Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-09-16 / 39. szám
Veszprém, 1893. XII. évfolyam. 39. szám. Szombat, szept. 16. Szélcsend a vihar előtt. (A megyebeli őrs*. képviselők figyelmébe.) Veszprém, szept 16. Xdeben az országban, csendes Dunántúlon, boldog Balatonpartokon # béke munkáit végzi a nép. Foly aratás-cséplés; a gazda jószágán, iparos a műhelyében, kereskedő a boltjában, hivatalnok az Íróasztal mellett tölti be napi hivatását. Idebenn az országban a béke áldá- tán munkál sok milliónyi nép — a határokon azonban beborult az égbolt. Ott eszeveszett fajgyűlölet tflze lobog s rémes visszféuye hova tovább átcsap az ország belsejébe. Idebenn az országban, századok óta megszoktuk, bizonyos kicsiny- léssel, hogy úgy mondjam megvetéssel nézni, a határokra települt nemzetiségek forrongó fészkelódé- seit. More patrio ezt szokják mondani véreink j »Mit nekünk az a toprongyos gyülevész-csöcselék; ez a buta tót, az a vad oláh, az a nya- valás bakszász.... majd elbánunk vé- lük!“ Aztán az elbánás mindig késett idebenn; a rendszeres izgatás pedig századok óta tovább folyt a határokon. Egyszer az erdélyi szászok ordítják tele a »Schul verein" utján a világot a magyarok kegyetlenkedéseivel, majd a tótság Dulái, MudroDyjai jajdulnak föl a „Naro- dny Noviny“-ban, hogy a felvidéki ínséget is a magyaroknak köszönhetik, kik elvesszük kenyerüket adóba, gyermekeiket pedig modern rabszijra fűzve, hurczoljuk az Alföldre. Azalatt Erdély „rmunyai fújják a riadót a Tribuna“ hasáb jain s Lukácsiu hívei, a fanatikus bősz pópák faluról-falura járnak iz gatni s szabadulást birdetnxa szent cár biztos eljövetelével. S inig igy észa- kon-keleten egyaránt gyűl a forradalom tüze, azalatt lenn délen, a tengerparton, a ,hovvátuk épugy ke szülnek a- »nagy napra“, mint a többi szláv telepeseink. És ezek sem titkolják gyűlöletüket. Mi kenyeret adunk nekik s ók kővel hajítanak vissza. Hogy csak egy példát mondjak — miről a lapok sem emlékeztek meg, a következő : A tengermellék kikötői rév- és vámhivatalait a magyar állam tartja fönn s ezek fő tengeri hatósága a fiumei kormányzó. A magyar kormány a borvát nagyképűségnek még azt is czedálta, hogy az összes parti városok ily magyar hivatalai fölé csak a roagyar- horvát czimert függesztette ki, minden felírás nelkiil, nehogy a kedves krovót testvéreknek fájjon a magyar bötü. Persze, hogy e névtelen czi- meres hivatalok minden idegen turistának azonnal szemébe tűnnek s nem valami ékes fogalmat nyernek hatalmi befolyásunkról. De hagyján ez is, ha igy látta jónak a kormány. Azonban a jószivü engedékenységnek az volt a köszöneté, hogy mikor nemrég a fiumei .kormányzó látogatást tett a szomTÁEC1A. szédos Buccari városban s meg akarta szóllitani az ottani papot, a derék hovvát. apostol egyszerűen hátat fordított neki. Magyarország képviselőjének ily arczátlan megsérte- téséről azután a madár se csiripelt, 'elírtuk azt is a tollerentia mézes táblájára. Uz8elácz esete óta a fiumei hor- vát izgatásról mi sem hullik; pedig titokban annál szebben foly az. Ott, magyar területen üdén burjánzik a borvát gymnazium, fészkéül e lelketlen izgalomnak, s valószínűleg ott fogja megünnepelni ötzászados jubileumát is. Belényesen két század katona elnyomta a kitörni készült mócz-lá- /adást; de hát az erdélyi kis városok, apró falvak, maroknyi magyarságát s az erdélyi vasutak álloiná- sainel szigetelten élő magyar állomás- főnököket s azok családait ki védi meg? Azok első áldozatai lesznek az esetleg kitörő fajgyűlöletnek. Hát a jó Rzepességi németségen kivül, az ország minden telepes népe ma teljes erővel ráuk készül törni. Egy két püspök megintése, egy-két lelketlen izgató becsnkása még nem orvosolja a bajt. Századokon át való dieta-kurát mulasztottunk; azt bajos lesz helyrehozni. Am ha a birodalom másik fele nem tartozik tűrni cseheinek forradalmi vágyait, úgy véljük, nekünk is joguuk van saját védelmünkről gondoskodni. Az összes tót, oláh, szász izgatás fóeszköze épen a magyar szabad alkotmány egyik legnagyobb áldása a sajtószabadság, melylyel hálátlan telepeseink ma rútul visszaélnek. Szépen ecsetelte azt a F. M. K. E szentmártoni közgyűlésén Poagrácz György balassagyarmati árvaszéki elnök, ki azt indítványozta, hogy a nem állami (nem magyar) nyelvű hírlapok vonassanak ki a sajtótörvény védelme alól. „ A közgyűlés többsége^ugyan nem tette magáévá az indítványt, de kérdjük, ha pl. a fiumei összes lapok s igy a magyar hírlapok is, ki vaa- nak vonva a törvény alól s a hírlap, s cenzúra ott még az 1852-iki Bach-pátens szerint gyakoroltatik : mért nem lehetne ideiglenesen e rendszabállyal élni a notórius hazaárulósajtóval szemben is. Ismernék meg legalább a vitriol-bösök a különbséget a sajtószabadság s a sajtóéi otűr között. Legerősb méregíogát tömők ki ezzel, a bízvást külföldről szított forradalmi bandának s e fölvetett javaslatnak, a képviselőháznak sept. 25-én megnyíló ülésszakában propagálására kérjük t. képviselőinket. Egyébkint megvagyunk győződve, hogy a kormány a határokon felgyülemlő vészszel szemben megte- endi most már megtorló intézkedéseit. Nem lévén hatáskörünk, preventív politikai módusokat erégből indítványba hozni, csak arra kérjük megyebeli t. országgyűlési képviselőinket, hogy a határszélek tüzaknáira állandó figyelmet vetvén, rajta legyenek, hogy e századokról századokra elnapolt 8 elmérgesült kórságot mielőbb lemütsék a nemzet testéről. Mert hiab a egészséges az ország sziveletke, tüdeje; ha végtagjait ideges görcs rázza; kezeit-lábait rohadó fekete vér gennyeszti. Az olyan nyomorék embert köny- nyen leveri béua lábairól az orkán. Pedig észak felól már fú a szél ..... »Veszprémi F üggetlen Hírlap.“ Á Yámosi tűz után. Yámoi, szept. U, A Vámos községet ért tflzkataszt- rófáról Írja ottani tudósitónk még a következőket: Megalakult a segélybizottság Kovács Gábor elnöklete alatt. A nép között kenyér, sajt és birkahús osztatott ki. K. G. felajánlotta az ösz- szes ajtószárakhoz szükséges fát. Ösz- szeirattak a károk, s ezek 30,000 írtra rúgnak. — Kimondatott és közhírré tétetett, hogy építkezni csakis községelóljárói engedéiylyel lehet és csakis tüzmentes anyagokból. A fala ezen része 10 éven belül 3-szor porladt el, ezt megakadályozandó 5 sor ház kisajátittatott oly formán, hogy oda többé építeni nem szabad, megvették ezen üres fundusokat a a szomszédos házak, telkek tolajdo nosai. A segélybizottságnak sikerült a leégett részben 23 tulajdonos közül 21 -el, az egyességet létrehozni. Az ujja építést zirczi, nagy-vázsonyi és palotai építőmesterek megkezdet ték és pedig mind cserép zsindelyre. A község-elöljáróság és segélybi zottság fáradhatlanul teljesíti kötelességét, felügyel az építkezési szerződések megkötésére és az eddigi szerencsétlen rósz építkezések megakadályozására. Ha e nép segélytelenül maradna, borzasztó télnek nézne elébe. Se kenyér, 'se házi állatnak való élelem nem maradt egy csipetnyi sem. Adóját csak ezután fizette volna, s mint hogy elégett az élet, nincs miből fizetnie. Jobb helyre senki nem teheti filléreit, mintha a vármegye által kibocsátott önkéntes adakozási iveken a szerencsétlenül járt vámosiaknak felajánlja. r. I. A pápai m. Air. Műves iskola. — A megyei a m. kir. tanítóik folytonos felügyelete alatt csoportonkint vezettetnek a gazda- munkákhoz s a mezőgazdaságivei figyelméből — Veszprém, szept. 13-án. Néhány héttel ezelőtt jeleztük, hogy a jelen év október havának első napján nyilik meg állami földmi vés iskola. Az uj intézményről, mely a vár. megyei gazdák, birtokosok, bérlők és gazdálkodók soraiban hova előbb méltó érdeklődést fog kelteni, hisz a kiképzendő ifjakkal az ö érdekeit szolgálja majd, keveset hallott még a gazdálkodó közönség: épp azért fölkerestük az intézetet, hogy közönségünknek a kelló tájékoztatót megadhassak, s egyben szives figyelmét felbivjak reá. Bethlen András gróf földmivelési miniszteré és az iskola létesítése körül fáradozott tényezőké az érdem, hogy Felsó-Dunántul gazdaközönsége ily praktikus intézethez jutott, mely rég érzett hiányt fog pótolni a mi vidékünkön. Elhagyva Pápaváros bosszu-utezá- ját, a pápa-veszprémi országaton, a pápai sorompótól pár lépésnyire, két nagy, egymással párhuzamosan fekvő földszintes uj épületet és a középső részen már előbb épült lakház, gondozott széles udvarral az épületek között, a kőfallal kerített udvaron túl pedig az intézet nagy kísérleti telepe, gazdasága az a hely mely Felsó-Dunántulnak praktika san képzett gazdákat fog adni: < pápai magyar királyi főldmives iskola, Igazgatója : Székely István. A szántóföldek mögött folyik Tapolcza vize, odébb a pápai szőlők vannak és tulnan kéklik a Bakony regényes láncza. Az iskola czélja, hogy »abban vidék birtokainak tnlajdouosai, az ilyen birtokoknak okszerű kezeié' sére megtanitassanak; továbbá, hogy a nagyobb birtokokba szükséges felügyelők és munkavezetők gyakorlati oktatással alaposan kiképeztes- senek.* E czél elérése érdekében természetesen a tanítás is kiválóan gyakorlati, ám azért a tanítás felöleli az elemi tantárgyakon kivül azokat természettudományi alspismere- teket, a melyek a gazdára nézve a legfontosabbak, a különböző mezőgazdasági szakok, a gyümölcs és kony- hakertészetet, a szőlőmivelés, az erdészet elemi ismereteit, hogy a növendékek a fatenyésztés és ültetvények létesítésében a kellő jártasságot megszerezhessék. A növendékek mindent a saját kezőkkcl végeznek. Foglalkoznak az iskola gazdaságában és kertjében, a kísérleti téren gondozzák a ló- és tehénállományt, dolgoznak a sajt- készítő műhelyben, foglalatoskodnak sertéstenyésztéssel, méhészettel és tyukászattal. Megtanulják azt, miként kell a kis gazdaságokat berendezni, kezelni és elszámolni. Hozzászoknak egyszersmind a rendhez, a józan, takarékos, munkás élethez, hogy fegyelmezett, kitartó mintagazdákká váljauak akár a maguk gazdaságában, akár a kenyeret adó gazdáj okéban. Nem urakat nevel ez ismeretekkel, melyekre neki az életben szüksége van, hanem, hogy az egyszerű pór- fiut ki 17 életévét betöltötte, s pasztán írni, olvasni tud és a számtani négy alapműveletben jártas, a gazdaságban szükséges mindennapi ismeretek tudásával küldje vissza az eke vasa mellé. S hogy ez eléressék, erre szolgál a gyakorlati oktatás. »A növendékek, ban előforduló mind >n teendőt többi gazdasági munkásokkal meg- egyezően tartoznak végezni. Szántanak, vetőgépekkel vetnek, kézi és fogatos eszközökkel kapálnak, az aratógép mellett segédkeznek, acsép- léscél mint rendes munkálok alkalmaztatnak ... Az istálókban az állatok rendszeres gondozására és a betegek ápolására rendeltetnek, a te- hénistálóbao fölváltva az etetésnél, fejésnél jelen vannak s mindenütt az igazgató s segédtanító utasításai szerint foglalkozni kötelesek. A kertben a faültetéstől kezdve a gyümölcsfáknak az iskolából való kikerüléséig minden munkát végeznek...“ Ez a pár sor közelebbi bepillantást enged a főldmives iskola iránt érdeklődő közönségnek és egyben igazolja azt, hogy a megválasztott irány és mód valóban helyes csélra- vezető! A pápai m. kir. földmives-iskolá- ban a tanfolyam két évre terjed, de a jelesebb tanulók ismereteik kibővítésére és nagyobb jártasság megszerzésére még egy évig az iskolában maradhatnak. Minden tanév október 1-én kezdődik és aug. 27-ig tart. Az intézet ben lakásra van berendezve, czélszerü tan-, háló- és mosdóterm^kkel, közös ebédlővel. Vannak alapitványos helyek is, melyekre az alapitványttevök küldhetik a növendékeket. A nem alapitványos helyre belépő növendékek az egész évi ellátásért:, lakásért, élelmezésért — kitűnő házi ' élelmezés — fűtésért és világításért Összesen 150 frtot fizetnek. Az ösz- szegnek fele, vagyis 75 frt a felvétel alkalmával, a másik fele pedig február hónapban fizetendő. Ezenkívül 2 frtot könyvtárra, 5 frtot pedig biztosítási dijra — az esetleges károk megtérítésére és netalán szükséges gyógyszerek fedezésére — fizet a tanuló, de a maradváuyt a szülők számadás mellett visszakapják. Az intézet egyelőre harmincz növendéket vesz föl. íme, 150—155 frtnyi évi ellátásért praktikus gazdákat nevel a föld - raivelési kormány, úgy hogy két év leforgásával képzett, a gazdaság minden ágában jártas földmivesek kerülnek ki az intézetből. I Nem gyó/zük eléggé ajánlani az I intézetet a földbirtokosoknak: a nagybirtokosnak, birtokosnak és bérlőnek egyaránt, akárhány akad szem- revaló: észbeu, kézügyességben egyaránt kiváló, munkás okos gyermek. Mily kiváló okos főldmives, a gazdaságban különösen értékesíthető erő, a gazdának igazi jobb keze, segítő/e, sőt talán tanácsadója is válnék abból! A kisgazda ugyancsak odaküld- hetné fiát; kedvezményekben is részesítenék. Az intézetben a példás rend és szigorú fegyelmezés a jelszó. Igazgató és tanitó mindenütt az ifjakkal van nak; a másodéves növendékek kö3=Xirla,pixoől& : Veszprém. Saabadf-utcsa 514. »I. XXirdLstéselc : Pfítitaoronkénfc 12 fii Nyílt-tér petit-tere 4. fillér. Kincstári illeték 60 fii zől kijelölt hetesek közül az egyik csönget a munkára és szünetére, a második ügyel a háló- és tantermek tisztaságára, a fűtésre, világításra, | segédkezik az oktatásra szükségesek előkészítésénél, ö kezeli az olva- sószobát. A harmadéves növendékek közöl felváltva rendeli ki az igazgató a felelős felügyelőket: a gazdasági munkákhoz, az istálók- hoz, magtárba és kertbe, a többi harmadéveseket pedig az irodában alkalmazzák és oktatják meg a gazdasági ügyvitel összes ágaiban. Ez a kis ismertetésünk nem volna egészen teljes, ha ide nem iktatnék a tanulók napirendjét, mely az évszakok szerint változik. Télre és nyárra külön napirend van megállapítva. A téli napirend a következő.' Felkelés fél hat órabor. A hetesek, továbbá az istállókban való teendőkre kirendeltek az igazgató által meghatározott órában tartoznak fölkelni. x/j7—7. reggelizés. 7—11. munka a gazdaságban és kertben. 11— 12. elméleti oktatás. 12— 1. ebéd. 1— JUjy pihenő óra. 2— 6 munka. 6— 7. elméleti oktatás és ismétlések. 7— 8. Vacsora. 8. órakor rendelkezés a jövő napra. 9. , lefekvés. Készséges örömmel ragadtuk megaz alkalmat, hogy a vármegyei gazdálkodó közönség figyelmét vidékünk első ily fajtájú intézetére tereljük, hogy a főldmives iskolában hirdetett igék a Felsó-Dunántul gazdálkodó közönségének nagy hasznára legyenek! Lasz Samu. A felvidéki magyarosodás. (Levél a „Veszprémi Független Hírlapihoz. Stubnyafiirdő, szept. 13. Ték. Szerkesztő Ur! Előre bejelentett ígéretemhez képest bereferálok azon örvendetes mozgat makrói,melyekneknél csekélységem a »Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület“ ez évi közgyűlésén mindvégig tanúja volt. A kiadott programúi sorrendje szerint a F. M. K. E. igazgató választmánya volt bevonulandó Trencséo, Nyitra, Bars, Hont, Zólyom, Árva és Liptó megyékből e hó 1 l-én Stubn/afürdóre, hol a közgyűlés elé terjesztett indítványok, alapszabály-módosítások letárgyalása képezte a tennivalókat. Az igazgató választmány tagjainak érkezése a sűrűén közlekedő Zsolna— Rutka—Bpest közti vonalrészekről reggeltől délutáni 4 óráig tartott — kiket méltán meglephetett e kies fekvésű, elegáns berendezésű, páratlan jóleső benyomást keltő fürdőtelep barátságos, mondhatom vonzó képe s hozzá az a díszes fogadás, melynek lelke, főmestere Zorkóczy itteni főszolgabíró volt. A vendégek üdvözlésekor már kifejezést adott Zorkóczy főszolgabíró azon kellemetlen positiónak, mely e tekintélyes összejövetel alkalmával megoldandó lesz, de biztosította Lii&ysflv, asssoRysziv — Elbeszélés. — Irta Dezső Ferencz. I. A főváros fojtó, nehéz levegőjéből lemenekült a vidékre, a zöld, vadvirág«»» rétek és a vizek partján snbogé szomorú- füzek közé; az üde falusi levegő jóleső tulajdonsággal b:r és az, a mit a fővárosból elhozott magával: eloszlik, elvesz a szivéből. Az első napokban még tartott a megzavart lélek hanykddása és Gaál sötét aroz- •ezal, sötét szívvel, a kétségbeeső emberek elszánt, makacs apátiájával gondolt a jövőre . •. Sivárnak, kietlennek hitte azt és a nagy, lelketemésztö sötétségben nem talált sehol egy sugarat, egy édes gondolatot ... . ' Rósz kedvvel, az erőszakos szivesseg következtében szokott a kastélyából kimozdulni. Régi, nagy kastélya volt, a mely unalmasan, kedvetlenül bámészkodott le a zöld fák közül a nyári hévben lihegő, elfáradt falura. Gaál egyik nap arauyszegélyes, szines- nyomásu meghívót talált az íróasztalán. Gáraiék, a kikkel birtokszomszéd, nyári bált rendeznek a szentjánosi parkban,. Hitből, ismerta a szentjánosi bálokat s mikor n eghivót meglátta, az első gondolata • az volt, hogy az eldobott, elprédált élvezetekért kárpótlást fog szerezni. Később meggondolta magát. A féktelen, szilaj mutatás előize gyanánt valami ízetlen, leverő érzés fogta el; mintha már éjszakákat tombolt volna át. ízetlen ostobaságnak találta a bálozást, a tánezot. A meghívást nem fogadta el. A szentjánosi bál másnap volt. A bál után következő napon Gaálnak a közelfekvő Fusztamaróton valami dolga akadt. Odavolt estéiig. Mikor a szalonjába benyitott: vissza- höbkent. Gárai Matild volt a szobában az anyjával. Otthonosan, elegáns kényelemben voltak és Gaált olyan szivesen fogadták, mintha ők volnának a háziak. — Isten hozta .. . mondta Gárainé; később összeránczolta a homlokát és azt mondta: Különben haragszom magára. — Tudom ... gondolta Gaál s szinte örült, |hogy még is kárpótolva lesz egy kicsit. A homályos, hideg folyosóra, az üresen kongó nagy szobákba valami fényes napsugár lopédzott be; a levegő illatos, edes, a virágok is, a zöld fák is szépek és a porszemek, a miket a lépések vertek fel ujongva, szikrázva libegtek a levegőben. __ Haragszom magára, mert a bálra nem jö tt el. Azt hittük, hogy egy tökéletes gavallért fogunk önben élvezni és sem hire som hamva nem volt. Ha a más kedvét nem is, de az enyémet elrontotta.. Gaál, n kinek az asszony őszinte hízelgése rosszul esett, elszólta magák __ Bajosan boldogultak volna valem. íze tlen vagyok és terhemre van minden... Belátta, hogy ostobaságot mondott és sietett helyre ütni.' 1 — ügy értem, hogy a magány kiálha- tatlsn. ízetlen és terhes. Nem szabadulhatok tőle, mert már belém kapaszkodott, nyűgösen, lerázhatatlanul. Az apró-cseprő dolgok pedig csak elfarasztanak; nem tudják megadni a szórakozást. Matild észrevette a fiatalemberen, hogy a jómulató és a jópajtás kiveszett belőle. Nem rég ismerkedtek meg egymással és a viszony, a mi köztük támadt, bőrülbe- belül megütötte a jóbarátság mértékét. Gaál azt mondta Matildnak: — A kisasszony bizonyosan kárpótolva volt és a mulasztásomat meg fogja bocsátani. Gárainé elnevette magát. — A leányom nem is tánczolt. Azt hiszem, rósz kedve volt. . . — A leány elpirult, szép fehér arczán az elpirulás árolója lehetett volna valaminek, hanem a szemei hazugságnak mondták volna azt: a szemei hidegek és szárasak voltak. Gárainé megnézte az órát, — későnek találta az időt. .— A Hágerékat kísértük haza és útközben feljöttünk magához. Nem akartuk az alkalmat elszalasztani, megvártuk, mig hazajön. Röviden elmondom, miért jöttünk. Azt kivánjuk öntől, hogy legyen a mi régi jőbarátunk. Igaza van, hogy az elhagyott- ság kiállhatatlan — és mi is igazán elhagyottak vagyunk ... Az ismerőseink, a kiket a mulatságra összetoborzunk, a mulatság után szétmennek és sokáig nem látjuk egymást Maga itt van a szomszédban: az ismeretség folytatása pedig nem csak nékünk volna előnyös, hanem előnyös volna magára nézve is. Gaál megszokta az asszony őszinte hangját, tudta, hogy a hízelgés ártatlan és hogy az ismeretség csakugyan előnyös ránézve is; örült annak, hogy ez az őszinte, naiv asz- szony ragaszkodik a barátságához és eszébe juttatja azt, a mire ő nem is gondolt. — ügy lesz, a mint önök akarják. Bol- dognak érzem magamat, ha önök körül lehetek. Mikor elbúcsúztak, a leány mosolyogva, azonban kissé hidegen nyújtotta a kezét -Gaálnak, A mosoly szertartásos és jelentéktelen volt, a hidegség pedig, ámbár akaratlan is lehetett, rósz hatással volt a fiatalemberre . . . Mintha szürkébb lenne minden a szemei előtt és a hideg, homályos folyósén, az üresen kongó nagy szobákban az eltávozott napsugár helyébe mintha hideg, bántó árnyak jönnének. A másik pillanatban eltűntek előle az árnyak és a hideg is megenyhült . . . IL A szentjánosi grófi az öreg Rábai László, a ki gyermek nélkül halt meg. az összes vagyonát Matildékra hagyta. Matildék valami atyafiságban voltak a gróffal és az öreg ur őket szerette legjobban ; azt a szeretedét halála után be is bizonyította. A külső birtokokra valami kis adósság volt bekeblezve és a kastély is meg volt egy kicsit terhelve. A gróf fiatalkorában szerette a czimboraságot, későbbi időben a divatnak hódolt. Elegáns, jóhangulata öreg ur volt, a régebbi időkben hires Rábaiak utolsó ivadéka . . . Matildék, a kiket kóborlásai közt egy eldugott kis fé- ,1 ezekben fedezett fel — állandóan vele. lak- l lak a szentjánosi kastélyban. Utolsó óráiban könnyebbségére esett a grófnak, mikor Matildot látta; nem bánta meg, hogy a vagyonát a leányra hagyta és a vagyon mellé szerette volna a boldogságot is odaadni néki. A temetés után gyászoltak egy darabig, aztán felnéztek Budapestre. Elhatározták, hogy állandóan a fővárosban fognak lakni. Nem sokáig voltak ottfenn, mert a leánynak kedve jött hazamenni Szentjánosra. A csendes nyugalmas falu-i levegő már beélte magát a leány szivébe és rosszal esett a tüdejének a főváros nehéz, kábító levegője. A hossza, terhes magányt egyszer egy évben elszoktn kergetni a muzsikaszó és összejönnek közelről is, távolról is Gá- raiékhoz az ismerősök. Az asszonynak ilyenkor féktelen jókedve támad és az egy évi pihenésért erélyesen kárpótolja magát. Matildnak pedig ilyenkor is ritkán van jókedve; olyan, mint rendesen szokott lenni: közömbös, hideg és lenéző. Valami végtelen, esodalntos szépség van a leányban, a mi a férfiakat hozzáköti és van benne valami érthetetlen hidegség, a mivel azokat örökre eltudja távolítani magától , A legutóbbi bál óta a kis Rádoki Pista belegabajodott a leányba és alattomosun eltökélte magában, hogy Matildékhoz néhányszor ellátogat. A következő héten már a kastély elé gördült a kocsija és bizonytalan érzések között nyitott be a kastélyba. A hölgyek a kertben voltak az uzsonnánál; velük volt Gaál ie. Mikor a kis Rádoki Pista Gaált meglátta, elsápadtan hebegett valamit; Gaál pedig megvetéssel és elfojtott dühvei mérte végig Rádokit. . . A hölgyek szivesen fogadták Pistát. Mikor a bemutatásra került a sor, a férfiak udvarias frázist morogtak egymásnak ; különben nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Később kirándulást terveztek, a miben mindnyájan részt fognak venni A kis Rádoki Pista természetesen Matildnak ajánlotta fel az udvariasságot. IH. Rádoki még a fővárosban összekoczczant Gaállal és ámbár pisztoly elé álltak: a kibékülésükről szó sem lehetett. A dolog úgy esett, hogy Giál megunva Rádoki ismert kérkedéseit és hinyaveti- ségeit, mint jőakaró pujtá3 azt mondta neki. — Meg fogod bánni, ha míg tovább is igy folytatod. Boroztak és Rádoki fejében egy kicsit több volt, miat kellett volna. — Nem ijedek meg a fsnyegetéseidíől, — mondta kihivó hangon, Később bravúrosai akart. Néhány peresig folyton ivott, aztán msgcsuklott, — a bor Gaálra ömlött. __ Ostoba. Mondta Gaál kedvetlenül. Nem akart veszekedni, de mikor az ajtónál volt, Rádoki utána kiélltott. — Gondoltam, hogy gyáva vagy! Gaál arczulcsapással felelt és ezt akorcsmai jelenetet párbaj követte. Most, hogy Pista lejött Gáraiékhoz, —■ Gaál sajnálni kezdett valami eltévesztett golyót, a mivel az esetleges későbbi kellemetlenségeket ellehetett volna kerülni. í 1 \
