Független Magyar Hírszolgálat, 1980. március-1981. február (4. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-15 / 2. szám
Félévnél jóval több idő telt el azóta, hogy az emigrációs aréna nyüzsgése felett álló bölcsszavu közírónk és szépszavú költőnk, Flórián Tibor tollából azt a cikket közölte a katolikus Magyarok Vasárnapja, melyből az alábbi részlet való: FLÓRIÁN TIBOR: A hálái an -emigráció; ' .Megdöbbenéssel figyelem, hogy Stirling György III. évfolyamában járó Független -Magyar Hírszolgálat (FMH) című kőnyomatos áröl' annak’ egyszerű bejelentésén kívül senki sem írt méltatást-.: Még arról sem, hogy- ez a könyomatos a lapokat' tájékoztató szolgálatán felül mást is tesz. Helyes'nerhzetb magatartást'mutat,'élvhűséget a tévelygések idején' erkölcsi alapelveinkhez való ragaszkodást, és . megtanít árrá, hogy ’ egy otthoni .eseményt vagy hírt miként értékeljünk.; Tehát'segítséget’nyújt az olvasónak abban,; hogy a ■ megtévesztő hírek között eligazodjék,és ne hulljon semmiféle félrevezetés aknájába. ■ Hogy Németh László szavaival éljek, csak egy ,’,méiy magyar” tudja kellően értékelni egy ilyen munkát végző kőnyomatos szolgálatának hasznosságát. • * . . •: •;Ugyanezt a feladatot végzi az egyházi események vonatkozásában Csordás Gábor esperes, dr. Havadtődy Sándor és Nagy Gyula lelkészek szerkesztésében a „Református Hírek” című könyomatos. _____ . Egy. ilyen könyomatos szerkesztésének néhéz voltát csak az értékelheti kellőképpen, aki tanúja volt énnek a munkának, és aki látta, hogy. ezek elkészítéséhez minden hazai lapot és minden külföldi magyar vonatkozású ’hírt el kell olvasni, ki kell értékelni, és az igazság és j helyes magyar szemlélet,'Vagy az elmélyült hit mérlegére állítva kell. bemutatni az olvasónak.. ■ V, Németh László vitatott',,mély magyar” kifejezésétől és' egy-szélsőséges kilengéseket is eredményező, korból előre lépve „kiválasztottaknák” nevezem azokat, akik a magyar sorsot magukban hordozzák, és felelősséget vállalnak értei Itt az-emigrációban" (és' otthon' is) vannak kiválasztottaink, és ennek a két kitűnően szerkesztett könyomatosunknak visszhangja még sem volt több, mint néhány önkéntes adomány, vagy a szerkesztőkhöz írt elismerő levél.. Odáig nem jutottunk, hogy valamelyik lapban cikket írtak volna róluk és arról az áldozatos szolgálatról, amelyet ennek a két könyomatosnak szerkesztésével a lapoknak nyújtottak, és az olvasóknak eligazítást adtak korunk megtévesztő és zavaros körülményei között. t ' V - : r- ‘ ; 7 ; ' j . „Egy fecske nem csinál tavaszt”, és egy cikkel nem lehet hálát leróni, mégis lelkiismeretem ezeknek a soroknak írására kényszerűéit. Elsősorban azért, hogy a nyilvános köszönet hiánya ne lankassza á szerkesztők áldozatos és anyagi haszon nélkül, sőt: legtöbbször ráfizetéssel végzett munkáját. Ügy érzem, hogy az Isten a jól végzett és jő szándékú munkáért azzal a jő'lelkiismerettel ajándékozza meg őket, amely-' a legnagyobb ajándék és elismerés nemzetünk, illetve Egyházunk ér-! dekében végzett önzetlen, munkájukért. 7 V. - -7 j Noha a fenti írás mindvégig - a helyhiány miatt itt nem közölt folytatásában is - közérdekű emigrációs kérdésekkel, elsősorban a sajtó problémáival foglalkozik,az FMH nem tartotta ildomosnak idézni belőle, mert a dicséretet, elismerést - bármilyen jólesik is - szerényen kell fogadni és nem illik róla beszélni. Hogy most mégis elővettük ezt a régi írást, annak oka van: évfordulóhoz érkeztünk,egy azzal kapcsolatos évfordulóhoz, amiről Flórián Tibor cikke szól. I98O. márciusában hatodik évfolyamába lépett a cikkben említett REFORMÁTUS HÍREK! Észrevétlenül múlt el az évforduló: az emigráció figyelmetlenségből, a szerkesztők pedig szerénységből hallgattak róla. Pedig - mint Flórián Tibor mindnyájunk nevében irta volt - minden dicséretet megérdelnek ők, akik immár hatodik éve végzik felvilágosító tevékenységüket, segítséget alig, gáncsoskodó megjegyzéseket annál többet kapva. Öt évfolyam van már a hátuk mögött és hogy ez mennyi munkát, erőfeszítést jelent.azt csak az tudja, aki már maga is megpróbálkozott hasonlóval... Az egész szabadföldi magyarság nevében gratulálunk a REFORMÁTUS HÍREK szerkesztőinek és xsten áldását kérjük további áldozatos munkájukra! NEW YORK városában - sajnálatos módon - idén is két március 15*-i ünnepséget rendeztek. Mindkettő jól sikerült, de - amint olvasóink közül ki keserűen, ki diadalmaskodva megjegyezte - a másodikon kb. kétszer-háromszor annyian voltak,mint az elsőn. Ennek alapján a pálmát sokan a másodiknak adták és vérmérséklet, valamint politikai beállítottság szerint ilyen vagy olyan következtetést vontak le az "eredményből". - Az FMH véleménye az, hogy a második ünnepség előzetes reklámja hangosabb volt és trükkös, mert nagyrészt be nem váltott ígéretekkel csábította a közönséget, de azért adott is "szenzációt". (Hogy ez feltétlenül hozzátartozike a márciusi ünnepségek hangulatához, az más kérdés.) Egy biztost a tömegeket a szenzáció vonzza, oda tódulnak, ahol nagyobb a "felhajtás" és a csinnadratta. Be a tömegízlés alapján értékítéletet mondani aligha lehet. Egyébként abban semmi meglepő nincs, hogy a második ünnepélyen ennyivel többen voltak: ez pontosan megfelel annak az aránynak, ami ma már fennáll a megalkuvók, a hazajárogatók, a hídépítők hada és az elvekhez hű emigránsok egyre olvadó csoportja között. Annakidején Kossuth is egymaga maradt az emigrációban, de az utókor mégsem a bécsi udvar kegyéből amnesztiával hazaódalgott "okosok" nevét tiszteli, hanem az övét...
