az emancipációt, a nőnek - lelki és fizikai adottságai miatt egyaránt - legszebb, legméltóbb élethivatása a gyermeknevelés, az anyaság. Es ha a társadalom ismét megadja az anyaságnak az azt megillető erkölcsi és anyagi megbecsülést, ha úgy átalakul a közvélemény szemlélete, hogy az otthonában dolgozó családanya ma lenézett munkájának legalább annyi becsülete lesz, mint amennyire értékelik például egy tudományos kutatónő eredményeit, akkor, de csakis akkor bízhatunk abban, hogy megjavul a népesedési helyzet hazánkban« “ 3 -X A magyar népesedési helyzet tragikus perspektíváival egyre több hazai cikk foglalkozik es az írástudók közt összhang látszik kialakulni ebben a kérdésben.Annál meglepőbben hatott az az elmefuttatás, melyet éppen egy nő -^Kovács.Judit - jelentetett meg legutóbb a Magyar Nemzet-ben "A nők karrierje" címmel. Örömmel kezdtem olvasásához, abban a hiszemben, hogy az újságírónő azt fogja bebizonyítani* a legszebb női karrier a családanyai és az asszonyi pályafutás értékmérője, hogy ki hány gyereket hozott a világra. Kiderült, hogy nagyot tévedtem* a cikkíró nemcsak hogy nem is érintette a népszaporulat kérdését és nők igazi hivatását, de az írás tipikusan "anti-írásnak" bizonyult. Mert a nők íelszabadításáért (?) és egyenlőségéért (?) harcoló feministák szájaíze szerint íródott cikk az ötvenes évek hangvételére emlékeztető stílusban éppen azzal dicsekszik, hogy ma már a nők minden vonalon és foglalkozási ágban felvehetik a versenyt a férfiakkal és "családfő" fogalma ma már idejétmúlté, mert a nő a férfivel teljesen egyenrangú partner a családban. De ez még. csak hagyján, a java ezután következik, amikor az újságírónő kifejti* az utolsó harminc évben hozzávetőlegesen egymillióval emelkedett az aktív keresők száma, ami kizárólag a nők munkabállásából adódott. Ez a gazdasági növekedésben is megmutatkozik - büszkélkedik Kovács Judit^ majd hozzáteszi* a munkaképes nők több mint 90 százaléka kereső foglalkozást uz. "A nő nem húzódik meg többé a háztartásban, mint munkaerő-tartalék" - bölcselkedik, de én ennek valahogy nem tudok örülni. Már maga az a tény, hogy egy nő nem^tekinti másnak saját nőtársait, mint csupán "munkaerő-tartaléknak", visszataszító és kimarjult szemléletre vall. Hogyan lehet azon örvendezni, hogy a magyar nők 90 százaléka kénytelen'munkát vállalni, ahelyett, hogy háztartást vezetne és gyereket nevelne, azt normális észjárással aligha lehet megérteni«, A derék elvtársnő végül igy fejezi be "karrier-cikkét"* "A nők jó irányba haladnak mint dolgozók és ugyanazon feladatok előtt állnak, mint a férfiak." - Ekkora ostobasággal már vitatkozni sem érdemes... A Hazafias Népfront - mint ismeretes - március közepén tartotta kétnapos kongresszusát Budapesten. Az itt elhangzott számos szónoklat értékelésére még most,hete.-: múltán is vissza-visszatérnek a pesti lapok, de nem akadt senki, aki szóvátette volna, hogy a legnagyobb magyar társadalmi tömegszervezet kongresszusán senki sebészéit a magyarság legsúlyosabb sorskérdéséről, a születések csökkenéséről.
