Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)

1893-01-21 / 3. szám

Veszprém, 1893.

XIII. évfolyam. 3. szám.

Szombat, jan. 21

Megjelen minden szombaton, — A lap ara: .gesz évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetési petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. — A hírlap irodája: Petőfi in'.ózet Veszprém, Szabadi-utcza.

Hogyan ünnepelje Veszprémiéi« a milleninmot ?

Veszprém, jen. 21.

Rendkivül érdekes levelet intézett ma hírlapunk irodájához, városi képviselőtestületünk egyik legderekabb tagja, Brenne'r Lőrincz nr, melyet egész terjedelmében közlünk.

A levél igy hangzik :

zalom | hiszen úgy sínyli ennek a hiányát évtizedek óta | város minden érdeke.

Sok teendőnk van a mulasztások pótlására, hogy szegény városunkat felvirágoztassuk. Tegyük félre a meddő politikát s tegyük meg együttes erővel mindazt, mit | városi polgárság egy együttét*ő s munkálni akaró, jóratörekvó képviselettől joggal meg is várhat.

Indítványom a kővetkező:

Tekintetes szerkesztő ur !

Tisztelettel kérem, legyen szives az általam készített, idecsatolt s a képviseleti közgyűlés elé terjesztendő tervet, illetve indítványomat becses lapjában közzé tenni.

' Ezzel azt a czélt akarom elérni, hogy úgy Tekintetességed, mint a város azon polgárai, kik közérdekeinkkel törődnek, behatóan foglalkozzanak e kérdéssel, azt tanulmányozzák és érvényre emeljék.

Mert nem meglepetésről van szó, hanem arról, hogy mint az ország összes városai, úgy Veszprémváros is valamely nagyobbszabásu középület vagy intézmény létesítése által, ünoepelje meg a honfoglalás ezer éves jubileumát.

Emellett nemcsak az kell, hogy monumentális legyen a terv, de tekintetbe kell venni a város szegény helyzetét s igy a tervnek nem szabad semmi újabb terhet róni a polgárság vállaira. Azonkívül reálisnak, hasznothozónak kell lenni a vállalatnak, hogy uj jövedelmi forrása nyíljék ezáltal a városnak.

Tervem az, hogy a város minden legcsekélyebb megterheltetése nélkül a városházi nagy funduson egy nagyobbszabásu épület emeltessék, mely magába fogadná a most a város végén lévő postát s távírdát, esetleg a csendórlaktanyát s egyben bérházat képezne.

Alább részletezem e terv kivihetőségét, bebizonyítva, hogy egy kraj- czárjába sem kerülne a városoak s mégis évi 400— 600 frt biztos jövedelmet hoz.

A jelzett hivataloknak a központba áthelyezésének szükségét érzi az -egész város s bizonyára nem önérdek az, mikor a szomszédságomat képező e hivatalokat én is a főpiacára kívánom áthelyezni.

Ám els„ő I városi forgalom érdeke.» itt az idő, hogy az újonnan megalakítandó képviselőtestület ez ügyet magáévá tegye.

Legyeit köztünk, polgárok között valahára egyetértés .és kölcsönös biMiután bizonyára Veszprém város sem kiváüja másként ünnepelni 1896. évben a milleniurnot, naint az ország többi városai, vagyis valamely maradandó középület emelése által: hogy ez a város minden megterhelése nélkül keresztülvihető legyen s az addig való időt értékesíthessük, már most terjesztem be tervemet.

Akik érzik azt a visszás helyzetet, hogy a posta s távirda a város végén, mily roppant hátrányára van a forgalomnak; hogy egyes hivatalok szolgái s egyes kerjeskedők személyzete egyebet sem tesz, mint egész nap utón vannak a posta felé: azok tisztában lesznek avval, hogy mily roppant mérvben fogja e hivataloknak a központban elhelyezése a belforgalmat könyiteüi és emelni. A mostani postaépület szűk, sötétes, huzatos folyosója, különben is alkalmatlanná teszi ezt e czélra; az épület a város végén pedig nem nyújt garantiát a hivatali értékek I pénzek biztossága iránt.

Indítványozom tehát, hogy a mostani városház udvarán, a kert felől, egy, a mai kor és architectura igényeinek megfelelő modern középület emeltessék, mely fölqszinti helyiségeiben a posta és táyiró- s egyéb helyiségeket foglalja magában, emelete pedig bérházát, képezzen. Az épület 1896-ban, a inillenium évében, (mikor egyszersmind a posta s távirdabív'atál bérszérzódésé lejár) adassák át rendeltetésének.

I Tervem kivitele} a következő:

I A város a folyó 189?.. évben, a posta s távirdahivataloknak a városi ' középületben való elhelyezése iránt, a m. kir. kereskedelmi Sminiszteri- i umraal szerződést köt. |9

Ugyanezen évben ajlváros 200 | méteröl követ fejtet és ^tállit a vá- I rosházi kertbe; legalábhjjflOO méter- mázsa meszet oltat si!300 kocsi , murvát vitet oda.

I Aztán keres egy pénzintézetet, i (lesz rá ajánlat akaraté unyi, még Veszprémből is !) mely | város részére 35—40 évre 4—4l/s7o-ra 40 ezer forintot kölcsönöz és ezt fo- lyóvá teszi 1894 évi január 1-én.

A megállapított tervre a város vállalkozókat keres ; az építést 1894. év tavaszán elkezdi, 1896. uj év napján az épületet átadja és ugyanezen évben a millenium ünnepén megnyitja a forgalomnak.

Mondjuk hogy az épületet 40 ezer forinton alul is meg lehet építeni, — talán 35 ezerért is. De vegyük a 40 ezer forintot. A 47«% kamat és törlés 40 ezer forint után évenkint 1800 forint.

A bevétel-előirányzat e szerint ez :

A posta- és távirdahivatal

él főnöklakás, levéltár

évi haszonbére j . 1800 frt.

Az emeleti 4 szobás stb.

bérház után . . . 400 frt.

O.-szesen 2200 frt.

Az épület 12 évig adómentes.

így tehát a városnak évenkint 400 frtos uj jövedelmi forrása nyílnék. Ha pedig az uj épületben a rendőrbiztosnak egy kis szobát adnánk, akkor , a mostani rendőrbiztosi szobáért (boltnak) szívesen adnak 200 forintot s igy ismét 200 forint uj bevétel éretnék el.

Tehát ha e középület tervem szerint épül, úgy a város 5—600 frt jövedelmet kapna évenkint, anélkül, hogy a városnak adóssága volna, mert hisz magamagát fizeti ki az épület. A 40 ezer forint igy tehát csak látszólagos adósság és egy város életében nagyon rövid idő e 40 év.

Az ekként kiépülő posta- és távirdaépület főhomlokzattal, mint a mostani megyeház, az angolhölgyek intézetével szemben impozánsul venné ki magát, a városházi udvart pedig csinos O-szögben tüntetné elő. A posta- és távirda folyosói világosak, szélesek, a föladó és kiadóhivatalokhoz könnyen hozzáférhetőkké lennének.

A városház értéke igy 40 ezer forinttal emelkednék és ehez még 40 éven át évenkint 5—600 frt jövedelmet hozna.

Hiszem, hogy a város képviselő- testületében sem fognak találkozni, kik egy ily modorú középület emelését ne óhajtanák.

Melegen ajánlom e közérdekű tervet az érdekelteknek figyelmébe.

A posta- és távirda most szomszédomban van s gyáram értékét is

emeli, de magánügyemet elvetem, ha a város s a nagyközönség érdeke úgy kívánja.

Teljes tisztelettel

Brenner Lőrincz,

városi képviselő.

Készséggel közlöttük a fennebbi indítványt, mert lelkünk meggyőződése, hogy minden városi polgár, ki ezt elolvasta, — örömmel fogadja azt.

Nincs mit kommentálnunk hozzá. Kétségtelen, bogy a pénzintézetek készséggel fogják a kivánt összeget offerálni s az építési anyagot, a város bányáiból, a város kocsijain könnyű szerrel szállíttathatjuk a helyszínre.

Ha a városház udvarán lesz a távirda, gyors és foganatos lesz a rendőrségi szolgálat is s csak azt szeretnők még, hogy ez esetben a ‘csendőrség is e középületben helyeztessék el. Akkor gyorsabb s érvényesebb lehet annak a működése is.

Az életrevaló, kiváló fontosságú önzetlen indítványért Brenner gyáros ur miodenesetre a polgárság elismerésére számíthat.

Gonosz ikrek.

(Tengrerpartl gfoixclola.tols.)

Az ikrek száma végtelen. — Az anyag és szellem roppant birodalmában milliárdjaival találkozunk az oly tüneményeknek és jelenéseknek, melyek a közös fajbeli egyedek: a rokonság, hasonlóság oly meglepő fokában tárulnak elénk, hogy a közöttük vonható határ megjelelése, a közöttük levő különbség megállapítása — úgyszólván — egyáltalán lehetetlen.

Lényegükben annyira azonosak, annyira egyek, hogy habár az emberi nyelv a maga gazdagságával megjelelheti is módosító árnyalataikat, az emberi lélek megfontoló és Ítélő képessége gyakran zavarban van, midőn az ily azonos jelenségek kutatásába mélyed, és a közöttük k-vó természeti vagy eszmei viszony mibenlétének feltárásán fáradozik.

Vegyük csak e két ikret: a rágalmazást és az alaptalanul való gyanúsítást. A nevek mások, de az ezek által fedett tartalom ugyanegy. Nyomon követik egymást, mint a fényt, az árnyék, s a hol az egyik megfészkeli magát, rögtön ott terem a másik és szélesbiti határait annak a sebnek, melyet a gonosz nyelv rágalmai ütöttek az ártátlanul meg- hurczolt ember becsületén. A rágalom az indité ok, az alaptalan gyanúsítás okozat, .ennek köretkezmé- nye a gyanú, mely mint a kolera baczillusai, megmételyezi a levegőt, belopódzik a káröröm iránt fogékony, műveletlen telkekbe és fekete színben állítja, itélőszékeik elé az egyént, ki talán sejtelmével sem bir annak a botrányos rágalomnak, mely nevéhez fűződve villámsebességgel halad tovább és tovább a becstelen gyanúsítás szárnyain. S ha megtudja, ha eljut füleihez a rágalom szava; ugyan hogy védekezik ellenei Eredetét kutassal lehetetlen; hisz sokszor egy emberi élet is rövid idő megfutni azokat a különféle irányba vivő hosszú ntakat, melyeket a becsületrabló rágalom megjárt ; vagy ha ráakad a forrásra, ugyan hányadik ember van abban a szerencsés helyzetben, hogy bitja és azonnal alkalmazhassa azokat a fegyvereket, érveket, melyekkel az ezetnyelvü rágalmat megsemmisítheti 1

A legtöbb ember tehetetlen a rágalommal Bzemben; mert vannak rágalmak — s ilyen a legnagyobb része — melyekkel szemben az önigazolás lehetetlen. — Alapjukban csekély jelentőségűek, a jellemet talán nem érintik, a becsületre talán nem vetnek foltot, de bántják az önérzetes, az ártatlanságának ön- tudatában élő embert, kinek felháborodása annál nagyobb, minél ke- vésbbé tud módot találni a megtorlásra. Vagy ha tud, vájjon elégtétel lehet-e reá nézve az, hogy a bűnös vagy bűnösök elvették büntetésüket, mig a piszok, a becstelenség, mely- lyel a rágalom jellemét, önérzetét megsebezte, még mindig él, sót egyre nagyobbodva terjed azok révén, kiket az irigység, boszú, vagy, — a mi legtöbb esetre áll, — a szerfeletti kíváncsiság és pletykázó szenvedély jelelt ki ez ottomba szerepre? Ez utóbbiak a legveszedel mesebbek; ha találkozol velők: mosolyra nyilnak ajkaik, bókolnak előtted és kifogyhatatlanok magasztalá- sodban; ha bucsnt vész tőlük: ők /az elsők, kik, mintha megbánták volna iménti magukviseletét, rögtön a felett gondolkoznak, hogy ellened miként köszörülhetnék minél élesebbre a pletyka és rágalom tőrét!

Szomorú, de való! Jelen társadalmunk majd minden rétegében erős gyökeret vertek a kölcsönös becsülés és szeretet ez undok vadhajtásai. Jourokon, a kávéházi és korcsmái asztalok mellett az emberfalót kör-- nyezi a legnagyobb hallgatóság, a közönség mohón kap a pikáns és szenzácziós hírek után és a nélkül, hogy jobb érzésére hallgatna, a hallottak igazsága után fürkészne, készpénzül fogadja azokat és siet túladni rajtok, a mig frissek és érdekesek, nem törődvén azzal sem, hogy az áldozat, a kit igy az erkölcsi halálba taszítanak, megérdemli-e jószívűségüket.

Mindezek a gondolatok csak úgy alkalmilag merültek fel lelkemben; alkalmilag teszem őket közzé.

Hova lesznek a kérvények

a minisztériumokban?

Alsó-örs, jan. 20.

A múlt év elején, márczius hó első napjaiban, megkeresett egy pár elöljáró; érdemes munkás emberek 1 szépen előadták, hogy ők egy bizonyos „sorban* fáradoznak nálam.

Elmondták, bogy a szegény ember fut, fárad, éjt napot egygyé tesz, dolgozik maga és családja mint a barom, izzad, szenved, nyomorog, s nem lehet megélni.

Itt van a községnek 3000 hold- nyi Balatonja, eddig merítették belőle a kincset, most a főjövedelmet a község huzza, attól meg elviszik adóba.

Ott van nyugatról, keletről, éjszakról egy kis Bakony, elpusztul, mert 60 évig kell a fejszére várnia, pedig a nagy fának nagy gyökere nem képes a sziklába jutni, itt csak 25 évig fejlődik, aztán marad egy állapotban, végre elkorhad. Aztán nem lehet fűteni, az ember megfagy a saját szobájában, meleg levest nem tud főzni a betegjének, ha fát nem lop, azért meg becsukják Tapolczán, hova gyalog kell fáradnia 43 kilométerre.

Az erdő alatt meg ott a jő fii; térdig érő, aztán ott rothad, barmot meg Dem lehet tartani, mert nincs mivel, a kinek két borjúja van, az egyiket otthon kell tartani

Szőlőtermés nincs, mert a filloxera és a magas kormány rá tette a kezét. Mig kapálja, fizeti érte a földadót és a hetvenhét-féle más adót; mikor inni akar belőle, ott a fináncz, s fizettet érte fogyasztási adót.

(Kis fiam izendergésénél.)

Aludj, aludj, kis gyermekem! Lelkem, édes mindenem,

Legyen álmod nyugodt, csendes Itt anyádnak ölében.

S mig te alszol édes álmot, Felsóhajtok az égre :

Tartsd meg nekem e gyermeket, Boldogságnak Istene !

Küldj le menyei lakodból Őrző angyalt melléje,

Aki boldog, hosszú éltén Minden léptét őrizze . . .

S ... NÉ M. KAROLA. (Veszprém, nng. 10. 1892)

PANASZ.

(Kia fiam ravatalánál.)

Elhagytál én édes

Gyöngyvirágom! Sírba szálló üdvöm,

Boldogságom 1 A jó Isten magának

Óhajtott,

Dicskoszorujából e gyémánt Hiányzott!

I... NÉ M. KAROLA, (^tapróm, decz. 12. 1892.)

Elhavazva az Alpeseken.

(Eszkimo-kalandok)

Anna virumque cano !. . akarom mondani arme reisendereket énekelik, kik január másodikén kibomlottuk boldog, Szcyikiáb&l, a budapest-fiumei gyorsvonattal, hogy az abbaziai boldog völgyek napsiigáros fügefái alatt hencsergő tengeri szyréuék társaságában kiheverjék Luczenbacheriur szibériai fás-kontdit.

Nagyszerűen indult meg ez az expediczió.

A 44 főből állő társaság hgkoDlitott egy operettbeli potpourri-hoz. A tálsasélet minden nüánsza képviselve volt atban. Simára borotvált önelégült derék kormánypárti férfiak és tüskésbaju még derekabb szélbaliak leplezték le itt. az ellenpártók gyöngéit; megsimogátták Wekerlét, megfipérozták Ap- ponyit és közös akarattal vijág-oratornak deklarálták Eötvöst. Bómai kaiholikus dohánygyári tisztek és egyéb államjiivatalnokok, református vasutasok, különféléi egyesült és nemegyesült ő-budai borkeresledők, lutheránus presbiterek, haladé és jj haladéktalan izraelita vigéczek, és istentelen ujságirék egyesültek itt egy képtelen, fajá quod- libetben.

Zákányig pompás runt futott be a vonat. Szédületes gyorsasággal püffőgött elől a tűz- okádő gép; szinte röstellette jtz ember, bogy azért a hitvány pár zénaforiniért olyan nagyon erőlködik az Miami masina.

Idáig csak az történt, hogy egy budapesti .hirdetési irodafőnök, ki arröl nevezetes, hogy minden jószívűségére ráfizet, végigutazta az egész gyorsvonatot — biiangságba tévedt kézitáskáját keresvén. Meg is találta, közvetlen a tenderkocsi mögött. Általínos megelégedés moraja zúgott föl az égése vonalon. Most már gyanútlan lehete belépni az .Express Orient* étkező kocsijába.

Pompás vacsora, table d’haut Szervíroztak bouillon-levest, halat, pulykasültet; sajtot és kávét 2 frt taksára; ezenkívül 3 deczi közönséges asztalit 80 krajezárért. s egy ku- picza cognacot 50 krajezárért. Többen észre- vévén, hogy ez a czélszerü intézmény nincs egyszersmind zálog-intézettel összekötve, sietve öltik fel katufrékjaikat s abbahagyták a további orientális élvezeteket.

Fránya riportere a „Neues Pester Journal*-nak, egybegyüjtőtt még kupénkba egy Reisender-ki.vonatnt. Krémje a társaságnak volt itt együtt s a politika teljes mellőzésével, tanultuk tőle a „uóbli-huszonegy *-et. Nőbeiül ment és fucscs volt napirenden. VaLmi 20—21 forintba került a tandíj, mire közös akarattal lesrófoltuk a villamos lámpákat Jó éjszakát!

Vállaim rázza valaki hajnaltájon.

— Nagyságos ur! Nagyságos nr!

— Az nem én vagyok. Csak az .Express Orient*-ban voltam az.

— Tessék felébredni. Fuzsinéban kiállunk.

— Köszönöm a blattot. Már elég fucscso- kat álltam ki.

— Méltóztat tréfálni, pedig komoly a dolog.

— Nagyon. Nem néblizok többet,

— Nem is arról beszélek. Tessék intézkedni, mert‘tüstént el lesz havazva a vonat. Alig érjük el Fuzsinét.

A bán! Erre már fölébred az ember.

Kitekintek az ablakon. Zuzmarás volt az, ujnyi vastag jég- és hóvirágok tarkállottak rajt. A külső világból mi sem látszott; hanem hallani annál többet lehetett. Borzasztó bóra-orkán dühöngött ott kívül, zúgva, sípolva egész hélavinákat zúdított a tovaro- bogő vonat északi oldalára, hogy attól lehete tartani, miszerint rögtön fölborítja.

Megköszöntem a derék Imricze kalauznak, hogy felébresztett s hozzá láttam — az intézkedéshez.

Ébredés után legelső intézkedésem a kávézás szokott lenni. Mikor egyszer a bala- ton-csopaki .Hableány* savanyuvizes kutam aknájában ébresztettek föl a szénsavas alelt— ságbél, általános derültségre akkor is ,kávé‘ volt az első szavam.

Elindultam az „Express Orient“ kocsi felé. Waggonból-waggonba léptem át az összekötő ingó-tánezolő vaslapok hőbuezkáin bukdácsolva. Mert ezek az összekötő ingó vas- terrasszok méternyi hóval voltak tele s az ajtók ehez a hótömeghez úgy összefagyva, hogy valósággal betörni kellett külön-külön.

A kocsikban, mindenütt ébren voltak már a passasérok. izgatott, izgalmas arezok, tanácstalan szemkifejezéssel s olyan csodatoil- letben, minő épen a helyzet volt.

Már végigjártam az egész bosszú vonaton,

mikor azt veszem észre, hogy most már csak a tenderkocsi van előttem. Azon pedig nincsen kávé, csak kőszén. Az „'Express Orient“ eliünt. Lekapcsolták Zágrábban.

Vissza! Az első kocsin szerencsésen átestem s betettem utánam az ajtót. Nyitnám a másik kocsi ajtaját — nem lehet. Ráz- nám, meg se mozdul; próbálom két kézzel ■— nem lehet.

A két kocsi között állok a vaslapokon, derékig a hóban; nem kell fogőzni a korlátvasakba sem — olyan erős a pnziczióm ebben a rohanó hógarmadában.

Hát összes mechanikai tudományomat s betörési észleleteimet két kézzel s ugyanannyi lábbal rászentelhetém erre a csökönyös állami ajtóra. Tapogattam, billegettem, ntébb ráztam és rúgtam. Mindhasztalan. Zárkózott maradt, mint a pénzügyminiszterek hivatalos szive.

Vissza a másik oldalra! Hát most már ez az ajtó se parriroz. Bázom, öklözöm azt is — állja a sarat, mint a 3 numerás Wertheim-kassza. Rájöttem mihamar, hogy ennek én vagyok a fizikai oka, mert az előbbi felnyitás folytán a kocsi melege az ajtózávár zúzmaráját felolvasztotta s betevés után persze rögtön összefagyott. Valamikor az érettségin ép ezt a pillanatnyi hő-reactiét péczéztem ki oly sikerrel, hogy abból más 15 sekundás diák hótig megélt volna. De hát mit ért ez a fölfedezés, meg ez a tudomány most — ha mégis a két waggon között passogok?

Bémséges utazás következett ezután, milyent nem egy jó házból való II. osztályú, de egy tizenharmadik osztályú zónán atyafi se élvezett sobse. Az orkán bömbölt körülöttem s nemcsak az oldalakról, de a vonat robaja által mozgásba hozott hótömegek alulról is, kavargó hófelhöket dobtak föl kétségbeejtő odúmba. Félig ülve, félig állva nehezkedtem a hófotelbe s lestem a vonat megállását.

Elkezdett lassudni. Pillan,.tról-pillanatra vártam a megválté füttyszusszanást.

De az csak nem adott hangót.. Rájöttem a külső körülményekből, hogy éz a lassúdén onnan van, hogy a vonat mind rémitöbb hótömegekbe furakodik. Tantalusi helyzet. Megyeri Krauez Lajos jutott e pillanatban eszembe. Az se lehetett akkor rosszabb kutyaszorítóban.

Tragikussá kezdett válni a helyzet. Eszembe jutott az életem egész nyereség és veszteség számlája. Eszembe jutott, hogy ha itt megfagyok, 21 magyar lélek válik kenyérvesz- tessé, nem számítva bele a „Sunyi* lovat s almádi „Teheneum“-om szarvasmarháit; eszembe jutott, hogy az uj év daczára még mindig 78 frt 94 krral vagyok adóhátralékban, viszqpt 3146 frt 50 krral előfizetési hátralékban lévő derék hátralékosaim alig sietnének levenni e terhet leendő árváim vállairól.... Kezdtem konstatálni, hogy szempilláim összefagytak a szemhájakkal; egykor a tengeri s balatoni szélben derülten lebegő hajzatom pedig a bajszszal, sipkával és kabátprémmel.... Elképzeltem, hogy mire a vonat megái, egykor világjáró s népbol- dogitási vágygyal teli tetememet összegém- beredett fagyos krumpli alakjában fogja leemelni erről a fagyos kuczkórél jó Imricze konduktor és Pehatsek Barna mozdonyvezető; a veszprémi zenekarok gyászindulója helyett pedig a vrátai honát bumberdós banda fog kaján kárörvendéssel czintáayérozui fölöttem.

Hanem most már komolyan jelentem ki, hogy az utolsó perczet vártam.

Meg is jött.

Iszonyút siritott a masina; egyet zökkent az egész vonat, hogy azt hittem izzó-porrá

zúzódik minden alkotmánya, aztán megállt

....

jött eg

y óriási hófelhő, neki feküdt a vonatnak 8 aztán nem hallatszott többé se robo- gás, se kerékzörej, csak a rettentő Bóra ordítása, vészes üvöltése, agyatszuré sivitása.

Fuzinéban voltunk.

Derengett volna a regg szürkülete, de a Bóra fekete felhői nem engedték kifesleni. S ha egyben igazat adok Sipulusz kollegámnak ,az Írásban, hogy a magyar és hor- vát hó között csak az a különbség, bogy a horvát hóban több a mássalhangzó, akkor ő is czedálbatja azt, hogy a Bóra-szél Magyarországon csak Boriska.... itt azonban csupa

Brrrrrrr.....

A B

óráról értekeztem rögtön, amint a hűséges kalauzok az állomásfönöki szobába besikeritettek. Ott volt már az egész szerencsétlen expeditié, csakhogy párt, nemzetiség és valláskülönbség nélkül. Egyérzelmü volt valamennyi: enni és telegrafalni akartak.

A telegráfolókat kielégítették Keszler Gá- i bor és Krancsevics Károly telegráfdrótosok

akkora előzékenységgel, hogy bizvást per- czentre se tehették volna jobban s az éhezés első szörnyű pillanatait paralyzálta egy praktikus kiáltvány:

— Összehordani a bőröndök és faöndök elemózsiáit! (Össze lett hordva s miután leltározva nem lett a nagy ijjedt3ég folytán, többnyire azok a nem egyesült hitű kereskedők és vigéczek jártak jól, akiknek semmijük sem volt s igy leghamarább tértek észre.)

Általános ismerkedés. Wachtel Fülöp állomási főnők magyaros őszinteséggel jelenti ki, hogy theája-rumja s azonkívül egész komoditása rendelkezésére áll az iltrekedt Árpád-véreknek. (Mellesleg álnok roszhisze- müséggel elhallgatja, hogy a felső kondigná- czióban egy finoman sikerült három bőnapos szép magyar feleség i a pakket-kocsiban 56 csirke van.)

Mindezek nem tudatában az utolsó koffer- morzsák elfogyván, csatárlánczot képez az éhező banda, rangkérdezősködés nélkül is karkezet-fogva indul a fuzsinei barakk-csár- dabaAz alpesi Bóra megszakítja a csatárlán- ezotj pár vigéczet hőörvénybe sodor, kimentetnek s megdics jülnek a barakk-csardában.

Derék öreg nobili ennek a tulajdonosa. Amint az öregség meg a potroha engedi, lót-fut a vendégek kívánalmait teljesítendő. Van mindenre biztatása. Van bora, kenyere húsa, teje.

Föl lett emésztve mind s olyan potom árakat szabott, hogy csodálkozásában csaknem vissza adta néki az egészet a társaság. Izrael-szerinti véreink elnevezték fuzsinei Hirsck-bárőnak; élelmes újságírók pedig megtisztelték a legnagyobb tisztességgel — a Bruderschafttal. (Ez idylli epizódot egy sajnálatos jelentéssel kell zárnom. Másnapra felére lefogyván a csárdás kamarája, azon arányban dupla lett az ár. . Mindamellett mindene fölemésztetett. Ujságiróék azonban visszavonhatlanul visszaitták vele a Bruder- schaftot.)

Epizódok: A kupékban lakik az „egész társaság. Második nap fedeződik föl egy bölgy, egy II. oszt kupéban. Fiumei magyar tanítónő, ki karácsonyi vakácziója emlékein'födött eddig puritán elzárkozo(tságban. Általános öröm és férfias lelkesedés. Szerény- igényű, vakáczióröl visszatérő magyar ten-