Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-04-10 / 15. szám
Veszprém, 1897, Szombat, ápril. 10, XVII. évfolyam. 15. szám. minden nnomliatoik.-A- lap ára,: Egész évre 12 korona. Fél évre ■ 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 30 fii. Kapható Sxemerey J. és Ilarcseg L. urak (leleteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi utcza 514. bz. Szerkesztői iroda: Veszprém Szabadi-ntoaa IU. u KiraeUéselr : (z hathasábos petitsor vágj annak tere) Az elad oldalon . . ao fillér. A 2-ik s 3*ik oldalon 16 fillér. A 4-ík oldalon . • . 12 fillér A nyit térben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Aitonomia és önkormányzat. Budapest, ápril. 8. Kevés szóval történt már annyi visszaélés a napi sajtóban és közbeszédben egyaránt, mint az .autonómia* val, az „önkormányzat“ A két kifejezés egyáltalán csak hely-' telenül használható egymás helyett, egymásért. Az .autonómia-1 öntörvényhozást fejez ki, tehát egészen mást, mint az önkormányzat, önigazgatás. Mióta az államot személyiségének ismerik, életmozz inatait, funkczióit a personalitás alapján fejtik ki. Az állam e szerint épen úgy gondolkozik fontolgat, majd hatiroz, mint az egyes, épen úgy viszi keresztül határozatát, mint az egyén. A franczia forradalom óta Európaszerte nem csak a fejedelmek s azok katonái és hivatalnokai végzik ezeket az állami mozzanatokat kizárólagosan. Az állami hatalomban azok mellett részt vesz a társadalom is. Az »alkotmányos« harezok nem egyebek, mint at állam és társadalom küzdelmei. A társadalom törekvései ugyszólváu minden országban több kevesebb sikerrel jártak. Megszülettek az .alkotmánylevelek» homályos czikkeik- kel, alapjogokkal, az emberek veleszületett jogaival. Ez meglévén, a társadalom megnyugodott. Az alkotmány adott egy vagy két kamarát a hol választott követek vagy képviselők ülnek s ezzel biztosítottnak látszott a béke. A polgárok részvétele az államhatalomban megvalósult. Az ő hozzájárulásukkal hoztak törvényt, vetettek ki adót, állapították meg a költségvetést. A társadalom úgy gondolta sajtójában, egyesületeiben, gyűléseiben, szóval közvéleményében, hogy e mellett vigyék az igazgatást ezentúl is az áfám közegei, a fizetett hivatalnokok. Ez a feltogás megfelel a raunkameg- ösztás elvének. A társadalom elemei hadd végezzék ezentúl is zavartalanuljövedelmező foglalkozásukat. Kiki igyekezzék annyit szerezni, a mennyit tud. Az állam szükségleteit, az állam nagy üzletét kiszolgálják azok, kiket azért megfizetnek, szóval mindenki maradjon a maga mesterségénél, a maga foglalkozásánál — chacum ä son métier. A társadalom nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy ilyen szerkezet mellett az állami funkezióknak csak egyik csoportjára nyert befolyást. Az hitte, hogy ha az ő akarata hoz törvényt, akkor akarta meg is valósul. írók és bölcselők oly büverővel ruházták fel a »törvényt», a mely már maga kormányoz, úgy hogy az uralkodónak és kormánynak vagyis a szervezett államhatalomnak csak .uralkodni“ kell. Ez a th"oria a praxisban ku- | darezot vallott. Kisült, hogy a tör- ! vények magukban véve még nem je entik a bennük lefektetett elvek megvalósu'ását. Rájöttek, hogy a ' hivat i'noki szervezet, ha még oly j leleményesen kigondolt ellenőrzési j apparátussal bir is, sohasem fog hi- | bátlan gépként működni. Mikor az »alkotmánybs» közvélemény legelőszer vette észre, hogy hiba van a végrehajtás körül; nagyon kényelmesen segitett magán. Egyszerűen törvényt hozott a fogyat- i kozások megszüntetésére. Annyira bíztak a törvény erejében, hogy azt vélt' k, csak törvényt kell hozni s a baj meg van szüntetve. De mentül több a törvény, annál több dolga van a végrehajtással s az ügyek szapo- rodtával szaporodnak a szabálytalanságok, hibák, félreértések. Aközvé emény, a társadalom nagysokára észreveszi, hogy magát a végrehajtást is reformálni kell. Felhangzik a jelszó : önkormányzat I Önkormányzatot az igazgatásnak, a végrehajtásnak. És mit tesz a társadalom ? mit ért .önkormányzat“ alatt? Azt hogy megyénként, j írásonként, falunként bizottságot, képviselőtestületet kell választani, ezek alkotnak statútumot, vetnek ki önkormányzati adót, választanak tisztviselőt. De hát igazán önkormányzat, ön- igazgatás-e ez? Távolról sem! Ez semmi, egyéb, miot a parlamentárizmus elvének átvitele a megyékre, városokra, községekre. Kicsiben azt végzik a megyegyülések. városi és.községi fiókparlamentek, a mit az országos parlament. A társadalom részvétele az államhatalomban itt is csak az elhatározás funkcióját végzi. Valóságos változást a külvilágban ez a tevékenység nem hoz létre. A törvény, szabályrendelet végrehajtása e mellett is fizetéses hivatalnoki gépezetre marad. Hogy ezeket a hivatalnokokat kinevezés vagy választás juttatja a hivatalhoz, az ebben a tekintetben kevés ■ fontossággal bir. A társada'om egyik esetben sem vesz részt az ügyek intézésében. A társadalom ily berendezés mellett csak parancsol, de maga nem engedelmeskedik. Pedig, a ki nem próbálta az önuralmat, az rosszul fogja keze1 ni a mások feletti uralmat is. A fejlemények azt mutatják, hogy az „önalkotta“ törvények önigazgatás nélkül sok helytelen intézkedésnek váltak forrásává. A társadalom egész mivoltában az egyének érdekén, személyes nyomatékén nyugszik. A társadalomban egészen természetes és megengedett dolog, hogy mindenki a saját javát mozdítsa elő — a törvények korlátái között. A társadalom a maga alapfelfogását beviszi minden általa alkotott és kezelt intézménybe. Ezért az olyan parlament, melyet a társadalom erőszakolt ki az államtól, mindig individualisztikus felfogású lesz. Pártjai rendi és inkább osztály, mint állami érdek szerint fognak alakulni. A kontinentális álamok a parlamenti intézményt angol mintáról vették. Ha a törvényhozás hatalmi körének kiterjesztéséről, tagjai kiváltságolásáról, a miniszterek politikai felelősségéről beszélnek vagy imák, természetesen mindenütt az angol minta szerepel. Csak egyet felejtenek el. És ez az, hogy Angol- ország államjogi fejlődése lényegesen elüt a kontinentális-ál'amok közjogi fejlődésétől. Angliában a parlament nem a társadalomból nőtt ki, hanem a királyi államhatalomból. Angliában a parlament egy felülről lefelé haladó hatalommegosztási folyamatnak az eredménye. A kontinensen, hazánk kivételével, az állam nem' szervezett elemeinek részvétele az országos hatalomban először a franczi irodalom előtti irodalomban tűnt fel. A franczia, illetve belga minta után indult azután az egész Európa, Az általános felfogás az volt, hogy ezzel az angol parlamentárizmus elvei valósultak meg. Pedig itt egy , nagy közjogi tévedéssel állunk szemben. Angliában az öntörvényhozás az önigazgatásból fejlődött ki. Az egész parlamentárizmus egy hosszú egyenletes evolúciónak az eredménye. Nem úgy Fran- cziaországbnn. A nagy forradalom elsöpörte a régi államot. Maradt a társadalom, pillanatnyi áramlatainak teljesen alávetve. Államhatalom nem volt; egy-egy sanscoulolte vezér pár hétig tartó uralma képviselte esetről esetre a nép akaratát. A folytonos izgalom végre kifárasztott mindenkit. Belátták, hogy a szervezetlen hatalom féktelenségei, kicsapongásai kiszámithatlanok. A társadalom korlátlan hatalma lassan lassan összébb szorult. Lépésről lépésre több került vissza a szervezett hatalomhoz, az államhoz. Végre nem , maradt egyébb, csak a törvényhozó testület. Ez képezte ezentúl a társadalom befolyásának egyedüli terrénumát s képviselte a kormányzottak „érdekeit“ több kevesebb eredményei. Az igazgatás átvételére a franczia társadalom nem gondolt soha. Ettől minden tényező fázott és húzódott. A köztársaságiak azért, mert féltek a régi nemesség vidéki befolyásától. Maya a közvélemény pedig kényelmetlenséggel, alkalmatlansággal járó tehernek nézte a társadalmi közigazgatást, a mit szi ressen engedett át az állami hivatalnokseregnek. így alakult meg Francziaországban a »parlamentárizmus» öntörvényhozással, önigazgatás nélkül. A mintát Angliából vették, de megcsonkítva; az öntörvényhozást ár hozták, az önigazgatást ott felejtették. P edig az első és utóbbi nélkül homokra emelt épület. Csak az igazgatási teendőkben megerősödött, összeszokott és egybeforrott társadalom képes megfelelő mérséklettel és életismerettel önsorsa fölött határozni. Angliában a központi királyi hatalomé volt kezdetben minden. E hata'om parancsainak végrehajtását maguk a szomszédsági kötelékben élő látcósok vették át. Ebbéli működésűkben a királyi á lami akarat teljesítőinek, nem önérdekük szószólóinak tekintették magokat. Ily berendezés mellett a jogsértő igazságtalan parancsok nehezen voltak végrehajthatók. Ha a társadalom maga kezeli az igazgatást, annak ellenkezését szinte lehetetlen legyőzni. Az angol társadalom a királyi hatalommal folytatott eme küzdelmébe lassan, de biztosan haladt a konszolidáczió utján. A társadalom az igazgatás iskolájában megizmosodva több és több hozászóllási részt követeli magának a királyi rendelkezések körül is. Az angol parlamentárizmus ebbeli fejlődését nem ismerték vagy nem akarták ismerni a kontinensen. Ez az oka a közélet ama nagy különbségének, mely Anglia és a kontinens között olyan szembeszökő. Két egészen kü önböző világ az, melyet az angol és az, melyet a franczia parlamentárizmus képvisel. E kettőnek szembeállítása a legtanulságosabb, mert egy ugyanazon intézmény ellentétes felfogásának eredménye tűnik ki belőle. Miután Angliában a társadalom az állami akarat végrehajtását megszokta, a törvények alkotására kiküldött szervezete is állami funkezionáriusnak érzi magat. A pártok egy s ugyanazon alapon állnak szemközt egymással. A közigazgatás a minisztérium változásától teljesen független. A király által kinevezett bekebirák állami de önálló, pártatlan tisztviselőknek tekintik magukat. A parlamenti választásoknál választók és választottak az állami érdek letéteménye- inek, képviselőinek tartják egymást. Az állami de önkormányzati igazgatásból kiemelkedve, az angol parlament tényleg megadja az átmenetet és összefüggést állam és társadalom között. Az egyetemes és egyéni közti kapcsolat ebben áz alakulásban megmutatja a biztosság, kölcsönös kiegyenlítés létesülését. Minő más kép az, mit a franczia állapotok mutatnak ! A parlamentet az állami érzettől át nem hatott nyers társadalom választja. Képviselőkben és választókban túlnyomó az egyéni önzés érzete. A kamara tagjai biztosítják választóikat, hogy a kerület érdekeit szivükön fogják viselni I ha igéretöket be nem váltják kegyvesztettekké lesznek. A miniszter főleg és kiváltképpen párt- I ezér I mint ilyen a maga p Írtjából választja ki a végrehajtás közegeit. Miután ezek hivatásos, fizetéses alkalmazottak s állásukat a mindenkori uralkodó párttól kapják, nem á lami, de kormányhivatalnokoknak, egy párt ügynökeinek tekintik magukat, és igy ilyeneknek tekinti őket a közvélemény is. Francziaországban a parlamentárizmus tehát épen az ellenkezőjét eredményezte annak, a mit az angol parlamentárizmus áldásainak neve- züok. Az állami hatalmat önkényesen, pártszempontból kezelik. A bélés külpolitikában a rázkódtatások, irányváltoztatások igen gyakoriak. Maga a parlament a »lutte pour la position« színterét mutatja. Ä társadalom érdekcsoportjai által odakül- dött képviselők folytatják azt a har- ezot, amit azelőtt mint egyszerű polgárok vittek egyéni mivoltukban, önfeltartásból. Nem veszik észre, hogy a parlamentben a társadalom megbízottai ugyan, de az állam képviselői. De honnan is vegyék az egyetemes iránti érzéket? Társadalmi körükön kívül az államival érintkezve és mindenütt csak érdek- szövetséget találnak az ellentétes érdeküek ellen. Az államot nem rendek és osztályok csoporjainak ismerik. így megy át a társadalmi, önző felfogás az állami ügyekre is. Csakhogy a mi ott természetes és a dolgok rendjéhez illő, az itt helytelen és éppen természet ellenes. A társadalomban legalább nagyjából mindenki egyenlő fegyverekkel küzd. De mihelyt egy társadalmi érdek- csoport magához ragadja az állami hatalmat s azt mint társadalom használja, a további küzdelemben megszűnt az egyenlőség. Bizonyos mértékben az állam mindig felveszi az uralkodó társadalom jellegét, de a helyes mérték megtalálását csak a politikai érzék fogja biztosítani. Az államban a politikai érzék az, a mi az egyesnél az erkölcsi érzület, a tisztesség tudat. Mindkettő az az elemezhetlen valami, a mi a törvény és jog birodalmán kivül esik, de a mi mindkettőnek érvényesüléséhez feltétlenül szükséges. Politikai érzéket pedig csak igazi önkormányzat adhat a nemzet zömének. Népies törvényhozás népies igazgatás nélkül csak rontja a politikai erkölcsöket. Beviszi az állami életbe az individualizmust s okozója mindannak, a mit korrupció, protekcionalismus neve alatt ismerünk. Mindezekért kicsinyes dolog egy-egy államférfiu párvezért vagy minisztert okolni, az állam szervezetében rejlik a hiba. Az abszolút államban a legfőbb mozzanatokat az akaratelhatározást és cselekvés egy és ugyanazon alakzat végzi; a fejedelem hoz törvényt, a fejedelem hajtja azt végre. Ez a »l’etát c’est moi« korszaka. Mikor azután a társadalom veszi kezébe a törvényalkotás funkezióját, kezébe kell venni a törvény megvalósítását is. Át kell venni az állami személyiség mindkét életmozzanatát s akkor egyik a másikát kiegészítve, egyöntetűen fog működni. Az angol parlamentárizmus glóriában fénylő nagysága a két funkeziónak ugyanazon tényező általi ellátásán alapszik. Ha csak egyikre alkalmazzuk 1 társadalmi kezelés elvét, diszkreditáljuk mindazt, a mit a világ a »Parlamentarismus* neve alat összefoglal. Dr. Matyasovszky Miklós. Dunántnli közművelődési egyesület. Budapest, ápril. 8. A dunántúli közművelődési egye- ' sülét igazgató-választmányának tegnap délután Széli Kálmán elnöklésével tartott ülésén jelen volt az elnöklő Széli Kálmánon kivűl Antal Gábor, a dunántúli ref. egyház püspöke, Hollón Ernő, Reissig Ede vasmegyei főispán, Laszberg Rezső gróf gyór- megyei főispán, Sárközy Aurél komáromi főispán, Makkfalvy Géza, Fenyvessy Ferencz, Ováry Ferencz dr. országgyűlési képviselők. Széli Kálmán megnyitója után Fekete Ignácz dr. főpénztáros bemutatta az 1896. évről való zárószá- madáit, mely szerint az egyesület vagyona most 26.247 forint 44 krajezár. Az egyesület most is a megszabott budget határai között mozgott kiadásaiban. Az adminisz- tracionális költségek, a megszaporodott irodai munka ellenére is alig növekedtek. A választmány tudomásul vette a jelentést, melyet az egyesület íőellenóréhez, Perczel Dezső miuiszterhez terjesztenek föl revi- deáiás végett. Széli Kálmán előadta azután a mai ülés legfőbb tárgyát tevő ügyet, az egyesület vidéki választmányai szervezésének kérdését. Az egyesület ez év nyarán a Dunántúl valamennyi megyéjében vá-' íasztmányokat akar szervezni s e végből fölhívást küldött az egyek megyék főispánjainak, hogy az egyesületet e munkájában támogassák s nyilatkozzanak róla, hogy mely időt tartják legalkalmasabbnak a megyei 9 Sox*va,cLo3s. Sorvadok, sorvadok, Fogy az élet-erő: Agyamban eÚtibban, Eltompul a velő. Csontjaim kiégnek, Kiszáradnak, asznak . . . Nem köszönt sugár a Több dalos tavasznak. Szivem dobbanása Egyre csitul, kálikul, Nem sokáig reszket Már a földi zaj túl. Öröm avagy bánata De mindegy már ennek; örvényébe szédül A nagy végtelennek . . . Oldódnak a hurok, Elnémul az ének. Mint a pislogó mécs. Kilobban az élet. Leroskad a vándor — Véget ér a pálya ... SOÓS LAJOS Nem tudok én betelni véled. Nem tudok én betelni véled; Mindig szebb és szebb vagy nekem l A lelkem ébren álmodik — ha Rajtad pihen tekintetem. Bilincsbe ver csodás varázsod; A te szépséged oly mesés; Egy mosolyodtól — tova lebben A komor kétségbeesés. A te ölelő karjaid közt Még a halál is kéj talán f 1 Suttogó ajkad édes vágya Zendül a csalogány dalán . . . Egy menyország ragyog te benned! Megszédül a hajnal, ha lát: És hullámzó kebledre dönti Széllyel omló aranyhaját . . . Hát én: e föld gyarló szülötte, Ki —7 csak porlandó por vagyok; Hát én mit érezhetek akkor, Midőn bübájod rám ragyog 11 A szivem megreszket, miként a Végig vert czimbalom-hurok . . . Kit a kínok úgy összetéptek — Egy csókodtól — meggyógyulok. Fellobban e megtört kebelnek Hamvadt parázs a, lángheve; — És amit ekkor végig érzek, Én nem tudóin mi a neve: Több. mint a rajongó imádat, Oly titokzatos valami . . . Oly fájó, mégis olyan édes, Nem lehet azt kimondani! Ez a varázs, ez az igézet Mámorba ejti a velőt . . . Aki, szépséged megtagadná, Nem ismerek oly vakmerőt. Mert tehozzád nincsen hasonló, Ez a világ óh! bármi nagy . . . Hozzád: ki az Isten szemének Lecseppent örömkönye vagyl Téged ölellek álmaimban, Bár merre és bárhol legyek. Hozzád vágyom, hogy közeledben Csak egy lélekzetet vegyek. Hozzád száll el a végsó sóhaj Ez elnémuló ajakon . . . Te vagy az én lelkem szerelme: Hullátnveró, szép Balaton l SOÓS LAJOS. A ballerina. (Magánjelenet.) — Irta: Mangold Gusetáv. — Szin: A színfalak mögött. Székek, asztalok éj különféle díszletek rendetlenül hevernek. A falon egy kis tükör csüng. Előtérben egy hatalmas sziklatömb. CarmeDCsiUa : (piruettel beszökik. Zene | és rövidke tánc?) Tehát végre elkészül- 1 tem 1.. . Igenis (bókot csinál) nem is hiszik kegyedek, hogy mennyi baja van egy ballerinának. (hegyet perdül.) Égy valóságot perpetum mobile. Ezt kívánja legalább a közönség ... no ? meg a direktor is. Hogy van bennünk szusz, ez az jobban mondva, hogy nincsen mer bennünk szusz, az nekik sehogysem szuperál. (Osszeborzad) Puh ! szóval telhetetlenek I . . . Igen telhetetlenek ! . . . Jaj ! (félve körültekint) mit is mondtam . . . Hu meghallotta a direktor, az a (nyomatékka]) hatalmas nagy ur, (félre) ki fő- löstökömöt szokott ebédre vac.>orólni (fenn) még büntetést mér réam és nem csak a gázsimat redukálja, hanem m$g külön próbát is tartat velem . .. Dehogy! (hamisan nevét) hiszen csak egy szavamba kerül (lábai elé mutat) és lelánczolt Promethe- usként hever labaim előtt; — igenis lábaimnál, művészetem szymbolumánál, hol any ián fetrengtek már . . . reménytelenül .. . (Elmerengve) Istenem! . .. (leül a sziklatömbre) Jó Istenkém ! ... ha úgy összehasonlítom gyermekkorom, családias életmódom és mostani egyedüli magamraha- gyatottságom (!) minő ellentét! . . . Gyermek voltam, üde ártatlan ... és most.. . (felugrik) a szerelem lexikonja ... És bár van szerelem, mely nagygyá tesz, fel magasztal, de van viszont, mely összetör, összetépi az ifjúság üdeségét, a lélek derült virágát és egy egész gazdag életet darabokra tör (hévvel) összezúz ! Azt, hogy testünk lelkünk oda vetjük az élet martalékává, persze nem veszi tekintetbe senki, csak azzal vádol bennünket a rut rágalom, hogy veszedelmes tündérek vagyunk, kik lopva, hízelkedve, csalogatva bel^markolunk a »szegény* mecénások erszényébe, akarom mondani, szivébe, kifacsarjuk abból a buzgó meleg vért és kéjjel szürcsöljük föl piros élveteg ajkainkkal. Azt is mondjak rólunk, hogy hasonlítunk a kannibálokhoz, mert imádóinknak addig-addig ropogtatjuk csontjait, — mig teljesen megpuhulnak — és eszméletüktől megfosztva, orruknál fogva (mutatja) vezetjük őket — ékszerboltokba. Azt mondják, hogy bűbájos hamis nym- phák vagyunk és áldozatainkat rendesen az örvénybe sodorjuk, — de előbb fényesen bebutoroztatjuk velők szalonjainkat és megfizettetünk „még idejekorán* három elegáns toiletteb a „Maison Mariska* műterméből. — (Mélázva) Mennyi . . . mennyi dal szól mindezekről . . . pedig 1 tessék elhinni, hogy mindezeknek csak 9/1#-ed része igaz, a többi puszta mese, puszta ráfogás! (Hévvel) De hogy mi mit szenvedünk gyötrődésben, bánatban ... és hogy hivatásunknál fogva mennyire ki vagyunk szolgáltatva a léha, élvathajhászó és minden jót, nemeset és ártatlant megmételyező, megbélyegező és kíméletlenül eltaposó romlottlelkü, úgynevezett müpár- tolóknak, arról ... és hogy is lehetne az máskép . . . arról hallgat a krónika ! . . . De hogy ne legyek széni imentális, ami balerinákhoz sehogy sem illik, sokkal rövidebb magyarázattal is szolgálhat ok : „A szerelem sötét verem*, „a szerelem gyötrelem*, de rögtön azt is hozzáteszem : „Mégis oly sok rózsát terem*, Éj mégis mi ballerinák úgy vagyunk &a szerelemmel, mint a fogainkkal : Nehezen tudjuk megkapni, sok bajt okozuak nekünk mig bírjuk, de legnagyobb kárunk van, (sóhajt) ha elveszítjük, kivált ha aranyborjúnk (félre) Istennőnk bálvány! '(fenn) arany kedélyű és csillogó gyémánt-szemű udvarló volt. * Csodálatos ugyebár, hogy egy ballerina, ki rendszerint csak lábaival (mutatja) szokott cselekedni és mimikus poseival szokott beszélni, annyit fecseg és azután még hozzá a legintimebb dolgokról . . . Ha ... ha .. . ha .. . (Közönségre mutat) Itt. . . ha . . . ha . . . ha . .. mint ha ez titok volna, ha . . . ha .. . Utt ... Ez ... Amaz . . . Mind, mind tudja, hogy ballerina lettem. (Kikelve) És ez már elég volna arra, hogy sanda szemmel nézzenek reám ? (Ijedten a tükörhöz szalad és belenéz) Persze ! (Sóhajt) . . . Igen, . . . igen aranyos Carmenc>iiti, az már elég arra.. . untig elég ... Ne raéltóztatott volna erre a síkos pályára lépni, (Nyo matekkal) Egy ily magasztos pályán semmi sem természetesebb, mint a tövis és az a bizonyos fehér holló. De hát akkor . . . I a . . . pro bek torok • • • a kritikusok . . . I Mind . . . mind (sírva) el fognak tőlem fordulni! Fáradsággal szerzett dicsőségemet, h'rera kedvéért sutba dobjam ? ? (Érzelegve) Oh ! miért is engedted hát jő anyám, hogy leányod erre a pályára lépjen ; mikor otthon a folyondáros rácsos ablak mögött oly jól megvédhetted volna őt az élet tövisei és a gálád rágalom támadásai elől. Ha úgy visszagondolok az első táncz- leckómre, (mutatja) mikor szép világos lakószobánkba belépett Farkas Gábor táncz- tanitó és a szoba közepére állva, szemeit nehány pillanatig a földre szegzé, fekete nyakkendőjét megigazgatta és igy szólt; — A hölgyök ! (Tapsol és ugrál) Oh mily öröm! (Komolyan jobbra mutat) Kérem alásan, álljanak erre az oldalra. Az urak kérem alásan, (balra mutat | arra. És mi leánykák és fiuk egymással szemben sorakoztunk. (A táneztanitót utánozva) — Éa most ~ kérem alásan — önöknek a táuczolás alapját, az öt pozitiőt fogom megmutatni (mutatja) igy ni. Kérem alásan . . . amint látják, a bal mindég nyűgöd' marad. — S aztán nekünk külön-külön kellett a po- zitiőkat megcsinálni. Akis Z'ófika, (félre) mert akkor még ez volt. nevem, sehogy sem tudta lábait az ötödik pozitióba (ügyetlenül mu'atja) helyezni és kinevették azok az ostoba gimnazisták. Igen kinevettek (pityeregve) Nó igen ... és Zsőfika akkor keserves könyeket hullatott az ötödik pozitió miatt. Hu ... ha ... ha ... Ha én ezt valakinek elmondom, (magasra emeli lábát és egyet perdül) úgy azt talán« el sem hiszik nekem. (Büszkén) Nagyot fordult azóta a világ. — művésznő lettem! Ma túl boldogok azok az uracskák, ha csak egy iczi-picii tourt is tánczolhatnak velem és hány közülök írja hozzám láb v és ütem nélküli verseit, telve a legárasztőbb szerelemmel. Éa én »piruettet* hányok nekik és nevetve dobom olvasatlanul leveleiket a papírkosárba, akár mintha szerkesztő volnék. Ha ... ha ... ha ... már megtanultam az ötödik pozitiőt! Fz a ne- mezis, ez a boszum l (Szomorúan) De hát mit ér mindez ne-. kém, mikor nő is vagyok s mikor szivem egekig ostromol, szerelem, tiszta önzetlen, valódi szerelem után vágyódik és : nem képes . . . nem, soha sem képes azt egész valójában megtalálni. Ha egy férfiúval találkozom, legyen az (gyorsan} barna, szőke, vörös, alacsony, magas közömbös, csúnya, eszményi, gazdag, szegény, himlőragyás, fiatal vagy vén! az mind . . . szerelmes belém és szépnek mond, hazudik, ármánykodik és tőrbe akarna csalni. Ez az élet iskolája, mondják némelyek! Ez a dicsőséggel, a. hírnévvel jár, mondják mások! . . . De hát Istenem! . ... Jó Istenkém! Hol van az a férfi, ki valóban szeret és aki valóban és egészben megérdemli szerelmemet? Na! Na? (pihegve) Na!? . . . Lát», egyik sem jelentkezik! Hát kérem« igy állunk mi ballerinák a szerelem dolgában. Amint látják, igen nehezen választhatunk, azért (összeteszi kezeit) né vegyék kérem rossz néven, ha — néha tévedünk ! (Függöny). A demi-monde és demi-iiérge. E két fog lom Parisból kiindulva bejárta az egész müveit világot s daczára ennek, sokan nincsenek tisztában e két elnevezéssel. Demi-monde és demi-vierge elnevezések „frankó mániákus“ korunkban általánosak, de használják a demi-mére szót is, amely szó még gonoszabb és veszedelmesebb fajtájú személyeket jelöl meg, mint a demi* vierge. De ezek a személyek is nagyon érdekes alakjai Paris nyügzsőjtárs&dalmi életenek; nincs féljük, csak barataik; de a mai Paris tökéletesen elfogadta őket, mint kasztot s találóan nevezik el »grande-itn- pure“-öknek.
