Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-01-21 / 3. szám
r t Veszprém, 1893. Veszprémi Független Hírlap. 1 Vés r , Mái] Vés: Mái I 845] i /* háti Miki sénl Már haj'4 irárf| nel * kéri keW léka végi 8 0 0. Ofl 0 pl 0 0 A magáért, a mit véres verítékével teremtett elő, a mit gyötrő munka és buzgó imádság után adott neki a magyarok istene, hát meg kell fizetni érte, ha inni akar belőle, s köszönje meg, ha olcsóbban, miut a korcsmában. Aztán azt mondták, hogy legyek olyan szives, Írjak egy kérvényt oda föl, a magas minisztériumba, hátha megtennék, hogy oda adnák nekik a magukénak egy részét, legalább nem fagynának meg, nem szöknének Amerikába, nem halnának meg éhen. Meghallgattam őket, leirtam .sorukat“ szépen, alázatosan. El köldtük sok-sok aláírással a nm. m kir. földművelésügyi Miniszter Úrhoz térti vevény mellett, de azóta is csak koplalunk, azóta is csak fázunk Hogy a kérvényünkkel mi lett? azt I jó ég tudja. Szegény atyámfiai! derék munkás emberek ti, magas hely az a Minisztérium nagyon. Nem hallatszik fel oda a ti beteges nyögéstek!.. Balatonparti. Balatoni halászatunk. Magyar tengerünk halgazdagsága, sajnos, már csak mint az elmúlt jó idők szép emléke maradt fenn hagyományképen. Elődeink azon önző törekvése: ' • kihasználni a jelen nyújtotta előnyöset, mit sem törődve a jövővel es annak nemzedékével, igen sok irányban éreztette már velünk elszomorító és káros következményeit, ugyannyira, hogy ezen elvek és mulasztások több tekintetben, úgyszólván helyrehozhatlan, sok esetben pedig oly állapotokat idéztek elő, amelyeknek javitása csakis óriási áldozatok és rendkívüli kitartás és türelem mellett volt lehetséges. Korunkat tehát a helyzet aggasztó volta ébresztette annak tudatára, hogy minden tettben, minden eljárásban számolni kell a jövővel óa nemcsak megszívlelni, de követni is azon régi bölcs mondást: „providentia est mater philosophise.* A Balaton hal- és rákbőségéről mesés dolgokat beszélnek még élő öregeink s nem egyszer emlékeznek meg olyan halfogásokról, amelyek még a Szentirás-beli csodás halászatot is felülmúlták. Már most ha figyelembe vesszük az akkor kezdetleges halfogási gyakorlatot és párhuzamba állítjuk a jelenben űzött intensiv halászattal, még feltűnőbb lesz a különbözet az akkori és a mostani halállomány között. Csak pár évtizeddel ezelőtt még óriási mennyiségű rák volt a Balatonban, de a féktelen és észszerütlen pusztítás folytán az annyira kipusztult, hogy ma már ritkaság számba megy csak egyet is látni. Ezen körülmény elég intő példa lehetne arra, hogy a halállománynak is erre a sorsra való jutását megakadályozzuk. El- vitázhatlan tény az, hogy kormányunk mindent elkövet, hogy ezen őstermelési ágat ne csak megmentse, de újból felvirágoztassa és gyümölcsözővé tegye ha- i zánk összes vizeiben, hogy azonban ezen törekvéseket miért nem koronázta a megfelelő siker: annak okát leszek bátor szerény nézeteim és gyakorlati tapasztalataim alapján az alábbiakban kifejteni. Két körülmény működött és működik itt közre mint ok: először, hogy a halak tenyésztésére kellő gond nem for- dittatik ; másodszor, hogy a halászat gyakorlásánál, bérleti rendszer folytán, a j kiméleti rendszabályok szigorúan be nem tartatnak. Mindezekből egyik is elég arra, hogy kedvezőtlen eredményt létesítsen, annál is inkább vonhat válságos következményeket maga után az, ha mindkét körülmény érvényesül. Az általános halászati tilalomnak megfelelő időtartamra való megszabása tehát csakis az esetben nyújtana reményt a halszaporulatra, ha a halászat gyakorlásánál az okszerű üzemi szabályok szigorúan betartatnának, mert ellenkező esetben a mit nyernénk a halászati tilalmi időszak megtartásával a vámon sokszorta többet elveszítenénk a rabló halászat által a réven. Ezen említettem két körülménynek szigorú foganatosításával tagadhatlanul nemcsak fentartani, de szaporítani is lehet a halállományt, de korántsem érhető el az a czól, a mit elérni lehetne és kellene t. i. a halászat felvirágoztatása, biztos és maradandó alapokra való fektetése, a mi a nemzetgazdasági szempontból a legfőbb feltétel, hogy a halimport lehetőleg a legszűkebb korlátok közé szorittassék. A balatoni halászat felvirágzásának* létesítéséhez tehát radikális eszközökhöz kell nyúlni, a melyek a meglevő bajt nemcsak gyökeresen orvosolni, de a sikert biztosítani is képesek, a mely eszközöknek birtokába juthat a balatoni halásztár^u- lat az által, ha a halászatot házi kezelés alá veszi és a gyakorlatban oly formarendszert követ, mely egyedül képes a legkedvezőbb eredményt biztosítani. Ezen fordarendszer abban áll, hogy a Balatonnak évenkint egy bizonyos része felváltva általános tilalom alá helyeztessék. E czélból osztassák fel az egész Balaton — szerény véleményem szerint egyelőre három, lehetőleg egyenlő, részre, a melyek közül egyben — sorrendben felváltva — minden évben föltétlenül és általánosan tiltva volna a halászat; mig a másik kettőben megengedhető, de csakis az űzemterv szabályai értelmében, a mely azonbau, tekintve, hogy egy erkölcsi testület, a balatoni halásztársaság, venné kezébe a halászatot többféle módosítást nemcsak megtűrne, meg is követelne; igy például el lehetne ejteni a hálók nagyságára és számarányára vonatkozó (15 §. b) és d) pont) rendeletet ; továbbá kevesebbre kellene venni az apróbb csoportokban élő és be- sőzásra alkalmas halfajoknak (garda, ke- I szegfélék) kitoghatási hosszméretét, 25 czmről legfeljebb 18 czmeterre, egyúttal ezeknek csoportos megjelenése alkalmával, őszszel és tava6zszal megengedhető volna az apróbb szemű 3 czm. szembő- ségü hálók használata; végre módosítani kellene minden esetben az általános tilalmi időszakot és pedig oly formán, hogy tsz márczius elsejétől junius hó 15 ig terjedjen, holott az üzemterv szerint ápril 1-től, az újabb modositás szerint, pedig márczius 15-tŐl veszi kezdetét. Fent jelzett engdményeket a társulattal szemben — miként emlitém és okadatolám — bátran meg lehetni tenni, de már nem volna tanácsos azokat a mai bérleti viszonyok mellett fogatositani, mert csak növelné az amúgy is nagyon elharapódzott visszaéléseket. Ha az említettem fordarendszer alapján a halszaporulat beállott, akkor azt esetleg több fogásuvá lehetne átalakítani, miáltal kisebbednek az általános tilalmi tér és ugyanazon arányban növekednék a halászható terület, ennek időszerűségét ezonban csakis a tapasztalt halászati viszonyok szigorú mérlegelése után lehetne megállapítani, mert az elhamarkodott eljárás igen könnyen megboszulhatná magát és visszahatást szülne. Ezen fordarendszernek aránylag rövid idő alatt az lenne a következménye, hogy nem c<ak közvetlen érdekelt birtokosok jövedelme fokozódnék jelentékenyn az eddigihez képest, tehát viztulajdonuk értékében is emelkednék, hanem nagyon is érezhető volna ennek kedvező hatása nemzelgazdaSzemélyes megfigyelésem és tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a halászatnak jelen viszonyok és körülmények közötti alapos ellenőrzése oly hiú ábránd, a melynek megvalóailása ugpszólván lehetetlenség számba megy, kár volna tehát oly vérmes reményeket táplálni, a melyről ez időszerint, a bérleti rendszer mellett álmodni sem lehet. Bármennyire szükségesnek és sürgősnek tartom is a bajok orvoslását, még sem látom a helyzetet ma még oly ké'ségbe- ejtőnek, mint azt talán soraimból egy kis pessimistikus felfogással kimagyarázni lehetne. Igaz, hogy annyira elérkezettnek látom a reformálásnak idejét, hogy meggyőződésem szerint aránylag minden csekély id ő mél asz I ás is oly nagymérvű csorbát hagyhat maga után, hogy annak kiköszörülése, hova tovább több időt, nagyobb fáradtságot és érzékenyebb anyagi áldozatot fog okozni. A jelenről szólva, nem kell attól tartani, hogy ne volna még elegendő tenyész- anyag a Balatonban; azért nem jutunk még oda, hogy mesterséges módokhoz és eszközökhöz kelljen fordulnunk a bené- J pesitésnél, amelyek amellett, hogy költsé- . gesek, még nagy koczkázattal is járnak. Azt parancsolja tehát az észszerüség és okszerűség, hogy amíg módunkban van i a természetre és természeti erőkre bízni I a szaporodást és fejlődést, használjuk fel ezt a legjobb tényezőt és ne engedjük az állapotokat oda fejlődni, hogy mesterséges eljárásokat kényszerittessünk igénybe venni. Elmúlt egy évtizede annak, hogy több ezer darab lazacz eresztetett a Balatonba s mi lett az eredmény? Az, hogy nem csak el nem szaporodott, hanem úgyszólván a beeresztett anyag is teljesen kiveszett a Balatonból. Ezzel csak illusztrálni kívántam a mesterséges eljárásoknak bizonytalan voltát. Most még a tervbe vett foltétien és állandó tenyészterekre vonatkozólag akarom szerény véleményemet kifejteni. Ezen tenyészterek mig egyfelől kétségtelenül szaporulatot fognak eredményezni, másfélül azonban előidézik a halaknak aránytalan eloszlását a Balatonban, mert tény az, hogy az állatok ösztönüknél fogva szeretik fészküket és tenyészterük környékét megőrzik és ha nem zavartatnak ezt egyhamar nem is hagyják el, vagy ha el is hagyják a legkisebb megzavarásra ösztönszerüleg menekülnek vis>za. Már most mi lesz a következménye ? Az, hogy a teuyészterekeu és ezek közelében idővel hemzsegni fog a hal, szóval tulbŐség áll be ; mig a háló alatt levő területeken távol sem fog oly mérvű szaporulat mutatkozni, eltekintve a csoportokban élő apróbb fajú vándorhalaktól. Uj fajok át- plántálásával szemben nagyon óvatosnak kell lenni, mert minden víznek meg van a maga specialis faunája; mennél nagyobb a kettő között az eltérés, annál nagyobb koczkázattal jár az eredmény, am<dy sok esetben egyértelmű a sikertelenséggel. Az ilyen módon való benépesítést tehát csak a legvégső szükségben, vagy uj halte- nyészdék és halastavak létesítésénél látom indikálva, de akkor is jól meg kell választani a halfajokat, mert az említettem körülményeknek figyelembe nem vétele végzetes hibát vonhatna maga után, a mely gátat vet a legjobb törekvések elé. A legnagyobb tisztelettel vagyok bátor az érdekeltek nagybecsű figyelmét ezen fontos ügyre felhívni, mint oly egyén, akit a balatoni halászat egyedül nemzetgazdasági szempontból érdekel. Jelen szerény véleményemnek kifejezést adni lelkiismeretem megnyugtatására, köteles- | gégémnek ismertem, nehogy önmagamat valaha mulasztással vádolhassam. 1 Az Irányi-siremlék ,t- ügyében. ;ke! — F©lli.i-va,s | Yeszprémvármegye közönségéhez! rt" IRÁNYI DÁNIEL a puritánjellemü fér- k’ fiú, | hazáját hőn s önzetlenül szerető a hazafi nincs többé, elhunyt! Halálát i- gyászolni, pártkülönbség nélkül, oka van az egész magyar nemzetnek I | Életében a haza javára irányuló működéséért soha jutalmat nem várt, | _ tetteiben mindenkor az önzetlen ha- | zafiság vezérelte, illő tehát, hogy most ' halála után, mikor pártfelei nyugvó " I helyét díszes síremlékkel akarják meg- | jelölni, rója le iránta való tartozását a nemzet s filléreivel tegye lehetővé * • ezen kegyeletes tény megvalósithatását. Felkérem tehát a vármegye közönségét, adakozzék e czélra! A ’ I legcsekélyebb adományt is köszönet- ! tel fogadom s hirlapilag nyugtázandom. Veszprém, 1893. jan. ao-án. VÉGHELY DEZSŐ, kir, tan , alispán. A győri keresk. és iparkamarától. Baross-szobor, — A kerületi kereskedelmi- és iparkamarához érkezett újabb adományok kimota'ása A győri kereskedelmi- é ■ iparkamara a közvetlenül hozzá beérkezett adományokból eddig hirlapilag nyugtázott 2584 frt 44 krt. Újabban beérkeztek : A veszprémi keresk társulat 5.— Krausz Mór Téth 1-— Geszt esi járási tkpénztár 21.50 A köbölkuti plébánia-hivatal gyüjtöivén _ 3.— | Schlichter Lajos aleloök gyüjtöivén 1L— A jászfalusi plébánia-hivatal gyüjtöivén !•— A bakonybéli casinó gy. i. 1.40 A győri hadastyán - egylet gyüjtöivén 23.05 A kónyi plébánia-hivatal 2.— A győri jót. nóegylet gy. i. 19.— Dr. Ziskay Antal 5.— A tatai és tóvárosi ipartest. 5.— összesen 26b2.39 Ezen összegek beérkeztét kerületünk hírlapjaiban nyilvánosan nyugtázzuk. Győr, 1893. jan. 14-én. A kér. keresked. és iparkamara nevében: Jerfi Antal s. k. Szávay Gyula s. k. elnök., titkár. ______ A ve szprémi kir. járásbiróság ügyforgalma az 1892. évben. A veszprémi kir. járásbirósagnak évről évre szaporodó ügyforgalmáról az alábbi hivatalos kimutatás számol be s tekintve az elintézett ügydarabok sokezernyi tételét, egyszersmind a tisztviselők ügybuzgó szorgalmát dokumentálja. A kimutatás pí Beadvány érkezett . . j 12149 melyek mind d lettek intézve, tehát hátralék nem maradt az 1893. évre Sommás per érkezett . ] ! 1170. befejeztetett .... 1089. folyamatba maradt 81. Örökösödési és égyébb befejeztetett függőben vétség1 és y érkezett 1579. . 1472. maradt kihágási Bűnügyi kezett ..'.... befejeztetett függőben maradt 107. ügy ér- . 414. . 393. Még nem késő, de a tett órája ütött! Ifj. Weninger Mátyás A múlt heti hóvihar. Veszprém, jan. 21. A télen már: a harmadik hóvihar is végigtombolt a vármegyén g egyáltalán nincs abban semmi vigasz, hogy ebben az örömben ezúttal az egész ország részesült. Vasárnap délután még rendesen indultak s érkeztek a vonatok, de az nap éjjel már akkora hó esett, hogy a hajnali vonatot már el sem indították inm't Ettől kezdve óriási hótömegek szakadtak le a komor hófelhőkből, majd iszonyú szélvész kerekedett s úgy befútta az utakat, hogy még a szomszéd községekbe sem lehetett közlekedni. Az állomási-főnök mindenfelé sűr- gönyzött hóekéért, de Kis-Czellben ilyen nem volt, a fejérváriak meg a felső vonalom működtek. Az alispán, szolgabirák, a városi rendőrség hólapátolók rekvirálásán buzgólkod- tak, de sok pénzért se lehetett kapni. Abban a rettenetes hóviharban bizony életével játszott, aki utat csinálni ment. Vigasztalan állapot volt ez 4 napon keresztül?' Csütörtökön végre bejöttek a városba az első falusiak s igy a kávét pótló theázás helyett ismét kávét szervierozhattak gazdaasszonyaink. Péntek reggel 4 órakor Fejérvárról egy postaiszánt indítottak Veszprémbe, mely aztán az nap este itt meg is érkezett. Ma reggel 'szűnt, a hóvihaj s a rendőrség konstatálja, hogy a legközelebbi falvakba szabad a kocsiút. Az állomásról is jelzi az állomásfőnök, hogy a vaspálya szabad lett mindkét irányban, hogy Budapest- Veszprém közt már rendes a közlekedés és Pápa felól is elindították Veszprém fejé a vonatot. Hát ma este felszabadul a város az egyheti vesztegzár alól. Elég is lesz már ebből a télre, mert ha nem : mi is úgy teszünk, mint a rátőtiak s kijelentjük a kor- mánvnak, hogy ezt az ebnek való telet mi istcsak kettőnek vesszük be, ha nem intézkedik máskép. Szombat, jan. 21. ÚJDONSÁGOK. az államtitkárságtól megvált Lány Lajos helyére államtitkárrá Lukács László Abrudbánya országgyűlési képviselője neveztetett ki, a ki korábban már pénzügyminiszteri taná- esős volt, de Láng Lajos államtitkárrá kinevezésekor ott hagyta hivatalát. — Baross Gábor emlékszobrára Kováts Imre polgármester gyűjtő- ivén Kemenes Ferencz, Fejérváry József, Vogrouics Antal és Szalay Mihály apát-kanonok urak 2—2 frtot, Jáuosy Ágoston apát-kanonok ur pedig I frtot adományoztak, kiknek lapunk utján is hálás köszönetét mond városunk polgármestere. — Nagy vadászatot rendezett múlt vasárnap, vadas pagonyaiban Frey- städtler Jenő lovag, tót-vázsonyi nagybirtokos. Az élvezetes kirándulást a veszprémi vendégek bízvást soká nem fogják elfeledni. — A korcsolyabál ma este tartatik meg a megyeház dísztermében, melyen bizoist összes elitc-közönségünk megjelen. Tánczo- sokban sem lesz hiány; a Mezőfö’.d ifjúsága is lelkes if jakkal képviselteti magát, kik áttörtek a rémséges hóförmetegen, hogy a bál hangulatát emeljék. Hát csak vígan, derülten, tout les colonnes I — A veszprém-malomvölgyi ut ügyében a vörösberényi s szabadi községi elöljáróságok s illetve képviseletek legközelebb közgyűlést tartanak. Az érdeklett szegény nép, mint a Messiást, úgy várja ez életérdeküket'képező országutdarab mielőbbi kiépítését — maga a megyei hatóság s mérnöki hivatal pedig annyit törődik vele, mint ebura-fakó a subagallérral. Nem szép dolog ez urak. így a Balaton-kultusz eszményét a hottentották is szolgálják ! — Diákjaink concert-bálja, mely január 31-én lesz a megyeház dísztermében, bizonyára legsikerültebb vigalma lesz a farsanguak; 800 ki. Tánczosokban, lesz hiány! csak legyen a buffet is. Farkas Dezső, a helyi kir. posta- és távirathivatal egyik tisztje eljegyezte magának Fekete Ilon kisasszonyt, Fekete Károly helybéli birtokos kedves leánykáját. Az ifjú pár esküvője tavasszal, az almádi kápolnában fog megtartatni. Örök boldogság legyen osztályrészük ! — A veszprémi iparos-ifjúság önképző- és betegsegélyző-egylete 1893-ik évi február hó 4-én a „Korona“-szálloda nagytermében házalapja javára zártkörű tánczvigal- mat rendez, melyre a meghívók már szétküldettek. Belépti-dij: sze- mélyenkint 1 frt, családjegy három személyre 2 frt. Jegyek előre válthatók Fekete Izidor ur kereskedésében. Kezdete esti 8 órakor. Fe- lülfizeté-ek köszönettel fogadtatnak. A meghívó kívánatra felmutatandó. — A városi egylet megalapítása ügyében az értekezlet, a legközelebbi uapokban fog egybehivatni. megbivó adatott jókedvben nem nagy és bőséges — Eljegyzés. gerésznövendékek összerakják minden ezukros holmijaikat s azokat fölajánlják neki. A sivatag rókái a galambnak s Noé bárkáinak lakói az egyetlen nónek jobban nem örülhettek ennek a felfedezésnek — mint ez a fnzsinei deportált népség. |g Bémitő sürgöny váltás. Bánk akarnak ereszteni egy Lakwében rekedt postavonatot, mert ott nincs mit enni. Megakadályozzuk a táviróhivatalban a drótos urakat az „igen*- lósben. Kérdés, bányán vannak és mi van a kofferokban ? Felelet 14. Újabb távirat: Vonat jöhet, de 56 csirkét elliczitáljuk. Minisztériumtól távirat jön: Csirkéket főnök ur etesse, gondozza. (Akkora épen megfagytak. Fölfalattak liczitáczió nélkül. 1 IpH egyik ébudai borkereskedő azt a szörnyű felfedezést teszi, hogy mig az éjjel kupéjában aludt, 1500 írtját ellopták. Borzasztó! Az egész kompánia keresi a tolvaj^ s végre megtalálják — az 1500 frtot, éppen az elvesztő passasér ülésének vánkosa alatt. Ki- ballotáztatik a társaságból. Egy fiumei ifin tengerésznóvendék, a 18 éves báró Babarczy, minden nagyobb íracsu- zás nélkül, a sínpár hosszában Fiúméba indul. Mit neki ez a 44 kilométer, meg ez a szörnyű orkán — mikor a ma esti fiumei bálra engazsierozva van egy szép leánynyal az első négyesre! A .Stefánia“ hajótöréséből kimenekült pár hé előtt, kadett-társa ’ Török Emil odaveszett. Hát — úgymond — most se fogják fölfalni a farkasok, se a lavinák nem temetik el. Lehetetlen visszatartanunk. Aggé szemmel nézünk utánna, amint eltűnik a szörnyű hóförmetegben. Esti 8 órakor visszatávirt, hogy Fiúméba megérkezett: útközben látta az országúiról lesodort szánt, mely nekünk élelmet volt hozandó. Hanem pechje volt ezúttal ie a derék fiúnak. Ép az nap temették el azt a szép lányt, kit időközben tüdőgyulladás ölt meg. Ujságiróék megtudták, hogy az állomástél 3 küometerre, a vratai bútorgyárnak saját zenekara van. Megfogadják a czintányéros, bnmberdás zenekart, mely élet-halál közt megérkezik; megrakják rekvirált borral a várótermet — pokoli zenéjü eszkimó-bálra gyűjtik az egész társaságot a váróteremben, mely eltart éjfélig; aztán az állomásfőnök- nőnek s külön-külöD minden kupénak éjjeli szerenádot adnak; miközben a lehangolt pa- saséroknak egy-egy rekvirált táviratblankettán, mondvacsinált sürgönyt kézbesítenek, hogy otthon minden rendben van. így a bál uj tűzre gyullad s az eszkimók reggelig mulatnak. A szivattyú házfönök Steiner s a szomszédos őrház baktere éléskamrája kerül ezután sorra, fejenkiut 1 frt 30 kros taksa mellett. Eközben iszonyú arányokat ölt a ferbli s a huszonegy. A 100 fitos kaszszák napirenden vannak. A pénznek immár semmi becse. Az ötödik ej is elmúlik a kupékban, melyeket a masina folyton fűt. Ekkor hóekékkel, többszöri íölfordulás és életveszély közt megérkeznek | az óriási Bende Atilla zágrábi máv. főmérnök, Krisanich Antal osztály- mérnök, Schiffer Miksa s Adler Miksa sé- gédmórnökölc, valamint a fiumei forgalmi főnökségtől Prelinger Adolf tisztviselő. Ezek megesküsznek, hogyha életükbe kerül is, estig Fiúméba szabadítanak minket. Kora hajnalban megkezdik a merész vállalkozást I délután ’/a3 órakor jön a megváltó büt- góny, hogy vonatunk indulhat. Az eszkimó-dalkör rágyújtja indulóit: .Megy a gőzös Fiúméba, elöl van Bende Attilla* s „Nem megyünk mi innen el, mig az állomási főnök furkés bottal ki nem ver.* Az egyik eszkimó a többiek hevében búcsú s köszönő beszédet intéz a derék állomásfőnök s Keszler és Krancsevics tisztviselőkhöz, mire a vonal tovarobog. öreg este volt, mikor Fiúméba .értünk. A pályaudvarban több száz ember csodájára járt vonatunknak, mely úgy nézett ki, mint valami hosszú jégcsap. Este bucsubankettre gyűltek az eszkimók a .Continental*-ban. A derék magyar vendéglős Fülöp, óriási edényekben hordta föl a pompás görög bort, a menekültek tiszteletére s olyan bankettet rögtönzöt, hogy beillett volna grönlandi pőspöki installátiónak. Másnap, a száműzetésünk elejétől számított 7-ik napon, Abbáziába rándult át a társaság egy kis tengeri gőzösön. A tengerparti sétányokon napernyők alatt sétáltak a hölgyek, lenge, könyü öltözetben. Köztük | szomorú szép Stefanie. Argonautikus.-A. UEVELŐ. — Elbeszélés. — Irta : Ivlolxiáur Q-yvila. (Folytatás ) És Piroska, bár szörnyű illetlen dolognak tartá a kutatást, felvette | véletlenül földre hullott levelet, és hogy bizonytalanságát enyhítse, felbontotta és elolvasta. Nagyot lélegzett, mikor berégezte, mintha mázsányi tehertől szabadult volna meg a lelke. Villamosinak az édes anyja irt leTelet kedves, nagy szeretetet eláruló sorokban kifejezve, hogy szeretné őt látni most, mikor nagyon rosszul érzi magát. Kedves nyájas sorokban volt megírva az eltelt napok története, mely gyermekét érdekelte, hanem volt benne egy pár sor, mely élénken érdekelte a fiatal nőt. „Ha feljöez Pestre, hozd magaddal annak srczképét, kinek képe oly mélyen van szivedbe vésve, drága gyermekem! .... Kérem az Istent, hogy angyali jó szivednek bánata enyész- szék el, hiszen maB boldogságot érdemelsz te, a ki szorgalmas, példás magaviseletü és okos ember vagy 1....* Mir e vonatkozik e pár sor ?.... E felett töpreng most a fiatal asszony, ki soraiból kiolvasta, azt a végtelen szeretetet, mely- lyel Villamosáé a fián osűng. Vájjon reá vonatkoznak-e azok a sorok ?... Szegény doktor! bizonyára szereti őt és nem is gondolja, hogy érzelme viezonozt&tik ?.. Kétségbe van esve és bánatot hord szivében.... De vájjon csakugyan őt illetik-e 1 szavak?... Hátha Karancsay Linára vonatkoznak, ki férjnél lévén, nem boldogíthatja szerelmével szabadon a fiatal embert?.... Hátha ezt a férjes aeezonyt érti az anya Boraiban ?... Ah > rettenetes valami volna... Nem, nem! az nem lehet, hiszen azt mondják azok a sorok, hogy Villamosinak angyali jó szive van, becsületes ember, ki nem fogja másnak a feleségét szeretni.... Igen, igen, ez az.... És Piroska szive, mely még pár perez előtt a kételyek martaléka gyanánt hevesen dobogott, most csillapul és a fiatal asszony ismét tiszta fényben látja azt a férfiút, kinek képe szemei előtt lebeg. Ha most hirtelen betopanna a szobájába, mily nagy boldogságtól eltelten ugranák nyakába a szerelem egész odaadásával. A doktor azonban most édes anyja mellett időzik, ki tudja mikor fog mellőle eljönni?.... A fiatal asszony lelkében fohászkodik, hogy az öreg asszony felgyógyuljon.... . Az asztalon nagy fekete kötésű könyv feküdt, feleö boritékán rézlemezre metszve „Naplóm* szó állott. Piroskában felébredt a kíváncsiság. Vájjon miket tartalmazhat ez a könyv?.... Szerette volna megtudui. Kezébe vette s azon gondolkozott, hogy vájjon felnyissa-e vagy sem ?.... Persze ez a legcsunyább dolgok köze tartoznék.... de hiszen ő asszony, akármi van is benne... Különben nem látja senki sem, miért ne tehetném meg?... Engedett a kísértésnek és a88zonyi kíváncsiságának, felnyitotta egy helyen a könyvet es olvasta: Január 10. — Egész nap esett a hó. A park csupa fehér. Zoltán ma igen szorgalmasan tanult. Valóban meglep a gyermek éles felfogása és tanulási könyedt- eége. Es még azt mondják, hogy rest hajlamú fiú!.. Mit csinálhattak mellette | nevelői?.... Sikerült vázlatot készítettem ő róla. Január 17. — Ma nagyon sokat társalogtam ő nagyságával. A szalonban voltunk s mig Zoltán a „Libre pittoresque" színes képeit nézte és egész elragadtatással hallgattam a nagyságos asszony kitűnő zongorajátékát. Oh 1 Istenem! elhallgatnám az örökkévalóságig.... Chopin egyik ábrándját játszotta. Egyike volt a legboldogabb napjaimnak. Január 25. — Ma kiszánkáztunk. Gyönyörű idő volt, oly alkalmas a szánkázásra. ö nagysága lekisért bennünket a szánig és szeretettel csókolta meg a gyermekét 1 Boldog gyermek!.... Erősen meghagyta, hogy vigyázzunk maguukra. Arról nem tehettünk, hogy a lovak az országúton megvadultak egy átröppsnő nyáltól. A kocáié kétségbeesett. De sikerűit megfékeznem a tüzes vérű állatokat. Semmi baj nem történt. Zoltán erősen megijedt, de sikerült lecsillapítanom rémületét..,. Megparancsoltam, nehogy valamit elko- tyogjanak a balesetről. Mindössze a karom rándult meg. Kedves drága aoyám sorait vettem. Vájjon irjak-e neki is? ; I Február 4l — Ma végig hallgatta ő nagysága az előadásomat. Nagyon megköszönte buzgalmamat és örömét fejezte ki a tapasztalt előhaladás felett. Zoltán bátran fölelgetett.... Okos gyermek meg is csókoltam érte I... Ö nagysága aztán szótalanul, Sémán nézett reám, éreztem, hogy a vér arezomba szökik... Vájjon mit akart megtudni ?... Február — Csúnya idő van künn, a szél vaduk’ tépi a hólepte fákat. Meleg szobámban plök iró asztalom mellett és dolgozom a munkámon. Szépen halad, két hónap múlva befejezhetem. írok, bár gondolataim messze bolyonganak. Zol- tánka nincs mellettem. A kastélyban női látogatók vannak, kiknek zajoa beszéde kihallik a szalonból. Inasok jönnek-men- nek.... Vájjon mit csinálhatnak?.... Elfáradtam, leheverek, ábrándozni vágy a lelkem 11 Február ,12. — Ma egész nap nem láttam őt. Úgy érzem magamban, mintha szivem lázasabb hévvel dobogna . . . Mit csinálhat ? I . . Este mondja Zoltán, hogy anyja a délutáni vonattal Budapestre utazott . . . . Nuics a kőzetemben tehát az, kinek képe oly régóta-van szivembe vésve. Mily jó ia az, bt szivem feltett titkát anyámmal is közölhetem ... Oh 1 érzem, hogy így jobban pl tudom viselni szerelmem bánatát . . I Neki talán soha sem lesz fogalma' árról a nagy szerelemről, melyet bennem! felkeltett . . . Minek ie tuduá meg? . j. . Egyesek sorsat a végzet intézi e§ (vannak sokan, kik áldozatai lesznek első érzelmüknek? . . , Vájjon én ia azok kjzé fogok-e tartozni? . ! . Balga lélek! vájjon jogod van-e a reménykedésre ? ! ! j Február 18. — Zoltán mondja, hogy anyja Vendégei nagyon óhajtanának megismerni. Ugyan mi hasznuk lenne belőle ? . . . Csak magamra akarok maradni. Oly jól esik a csend éa nyugalom szegény szivemnek. Boldog vagyok a közelében.... kell-e még több ennél ia I . . . Zoltán kedves beszédet tanul be az anyja haszonötödik születésnapjára .... Képzelem azt a nagy boldogságot, melyet anyai szive fog éifezni, ha a gyermek oly okosan elmondja neki is, mint a hogy nekem elmondja, Futólag láttam ő nagyságát. Feketébe volt öltözve és piros virág volt a hajába tűzve. Olyan szép ez az asszony, mint egy Tizián-női alak . . . Istenem ! mily boldogságot nyújthat e szép nő annak, ki szerencsés lesz másodszor nőül venni... Vájjon ki lesz a választott? . . . Február 25. — Anyám egészségesen tért vissza Abbáziából. Hála Istennek, hogy a drága létek kissé erőhöz jutott. Olyan gyenge úgyis, mint egy törékeny virágszál. Levelet küldtem neki százezer csókkal. Bár mellette lehetnék! . . . Anyai szivének szintén.bánata van, mint írja, nagyon busul szerencsétlen szerelmem miatt ... De hát nem lehet mindenki a szerencse kegyeltje! . . . Ma kilovagolt; sötét lovagló ruha volt rajta. Kezét nyújtotta, melyet hódó- latteljesen emeltem ajkaimhoz. Szerettem volna karjaim közé ragadni! . . . Zoltán csókot hintett anyja után, ki egy csomó hölgygyei sétára indalt. Piroska egészen belemerült a „Napló* olvasásába, fiatal asszónyos lelkének oly jól estek azok a kedves sorok, melyekben az ifjú az ő szépségét, ártatlan kedélyét, gyermeke iránt táplált nagy szeretetet magasztalja. Igen, mennél inkább haladt az olvasásban, annál inkább érzé, hogy mily határtalan lelkesedés fogja el szivét azon nagy vonzalom láttára, melyet a doktor iránta tanúsít. Tehát szereti őt a fiatal ember határtalan, titkolt, elnémulni tudó nagy szen- vedélylyel? . . j Szereti, mint szive az első szerelem lángjával szeretni tud . . . Oh 1 Piroska tudja már, hogy mily kínokat kellett az ifjúnak kiáltani, hogy bizalmas pillantásaiban visszaszoríthassa az ajkára tóduló szenvedélyes szavakat! . . Ártatlan lélek! ki már lemondani kész arról a nagy örömről, melyet birhatása okoz! . ... Piroska hangos kaczagásra fakad, a mint a fiatal ember vallomásai során ahhoz | naphoz jut, melyen Villamosi természetesen, találó vonásokkal festi le -ftáfc- falussy Elvira kisasszonynak iránta' táplált szerelmét! ... Be furcsa egy teremtés is ez a bárónő, ki kész volna ■ min) 1 ú
