Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-01-30 / 5. szám
Veszprém, 1897. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, jan. 30* bája észleltetett, bogy dacaira erős heföldelésőneV, erősebb hideg alkal- j inával a 6 éves tőkékből igen sok kifagyott, míg a közvetlen mellette élló egyébb amerikai és hazai fajoknak mi baja sem lett. *~B erlandieri. Ez azon faj a melyről ez ideig a legtöbb jót mondhatjuk el, a melynek alkalmazását különösen ajánlhatjuk bár mely ta- !,.j. a. Ezen laj jó hírnevét még a n e«*escbb talajokon is feutartotta eddig. Rupestria m o n t i c n I a. Uj- jabbao divaiös s különösen meszes talajokra felkapott faj. d« mér is kezdi lejárni magát, s ellene gyakrabban merü'nek fel panaszok, bogy meszesebb talajokon növekedésükben vissza esnek, elsárgnlnak azaz ehloroaisba merülnek növekedésükben vissza esnek és elpusztulnak. Igáink keid lenni azoknak, Jtik a Rnpcstris kis levelO fajoknak nagy jövőt már kezdettől fogva nem jó- aoltak, és Richternek ezen fajhoz kötött, várakozásét nem támogatták. Ezek azon fajok a melyek leginkább elvannak terjedve ismerve arra nézve, hogy a termelő illetve betelepítő magának ez alkalmast elég biztossággal megválaszthassa. Mint fentebb említettem, az oltványok különösen meszes talajon ha BZ"k nem kellőleg megva'asztott alanyon állanak chloiosisba ennek. Sárgulhatnak azonban az ojtvdnyok különösen meszes talajokon is, a melyet szeretünk legtöbbnyire a chlorosis- nak tulajdonítani. Ez pedig nem áll, mert igen gyakran tapasztalhatjuk, hogy ha az ojtvény leszarad, az Alany legtöbbnyire kihajt. Ily helyeken az els&rgulás nem általános, hanem szórványosan jelentkezik a szőlőtőkék között, s ez gondolkodóvá tihet bennünk, hogy a sárguld« okait egész másban, esetleg az ojt&si eljárásban keressük. A sárgu- lás oka lehet a táplálkozás hiánya. Ha vizsgáljuk az ojtványt, úgy látszik, hogy az pontosan — jól össze I forrva áll, s még a csavarásnak sem I enged, de szét választjuk az ojtványt, í látni fogjuk az egyoldalú forradást, Ú, * ebben megtaláljuk a hiányos táp- •j Jálkoztatásból eredő sárgulás okát. J De ok lehet a sárgulásra az ojtásul 'I alkalmazott hazai szölővesszö faja 1 is, mert tudjuk, hogy több hazai P van, melyet az alany magán nem tűr, idővel pedig teljesen el is rúg. Ok lehet még az ojtványok sárgulá- «ára a talaj kellő meg nem lazitása, miért is a kellő mélységű felforgass | első kelléke a szólőtelepitésnek, va- ' mint a sárgu last hasoolólag elői- 1 sovány kimerült talaj jó erőben való helyezésére a szőlőtulajdonost figyel- j meztetni sem kellene. I Hogy a már kellőleg elkészített wányokkal mint leghelyessebb al- almazásal való szőlőtelepítéseinkkel tel teljes s minden akadály nélkül haladhassunk, különösen meszessebb talajokra a kellő alanyíaj megválasztására különös súlyt fektessünk; egyebekben pedig mindenkor kerestük a szőlők megsárgulásának okait . és ha megtaláltuk azt, annak meg- | szüntetésére törekedjünk. Minthogy azonban az idd mindig pénz marad, a chlorostiéris szőlő- oltványoknak vasassokkal való gyógyítását nem eléggé ajánlhatjuk Beszerezhetők ezen sok Veszprémben, a gazdasági egyesületnél. Társadalmi akczió. Veszprém, jaö? 30. Hegedűs Sándor I képviselőház- nak e hó 20-án tartott ülésén a költségvetés tárgyalás alkalmával, mint előadó, fényes záróbeszédet tartott, melyben az egyes szónokok érveire reflektálva, sok igazságot mondott, a mely igazságok az országházon kívül is megszivlelésre méltók. Rátkay László képviselő felszólalására felelve, ki úgy vélekedik, hogy az állam nem mindenben felel \ meg feladatainak, s tevékenysége sok hiányt mutat fel, azt mondja Hegedűs: „Ezekben a dolgokban (t. i. lelenczügy, hülyék, árvák ügye, . egészségügy) is szem élott kell tar- tani a feladatok sorrendjét ^ és tér- i mészetét Az államra az existenczia, i az anyagi és kulturális fejlődés sokkal rohamosabb tempóban más feladatokat rótt, mig i társadalom viszont a maga feladataival szemben bizonyos közönyt tanúsít.“ Eb- , ben nagy igazság van. | Aki az önrendelkezési jogot, melyei valamely nemzet bir, a maga terjedésében felfogni képes : az megben élnie adatott, közvetlenül a I nemzetnek és hazának, melynek di- ! csőségén munkálni mindegyiknek fe- 1 lad'ita. De bennünket nemcsak az osztályérdekek, hanem a politikai pártoskodás is szétzülleszt. Pedig nekünk nagy munkára van szükségünk. Erkölcsi, szellemi és anyagi fejlődésünk nagy munkaerőre vár és számit. Sokan vannak, akik ezt nagyon jól tudják. Elmondják azt. sokszor szép vezérczikkek- ben, hatalmas szónoklatokban, magasröptű tósztokban, csak úgy dagad a szív az örömérzettől s a képzelet gyönyörű légvárakat épit, — de olyan ez mind, mint a szappan- buborék volt, — nincs és marad minden a régi. S el lehet mondani a költővel: Zum Teufel ist der Spiritus, Das Phlegma ist geblieben. érti azt is, hogy ezen önrendelkezési joggal, mint általában minden joggal, nagy és fontos kötelességek is járnak. Elhanyagolása e jog gyakorlatának : egyszersmind annak feladása s oly kötelességek megszegése, melyekre számot tart és számot is tarthat a nemzet. dozatkészség még mindig nem nyilvánul abban a mértékben, hogy nagyobb akczióra képes legyen. Történik valami itt is, ott is különösen a helyi jótékonyság terén, ami elég örvendetes s a lokális körülményeknek megfelelő, de ritkán vagy soha sincs alkalmunk oly tényt regisztrálni, mely jóval felülemelkednék a mindennapi színvonalon, s annyira számba vehető volna, hogy annak csakugyan hozsánnákat lehetne zengeni. Azért oly rendkívül lassú a mi városaink haladása, s kisebb városok éppen megállapodni látszanak, I megállapodás már magában ] véve is hanyatlás. Azt fogják mondani, hogy nagyobb lársadalmi akczióra sok pénz szükséges, s vájjon honnan teremtsék azt elő ? ki adja azt össze ? Ez ugyan igaz, de mégis azt lehetne inkább mondani, hogy a vezérszellem hiányzik, oly vezérszellem, mely a helyzetet ismerve azon uralkodni is tud; tudná összegyűjteni a társadalomban többé kevésbbé mindenütt feltalálható szellemi és anyag erőket; ismerné a szükségleteket s [ azokat elő is tudná teremteni. így készül a társadalmi akczió, igy ke- | letkeznek amannak saját akaratából és ösztönéből azok az intézmények, melyeknek létesítése magukban véve nem oly könnyűek, de melyek a helyes társadalmi akczió következtében mintha csak semmiből teremnének elő. Megyénknek akármely kisebb városába menjünk: kifejlett, élénkebb társadalmi életet alig fogunk tapasz- J talni. A társulás nem általánosabb, Az ily jogok gyakorlása alkot mányos államban kétszeresen fon- tos, mert nem szabad és nem lehet mindent a kormánytól várni, sőt vannak olyan intézmények, melyek mindenütt, ahol erőteljes társadalmi élet lüktet, amannak köszönik kelet- kezésöket. Vannak olyan intézmények, melyek a kormány részéről esetleg erkölcsi támogatásban részesülhetnek, de anyagi tekintetben a társadalom áldozatkészségére számítanak. Ha ez nincs, ha ez hiányzik, akkor azok az intézmények sem I létesülhetnek. S kisebb városokban, a hol a társadalmi osztályok között erős összetartás nincs, tényleg a lanyha társadalmi tevékenység képezi akadályát a gyorsabb tempóban való fejlődésnek, sőt sok esetben általában gátolja a szükséges intézmények létrehozását Nevetséges dolog volna a mi viszonyainkra amerikai mértéket alkalmazni ; de még nyngat európait sem lehet Részint azért, mert a mi társadalmunk még mindig az alakulás és összeolvadás stádiumában van, még mindig erős kasztszellem gátolja a valódi kösszellem kifejtését ; részint pedig azért, mert az álmagasabb czélból történik, ha történik is a mely nélkül társadalmi akczió nem keletkezhetik, hanem az ideig óráig való szórakozás czéljá- ból. S igy ilyen városokban az egész társasélet jóformán a kaszinói összejövetelekre, vagy az egy pár jótékony vagy nem jótékony czélu bálra redukálódik, — mely télen át, farsangon megtartatik s melyen a résztvevők sokkal kevesebbet mulatnak, mint azt önmagukkal és másokkal elhitetni akarják. Éppen ilyenkor van alkalma az embernek azokat a korlátokat szemlélni, melyek a társadalmi osztályokat egymástól elzárják. S ki a vidéki kis városok társadalmi életét csak kevéssé ismeri, meg van győződve róla, hogy ennek tespepése, hogy ne mondjam hanyatlása, egyenesen a vezérszellem hiányának következése. Nincs emberünk, a ki a hangadó vezérszerepre vállalkozva, egyéniségének súlyával képes volna azokat a széthúzó, de mégis egymásra utalt elemeket összekozni és együtt tartani, melyek a kis vidéki városok társadalmát képezik. S igy azt tapasztaljuk, hogy hiányzik általában minden tényező, mely a vidéki társaséletet valóban vonzóvá kellemessé tenné. Pedig az elemek, melyek a jó és akczióképes társadalmat alkotják, megvannak, csak 1 a vegyész hiányzik, ki ez elemeket I összeforrasztaná; összeforrasztaná a hazafias érzelem, a nemzeti együttérzés tüzével, hogy az tenne közvetve annak a kisebb körnek, melyA veszprémi izr. hitközség restaaratiója Veszprém, jan. 38. Múlt vasárnap mozgalmas napj; volt a veszprémi izr. hitközségnek Egészében hasonlított egy helyiér dekü képiselőváiasztáshoz. A hitközség elöljáróit, képv. vá lasztmányát választották meg s ai olyan óriás érdeklődés melett folyi le, mint azt e különben csendes munkálkodásban élő hitközségről nem is sejthetők. Folyt a korteskedés hetek óta s az .ellenzék* is derekasan harozolt mindvégig; utóbb is a meghasonlás buktatta el őket. I A szélesterjü mozgalom minden- I esetre fényes bizonyságot ad e hitközség friss, egészséges autonómikus beléletéről. Az egyházi dolgaik iránt tanúsított ily nagymérvű érdeklődésük s lelkesedésük, a többi felekezeteknek méltó például szolgálhat. A megválasztott elöljáróság kiváló férfiai az izr. hitközségnek s kezükbe jól vannak letéve az izr. hitközség érdekei. A kandidáló bizottság elnöke dr. H a 1 a s y Vilmos volt s a tapintatos jelölés a választás rendes lefolyását már eleve is biztosította. Leadatott 223 szavazat s a választás eredménye ez volt. A veszprémi ev. ref. egyház közgyűlése. Venzpiém, jan. 28. A veszprémi ev. ref. egyház 1897. jan. 24-én közgyűlést tartott. Főbb intézkedései ezek voltak: A dr. Kenessey Pongrácz lemondása folytán megürült főgondnoki állásra egyhangúlag Mórocza Kálmán kir. táblabirót, pénztárnokul pedig Keresztes Józsefet választotta meg. A presbitérium tagjai jelenleg : Móro ■ cza Kálmán és Balogh Károly gondnokok, Véghely Dezső, Kenessey Móricz, Paál Dénes, Fodor Gyula, Szőke Ignflcz, Becsák Ferencz, Szűcs Ákos, dr. Véghely Kálmán jegyző, Fiilöp Mihály, Kajdy Pál, Gannay János, Völgyi Lajos, Szűcs Pál, Ke lemen Imre, Száz Ferencz, Demjén Márton. Póttagok: Jákói Dániel id. Herczeg Gábor, Fejes Dániel, dr. Vadnai Béla. Az 1896. évi szá nadás 80 frt 89 kr. pénzmaradványnyal záródott. Az egyház szellemi és anyagi ügyei az egyházi törvények alapján s jó rendben folytak. A gyülekezet elhatározta, hogy az 1897. év folyamán 100 éves iskoláját és tanítói lakát Isten segedelmét el, a kor igényeihez mérten és a közoktatásügy kívánalmai szerint újjá építi s e czélra a domes- tikai tőkesegélyt is igénybe veszi 1 és fél százalékos 32 évi törlesztés mellett. Á várpalotai kálvinista-bál. — A Veszprémi Független Hírlap szerkesztőé- hez. — Megválasztattak : Rosenthál Nándor elnökké. Krausz József alelnökké. Rothauser Móricz első tanácsossá. Neu Jakab második tanácsossá. Lővy Jakab templomatyává. Fuchs Miksa pénztárossá. Képviselő-választmány : Berger Arnold, Berger Sámuel, Deutsch Izidor, Fischer Manó, Fodor Mihály dr. Halasy Vilmos dr. Hirschfeld N. Neu József, Pillitz Benő dr. Réthy Ede dr. Rápoch Sándor, Rothauser Lipót, Sándorfy Miksa dr. Spitzer Mór dr. Schwartz Ignácz, Schwartz Antal, Stern Emil, Steiner Sámuel, Steiner Jónás, Weisz Elek, Weisz M. Ignácz, Weisz Jakab. A várpalotai ev. reform, egyház elöljáróság., aital jimuir hó 23 án az ,Orgona alapja* juvara rendezett bál úgy anyagilag, mint erkölcsileg a várakozáson felül sikerült. Hogy is ne I hisz az érdekeltséget növelte azon körülmény, hogy Várpalotán kálomista bál soha sem volt: — e mindenki kivánosi volt rá, hogy milyen bált is tudnak rendezni azok a kálomisták (nó meg a jótékooyczél 1) S akik igy gondolkoztak : hiszem, hogy nem is csalódtak, mert kedvesen fogoak vissza emlékezni az első kálomista bálra: melyért az oroszlánrész, — a dicséretet kiérdemlő rendező bizottságon kívül — a helybeli jóhirü zenekart illeti meg, mely kivilágos kiver- radtig húzta a talp alá való csárdásokat ti a gondtalan fiatalság,, ozipő talpat nem kímélve, oly igazán szívesen jarta azokat, szóval az egész bál alatt fesztelen kedv uralkodott. Az első négyest 26 pár tanczoltu. Ott láttuk a város szép asszonyai közüt: Volf Sándorné ő nagyságát, Biszterszi Dezsőnél., Barabás Gaspárnét, Pintér D-uesuet, Magyar Józsetuét, Csön- gei Károlynál, Halber Jőzsefnét, Keller Dávidnét, Kun Vendelnét, Kitreiber Kandómét, Ács Janoauét stb. stb. A szép leányok közül: Barabás Berta, Szűcs Irén, (Vilonya), Csöngei Etelka, Országh Ilona, Sslmeczky Etelka, Töltési Róza, Lüvinger nővérek, Tímár Róza, Timar Rózsa, H,r- czeg Irma, Tímár Mariska, Sznbó Ziófika, D ,bazi Róza, K. Horváth Róza, Szurok Erzse, Varga k. a.-t stb. stb. stb. A bál összes jövedelme 195 frt 45 kr., kiadása: 52 frt 09 kr. Tiszta péuztár maradvány az orgona-alap javára 143 frt 36 kr. Felttlfizettok: Ne. Szabó Imre orsz. képviselő ur 10 frt, Ns. dr. Ováry F. orsz. gyűl- képviselő ur (Veszprém) 5 Irt, özv. Hegyi Mihályne (Oebreczenj 5 frt, dr. Fodor Mihály (Veszprém) 2 irt, Szűcs Pál (Veszprém) 2 frt, Gersnun Lipót (Oyőr-szent-marton) 1 frt, Dümény Pál (Adánd) 1 frt, Smidt Ferencz (Keresztes) 50 kr, Smidt Alajos (Keresztes) 50 kr. Moharos Gyula (ősi) 50 kr. Falodi N. (ősi) 50 kr. Nagys. Nagy Gaborné (vár- palotu) 4 frt, dr. Rutsek Pál 2 frt, Recb- nitzer Ignacz 1 f-t, Lange Viktor 50 kr. Volf Pál 1 frt. Volf Sándor 50 kr. Gold- smitt Mór 1 frt, Szalay Ferencz ev. esp. 1 frt, Timor S. Pal 1 frt, Kajári Istváoné I ül Polonyi Józsefué I frt, Szüoi LaJuT i*6 ü 11 Tdth Józsefnő 50 kr. ü Bisztererky Dezső 1 f án tma“rn tlZolt“Daé I H Tímár And- ras 60 kr. TóUeey Lajos 50 kr. Pintér 1É-:!| PS <j3ün£e* ^roly 50 kr. Kris- tóff Sándor 1 írt 50 kr, Patkó Rókus 1 frt, Szabó István I frt 50 kr. Stein Ja- kab 50 kr. Suffy Béla 50 kr OrazánH János 20 kr. Stein D. Herman 50 kr Csonka Gyula 50 kr itj Végh Itg g irt 60 kr, Kitreiber Nándor 60 kr, Mat- hisz Nándor 50 kr, Berky József 50 kr" Bsrcza Gyula 1 frr, Grüu Lipót 50 kr! Reich Gyula 50 kr, Hübner Vik or 60 kr, Komaromi Gábor 1 frt. Nem mulaszthatom el, sőt kedves kötelességemnek ismerem a nyilvánosság előtt a legmélyebb köszönetét mondani, _úgy a m agam, mint az egyház elöljárósága nevében — mindazon kegyes urak és úrnőknek kik »Orgonánk alupjara* rendezett tanczmulatságot, úgy anyagilag, mint erkölcsileg szives megjelenésükkel — és felvezetéseikkel — támogatni, s a jótékony czélt előmozdítani kegyesek voltak. Ugyan e helyen kötelességemnek ismerem köazönetemet kifejezni Tek. Krausz Ármin Jíiai araknak, kik báli meghívóinkat 400 drbot és 263 drb belépti jegyet teljesen ingyen nyomattak jotékouy czélunkra; köszönetéin nyilvánítom ifjú Vegh József ág. evang. vallásu iparos urnsk ki a jótékony ozélra egy par művészi kivitelű női czipot készítve a bál alkalmival kisorsolt : s a bejött összeget 8 írt 60 kr »Orgona alapuuk* javara adományozta! Vegre köszönetét mondok a derék rendezőségnek — Várpalota ref. ifjúságának ezek élen Debreczeni Enire urnák ki a bál megpeuditöje volt: s Töltösi Róza k. a. ki faradhaiatlun buzgósággal elárusítója volt belépti jegyeinknek. * Jól esett ott latnunk a más felekezetű — különösen kalholikus atyánkfiái azon részét kik ez alkalommal is kimutatták hogy ók nem a gyűlöletes felekezeti haroz! de béke barmai, 3 mind egy menyei atyanak gyermekei akarnak részt venui örömünkben. Áldja meg őket az Isten: midőn ez eszme vezette őket bálunkba. — A helyi inteliigenozia is szépen volt kén- viselve. r Fogadja Tukintetes Szerkesztő nr kiváló tiszteletem kifejezését: stb. stb. melyei vagyok Dömány Zoltán, ev. ref. lelkész. Félig nyitott szemei ez ajtóra tapadtak. Egyszerre megjelent egy alak a küszöbűn . . • magas, erőteljes . . . az ő alakja. Érezte, meg iemeite azt rögtön. Gyöngéden himbáló járásával feleje közeledett te 6 őszszerázkódott, mintha villamos laxikrát hoztak volna belőle. — Ilyen egyedül itt? Jöjjön egy kicsit r átáim. Ösztönszerflleg, mint hogyha psrnnca lett volna, ^felállt ea karjára támaszko- *>tt. Nem a terembe mentek, csak a folyosón aótáltak fel s alá. Már talán harmadszor. A férfiú egyenesen, udvariasan, gyengéden limbálódzv a: a leány boldogan, mélyen lehajtott fővel. Ott bennt ,a teremben már a négyesre jelt adtak. A leány feltekintett. — Még ne menjünk be, — szólt a férfin. És nem ellenkezett, mert — nem tndott tllenkezni. Hirtelen felnézett. Nagy égő szemekkel Szelt, — száraz ajakkal, remegő testtel, ztán megszólalt I Mondok valamit ... ón szeretem gát — bolondnl, őrülten szeretem. >m hogy ezt nem szabad megmondari, idom, hogy ez nem lleányhoz illő S 'bogy ez — ez borzasztói — aegvet —- kinevet ... és kel- ggacm Őzt meg mondanom, mert nem un tovabtt . . Csak egyre kérem, ne •»se magát" ..hogy viszont szeret. Ne .esse mart az iszoinyu volna, — de ha gy piciit törődik veiétől — egy pie/it — eui kell több. \ üaszketett, még a hangja is el-cl o>uk- mar eg«»z rekedt volt, de azért beszéli. Nem is hallotta, hogy | fór- t Valaezolt, csak érez* | — még a Ä Iffáü keresztül is órezl hogv kar- uegzhoz szeri ja és bog solyogva, ■jjj a-o, ré-zvétieljasen 1 -k félbarna szentéivel. ,-gy hideg kéz érinti eezmél. 0 t van még a fehér ajtó nyitva, _ job bra a tükör.ieztal, két gyertyával rajta, a néni lehajolt hozzá. — Mennénk be, kis lányom: a né- gye»hez már másodszor is harangoztak. A leány ijedten felugrik, aztan az ajtóra, és azon keresztül a folyosóra bámul. Csak nehány álmos oselédlény járkált ott, más senki sincs. Senki! A lány almatagon összehajtja legyezőjét. — Nénikém, menjünk haza! Ninos ked- veip . , , És szomorú két szeméből nagy könny- oseppek peregtek arozán végig . . . Ilyen álmai vrnnak a kis lánynak, aki a porazemeoske — ő róla aki istene néki. Visszaemlékezés VAJDA JÁNOSRA. Az örökké komor borongó tépslődő poéta-bölcs is elment hát a boldog far ni- ante birodalomba, ahol nem kell többé vesződnie semmiféle filozőfikus axiómákkal, rejtélyekkel; nem kell zsémbelnie a természet Bök félszegsége miatt, hanem miként ő is jól sejtette — ott egyebet mit se tenni: Csak pihenni, csak pihenni.. * Pedig hát látszólag úgy se tett egyebet egesz életében, mint azt, hogy pihent. Dereka nem hajlott meg soha görnyedő mnnkafáradásban; irodába se ült be úgy, hogy óraszámra rótta volna egymás ala a betüsereget, A hivatalos- kodast egyáltalán nem bírta meg, még a gondolata sem. Hogy lehet valaki hivatalnok, aki mesterember is lehetne, ha egyéb nem I Ezt mondogatta akárhányszor. Ei meg is magyarázta szépen az ő sajátos nézpontjaból. Ha valakinek elébe rajzolják a circuI jogokat, hogy azonb-lül tegyen-vegyen, : dolgozzék, — mondta — az egészen ren- I ntaTan’ Elvégre minden ipar és reális fog lkozás nem egyéb, mint már meg- .evő vázlatoknak a kidolgozása, sokszorosítása. Hát szükség van arra és rendén is van. A kézművességnek ninos is ®gyéb feladata s többre nincs is lehet igóuye. Hanem, hogy egy okos ember, akinek az Isten leikéből és eszéből adatott szín- ten teremtő képe sség: hogy egy okos ember arra adja a'z a-zét, hogy az mások parancsa szer nt forogjon, paragrafusuk szerint daráljon, mint a szélmalom — ás sóba Onállólag teremteni képes ne legyen — az Vajda szerint teljes lelki szegénységre tbIÍó jelenség volt s az emberiség belső csenevészedettségét jelNem is próbált hivatalnok lenni Bohse. °°1z* T0J6 e^ejé tői végig és pedig bölcselő poéta, aki a saját töprengő lelke camera obseurájába villámlotta be ugya tüzcsóváit jp aztán úgy alkotta meg lel- kivilágja csodálatos markanB-vouásu képeit. Nem igen volt beszédes ember, azokkal sem, akiket szeretett. A 70-es évek elején 74 tavaszán napnap mellett együtt voltam az öreg nos- tromovul. Délután a Kammin-ban, este I a Parragh-bácsi Komló kertében, éjjeote e Zrínyi előtti szalett-ben jöttünk össze. Kivüle benn volt a kompániában az öreg Vuhot, Bésze János, az ifjabbak közül Szabó Eudrs, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Dirmay Viktor, Gáspár Imre, Mikszáth és én. Akkoriban azt ambiczionálta, hogy önálló szerkesztő lesz. Ezen a réven is- merkedtem meg véle» Egy nép Nagy Miklós a „Vasárnapi Újság* jóielkü szerkesztője, minden poéták törvényes és természetes gyámja, I újságolja nekeja, hogy Vajda János meg BzerlteszW lett. Siettem sóbálvánnyá vál- tozui. _— ügy van, szerkesztő lett. Hetilapot csinál. , Ügy hívják, hogy »Társadalom I“ — Ej aztán ki csinálja meg neki ? Hiszen ha rajta áll, sohse c-inál egy numerust se. — Hat persze, persze I ő csak a ve- zórczikket akarja megcsinálni — aztán most munkatárs kell neki — Aztán talált-e már ? — Nem is keres- Azt mondja, majd jön az magától. — Hát legyen igaza I Mondám ós elmentem a.osodálatoa ember eléje. Közel volt a redakozió a Kammonhoz is, meg a Parragb-hoz is. A Szép utoza valamelyik jobbraeső házában. Földszinti folyosóról nyillott egy üreges ajtó, egy garzon szobába. Kopog- láttám. — Bújj be! Biztatott belülről a gazda hangja. Hát bebújtam. A divánon feküdt, szájában egy mónkü osibuk füstölgött; előtte egy nagy asztal foliansokkul a a »Társadalom“ első száma szép fehér iveivel. Amint úgy félszemmel rámnéz, nem igen taksált uj preumeránsnak} mert még leöléssel se kínált. — Kihez Tan szerencsém? — Ez és ez vagyok. Nagy Miklós mesélte, hogy munkatársra van Bzüksége . .. — Fenet neki. Kompuoistára van szükség, mert anélkül bizony esszédül a »Tár- sadalom 1* Oly ztoikus meggyőződéssel mondd pedig ezeket, hogy szinte már reosegni érzém lábaim alatt a társadalmat. Hát a kompanistasógra nem vagyok berendezve. Sajnálom. —■ Miért ne? Annyija csak van magának is, mint nekem . . . Nekem pedig semmim sincs. — Konczedálom. — Tehat én fogom megírni a rezét- csikket, a többi a a ige fitlga ,,» — Vagyis a többi rovatok . . . — Vagyis az előfizetők, vágott közbe — Vajda, mert az az első. — Ahhoz nem értek. — Majd betanítja a Nagy Miklós, aztán megy minden. Csak jó és aj eszméi legyenek. — Például? — Hol lehetne jól és olcsón ebédelni, mert a Komlót kezdem ki nem állani . .. Ilyen diskurzus folyt még tovább, mire delet harangoztak; fejébe csapta a nagy fehér czilindert s mentünk a Komlóba. A »Társadalmat* ugyan nem menthettük meg közös erővel eem, mert pár heti agónia után megbukott, — hanem azért jóbarátok maradtunk az egész életen át. Jellemzéséül arra emlékszem, hogy az öreg Vahotot, Beszét mindig a jó ntra akarta terelni. Ezeket rendesen éjfél felé találtuk a Zrínyi előtt, csendes snapazo- zással foglalkozva. Örökké a lelkűkre beszélt, hogy hogy lehet pálinkát inni,'mikor Isten nedvét, a bort is megihatnák s mindjárt meg is invitálta őket, egy-két kvaterkára — hogy a jóutra térjenek. Megitták a kva- terkakat is, hanem azért másnap ismét csak ott találtuk őket a Zrínyi előtt. Az akkori poéták közül legtöbbre taksálta Szabó Endrét. Az o ekzaltált óriás képzőiméhez legközelebb Szabó állt akkoron, aki nemosak a természettel, de az Istenekkel is bírókra kélt akkori verseiben. Haigy halad — mondá — akkor a Bandi, vagy az akasz- tófáravagyazOlympusr ajntl* Hát majd elválik. Az öreg előre ment kvártólycsinálőnak; majd beprotegeálja oda Szabó Endrét is. Kompolthy Tivadar. Eocs, jan. 27. (Saját tudósítónktól.) Az »eöcsi olvasó-kör* f. hó 10-én tartotta meg évi ujraalakuld s tisztújító közgyűlését. Elnökéül újra s egyhangúlag Zsigmond Sándor ev, ref. lelkész-, alel- nökül Mekier Mihály-, pénztároséi Krausz József-, jegyzőül Isó Lajos-, lapkezelőül l8Ó_ János választatott meg, Örömmel tapasztalta a közgyűlés, hogy a közöny, melyiyel a kör megalakulását msg a község órtelmesebbjei is fogadták, 4 eves fenállasa ucan eloszlottnak mondható, s a jövőbeni fenállása bizonyos. „Embert szeress, — Istent imádd !* jeligés zászlaja ala évről-évre többen állanak, hogy belső meggyőződésűket követve a szabadelvűek táborát növeljék. A virágzó eöosi olvasó-kör három tekintélyes napi és négy heti lapjával szomszédos nagyobb községek előtt, buzdító például szolgálhatna. Fejlődését s a kényes helyi viszonyokat vizsgálva önkénytelenül is meg kell gyöződuünk arról, hogy ily nemes ügy előmozdításához mindenek előtt buzgósagra s kitartó lelkesedésre van szükség. Azonban midőn biztos jövőjével dicsekedik, nem feledkezhetik meg szeretett diszelnökéről, a minden nemes ügyet oly lelkesen felkaroló Ns. Dr. Óváry Ferencz úrról sem. Hisz felesleges felemlíteni is, hogy ő nemosak lelkesít, hanem anyagilag is támogat, hogy a hol üdvös czél felé való törekvésnek csak csiráját is látja, azt életre kelteni e gyümölcsöt termővé fejleszteni iparkodik. Az eöcsi olvasó-kór létrejötte,- annak fenállása,- s ma már biztosnak vehető jövője az ő érdeme . , . S a jutalom? — Őszinte szívből eredő bála. _ —ő —a. VESZPRÉMI POLG. || ANYA KÖNYV Házasságot kötöttek: 1897. jan. 24. Jákói Sándor evang. reform, festékgyári alkalmazott és Steinpach Anna róm. kath. __ Kolman István róm. kath. kocsis és Horváth Julianna róm. kath. 1797. jan. 26. Hámán Mihály róm. kath. napszámos és Szőczi Zsófia evang. reform. Sz&lettek: 1897. jan. 24. Orbán Imre és neje Aj-nhoffer Anna, leánya Anna Margit róm. kath. — Hollósy Károly és neje Pap Adel fia Géza róm. kath. — Perlaky Gyula és neje Sail Karolin leánya Hona róm. kath. Glück Emánuel és neje Róth Terézia fia Mór izraelita. ^97- jan* 25. Ebele Ferencz és neje Czirnáki Erzsébet fia János róm. kath. —— Molnár Pál és neje Mé-
