Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-05-08 / 19. szám
Yezspróm, 1897. XVII. évfolyam. 19. szám. minden izombaton. .A. lap ára: •Dpéaz évre 12 korona. Pel évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Rfryefi nzám ára 30 fii. Kapható Szemerey J. és «rezeg L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi ntcza 514. sz. Szombat, május 8. Szerkesztői iroda : Veszprém Siabadi-ntoia 514. XXlrcLetésels : (x hathasábos petitsor vágj annak tere) Az első oldalon . . ao fillér. A a-ik s 3-ikoldalon 16 fillér A 4*ik oldalon . . . iá fillér A nyíl térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Felhívás a veszprémi polgársághoz és fiatalsághoz! A veszprérui önkéntes tűzoltó-egylet, mely az idén fo^ja megütni fennállásának huszadik évfordulóját, dicső és hazánk többi városaihoz képest aránylag hosszú, múltját a legméltóbban akként véli megünnepelhetni, ha a város polgárainak érdekében minél hatalmasabb és minél erősebb védelmi tényezővé szervezkedik. Húsz év nagy idő a tűzoltói intézmény életében! Egy tűzoltó tes- j tületnek, ha feladata magaslatán akar állani, hogy | polgárság vagyonát I siker reményével tndja meg vé- delwezni a legborzasztóbb elemnek, a tűznek dühöngései ellen, húsz év alatt legalább is négy nemzedéknek figy buzgalmára és erejére kell támaszkodnia. Valamint a leghatalmasabb folyó is elapad, és a könnyű csónakot sem birja meg hátán, holott előbb nagyhajókat sza maszálakként sodort árja, ha forrásai kiapadnak, s a lefolyt vizek helyett nem jutnak többé uj hullámok a medrébe ; s valamint a hadsereg sem nyújthat semmi biztosítékot az ellenség esetleges támadásai eilen; ha elöregedő és megfogyatkozott sorait időnként fel nem frissítenék és a hiányzókat ki nem pótolnák uj harczosokkal ; akként a tűzoltói intézmény is csak akkor' fe lelhet meg rendeltetésének, csak ;.k- kor kecsegtetheti' a város polgárait vagyonuk és jólétük megmentésével ha elernyedő erejét uj érőkké1, ha az idők folyamán kikerülhetetlen vesz ■ teségeit uj és buzgó munkatársakkal pótolhatja. Á veszprémi önkéntes tűzoltó egyesület sajnálattal kénytelen bevall , ni, bogy I mai állapotában nem igen tudja rendeltetését betölteni. A húsz év előtti alapitók lelkes gárdája azóta nagyon meglogyott. Egyesek elhaltak, mások elköltöztek városunkból I a legtöbben kiöregedtek a nagyobb testi erőt és ügyességet követelő tűzoltóság soraiból. Az intelli- gentia majdnem teljesen távol tartja magát. Ma már oly kezesen vagyunk — hogy veszély esetén, — a mitől I jó Isten mentsen — csak a helyben állomásozó és oly szívesen közreműködő m. kir. honvédség segedelmével tudnánk -megküzdeni a tűzvész iszonyú hatalmával, annak daczára, hogy kevés számú tűzoltóink kiképeztetése a parancsnokság czél, tudatos intézkedés- i és fáradozásai jolytán oly mintaszerű, hogy a múlt évi augusztus tizenötüdiki Budapesten tartott országos tűzoltói versenyen egyletünket érte Bpest főváros e ső dija elnyerésének dicsősége! Fölöslegesnek tartjuk a tűzoltói intézmény magasztos hivatását bővebben fejtegetni ; hiszen mindenki tudja, hogy a legszentebb emberbaráti czélok szolgálatában áll. Feladata tüszvész által sújtott embertár saink vagyonának, gyakran életének megvédése és megmentése. Egy másik kitűnő, humánus intézmény, a budapesti mentőegyesület, ezt a jelszót irta zászlójára : „Mindnyájunkat érhet baleset!“ Ejelszón m is gon- dolkVi.hatunk egy kissé. Ki tudja, nem szőrű: é az, a ki ma polgártársa vagyonának, vagy életének megmentésén fáradozott, holnap a saját vagyona, vagy élete megvédésében ugyanazon polgártársa segítségére ? A tűzoltói intézménynél a honvédelem intézménye sokkal szetencsé- sebb helyzetben áll, mert mig a hadsereg — hála Istennek! ritkán és akkor is nyíltan támadó ellenséggel Ml szemben, addig a tűzoltónak folyton résen kell állania, hogy az orvtil ránk csapó ellenséget legyőzhesse, legyőzze. Nagy és szép hivatás tehát a tűzoltó hivatása! Veszprém fiatal polgársága ! Veszprém ifjúsága ! Ti sem maradhattok apáitok mögött ! Ismerjük sziveteket, mely éppen ngy csügg felebarátaitok javán, miut az alapítóké csüg- gött húsz év előtt, midőn a veszprémi önk. tűzoltó egyletet megalapították ! Ti sem lehettek roszabbak azoknál! A ti feladatotok már sokkal köny- pvebb, mint az úttörőkké volt! Mi 1 kezdet ezer nehézségeivel és akaAz egylet megalakulásakor önfelál- I dozás volt attól, a ki közénk lépett. Még arra sem számíthatott, amire I az obsitos ka ona, a kit ha rokkan- - tan hazaeresztenek, legalább egy rézdarabot kap a mellére — emlékül. Azóta az egylet oly kedvező helyzetbe jutott, hogy annak bármely tagja segélyben és kárpótlásban részesül, ha esetleg munkaképtelenné válnék, vagy ha az egészségben, avagy ruházatában szenvedne kárt. Ma már a város minden évben hatvan tűzoltót biztosíttat baleset ellen, ha ezen baleset tűznél, vagy gyakorlat közben éri a tűzoltót, s halála' esetére csá’ádja. munkakép telensége ecetére pedig maga a tűzoltó 600 irtot, napidij f jében pedig'..1 frtot kap. Ezenkívül jogában áll minden tűzoltónak csekély 10 krajezárnyi évi díj lefizetése mellett magát szintén biztosíttatni minden véletlen baleset ellen. Megemlítjük végül, hogy az egylet altiszti kara rögtön segélyző alapot teremtett, melyből azon tűzoltók, kik tűz fdk-ft mával megsérültek, vagy pedig akár maguk, akár családtagjaik hosszabb ideig tartó betegségbe estek, rögtön segélyben részesülnek: a miért havonta ugyancsak 10 krajezárt kell a segélyalap pénztárába fizetniük. S ha mindezek I hez hozzávesszük, hogy a város a szegényebb tűző tóknak egyenruhává való ellátása czéljából évenkint too frtot bocsát a tűzoltó-egylet rendelkezésére. s hogy azon tűzoltókat, kik gyakorlat, vagy tűzoltás közben megsérülnek, az e czélra az egylet kebelében alakult mentő osztály tagjai első segélyben és az egylet orvosai fogékony kebletekbe. Föl tehát a 1 kötelességtudás és emberbaráti szeretet nevében! A tűzoltó őrtanyán ki van téve a jelentkezési könyv. Aki részt akar venni, a polgárok, a város és igy követve az édes magyar haza boldogságát és jólétét előmozdító nemes munkában, az írja belé nevét. A tűz oltókká való felvétel és felavatás azután később egyszerre fog megtörténni. Erős a hitünk, hogy nem lóg onnan hiányozni egy épkézláb ember sem, a kinek a szive helyén van! A veszprémi önkéntes tűzoltó-egylet parancsnoksága képviseletében : Biázy lnne Dr. Óváry Ferencz ideiglenes tittár. főparancsnok. ingyenes segélyben részesítik; ha még felemlítjük, hogy az országos tűzoltó szövetség 5, 10, 15 és 25 éves érmeket szolgáltat ki az 5, 10, 15 és 25 évig egy folytában szolgált tűzoltók kitüntetésére ; felsoroltuk mindazon előnyöket, melyek a tűzoltó- egylet uj tagjaira várakoznak. Veszprém ifjúsága! Egyletünk az idén fogja megülni 20 éves fennál lásán k jubileumát. Ez örömünnepnek az /esz a fénypontja, ha valamenydákftival voltunk kénytelenek megküzdeni. Mi olyanok voltunk, mint a szabadságharca honvédéi, akiket puska nélkül küldtek a háborúba. Sohasem volt elegendő puskánk, azaz vizünk. Azóta Veszprém város kitűnő v zvezetéket, telefon hálózatot, 6 egyénbői álló fizetett tüzérséget létesített ; tűzrendészed és építkezési szabályrendeletet alkotott; a tűzrendészet összes költségeit magára vállalta ; a tűztornyot újjá építtette ; felszerelte az önk. tűzoltó- egyletet kitűnő gépekkel és elegendő szerelvényekkel. így hát Ti már fegyverrel nézhettek az ellen- séggel farkasszemet, s százszor köny- nyebben legyőzhetitek a város javára és önmagatoknak dicsőségére ! De más téren is sok és üdvöjs dolog történt azóta érdekünkben. A balatoni halászat. nyien soraink közé álltok, s át veszitek tőlünk a régi zászlót, hogy Ti is alatta küzdjetek. Ti vagytok hivatva átvenni az örökséget, a lelkiismeretes kötelesség teljesítését és az embertársaink iránt való szeretet munkáját. Meg vagyunk róla győződve, hogy szózatunk nem lesz a pusztában kiáltó szava, hanem szivetekig hat és termékeny magot ültet Veszprém, májas 7. Hogy | balatoni halászat a múlt évben nem felelt meg a várakozásnak, s különösen nemes halakban kevesebb volt I fogás, mint remélték, — közelebbi számunkban megírtuk. Egyik oka ennek a ragadozó halak túl elszaporodása: másik az orvhalászat és a kiadott rendeletek meg nem tartása. Úgy van biz ez a szárazföldön; és ha sok a rabló, nincs közbiztonság, préda a magán és közvagyon. A hol sok a szarka és vércse, ott a kis baromfiaknak rósz sorsuk van. Hát a ragadozó halak irtása ki van mondva s ez jól van, csak végre is kell hajtani, mert a hol sok a harcsa, ott a fogas és süllő nem sza- porodhatik, a melyek különben is nem tenyésznek oly bőven, mint a garda és keszeg! Nagyobb erővel tenyésztése a nemes halaknak, és szigorú irtása a kántevőknek, akkor | az elveszett egyensúly helyre áll! Miután pedig nemcsak a vízben van ellenségük a fogas és süllőnek, hanem a szárazon is, a két lábú harcsák, kik még ivás időszakában is ott kujtorognak hajnali órákban a sikér víz en és hálóval, szigonynyal sőt fegyverrel is irtják a halat, üzérkednek vele, — az őrséget szaporítani kell s még nagyobb szigorral intézni. A kik pedig a háló minőségével visszaélnek, a kiadott rendszabályt kijátszák, ezeket meg kell fosztani halászati joguktól, ez rájuk a legnagyobb büntetés. A Balaton mintegy 24CJ ménfőidet foglal el, tehát nagyon nehéz az ellenőrzés, az igaz; de gondo'juk meg, hogy minő kincse az országnak a Balaton ? s egy Csehország, mely kisebb tavaiból is egész tőkéket merit ki, mily óriás hasznot huzua a nagy tóból ? Gondoljuk meg, hogy a Balaton 30—40 község lakósságának a kereseti forrása, különösen most, mikor a filloxera a szegény ember szőllejét elpusztította. Az idei télen p. o. nem halászhatott a parti lakósság, mert sem a jégre, sem a vizre nem mehetett, — s félig koldussá lett! Aztán a balatoni kultusz emelkedése folytán egv évtized alátt itt 15—20 ezer fiirdővendég fog lenni a három megye partvidékein, s igen különös lenne, hogy midőn itt lesznek az Angol-, l'ranczia-, Németország stb. fürdő kedvelői, akkor nem lesz már, vagy csak mutatónak lesz meg egyik legritkább specialitásunk, — a fosfás ! . . . Havas Bajos 1 írt. Schön József 1 frt. Gubieza Lajos 1 frt 20 kr. Mezriczky Károly né urnó 1 Irt. Ősz- , szesen 19 frt, mely kegyes adományokért ezennel köszönetét moud a bizottság. Továbbá el nem mulaszthatjuk Tek. Véghely Kálmán megyei jegy zu urnák az ót ért végtelen csapás alkalmával igaz részvétünk kifejezését s forró köszönetünket azon őszinte jóakaratért, mellyel ügyünk iránt viseltetett. Végre köszönettel tartozunk Kiss István urnák a „Korona“ nagyterme, Abelesz Miksa urnák a színpad ingyenes átengedésért, valamint a „Kath. kör és legényegylet,“ Nő- egylet, Tílzoltó-egylet, a vármegye és a város vezetőségének kellékek székek kölcsönzéséért. Mélytisztelettel: a „Tauitók-háza“ bizottsága. mpi k veszprémi „Tanítók Mza" (Beszámolás.) A veszprémi egyházmegyei rom. kath. tanítók gyermekei „otthona“ javára reudezett műkedvelői előadásról. Két vígjáték: — „Ki a hibás“ — és a — „Tőr“ — adatott elő; az első Mezriczky Károlyné úrnő, Sebestyén litván, Kulin Emil és And- rovics István urak szereplésével; a második Szanyi Istvánná úrnő, Dvelli Mariska és Gelencsér Jolán kisasz- szony urhölgy.ek, Kleczár Miksa, Tuboly Lajos és Komjáthy László, urak közreműködésével; kiknek jól akaratú és áldozatteljes résztvevősükért hálás köszönetét mond egyelőre a „Tanitók-háza* bizottsága. L°ljék jutalmukat a nem várt fényes erkölcsi sikerben és a kielégítő anyagi eredményben. Ugyanis városunk színe java volt jelen az előadáson, s hogy megelégedve távoztak, annak többszörös nyilvánítását örömmel hallottuk. Anyagi eredménye a következő: a befolyt összes jövödelem .... 266 írt 20 kr. kiadás .....................93 frt 12 kr. Mara d tiszta jővödelem 173 frt 08 kr. Ebből felülfizetés: Kubai Hubert 60 kr, Kovács Imre polgármester, 4 frt. Mélt. V. Voarooics Antal 5 frt. Horváth Kálmán 1 frt 20 kr. Suli Ede 1 frt. Vizner János 1 frt. Szalay Ferencz 1 frt. E. F. 1 frt. k sertésvész Yeszprémvármegyében. Legjobb indulattal adott már pár esetben több hasábra menő helyet | lapok t. szerkesztője ezen két év óta hazánkba is elkerült, azelőtt mindig csak Amerikában volt othouos, felette ragadós sertésbetegség mibenléte és leküzdése tekintetében, a sertéstartó közönséghez irt felvilágosításaimnak, amelyeket mindenkor az alispánhoz is megküldöttem, aki azokat a kiadott miniszteri rendeleteken kivfil el is juttatta a városi és járási hatóságokhoz, ezek pedig a községiekhez : az eredmény azonban mégis az lett, hogy a vész beállta idejében, 1895. év közepén volt 70 ezer darabnyi sertésállományunkból az 1895. évben 43 községben megbetegedett 12,015 db, amelyekből meggyógyult 1,061 db, elhullott 10,954 db. — az 1896. évben pedig 111 községben megbetegedett 30,847 db, amelyekből meggyógyult 8,509 db, elhullott 22,338 db; igy összesen 33,292 db. a veszteség e vármegyében, mely átlag 20 forintra becsülve, 665,840 forint kárt tesz ki, nem számítva a betegségben és betegség gyanújában titkon leölt bizonnyal pár ezer dbot és a több helyen ki nem puhatolt, s be nem vallott, kórmeg- állapítás előtt elhullott szintén több ezernyi malaczot. Mondjunk tehát kereken 700 ezer frtnyi érték veszteséget IV, év alatt és ha a hatóságoknak, s állatorvosoknak küzS TÁECZA. & !&$ely Bézsé emlékére. Száll dél felől hazám határidőn Át gyors madár, kibontva szárnyait . . . Száll bér ezeken, száll által nagy sikon... Gyászhirt kozott nekünk, s át adja itt . . . Gyászos hir ez lélekre, s szívre hat S szeműnkbe fel bfts könnyeket fakaszt. Egy jó, nemes szív hűlt ki. mely nekünk Oly drága volt, s érezni hón tudott . . Mért vetted el tőlüuk jó Istenünk. A hű vezért, pályát ki jól futott. . . Eszével ki, s nemes szivével itt, Vezette buzgón e kör ügyeit I Kicsiny kör ez, parányi volt csupán. S mi tagjai szinté% kicsik vagyunk . . . Haladva hűn az egyház szént-után. Még sem hiába forr szivünk, agyunk . .. flépünk, s hazánk javára működünk, Habár kicsiny, és szűkre mért korüuk\ Igen, népünknek, mely korunkban él, Istent tisztelve és imádva itt. I? egy jobb jövőre vár, hisz, és reményi, őrizve, s féltve ós szent jogait. Vagyunk mi választott hiv Őrei . . . És működésünk áldás környezi I S e nagy nehéz munkában legelői, ő járt előttünk a hű és nemes . . . És vette őt körül mindenfelől Szeretet hűn, mely föl soh sem keres Mást, csak is a valódi frdemet, Mit porba sir soha el nem temet I f)e nem csak e szerény kis körben Volt 6 szeretve és tisztelve hón . . . Megyénk is ül gyászban, letör ten Az elhagyott, s gonddal ápolt mezőn ... Hisz ennek is vezére volt, s kiveti Intézte sorát jól, s nem sebtiben . . . És mint tudós, mint történetbuvár Kitüntette ő még úgy is magát, Nem volt hires, hisz nem volt hir sóvár,s Ki munkáját nagy sorral adja át. . . Szent ösztönből hűn buzgón dolgozott, , Mig bírta s szive meg nem szakadott7 Letéve lett müvébe régi múlt, Biztos kézzel, mit össze ó szedett. , . Abból kevés volt csak ami kihűlt. . . De érdekelt egész nagy nemzetet. Félben maradt ez is, mint annyi más ! Mert jött az égből egy parancs . . . hívás. Jer, jer te jó nemes lélek ide. Hagyd ott a földet, mely az érdemet Nem is inert, s nem veszi semmibe, Mely még ma tisztel, s holnap elfeled! Jer égbe fel / Itt van méltó helyed. . . Föld mit nem adhat, itt azt elveszed! Elvette mér jutalmát a nemes. A hű lélek, s mi ÓM szomorkódunk . . . Család, vtegyénk, kisded körünk keres Vigasztalást —-égben — hol gondnokunk ... Áldott léikét fényár veszi körül, S jutalmának hol boldogan örül. Atyánk a menyben! Áldott Istenünk! Óh nézz lé ránk, kesergve kik ma tán, Mély titkaidba nem tekinthetünk . . . S sóhajtva nézünk a vezér után . . . Oh csillapítsd lelkünk fájdalmait, Nyújtson nekünk vigasztalást a hit: A hű a jó, nemes lelket, ki fel Egekbe szállt, — óh boldogítsd atyánk / Még onnan is 0 né*, le ránk, s figyel... .S megáldja kis körünk, megyénk, s ha[zánk . . . Hű lelke itt lesz. s működik velünk . . . Áldj meg minket Hatalmas Istenünk! Várpalota. DÖMÉNY ZOLTÁN ev. ref. lelkész. Véghely Dezső mint történetíró. A történelemé immár a fényes név, melynek egész életén keresztül felkent munkása volt. — A történelemé, mely szellemének nagyságát, fárad háti an munkásságának alkotásait, közhasznú életének lény esen kimagasló példáit megőrizendő Nem tartozott azon Írók közé, kiknek nmükéit milliók olvassak, hanem azon kevesek közé akik csendben és zajtalanul ugyan, de folytonosan munkálkodnak, mit sem törődve a nagy rész jutalomért futó érdem- hajhászó önző czéjjaival, mert megtalálta mindenkor a híven teljesített kötelesség öntudatában, a tudomány igaz barátainak elismerésében azt, ami a közhasznú életet édessé teszi, a mit Fáy András ezen egyetlen szóban foglalt össze „használni“. Használni a közügynek, mely egész embert kíván — a tudománynak, a melynek nem a mindennapi kenyér zeoldjáért dolgozókra, hanem a hivatás és tudás igaz lelkesedéséből táplálkozó önzetlen jellemű tudósokra van szüksége, az iorídotl hozanak, mely minden hű fiától megköveteli, hogy tehetség «it érvénve- siteé azon a térén, ahol anif&k előre haladását. muskálhaija, ||| az egyháznak mely dejk-filó karjaira vett, felnevelt, mindenkori vigasztalással megnyugtatott: mily keveseknek ju'ott osztály részükül. Véghely Dezsőnek bármily irányú t.e" vékenyáégét vizsgáljuk, mindegyikuél kr magti8lik előttünk az igaz jellemű önzetlen-férfiú, aki munkásságával egymás után vívta ki fe*bérair, kinek nevét áldva emlegetik inig magyar lesz a négy folyó körül mindazok, akik annak történetevei ' foglalkoznak. S mivel e lapok olvasó közönségének nagyobb része előtt ismeretlen a mező, a melyen" az idvezült munkálkodott, rajzolni óhajtottam néhány szóval Veghely Dezső történetírói pályáját, A forradalom leveretésével szomorú viszonyok domináltak hazánkban. Társulati szellemről szó sem volt, s az előbb már szépén fellendült irodalmi tevékenység is minden irányban pangásnak indult Az 1850 végén keletkezett Uj Magyar Muzeum gyűjtögette ugyan maga köré íróinkat, de oly kevesen voltak ezek, hogy a lelkes Toldy Ferencz Ünnep számba vette, ha égy-egy uj tudó>t bemu*athatoit olvasó közönségének, S mikor Rith Károly Rómer Flórissal 1863-ban a „Győri Történelmi és Régészeti fűzetek* -et megindította : a még alig 24 éves Véghely Dez^ő egész lelkesedéssel csatlakozott a dunántúli történetkedvelők kicsiny seregéhez s annak minden ülésére elvitte kész dolgozatait, melyek az említett fűzetekben meg is jelentek, s kutatta mia- dén felé e vidék levéltárait. OaZ a kis társaság midőn 1864 febr. 8-án a vasvármegyei Csöngeti Összejött, Véghely Dezső beszámolt a marczaltői Amadé család levéltárának általa eszközölt rendezóoéről, majd felolvasta „A marczaltői csilád utolsó tagjai s a marczaltői várkastély története* czimü értekezését 8 gyűjtötte az adatokat Veszprém vármegye történetéhez. Az 1864. maju* 19-éji R peze Szemerén tartott összejövetelen „A Veszprém vármegyei E^segvára s a hasonló nevű család története“ czimtt értekezését olvassa fel. Az ugyanazon évi äug. $3i>én Győrött tartott ö«8z~j ivetelen pedig „Murczultői Miklós veszprémi alispánról*, majd „Veszprém régi nevéről* értekezett. 1865, február 26-án a répeze- szemerei összejövetelen „A Somogy vár-?, megyében 1444-ben tartott közgyűlésről, melyen V. László király par i Újlaki Miklós erdélyi vajda és Tamási Vajdufi Henrik S »mogy és Verőcze vármegyék főispánjai is jelen voltak* — értekezett. Mikor a dunántúli törtepietked velők kicsiny, de léiké* csapatából az alkotmány helyre állítása után a Magyar Történelmi Társulat életre kelt: Véghdy Dezső, is sietett dolgozataival a társulat közlönyét a „Századok“-at gazdagítani. Ebben je-[ lentek meg „Gyulafi László élete* (1869) „Korotbnai Katinka* (1870) „Zenpliu- Zeraplin s a néhai helytartó tanács föld- irati jártassága* (1871:) c/imü értekezései. A társulat vidéki kirándulásai alkalmával tevékeny részt vett a levéltárak kutatásában, melynek eredményéül legyen elég felemlítenem a „Vasvár-szombathelyi káptalan s csornai és pannonhegyi conventek levéltárairól szóló jelentését* (U. o. 1876 ) A társulat másik folyóiratában a Történelmi Tárban adatokat közölt a Sárkány rend történetéhez,. — Győr, megvételének tervéhez, — Barkóczy Mária hozománya stb. czimek alatt. Ugyancsak a Magyar Történelmi Társulat megbízásából — melynek haláláig igazgató választmányi tagja volt — Nagy Imrével és Nagy Ivánnal szerkesztette „A zichi és vásonkeŐi gróf Z chy család idősb ágának okmánytárá“-t (I. kötet, 1871. XXV. és 022. II. k. 1872. XV. es 645. 111. k. 1874. XI és 651. I. IV. k. 1878. Vili. és 645. I.) melyben összesen 2063 okiratot publicilba'k, s annak majdnem felét 932 darabját Véghely Dezső irta és tette közzé. Veszprém város történetéből 1874-ben egy kötetet adott ki. Nagy Imrével és Nagy Gyulával sz- r- kesztette Zala vármegye története okmánytárának I. II. vaskos kötetét s gazdag gyűjteményéből a „Hazai oklevéltár“-ban (1879. VI. és 473. 1.) többet közölt, s hangya szorgalommal gyüj'ötte kezdettől fogva Veszprém vármegye történetéhez az adatokat, s mikor azokat legnagyobb részben már összehordta: a benső ember örömével kezdett, szeretett vármegyéje történetének megírásához, a munkában már jól előre is haladt, mikor a kérlelhette n halál váratlanul kivette a kezéből a tolla*, hogy avval ne írjon történetet többé. Az Ur akarta igy, i nevét nem esak az életnek ama könyvébe irta fel, hanem felirta a történelemnek ama könyvébe is, melynek egyik felkent bajnokát gyászoljuk az idvezübben, 8 mely hivatva lesz megőrizni emlékezetét, s késő századoknak is hirdeti „non omnis moriar.* Thury Etele. IrLfoxm.á.czxó. — Egy hivalnok naplójából' — Kölcsönt kerestem. Váltómat, a mire az angol bank nőm hp derített volna, benyújtottam : A gyertyamártók első köl- c-önös ségólyegy let éhez. A választmány bavonkint csak egyszer gyűlése zik, máskor az igazgató az ur, aki égy kisebb bank kisebb hivatalnoka, nagy közgazdasági tekintély. Evenként a nagygyűlés után következő bauketten áldomást mond Roth'Childra a pénzkirályra, mit a tisztviselők, a választmány s a törzsrész- tulajdonosok állva hallgatnak végig. Van olyan jámbor egy személyben törzsrészvényes és adós, ki elhiszi azt a közgazdasági szóvirágot, hogy egykor: A gyér tyamártók első kölcsönös segély egyleté előtt az egész világpiacz tisztelettel hajlik meg a közgazdaság kel életűje, ki egy személyben adós és részvényes, merész álmokat álmodik és képzeletében azt Iá*ja, hogy adósi állapota megszűnik és a kis törzsrészvény, mit most a letörlesztett adósság után nem adhat el, mert értéke nine*, az első hazai takarékpénztár részvényeivel vetekedik. Ejfél után azonban az igazgatóságnak a jövő évi mérlegre átvitt feleslegéből ivott boroktól már kétszer-háromszor haladja meg az első hazai takarékpénztár részvényeit. A gyertyamártók első kölcsönös segélyegyletének saját külön tekepályája van, hol az igazgatóság, a tagok, a választmány a közszellemet erősitik. A kit itt uug nem kedvelnek, az nem kap kölcsönt. Ez az első fórum. Itt készül a választmány közvéleménye. Nagyon okosan kell magát viselni az adós-jelöltnek. Minden szem rajta van, ha csak pörköltet eszik kovászos ugorkával, úgy élhetetlen ember, ha rántott csirkét ugorka salátával, úgy pazarló. Az alelnök nem bízik a szőkében, a titkár a barnát kifogásolja. A legöregebb választmányi tag szomorú példát idéz arra, hogy milyen veszedelmesek a magas termetüek, egy másik az alacsony kurta nyakuaktól fel. A ki kopott nem jó, aki jól öltözik, az sem jó. Kölcsönt ■ csak a különös véletlen és.a jó informálódó szerez. As egyesület informátora, ki más.«, annyi kölcsönt tagadott meg, • köpezfös úri ember. Háza is van, mit az információkból szerzett. Most már csak nagyobb esetekben iuf rmál, kisebb kötcsönökért nem mozdul. Vannak számfeletti informálok és informáló jelöltek. A vezértitkár titkosan gyüjteti az iu- formácziókat, mint első Napoleon. A társadalom minden rétegéből vannak mfor- mácziói. Hölgyek és urak. Az öreg csak felül vizsgál. Váltómat beadtam. Kétszáz forintról szólt. Magamban le is tárgyaltam költségvetésem vitáját. A megszorult ember költségvetése bonyolultabb, mint a tönkremenni szélén álló államé és legtöbbször az a vége, bog; enuek sem annak sem, hanem elveri az ember az utolsó hatosig, inég házmesterre sem marad. Vár .kozási állapotom és költségvetési vitám harmadik hetében vajúdtam reményeimmel és gondolkodtam a vacsorámon. Kopogtatlak. — Tessék — szóltam és felemelkedtem díványomról. Egy korosabb honleány .lépett be. — S/.orongó Tivadar urat keresem. 3 El vagyok. — Nevem Kesergő Elemérné. —■ Ürülök. — A marrir-egylet nevében jövök. Egy elismert nagyság halála esetére koszomra
