Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-12-11 / 50. szám

Veszprém, 1897.

XVII. évfolyam. 50. szám.

Szombat, decz. 11.

BlkdtB iiombatoa

A. lap á.ra: (SgéaE évre 12 korona, fél érro fi korona. Negyedévre 3 korona. Kinrea uAm ára 30 fii.

Kapható Ssamarejr J. és .'»ercteg L. -urak üzleteiben.

2 1 KIADÓHIVATAL: . 8feabaái otcza 514. be.

Szerkesztői iroda: Veszprém Ssabadi-ntosa 514. sí

2E3Zlx etetés e2e:

(i hathasábos petitsor vágj annak Cere/

Az első oldalon . . 10 fillér A a-ilt a j-flt oldalon x6 fillér A 4>ik oldalon ... . #a fiilé* A nyíl térben .... 40 filler Kincstári illeték .. 60 fillér

Az nj Idők aj emberei.

Veszprém, decs. 11.

A vármegye és ennek közélete meddő volt sok éveken át., Tisztviselői nem élvezték a becsületes munkáért kijáró dekórumot; elveiket rágalmazták, gyanúsították {oktalan —■ s végül a megyei közélet minden mulasztását ráírták egy meghalt kol: léga koporsója fedelére. Ő volt. Nála keressék.

Hálát adhat a vármegye népé, hogy nincs szó országháboritó sikkasztásról. A mit tett a meghalt alispán : nemzete és megyéje javára ■tette — és meghalt~{{>edig tudásá .révén gazdag lehetett volnaj szegényen, boldogtalan.

Nem sok ember sirt titánná.

Uj ideálok uj nemzedékeinek uj zászlóvivői és uj harczosai kellenek. Minden idő megtalálja a maga era bereit. Úgy volt , az a rég múlt történelemben ; úgy lesz ezután is.

Hogy Veszprémvármegye területén a felekezeti es társadalmi béke keddig helyre nem állt: itt ezt a sajnálatos botrányos állapotot nem ő .neki, hanem a 'félmüveit légkörből az aulába vetődött papi mobnak tulajdonítja mindenki. Ott találta a püspök, jó volt; hizelgett és talpat (nyalt es pletyka.czupringos volt minőién izében itt és az aula kerítésén ikntül — hát rájuk hallgatott és a penpzentre lélegző Tojáss Dánielre, miglen észrevevé, hogy saját székvárosában nem jó neki gyalog járni.

Uj idők, uj nemzedékeinek, uj onberei jönnek im a korhadó korszu tfte fáinak védésére. Kegyelettelje- in fogják leműteni az odvak férfit, de ha ez nem sikerül vagy az óeratio alatt maga az egész nem- Ittest elsinlődne: bizony halomra fjjr itt dűlni minden ideális hatalom, tbár reális pénz és fogyhatlan lő- £u puska legyen is a magyar kebelemből kapott indigena-kezekben. ’.Stiltt sein, und weiter dienen.* * Ina itt a köteles jelszava annak retrográd szellemnek, mely leg- iemetlenebbül aránylag legtöbb -ét szívja ki a nemzetes-testnek melyet Isten kijelölte misszó utjá- n, mint századokon át, most is szaszoritani kész.

Szerencsére odafejlett Isten-népe, yy az ebből szerzett jövedelme- v élősködő parazitákon túl viszi a isületes társadalmat s megtanítja ÍÖlserkedő nemzedéket arra, hogy ronosz embert nem menti a papok gbocsátása s a rossz papokat sem nép bocsánata. Akár tovább isit a szegény nép teheneit és

visszakérődzik a városnak adott ötezer forintos vízvezeték adományát, akár nem.

Ám uj idők uj nemzedékeinek uj emberei vállalkoztak a rettentő Galimatias mütésére és az igazi ellenzéktől ellopott tisztes álorczában működő szent brigantik hurokra szedésére.

Munkájuk nem ház nehéz. Majd rátalálnak — az arómáról.

A róka legbűzösebb a barlangjában.

ifflf. A veszprémi várban.

Hölgyeink legszebb hivatása.

Nagyon gyakran emlegetik azokat a régi időket, amikor még Magyarország tejjel, mézzel folyó meseország volt, amelyben, — ha igaz — az emberek úgy szerették egymást, min'ha csupa jédes testvérek lettek volna. Emlegetik is, hogy ma alig akadunk nyomára annak a dáriós életnek.

Azokat a régi jó időket most már hiába keressük ! Eltűntek azok a sarkantyún csizmával együtt örökre! Emberek, szokások, viszonyok, erkölcsi és vagyoni állapotok megváltoztak.

Általános és jogos a panasz, hogy a vidéken bált, hangversenyt, j egyleti és jótékony mulatságot, í tomboládé» színi előadást, hözva- ! csorát’gyakran rendeznek és az újságok tvle vannak azoknak a neveivel, akik ezekben jrészt vesznek Es mégis: nincs társadalmi életünk 1 Ami van, az csak betege: láz I Rohanunk a saját veszedel műnkbe vakon, mint az esti lepke a gyért- a lángba! Feledni akar juk gondjainkat; reméljük, hogy elviselhetőbbé lesz egyik válluukun az élet _terhe, ba a másikra is ra kunk valami czipelni valót.

A középosztály, amely a tulaj donképeni társadalmat vau hivatva képvise.lni, elzárkózik, magának él a saját belső bajaival bíbelődik. Akik pedig ott rajzanak a felszínen : azoknak egy része csillogásra vágyik, a másik része meg viszont Csak azért veti fel fejét a habok felett, hogy a lábai már a hínárban vergődnek a habok alatt.

A társadalmi életlegerősebb kapcsa: az összetartás. Ennek sok feltétele van. Úgy mint: egyenlő vagy legalább arányos műveltség, kölcsönös rokon szén v és egyéni függetlenség. Első feltétele mindazonáltal az összetartásnak mégis az, hogy ne járjon áldozattal! Ezt pedig napjainkban kikerülni nem lehet s ez épen a legfőbb baj !

Nálunk ugyanis minden társa- i ialmi mozgalom pénzbe kerül.

Első az aláiráai-iv, azután jő a ! varrónő, a ruhakereskedő, a czi- j dísz, s a különféle szállítók egész i tora következik. Mert a társadul- i mat érintő mozgató «*« előmozdító kérdések pénzgyűjtőé vngy bál ri-n- iezése nélkül szóba sem kerülnek. >

|||

Mire azután a mulatság napja I gyönyörűen leáldozik: következik ] a kiábrándulás 1 A papa sok sört ! ivott; a mamának elrontotta aj gyomrát a sok édesség; a kisasz- - szonyok pedig halálosan rongyosra tánczolták ötven forintos ruháikat < es hetekre, sót néha hónapokra | visszavonuloak; mert a sok kiadást nem győzik.

Ez a betegség! Nem tudunk többé azzal megelégedni, araik van. Magunkra aggatják a pávatoliakat s úgy megyüok fel a hiúság vá »árjára.

S ez a lázas verseuyzés megöl minden egyetértést! .A társas összejövetelek mintha álarczos-estélyek volnának, amelyeken senki sem köteles megismerni a má ikat, ha nem akarja.

Volnánk csak eszesebbek, a gyarlóságok iránt ke7ésbbé elfogultak és szivben-lélekben műveltebbek; tudnók mérlegelni anyagi viszonyainkat, társadalmi helyzetünket s ne utánoznék a főváros arisztok- ratiáit.: úgy bizonyára nem kellene a régi jó idők után sóhajtoznunk.

SzámtiznUnk kellene a költséges szóraliozá-okat s ezek helyett az egyszerű, M ias mulatságokat kellene meghonosítanunk társaséletünkben, ahol nem az üres csillogásra I hanem a valódi, szívélyes érintkezésre, ártatlan, kedélyes szórako- zásra van fektetve a fósnly.

Éhben az esetben a társas ősz- j 8/ejövetelek a lélek balzsamává válnának. Mert. tudjuk, hogy a leg- ! több család nehéz munkával keresi j kenyerét s a társadalom tőlük ! pén/áldozatokat nem kívánhat. így ! a társas együttélés örömei nem I időtöltést!', hanem üdülésül szol- ! gálnának.

Sokat kellene foglalkozni azoknak s módoknak a feltárásával, amelyek által társadalmi életünk uj lendületet nyerne.

De még ezekkel az általános dogmákkal sem gyógyítható a társadalom sebe !

Legjobb, ha minden egyes vidéken maga a helyi társadalom lesz saját bajának az orvosává.

Társas életünknek újjá alakításában hölgyeinkre vár a legszebb szerep. Ok vannak hivatva annak a magasztos feladatnak a megoldására, hogy a* hiúságnak ebből a

zsibvásárából egészséges társas életet teremtsenek.

Nem kell egyébb hozzá, mint egy kis önmegtagadás és a helyzetnek józan felismerése.

De ki vállalkoznék hölgyeink közül a kezdeményező szerepre |

I Váljon akadna-e olyan, aki e szép | hivatást felismerve, annak magas- | latára birna felemelkedni ? És ha I szellemileg képes leune erre a ma- i garatra emelkedni, rendelkezik-e ! e!ég tekintéllyel, erkölcsi súllyal 1 j Bir-e elég lelki erővel, energiával szembe száll.mi a tömeg kicsinyes I felfogásával, előítéleteivel I | Erős kérdések ezek. Ezeken törik meg nem egyszer a legjobb akarat!

Ds amit egyesek meg nem tehetnek, megtehetik azt egyesült erővel!

A nóegyletek vannak hivatva ezen a téren a kezdeményezést kezükbe venni; mert hivatásszerű leg különben is társadalmi téren mozognak.

Egy, czéltudatosan működő nőegylet mindig hivatva érezheti magát a társas életben arra, hogy a közszellemnek irányt adjon.

A tér készen áll a működésre, csak cl kell foglalni!

Egészséges társaséletet teremteni a szétzilált helyett: ez hölgyeinknek legszebb hivatása !

Veszprémbe közgyűlése, i

(Saját tudósítónktól.)

Veszprém, decz. 11.

Veszprémmegye törvényhatósága deczemberi évnegyedes közgyűlését, e hó 6-ik és következő napján tartotta meg, a bizottsági tagok élénk i részvétele mellett. Az érdeklődést ! az okozta, hogy ez alkalommal mérte össze erejét először az ujjo- ' nan alakult liberális párt a veszprémi néppárttal s pedig a megyei élet i legvitásabb aktusánál, a közigazgatási bizottsági tagok megválasztásá nál s ez a mérkőzés a liberálisok i újabb fényes diadalával végződött, i

A közgyűlést a távollevő főispán gróf Esterházy Móricz ő nmltsga ! helyett Kolossváry József megyei alispán elnökölte s a tárgysorozatot két nap alatt tárgyaltatta le.

A napirend legérdekesebb tárgyai voltak :

A közigazgatási bizottságból kilépett 5 tag helyébe dr. Fenyvessy Ferencz, Bibó Dénes, Vajda Ödön, Szabó Imre s uj tagul Wertheim Armin m. bizottsági tagokat választották meg.

A márkói ügyet, hosszabb vita után, a melyben dr. Csete Antal,

az esetben adhat jövedelmet hajtó termést, ha intensiv trágyázásban részesül, a mi természetes is, tudVa azt, hogy többnyire évtizedeken keresztül egy és agyanazon talaj használtatja szólótermelési "czélokra, a nélkül, hogy az a tápláló anyag, mely a szólő által elvonatik, bármiként is visszapótoltatótt volna, mert bizony különösen régebben — vajmi kevesen gondoltak szőlőterületei« trágyázására. Igaz ugyan, hogy a szőlők trágyázása nagyon fárasztó és költséges mnnka, mert nem kis feladat az istálló-trágyát a többnyire magasabb begyeken fekvő szőlőkbe felhordani; ma_. azonban, a mikor a műtrágyák olcsó áron ál- aoak rendelkezésünkre, a midőn ízen kis teriméjü trágyák hatáso- labb táplálékot nyújtanak az istáló- lágyánál, ezen nehézség megszűnt, mert ezeknek a legmagasabb hegyekre való felhordása sem igényel nagy munkaerőt.

Ez ideig nem voltunk kellőea tájékozva az iránt, hogy a szőlők minő műtrágyát igényelnek § hogy minő (eredmény várható valamely műtrágya alkalmazásától. Ma azon- bau az ország számos helyén végzett kísérletek kellő támpontot nyújtanak erre nézve is 1 balgaság volna azokat figyelembe nem venni. Ezért határoztuk el ezen kísérleteket a magyar-óvári növénytermelési kísérleti állomás közlései alapján tisztelt olvasóinkkal megismertetni.

A magyar-óvári növénytermelési kísérleti állomás a már 189ö ben megkezdett szólótrágyázási kísérleteket a múlt évbeu is folytatta, főleg homoki szőlőkben, miután az előző év tapasztalatai szerint a homoki szőlőkben várható legbiztosabban siker a műtrágyák alkalmazásától. A kísérlet tárgyául három | párhuzamos parczella szolgált : 1.

trágyázatlan, 2. foszforsav és kali- ! um, 3f foszforsav, kálium és uitro- génnel- trágyázott. Et pedig 2-ös tábla kapott 200 kg. szuperfoszfátot, 100 kg. kénsavas kálit, illetőleg egyrésze 250 kg. 38 százalékos kálit vagy 450 kg. kainitot: a 3 as parczella a fentieken kivül 100 kg. chilisalétromot.

A kísérlet mpgejtetvén, 19-hely j ról érkezett be használható jelentés a melyekből az tűnik ki, hogy i mindhárom anyaggal megtrágyázot I parczellákon a kísérlet igen ked vező eredményt szolgáltatott. É I pedig a szuperfosziát és kálival trá j gyázott parczellákon 10 kísérlet kő I zűl 8-ban a terméstöbblct 50—25 kg, szőlő : a chilisalétrommal is trá j gyázott parczellákon 11 kísérlet kő | z.ül 8 helyen volt a terméstöbble ; 200 kgon felül i ezek közül 3 esel j ben 500 kgon is felül, a miből tel 1 jes határozottsággal kitűnik, hogy

ís TÁKCZA. §

Bella könyvéből. *

XLIlt.

Szeretni forróbban nem tud ki sem; Mint a szerelmes Ászra:*)

Szivibe mérgezett nyilat döf — is Nem jajéiul fel panaszra.

Én ez Aszrák közül való vagyok. Akik egyszer szeretnek:

Vr'ók tavaszt nyíló virdnyáin A messze szép keletnek.

Az in vérem is e vérből való,

Ily kínzó lánggal égek : —

Ki nem tudnék szeretni senki mást, Csak téged ... is csak téged . . .

Én is ily némán hordom kínomat, Mig elföd a sir éje ;

S fészket rak majdan eziprusom fölé A berek fülmiléje . . .

— Én az Aszrdk közül való vagyok, Kik csak egyszer szeretnek':

Aztán — a szivük szakad meg bele, Ha már egyszer szerettek, ySOÓS LAJOS.

Minden fia deli vitéz,

S hős amazon a leány.

Eger falán ős anyáink Megmutatták hajdanán,

Hogy honáért vészbe rohan Minden igaz magyar lány.

És Szigetvár Ilonája Ki ne tudná, hogy ki volt t Hamvainál századoknak Kegyelete meghajolt.

Dáridöban dúló harcéban Deli ifjak oldalán Őrangyalként mindig ott volt Az igazi magyar lány.

Tudjátok most, hogy a szemem Minek örül, mért ragyog t Szivem njong örömében Hogy én magyar lány vagyok.

KOMPOLTHY GUSZTÁV.

„Válás"

Ám) Attra, vagy Bonn Vdtra, egy sterelmeirfil ires arab törzs, akik agysser sserattak.

A magyar lány.

Azt kérditek, hogy a szemem Minek 'órült mért ragyogj Büszke, boldog szivem lelkem Hogy én magyar lány vagyak.

Magyarország édes hazám éundérország, Kannán.

Szép ember Tolt Ilosvay János, de hideg, mint a jégcsap, érzéketlen, mint a kfl. Nem szerette az asszonyokat, nem is kereste társaságukat. Az ő számára csak kártya- és irószoba létezett. Az egyikben azért kártyázott s a másikban is csak azért Írott, hogy ne kelljen találkoznia az asszonyokkal.

Pedig már nem rolt egészen fiatal. Hárminczdn felül kellett lennie s halántéka körül szép szőke haja őszbe vegyült. Termete magas, járása egyenes, öntudatos, tartása daczos.

— Talán csalódott egyszer, mondogatták a leányos mamák s a hevesvérű kikapós menyecskék. Da az igazán érdekes, hogy éveken át hiába lesték, hogy Ilosvay Jánost |hirbe hozzák: lehetetlen rolt. Köszönt, kezet fogott ismertjeivel,

eRJ”eK7 pillanatra meg is állt s azután közömbös arcczal Éaent torább.

— Biztos, hogy csalódott, mondogatták újra és újra az [asszonyok.

Éh verseuyre keltik érte, hogy meghódítsák. Hívták estélyekre ; ő pontosan megjelent, kezet csókolt a háziasszonynak s a nélkül, hogir egy bókot, mondott volna is, elvegyült az emberek közé. Öt perez múlva jött ázutóu a hír, hogy Ilosvay már a kártytazobában vau, s mint rendesen, veszít al legnagyobb lelki nyugalommal.

Mikor már megunta \ kártyázás egyhangúságát, hogy is ne vnta volna meg ! — átment azok közé, a kik az italt szeretik. Ilosvay azonban mm igen bírta a bort, h egy pohár ital nbllett elkortyo- zot-t reggelig.

Most is ott ült az ivd szobában, de nem telepedett a többiek kéz, mogorvának látszott 8 egy magipos asztalkához ült.

A kis Fótbi Lenke jött bV a szobába, mintha édes atyját keresné. 1

— Nini, Ilosvay I ön itt. I Hát nem is mutatkozik közöttünk?

— Kezeit csókolom, Lenkai — felelt Ilosvay.

— Máris ide menekült?\ folytatta előbbi témáját a leány.

Ilosvay elmosolyodott; ez ajkig leány mindig imponált neki. Visszavágott derülten :

— Már éa itt vagyok, de rniitán ön is itt van, tartson velem.

Komolyan mondja ezt? \

H Miért nem? Egyikét pohlr bor csak nem árt meg kegyedoek. \

Leültek az asztalhoz. L°nke szólalt meg csengő hangján elsőnek:

— Mit iszik ?

— Én csak egyszerűen gyenge\bort kértem.

— No önnel tartok, de talán légy üveg Mummal próbálkozzunk,

.— Sok lesz, nehéz lesz, kisasszony!

— Ide hívjak harmadiknak Binő ; Zoltánt-.

— No ngy már uem bánom.

Az egyik inas hozta a jégtartót, a másik beállította s megforgatta benne az Üveget, egj-két perczig benn hagyta a j jégh-u, azután kiengedte a dugót.

Csendültek a poharak. ös«zevillantak í a szemek és üresen tették le mindbár- ! man a finom metszetű üveget

áz inas újra töltött. Ilosvay szótlanul bámult maga elé. Zoltán a leánynrk suttogott :

— Szeretnék egyszer komolyan be- i szelni magával. Azt mondta, ha hires ' iró lesz belőlem, feleségül jön hozzám; j nos drámámat már elfogadta legelső mű- I intézetünk és öu még mindig kosa- I rat nd.

Lenke kuezsgott, kaczagott olyan ige- j zően, hogy Ilosvay Jauos sem állhatta j meg szó nélkül;

— Maga gyönyörű egy teremtés.

— Tetszem önnek ?

— Égy kicsit

— C-ak egy kicsit?

— Úgy meglehetősen.

— No-erre igyunk, szólt Lenke. Hát magának hogyan tetszem Zoltán ?

Zoltán nem felelt a hiábavaló kérdésre. Hiszen úgyis tadja az a haszontalan, hogy mennyire szereti!

Csendültek a poharak untalan, teli üveget Is hoztak, annak is fogyatékán’ jártak.

— Ki hitte volna, hogy igy leitat engem, ki nem tadok inni, Lenke, maga kegyetlen, de nagyon szép teremtés.

— Ezt már előbb *is mondta.

— Tetszik nekem.

— Igazán?

— Igazán.

Újra ittak. a kis szirén kezdte meg ismét a társalgást.

— Talán még feleségül is venne.

— Miért ne? Hebegte János.

— Szaván fogom.

' — Tessék.

— No hát akkor ne igyunk többet. Nyujtsu karját János, hadd mutassum l be magát, mint vőlegényemet.

Zoltán kétségbeesetten suttogta a lánynak :

— Az istenért mit tesz ?

Lenke gnny08an kuezsgott vissza :

— Talán inkább önt választanám ?

a

* *

Ilosvay ez éjszaka részeg fővel sem tudóit aludni. Forrt u f-’je, arra a gondolatra, bofry ő vőlegény, elve, akarata ellenére lekötötte magát. 0, ki megfogadta, hogy épen elég volt. egyszer —■ egyezer, a mikor úgy megégette magát. Mit fog cselekedni ?

Déltájban azután a j-gygyürüvel fölkereste menyasszonyát. Már elhatározásra jutott.

L-nke sngár/ó boldogsággal fogadta. Ilosvay ünnepélyes arezot öltött, homo lyan, szinte szárazon beszélt.

— Tegnap én lekötöttem magam önnek.

— Úgy van, J mo-.

— En tehát elveszem önt feleségül,

— Csakis ngy helyes, János.

— És én akkor megtartottam a szavam.,

— Meg, János.

— De én az esküvő után rögtön beadom a válópert öa ellen, Lenke.

— Ailment az esze ? !

De Ilosvay álhatatosan rázta a fejét. Hanem Lenke sem veszhette el a magaét.

— Majd meglátjuk azt az esküvő u-áu, édes uram!

A férfi aztán nem szólt erről többet, Mikor a hozomány került szóba, igy felelt apósának: Mit törődöm a hozományával ?

Lenke mosolyogva válaszolt:

— Ne legyen olyan nemeslelkü, há'ha mégsem hagy el mindjárt,1 János.

a

* *

Megtörtént az esküvő, meg a vele járó lakoma; Ilosvay komor arcczal

vitte haza a feleségét, ki az utón egy szót sem mert férjéhez szólni, félt, hogy ura tüstént vissza küldi a mamához.

De azután hazaértek s János ' ildomo- s»n kió®gité nejét a kocsiból, majd karaját nyujta.

Bementek a szalonba. A cselédség már vafcta őket, a meleg szalonban égett a csillár.

Ilosvay odalépett az ablakhoz, komoran szólt:

— Ugyan mire való e sok hűhó; a mi házasságunk csak játék volt csupán és íme végére jutottunk a játéknak.

Lenke most már megdöbbent:

— Válni akar?

János nem felelt.

Lenkének sírásra állott a szája:

— Igen, válni akar. Hát mért nem mondta meg ezt nekem régen.

János elmosolyodott.

— Hiszen ezt mondtam én önnek az után az éjszaka után mindjárt.

— Azt hittem, hogy c*ak tréfál. Ilyen | szép asszonykát meg kell becsülni.

i — Hiszen én bee sülö m magát.

1 — Szeret is ? Kérdé Lenke.

, Ilosvay hallgatott.

— Szeret-e vagy nem ? kérdé láztól

* égve újra a fiatal asszony.

Janos bizony elveszítette láb \ alatt a

• talaj % ennyi szerelem láttára ; szinte odabukott az asszony karjai közé, hagyta magát ölelni, s ölelte az asszonyt, csó- koltatta magát s forrd szenvedéllyel csókolta vissza az asszonyt, és csak ennyit mondott:

— De ugy-e nem leszel olyan, mint az a másik?

Jules.

Rainprecht Antal, André Gyula, az Horváth Lajos, Barthalos István, az | te alispán s a tiszti ügyész részt vettek, ré a megyegyülés most végleg eldön- az tötte. A határozat az, hogy a re 14200 forintnyi kötvény értékéből,; ni 10560 frtot, mint a márkói volt: ni jobbágy-birtokosság jogos tulajdo-; m nát képező vagyont, részükre kia n datni rendelt. n

Ezután megejtettek a pótválasz- v tások, az egyes választmányokban, h részint elhalálozás, részint lemon- a dás folytán beádt üresedések betol- e tésére. Az időközi m. bizottsági | tagválasztásokat a megye deczem- n bér 29-éré tűzték ki. j 1»

A törvényhatósági bizottság Vá-1 n roslőd községnek azon határozatát, h mellyel a csendőrség elhelyezésére I c szolgáló épületet megvette, jóvá- I s hagyta. t

Jóváhagyatott a Lovász-Patoná- 1 hoz tartozó Öreghzgy és Uj-Somlyó ( hegyközségek szervezési szabályzata. 1 Kihirdetett dr. Semmelweisz Károly zirczi születésű orvos oklevele.

Egeralja község azon határozatát, nellyel az iskola c/.éljaira s a ta- íulói javadalmazás fokozására, sa- át területéből több holdat átengedett, helybenhagyta. Ellenben Ba- og József és Kovács Pál devecseri hivatalszolgák fizetésfelemelés iránti kérvényét elutasította.

Jóváhagyta a megyegyülés a megyei alispán azon intézkedését, hogy okt. 4-én a király névünnepén a megyeház frontját acetyl én-fénnyel kivilágította, s erre 150 írt költséget kifizetett.

Az almádi kikötő mellett elterülő »Vármegyei parknak“ gondozását, mely azonban mint kitűnt, a veszprémi káptalan tulajdonát képezi, a megye az almádi fürdőrészvénytársaságra bízta. Jogelismerésért fizet a társaság a káptalannak évenkint két koronát s a szerződés il etékeit, a park fii és nádját azonban a társaság használhatja.

Több jelentéktelen ügy letárgya- lása után a napirend s ezzel a me- gyegyülés véget ért.

Hogyan fokozzak szólóink termését?

Nehezen barátkozik meg azzal az immár bebizonyított ténnyel a magyar gazda, bogy bármiféle növény csak ott adhat elegendő termést, a hol a talaj termőképessége fenntar tátik, vagy éppen öregbittetik. Ha van is tekintettel ez. aranyszabályra, azt legfeljebb szántóföldjein alkalmazza, de már azután rétjét szőlőjét, trágyázásban egyáltalán nem, vagy csak igen ritkán részesíti, pedig immár számos oldalról bebizonyított tény, hogy a szőlő is csak