Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-12-11 / 50. szám
Veszprém, 1897 Veszprémi Független Hjrlap. Szombat, decz. 11, Egyebekben »Fiume mellett a tenger csendes.« Sohse kell azt hinni, hogy itt forradalmi hangalat van. Ilyen itt nem is lehetséges. Az öszszékuszált helyzetet félreértés és néhány álambicziózus ember szándékos félrevezető agitácziója teremtette, mely aztán a facchino-mob által tovább propagáltatott. Nem sok idő múlva teljesen helyre fog állani a régi béke | a túlzók maguk fogják legjobban restelleni azt, amit önfeledten most müveitek. Társadalmi akczió és erőszak. homoki szülőinkben csak úgy érhí tank el sikert, ha mind a bárót tápanyaggal trágyázunk, mintán azol mind a háromban szűkölködnek, A trágyázás jövedelmezőségének kiszámításánál a vízben oldható fosz- fors v kilóját 23 krral a chilisalétrom és kénsavas kálium métermázsáját 12 frita! .-zámitva a holdanként költség, a vasútról való elfu- varoz&ssal együtt 34 Írtra tehető., Feltéve már most, hogy a fürttermés többlete meghaladja a öOO kgmot, a trágyázás még az esetben is jelentékenyebb jövedelmet szolgáltatott, ha a fürt métermázsája csak 20 írttal értékesíthető, mihez járul még a trágyázás utóhatása, a a mi különösen szőlőknél szintén ^ _ jelentékenyebb lehet, s igy joggal A mezőgazdasági munkások ez mondható el, hogy a mütrágyafélék idei sztrájkja egy kissé fölrázta okszerű alkalmazásával módunkban I gazdákat, mint az irányadó ténye van homoki szőlőink jövödelmezó- I zóket, álmukból. A gazdák minden- ségét igen tetemesen fokozni. I felé készülődnek, próbálkoznak a Kötött talajon is tettek kisérle- I gépekkel, biztosítják magukat a jö leket igen kedvező eredménnyel, I vóre nézve és szervezkednek érdé- agy szuperfoszfát és kálival, mint I keik megvédése czéljából. fejfrágyáu! chilisalétrommal is, de I Azt nem tagadhatják, hogy a a kísérletek nem történtek elég I kormány is cselekszik. Darányi lg- nagy számban. Akár homoki, akár I nácz földmivelésügyi miniszter tör- kötött talajon ha nem ősszel, de 1 vényjavaslatot nyújtott be a mezei mindenesetre kora tavaszszal hin- I munkások és munkaadók közötti tendó el úgy a szuperfoszfát mint I jogviszonyról. Hogy milyen ez a 1 javaslat, hogy menyiben fog megfelelni a czélnak 8 hogy egyáltalán keresztül vihető-e, azt e helyen most nem feszegetjük. Tény, hogy történt valami, aminek már régebben kellett volna ugyan megtörténnie, de végre megtörtént. A miniszter e héten a javaslat bizottsági 1 Mocziális bajokat késsel és tapasz- ; «zal gyógynem lehet, Jaij annak a társadalomnak, mely- : nek operációkra van szüksége. A társadalmi akció az egyedüli, mely e téren feltétlen hatasu. Nem a megtorlás, hanem a nevelés. És ez a feladata a gazdaszovet- ségnek, mely most tartotta elsői közgyűlését. Vajha minél többen megértenék ennek a feladatnak a nagyságát és saját érdekükben minél számosabban csatlakoznának abhoz a zászlóhoz, melyet a szövetség élén 1 álló érdemes férfiak, a gazdák érdekében lobogtatnak. más uralkodó ; találja itt a fejlődő iparmüvészetet a maga méltó^ nagy- ságában; legyen az állandó kiállítás valóban termékenyítő, áldásos 1 Akarjunk, törekedjünk! A különböző vidékeken emeljünk fiók múzeumokat^ melyek a maguk vidékének magyar ipari motívumait egyesítsék és a melyek folytonos össze köttetésben álljanak az országos nuzeummaí. Akkor aztán évek foly- onos munkája ntán, rendezhetünk ilyan nagyszerű iparművészeti kijutást, a melylyél az egész müveit ilág előtt büszkélkedhetünk. a káli. Fiaméból Magyar iparművészei Hetek előtt nagyot bámult a német birodalom felséges császárja, mikor magas látogatásával megtisztelte a magyar iparművészeti múzeumot s végig ment előcsarnokán folyosóin, termein, hogy van magyar építő ipar; van magyar ornamentika s van magyar házi, kézi és müipar. Olvastuk, hogy legtöbbet időzött a magyar szobában és sokszor adott bámulatának és elismerésének kifejezést a magyar ipar jó Ízlése és eredetisége felett. A névmagyarosítás és a vidék. Tizennyolca éve múlt már annak, hogy a központi névmagyá- gyarositó társaság a tömeges névmagyarosítás terjesztése iránt a mozgalmat székésfövárosunkban megindította. Idő és körülmények okozták, hogy a névmagyarosítás ele intén nem talált viszhangra tágabb körökben az országban, és hogy a névmagyarosítás mindezidáig szór-.' ványos maradt. De az eszme nem halt meg, az eszme esák aludt.' Jött az idők szele és tovaüzé a' szendert. Kitűnő hazafiak ékesszóló ajkakkal és hírneves publiczisták jeles tolláikkal újra föltámaszták veszi a , Pester Corresponding“ a. következő tudósítást, mely az odavaló helyseiben beállt örvendetes fordulatról számol be a helyszínin gyűjtött személyes tapasztalatok alapján. A nagy hűhóval megindított rap- prezentanza-háboru kezd lassanként ellapulni. Ossoinack és társai már abban hagyták a nyílt izgatást, bölcsen megértvén a magyar törvények hosszas teketória nélkül történt élet- beléptetéséből azt, hogy a magyar I kormánynyal paczkázni nem lehet I S az okadatolatlan opponálás csak ne- I vetségessé teszi őket anélkül, hogy I a képzelt sérelmeikre gyógyító irt I találnának. Változtattak a taktikán és pedig I annyival inkább, hogy a kormány I képviselője, az erélyes és igazságos I Gaál Tibor kormánybiztos a kilépett I és választójogukat vesztett rappre I zentanza-tagokat nem törölte a vá- I lasztók névjegyzékéből, és igy újra I megválaszthatok lesznek. Ebből a I tényből is azt látják, hogy a kor- I mány egyátalán nem sok ügyet vet I ellenzékeskedésükre, sőt- alkalmat I kíván nékik adni arra, hogy törvé- nyes utón és módon, a rapprezen- tanzában tárgyalhassák gravamenei- I két s ezúton a paczifikálás a méltá nyosságnak megfelelőleg eszközöl- I tessék. Most hát erősen készülnek a vá tárgyalásánál Kijelentette, nogy ezzel a törvényjavaslattal nem tekinti be- • fejezettnek a munkáskérdést, hanem a munkások anyagi, szellemi és erkölcsi helyzetének fejlesztése czéljából tovább menő törvényhozási intézkedéseket tervez. Egyben azt is megmondtn, hogy a legközelebbi költségvetésbe uj tételt vett fel 15.000 irt összegben abból a őzéiből, hogy ezzel munkásegyesületet és egyes derék munkásokat is segítenek, I népszerű felolvasásokkal világosítsák tel a munkások zömét. A kormány ez intézkedése bét- kivül tiszteletre méltó, de minden izében magán viseli a mai kormányrendszer jellegét. Ma nem ismernek a kormány köreiben és e rendszer kotériáiban nevelést, megelőző segítséget tapintatot a gazdasági és társadalmi politikában. Ma egész osztályokat tönkre juttatnak kíméletlen ünancziális kizsákmányolás utján. A tönkre jutott országnak pedig, ha már éppen nagyon megesik rajta a szive a kormánynak, adó elengedést, talán alamizsnát, állami gyárakat 8 a kormányzati segítség egyéb sszközeit juttatják, A helyett, hogy például a gazdát i kinek rosszul megy a dolga, meglasztásra, hogy vesztett pozicziójukat visszaszerezzék. Naponta gyüléseznek, szeretnék magukhoz vonni a horvát voksokat, de ebbeli törekvésük meghiúsult, mert a horvátok viszont oly ellenszolgálatot követeltek, mely az antonomisták szupremácziáját fényé gette. így most csak a saját erejükre vannak utalva, ami azt jelenti, hogy jelentékeny veszteséggel fognak visszakerülni a rapprezentanzába. A választás határnapját a kormánybiztos még nem tűzte ki, de valószínű, hogy még karácsony előtt meg ejteti azt A kormányzót csak január 3-ika körül várják ide, ha ugyan megtörténik akkorra a kor mányzói palota berendezése, amin serényen dolgoznak. Szapáry László gróf kinevezése minden körben, még az autonomis ták körében is, a legjobb benyomást tette. Szüleit rajongva tisztelte — szerette az egész város, mert a jótékonyság ezernyi müvét gyakorolták itt mindig s ma is számos humánus intézmény dicséri egykori áldásteljes tevékenységüket. Az ifjú gróf sze retetreméltó egyénisége már eleve teljes rokonszenvet biztosit számára s bízvást sikerülni fog neki a teljes békét helyreállitani. Az autonomisták most az utczai politika helyett, az elvek harczára készülnek s 60.000 frt tőkével, Walluschntg égisze alatt, ellenzéki napilapot alapítottak, mely két hét múlva kezdi meg pályafutását. Ezt a malicziát egy szintén most alapított olasz-magyar nyelvű napilap fogja paralizálni, melynek élére kipróbált erejű s a fiumei viszonyokkal ismerős publiczisták állottak s mely szintén a napokban indul meg itt A szellemi és elvi küzdelem révén aztán a magyar nemzet és Fiume érdekei feltétlenül összhangba hozhatók lesznek annyival inkább, hogy a helyi magyar kormányhatóság Fiume statumait jobban őrzi és respektálja, mint maguk az autono- ni ista túlzók. hallgatnák, mikor baja van, hogy helyet adnának kérésének gazdasági kül- és belpolitikában, a helyett, hogy akkor segituének rajta, mikor még erőnél van, mikor még talpra lehet állítani, azt teszik, hogy míg lélegzetű tud, elszedik tóle utolsó garasát adó és egyéb illetmény fejében, kiteszik a legintenzivebb gazdasági kizsákmányolásnak és uzsorának államilag és társadalmilag egyaránt s mikor már teljesen tönkrejutott 8 mikor az egész osztály a tönkrejntás réme előtt áll s bukás fenyegeti a mezőgazdasági termelésen alapuló egész társadalmi gazdasági szervezetünket, akkor megembereli magát a kormány és elenged adókat ad ingyenes gabonakölcsönt, szóval alamizsnát nyújt annak a gazdának akinek a fáradtsága gyümölcsét, úgy is félig az állam, félig pedig a kormány kegyében levők szedték le. Mi jellemzi ezt a rendszert? Az erőszak 1 Erőszak a kizsákmányolásban, erőszak a fölsegitésben. Az erőszakos segítség, nem segítség. Ha az éhes embernek idejében adunk egy karaj kenyeret, az többet basznál, mint hogyha az éhségtől fölfordnltat, lu- kullusi vacsorához ültetjük. Hamarabb kellett volna a kormánynak a munkásokkal is foglalkoznia, akkor nem fejlődtek volna a dolgok a mai állapotokig. Az angoloknak az az elvük például a szegény ügyben is, hogy átkozott a kéz, a mely alamizsnát ad. Nem alamizsnát kell adni, hanem nevelni, oktatni a népet, az önsegélyre kapatni, kezére játszani az eszközöket, melyekkel saját erejéből boldogulhat, nem pedig bénákat és szélütótteket nevelni belőle. Nem segítségre szorulókat nevelni és nekik alamizsnát adni a kormány kötelessége, hanem neveljünk tetterős, eleven, dolgozni képes és dolgozni akaró embereket és adjuk meg neki a megélhetés eszközeit. Ez a kötelessége a társadalomnak. Mert a Azóta megnyílt az iparművészeti palotában a hasoulithatatlan szép müiparkiállitás. Ez alkalmat falhasználjuk arra, mintegy intő szózatai véve a felség szavait, hogy egyet-mást elmondjunk 1 magyar iparról. A magyar ipar létezik, fejlődik, irágzik, s mégis csodálatos, még a magyarság közt is sokau hiszik, hogy tulajdonképpen üídcs magyar ipar. Ennek az elszomorító balvéleménynek egyszerűen az az oka, hogy a magyar ipar sokáig el volt hanyagolva, parlagon hevert. Nem igen akadt gondozója, művelője, fejlesztője. Pedig hát a magyar ipar motívumai igazán felségesek és külön álióak. De mikor mi csak a külföldit, az importáltat szeretjük! minek akadjon akkor magyar iparmüveket alkotó mester, ha nem akad e magyar ipari müveknek gazdája, ki azokat megvenné. Csak a legutóbbi években kezdtük mi észrevenni, hogy mit tadnánk teremteni ezen a téren, ha jobban felkarolnók iparmüvéazetünk kevés bajnokát. Es ime alig foglalkozott e kérdéssel a kormány, alig egy-két évig ismertette a kereskedelmi miniszter ábrákkal díszített iparművészeti lapokban a magyar építő ipart, a magyar ornamentikát ötvösséget, szóval a magyar iparművészet minden ágának motívumait s alig-alig karolták fel a szakminiszterek a kellő hazafisággal ezt a nagy nemzeti ügyet, a sok iparművészeti tárgynak épületet kellett teremteni s emelni kellett az üllői utón hatalmas palotát, a magyar iparmüvészetet dicsőítő e templomot. A német császárnak bizonyára nem mondták meg a fogadására megjelent urak, hogy a mit lát, az épület, a betendezés a gyűjtemény mind pár évnek munkája csak és bár a mit lát, az mind szép; sokkal szebb lenne az, a mit nem lát, a mit nem láthat, mert nem törődtünk ipari elhaladásunkkal, Földmivelö ország vagyunk, ez tény. De a7 nem zárja ki, hogy ne tegyünk szert önálló iparra, az nem zárja ki azt, hogy fejlesszük ipari művészetünket: a göböly hizlalás összekötve szeszgyártással, nagyon' hálás foglalkozás a nagybirtokosok számára, jól kifizeti magát, különösen azért, mert Bécsbe, Münchenbe visszük a kihizlalt ökröket s mi a kiselejtezetteket esszük csak; de hát a göböly hizlalás nem képezheti értelmi színvonalunk mértékét, ez a foglalkozás nem emelhet bennünket a kultur államok sorába. Egészséges ipar, kereskedelem és előrelátó, intensiv, a földet nem rabló gazdálkodás együttesen emelnek a müveit államok sorába. Mi majd mindegyiket elhanyagoltuk: csak újabban fejlődött kereskedelmünk ; a földművelés terén szép eredményeket értünk el, de az iparművészet legkisebb és mostoha gyermeke volt a magyarnak. De ezután már ne legyen igy! Emlékezzünk a császári vendég bámulattal teli Bzavaira, melyek a magyar iparművészeinek szólották és gondoljuk meg, hogy hiszen a mit a császár látott; az a magyar iparművészeinek tulajdonképpen még csak bölcsője, csecsemőkora; törekedjünk tovább és többre I És, mire még egyszer eljön hozzánk a hatalsz eszmét és semmi kétség, testet fog ölteni,' ha nem múló divat, ha nem tartós törekvés, nem pilla- nainyi föllobbanás, hanem állandó lelkesedés buzog annak megváló' sitásán.. Ki az, aki ma már kicsinyelné a névmagyarosítást, bár az első pillanatra csak külső jele a ma gyarosodásnak ? Ki ne tudná, hogy nemcsak a nemesség, hanem a név is kötelez ? Hogy a magyar név folytonos memento arra, mivel tartozunk a hazának, nemzetünknek, és hogy az a legegyszerűbb és leg határozottabb tiltakozás az ellen hogy a uémet velünk is többnek hirdesse a fajtája számát.' Valóban a névmagyarosítás komoly és fontos ügy s ezért ne vegye azt'csekélybe senki. A sajtó is tegye meg kötelességét, tartsa ébren és fokozza az érdeklődést szítsa lángra a parazsat és ne en gedje, hogy azt a közönyösség hamuja elfojtsa. És még egy kötelessége van a sajtónak s ez az, hogy ne pasztán a német nevüeket ösztökélje neveik magyarosítására, hanem a haza többi idegen nevű polgárit is. Mert magyar, kinek neve nem magyar, van még egynéhány millió az országban. Ez nem jól van igy. Ha ez az arány megmarad, ngy a névmagyarosításnak nem nagy látszatja lesz. E mozgalomnak nem szabad csapán a német nyelvüekre szorítkoznia, ki kell annak t.eijednie minden nyelvbeli nevüekre, minden osztályra a társadalom minden rétegér«'. Mert az is különös ám, hogy közéletünk kis- és nagy emberei, —- bár nem mondhatni, hogy épen ellene volnának a névmagyarosításnak, sőt némelyék még buzdítanak is arra — maguk mégis szörnyen fáznak attól. Pedig az ember szintén elszörnyüködik, menynyi sok mindenféle az iczky-viczky. meg az icsvics. És. itt nem. épen azokat értjük, kik az úgynevezett Bánát sváb falvaibin, vagy a Sze- pesség német város iban láttak napvilágot, vagy a kit a Szászföldről szákadtak közénk; nem is azokat, kiknek a boldogalt Vojvodina a hazájuk; hanem értjük főkép azokat, akik a magyar szót áz anyjuk tejével szívták »agukba. A nyilvánosság mindéi téren csak úgy. hemzseg az id&,en nevektől, és a ki a közélet n-orkafájának csak a legalsó ágára ii fölkapott, az már a világért sem változtatná meg nevét, mert hiszm a világ, vagy legalább az orszá; ót az öröklött nevéről ismeri. Pedig más a hírnév, más a vezetéknév.. Akinek neve tágabb körökaen ismeretes, azt vagy állása, vág; érdemei tették ismertté és bizonyos lehet bepne, hogy uj nevét is szárnyára kapja a hir, ha — megérdemli. Máskép volt ez a negyvenes években. Altkor államférfiak és országos képviselők, — mint Zse- dényi, Irályi, költők, — mint Korányi, Pttőfi; tudósok, — mint Erdy és a Hunfalviak stb. — nem átallottát neveiket magyarrá változtatni, Ha ily férfiaknak nem derogált a névmagyarosítás, miért tartja ízt méltóságán alulinak sok mai törpe nagyság ? De végre is — halljuk a rég megunt ellenvetést — a név nem tesz senkit .sem magyarrá. Igaz és mégis nálunk a névké’dés több, sokkal több a pusztt külsőség kérdésénél. Csak egy példát akarunk felhozni. A boldogult trónörökös meonyeg- zője alkalmából a főváros küldöttséget menesztett Bécsbe, amelynek éién a szintén megboldogult Rátli főpolgármester és Kamermayer polgármester állottak, A külföldi, ki erről olvasott, azt gondolta magában : ez bizonyosan tévedés, ezek alkalmasint Felső-Ausztria fővárosának a deputáczióját vezetik, nem pedig a magyar fővárosát. Különben ez oly vthéma,.amellyel most és e helyen bővebben foglalkozni nem akarunk. Csupán konstatálni kiv njuk, hogy. a félmagas körökben, leginkább pedig, a .noblesse de I robe körében, . mutatkozik, legkevesebb hajlandóság a névmagyarosítás iránt. Sokkal jobban á|l ügyünk az alsóbb, főleg a tisztán polgári ősz-- tályban. Itt, meg kell vallani, elég! nagy a névmagyaro«itási kedv. És ha az eredmény még sem elégíti ki majd a nagy . várakozást, ennek Csakis az lesz az oka, hogy. nincs,' aki az illetőknek . felvilágosítással szolgáljon és ügyükben esetleg el-'* járjon. A központi névmagysrositó-r társaság e tekintetben nem elegendő és minden, különösen .. pedig.. a vidéki igényeknek, meg nem felelhet. Ha valamely mozgalom, úgy * bizonyára a névmagyarosítás az, melyet csak a legteljeseab deczent- ralizáczió vezethet sikerre. - Minden városban kellene alakulnia bízott- - ságoak és minden faluban legalább- egy ügybuzgó férfiúnak kellene vál- lalkozui» úgy. az eszme terjesztésére, mint annak. gyakorlati kivitelére. Igenis, kellene 1 Mert mi türée- tagadás, indolens és mindenekfelett kécyelemszeretó nemzet .vagyunk. Ha nem szőrit a török, ha nem muszáj valamit; megtenni, csak úgy tesszük meg, ha valaki folyton sarkal, nógat és jmndent kezünk alá hoz. Hányán megmagyárusítanák országszerte' szívesen a neveiket, ka nem volna vele vesződsé- gük, hanem csak elkellene, sétál* niok a bizottsághoz és ott al&irni a folyamodást. A vidéki névmagyarositó bizottságok megalakulása tehát égető szükség. TÖRVÉNYSZÉKVégtárgyalások a veszprémi kir. törvényszéknél Decz ember hó 14-é b, Hamis eskü miatt vádolt« Klein .Jakab elleni bűnügyben. Okirat hamisítás miatt vádolt Svine_ hardt József elleni bűnügyben. Vétkes bukás miatt vádolt Schlé- «mger Jakabné ellen. Deczember hó Í5-é p. * V'l?4« or«a’d“»*te miatt vádolt Beél Gyula és társai ellőni bűnügyben. Csalárd bukás miatt vádolt Seiinkó József és társa elleni bűnügyben VESZPRÉMIPÖLG.J AHYAKÖNTV Haiais&get kötött. Decz. 4. Németh Antal molnár segéd róm. kath. és özv. Fab Já- nosné szül. Kiss Mária rőtn. kath. Ssülettek; Decz. 4. Maurer József, kisbirtokos és :neje Jung Mária- fia*: József róm. kath. — Badicz Lajos kádár segéd és neje Pamotyai Julianna leánya Mária ev. ref. Decz. 6. Schultz Antal szabó segéd, és .neje. Ács Katalin fia János róm. .kath. Decz. 6. Gelencsér Gyula szabó segéd és neje Volf Paulin leánya Emilia róm. kath. — Simon Jő-, zsef asztalos és neje Simon Mária fia István róm. kath. — Üregi Antal napszámos és neje Mag vasi Katalin fia Ferencz róm. kath. Decz. 7. Falmau József napszámos és neje .Giibicza Mária, leánya Terézia róm. kath. — .Szukob Nándor ács segéd ‘és neje Hnt- vágner Katalin leánya Mária róm. kath. — Vizy István megyéi hivatal szolga és neje' Varga Julianna leánya Julianna róm. kath. Decz. 10. Ránkli ’ Antal napszámos és neje Márhoffer Mária leánya Erzsébet róm. kath. Meghaltak : Decz. 4. Maurer József 1 óra, veleszületett gyengeség. — Özv. Horváth Gáborné szül. Kondor Anna 73 éves takarítónő róm. kath. szivnüdés. Decz. 5. Krausz Salamon bórflgynök 48 éves izr. szivbüdés. Decz. 6. Csomay József né szül. Szamom Mária napszámosnő 35 éves róm. kath.. tüdőhüdés. — Üregi Ferencz l napos rém. kath.1 veleszületett gyengeség. Decz. 7> Falman Terézia 5 napos róm. kath. szivbüdés. Decz. 8. Nyári Erzsébet 13 hónapos rém. kath. agyhfidés. Veiiprénl £ Sit&hii. JöYóheti műsor. Fekete Béla operette t» szinmll- táreulata Vasárnap: Diplomát kiiasstonyok. Hétfőn: Diplomát kttasttonyok. Kedden: Jótékonyczélu-előadás á leéijett szegényház felépítésére „Nagyfát hóbortjai.* Szerdán : Nók ai alkotmányban. Csütörtökön : Pálinka. Pénteken: Diplomát kitattzynyok. Szombaton: Ördög mátkája. ■■■.,./ ÚJDONSÁGOK. — A veszprémi liberálisok páralakitási gyűlése, mint azt nur sokszorosan elev.e jeleztük, múlt u- sárnap .este volt. meg a , Korona- szálló nagy- termében s azon töb, mint száz férfi, számottevő ele a megyei- közéletnek, vett részt-iA hangulat egyaránt, igen rlelkeut volt; úgy volt valóban, hogua szervezkedés szükségességét átérte minden jelen volt. Szabd! me a megyei központ orsz. képvisee fejtette - ki a pártalakulás szUksét-, ségét, hogy minél hatékonyatji lehessen felvenni a küzdelmei megyét aláaknázó néppárt - el. Majd nagy lelkesedéssel a párt annak végrehajtóbizottsága elnö$ Reé Jenő -nagybirtokos választa meg, a bizottság tagjaivá. p< egyhangúlag megválasztattak:J kács Ádátn, Kenessey Móricz, P Benő, Balog Károly, Ruttner Sál s Szabó Imre orsz. képviselő. tározták.egy liberális pártlap. 1 alapítását, melynek .szerkesztője fővárosi sajtó egyik legképzej s legszeretettebb tagját, Szere Leó szerkesztőt hívták;, meg, 1 feléje irányuló általános rokonsf nek engedve, a meghívást el gadta s a ■ szabadelvüpárt. hivatalos hírlapját karácsonytól kezdve szerkeszteni is fogja. Kétségkívül meg-, fogja valósítani a párt, S z e'reda i szellemi propagandája mellett, .ama nagy ideális czélt, mely úgy poli-; tikai, mint társadalmi téren a megyei .közélet feldúlt - békéjét paczifi- kálni, tűzte ki feladatául. É tárgyra különben még bővebben visszatérünk.- '£1 ,H--É'í'V — Eljegyzés. Werner Károly helybeli volt szállodabérlő s birtokos ifjú kedves leányát Anna l& a.-t eljegyezte magának Metz Miklós, gospicsi cs. és kir. főhadnagy. Bol-,, dogság és' áldás kísérje az ifjú pár szivfrigyét!' — Bíró Vincze meghalt! Ki ne ösmerte volna gelsei Biró Vinczét ? .. A szabadságharezban, mint huszár- - százados vett részt s annak végeztével is rajongásig hirdette a szabadságharca eszméit. Typykus alakja volt közéletünknek s a független-, ségi eszmékért életét is képes volt feláldozni. A képviselőválasztásoknál tevékeny részt vett, sőt több ízben jelölt is volt A magyár viseletről nem mondott le, sőt kivá- natára abban is lett a koporsóba téve. Utóbbi időben Sokat beteges-. kedett s Pápára hozták az irgalmas rend kórházába, hol egy napi szenvedés után örökre elszenderölt. Temetése múlt hó 29-én Pápaváros impozáns részvéte mellett ment végbe.' Az örök világosság fényeskedjék neki I
