Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-03-25 / 12. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 12. szám. Szombat, márcz. 25. ■ ■ FUGBETL a Megjelen minden szombaton, — A lap ára: egész évre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetések petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. A hírlap irodája: PetSfi-intézet Veszprém, Szabadi-uteza. . Előfizetési felhívás „Veszprémi Független Hírlap" 1893. (tizenharmadik) évfolyama ápril—jun. negyedére. A tavaszi évnegyed küszöbén tisztelettel kérjük szives olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Megnagyobbított hírlapunk, mely alakjára nézve most legnagyobb a magyar lapok közt, bő teret enged nekünk arra, hogy a megyei I városi élet közügyéit behatóan, részletesen tárgyalhassuk s rovataink kimerítő képét nyújthassák a hét krónikájának. Tényleg hű tükre egy egy hírlapunk a megye s város eseményeinek. Főczikkeink a vitális közdolgokat tárgyalják; vidéki rovatuuk a községek beléletével foglalkozik s ujdonsági rovatunk, melyet közel 100 megyebeli tudósítóink látnak el hétről-hétre hirekkel, oly bő tárháza az újdonságoknak, hogy a leg- érdekesb | legkisebb napihirek egy aránt teltalálhatók abban. Nem szolgálunk se pártokat, se klikkeket. Meggyőződésünket őszintén mondjuk ki mindig ; de mindig indokoljuk is. Úgy a megye, mint a város érdekeit csupán a megye s város jobbjövője szempontjából Ítéljük meg s úgy a Balaton-kultusz, mint a vasutügyek életérdekeit kizárólag a polgárság, a közérdek mérlegén — s nem egyes érdek- ! klikkekszetnüvegén át, —bíráljuk el. ! Ily tekintetből keressük ezek meg- I valósítása módozatait, biztos alapot propagálva anélkül, hogy az amúgy is agyonterhelt polgárság anyagi existentiáját koczkára engednék tétetni/ Elveink nyíltak, őszinték. Társadalmi nézeteinket függetlenül, mentien minden befolyástól adtuk közre csak nemrég is, mikor a vallási kérdések rendezése czimén, idétlen szörnyszülöttekkel egymás ellen bő- szitette a kormány az ország békés felekezeteit. Perczig sem tétovázott ez az orgánum, a társadalmi s csa- ; ládi béke érdekében, nehéz feladatát teljesíteni s kimondani tiltakozó veto-ját. Sem gáncs, sem a feleke- I zeti fanatizmus vádja, — sem egyéb ■ hivatalos üldözés nem tartott vissza I attól. Se akkor, se ma . . . s a I jövőben sem soha. Amilyen egyenes, független volt I a hirlap tizenkét éven át — aminő I érzékeny volt, ha vallási érdeket I látott sérteni, ép oly érzékeny ma is s függetlensége teljében őréül áll I a vallásnak, a társadalmi s családi békének egyaránt. Minden társadalom fundamentoma a vallás s a család. Ez pedig a nemzetnek. Ez a fundamentom volt 1000 éven át kipróbált biztos alapja a kipróbált Magyarországnak 1 lelkünk szent meggyőződése, hogy azt másféle mondvacsinált mixtum-com- positumszerü morális vályoganyagokkal kicserélni épen nem szükséges. S ha nem szükséges, akkor az alapokat megbontani veszedelmes is. Noli me tangere . . . mert összeomlik az ezredéves épület s bukása eltemeti a nemzettel a lelkiismeretlen fáltörőket is. Nem az az életkérdés ma Magyarországon, hogy hogyan, micsoda paragrafus szerint házasodjunk, hanem az, hogy hogyan élhessünk meg elébb külön-külön? "Erre tessék valami jó paragrafusokat ki- fundálni országatyáinknak. Ha nem lesz a 11 millió magyar közt aunyi millió munkátlan, Ínséges, kivándorlásra kényszerült szegény ember; ha munkájuk s keresetforrásuk lesz ha anyagi existeutiájuk biztosítva lesz a kétségbeesett családoknak — akkor majdan nagyobb értelme lesz a házassági kérdések txperimentá- lásának. Addig nem ér egy fületlen gombot s e mellett veszedelmesebb a szoczialista propagandánál. Ez a mi feltétel nélkül való meggyőződésünk ebben az akiit kérdésben. Ennek leszünk szószólói minden lelki s szellemi erőnkkel, melylyel publicistikai hivatásunkhoz rendelkezünk. így, ezzel a nyíltsággal szolgáltuk eddig közönségünk anyagi 1 lelki érdekeit. Ilyen lesz ez orgánum ezután is. Tartalmilag a legbővebb az ösz- szes vidéki hírlapok között; értesítéseiben gyors, hírszolgálata pontos. Szóval complett jó lapot törekszünk olvasóink kezébe adni minden héten. A vett támogatást jó lélekkel megszolgáljuk. így kérjük szives olvasóink s e hirlap barátai további jóindulatát s nyitjuk meg im az uj évnegyedet-. Veszprém, 1893. febr. 24. A hirlap irodája. A városi vízvezeték. Veszprém, márcz. 24. A húsvéti ünnepek alatt valószínűleg végleges döntésié kerül a várbeli vízvezeték ügye. Akkor szándékozik a tanács ez ügyben magát a megyés püspök úrral érintkezésbe tenni. Tudvalevőleg arról van szó, hogy ama rendkívül bő forrásból, melyből eddig a várbeli vizvezeték vize a várba nyomatott, egy tetemesen vastagabb vizoszlop nyomassák föl, mely aztán ellátván a várat vízzel, a fölösleg vizet leadhatná a kaszinó előtti bazinba I az Anna- s a Szabadság-téren felállítandó kut-bazi- nokba is. Évtizedek óta melengeti már e tervet a polgárság s hatóság egyaránt, de csak nem ment előre a dolog sehogyae. Hogy mennyire volna pedig szüksége a városnak, azt tán nem is szükséges kommentálnunk. Az Anna-téri kút alig élvezhető ; a kaszinó előtti bazinban csak akkor van viz, ha épen kerül a várbeli medenczéből ; a városház körüli lakosság pedig egy magánház jóvoltára, Svoboda sütő kutjára van utalva kizárólag. Hát tarthatatlan állapot ez így s idején van, hogy a tanács már első ülésében behatóan foglalkozott e kérdéssel. Számit a hatóság a várbeli urak s illetve a megyés püspök ur mél- tánylatára s kész meghozni amaz áldozatot, melyet a vizvezeték meghosszabbítása az Anna- s Szabadságtérre, okozni fog. Itt csak azt ajánljuk még a tanács figyelmébe, hogy kész elabo- ratumot tartson kéznél, hogy a vizvezeték ügye most már végkép megoldathassék. Mert nincs kétségünk aziránt, hogy a várban a hatóság kellő eredménynyel fog járni — s a polgárság életérdeke s közegészség- ügyünk e régi kivánalma ott kellő méltatást nem találna. A„VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ előfizetési ára : Ápril—júniusra . . 1 frt 50 kr. Aug.— deczemberre 3 frt 50 kr. Veszprémvármegye alispánjától. Felhívás Veszprémvármegye közönségéhez! Ez év február hó 26-ika Tolnavármegyében gyászos emléket hagyott maga után. A tősgyökeres, munkás, földmi- veló magyar nép lakta Gerjen község, a gátjain, a védekezés minden erőkifejtése daczára keresztültört dunai áradás által elborítva, csaknem teljesen rombadőlt. 346 épület közül csak 41 ház és 8 melléképület áll még látszólag épen. S az is kérdéses, hogy elme- i nekiflt lakóit tűzhelyeihez visszafogadhatja-e még. JSj mentés első sorban csak az embieréletre, s a mennyiben lehetett az értékesebb házi állatokra szorítkozhatván, ingóságaik, házi felszereléseik és élelmiszereik is szintén csaknem mind tönkre mentek, úgy, hogy az a jobb sorsra érdemes 1800 lé- lekszámot kitevő nép, a szószoros értelemben koldusbotra jutott, pa nem, nem juthat odáig! Az állam, a társadalom nem engedheti, hogy annyi, ezernyi munkás kézből kiessék az eke szarva, s a kik, ha kis darab tégla voltak is az állam nagyépületében, most mint lehullott törmelék kikerülj-*- nek az utcza porába. Szegények vagyunk arra, hogy egy ekkora erő-értéket elzülleni, elveszni engedhessük; és sokkal gazdagabbak, hogy sem megengedhetnénk a koldusok számát egy egész légióval szaporodni. Ez a meggyőződés, és az a tudat, hogy honfitársi szeretetnek gazdag forrása buzog a magyar szívben, mely mikor egymásért áldozni kell a maga baját is feledni tudja; ezek késztetnek s szinte kötelességemmé teszik, hogy a vármegye közönségének oly sokszor tapasztalt könyö rületességéhez forduljak, s felkérjem adakozzék e czélra. A befolyt adományok folyó év april hó 15-ig hozzám beküldendők, Veszprém, 1893. évi márczius hó 14-én. Véghely Dezső, kir. tán. alispánA dunántúli nyaraló-helyek felvirágoztatása. — Fölhivás a nyári lakások összeírására és bejelentésére. — A Dunántúli Közművelődési Egyesület'P o r z s o 11 Kálmán indítványára elhatározta, hogy munkaprog- rammjába felöleli a dunántúli nyaraló és fürdő-helyek fölvirágoztatását is s e czélból leírja e telepeket és összeiratja az e telepeken lévő összes kiadó lakásokat, az igy összegyűjtött adatokat azután egy füzetben kinyomatván több ezer példányban terjeszteni fogja a nyaraló közönség körében. Ily módon akarja az egylet a nyaraló és fúrdőző közönség figyelmét a Dunántúl egészséges és szép vidékére fölhívni s az igy növelt idegen-forgalom által elősegíteni az illető vidék lakosságának anyagi jólétét. Fölhívja tehát az egylet a sajtó utján a Dunántúl mindazon vidékeinek lakosságát, melyek nyaralásra alkalmasak, hogy kiadó lakásaikat legkésőbb f. évi april hó 5-ikéig rásban jelentsék be Porzsolt Kálmánnál a Dunántúli Közművelődési Egyesület titkáránál (Budapest, József-körut 5.) E határidőn túl érkező bejelentések a füzetben kinyomathatők már nem lesznek. Á kiadó lakásoknak ily módon való hirdetése természetesen díjtalan I az összes költségeket az egylet fedezi. Ily bejelentésre fölkéretnek saját érdekükben az illető lakás- vagy nyaraló tulajdonosok, de ezenfelül azok a nemes emberbarátok is (lelkészek, tanitók, közigazgatási tisztviselők stb.), kik hajlandók mások érdekében ily önzetlen munkára vá- lalkozni. A bejelentők kéretnek, hogy a következő kérdésekre adjanak pontos és kimerítő választ: 1. Község neve. 2. Utolsó posta. 3. Utolsó vasúti (vagy gőzhajó) s táviró állomás. 4. Van-e a község mellett erdő? 5. Van-e viz, vagy fürdő? 6. Van-e orvos a községben, a ha nincs, hol található legközelebb? 7. Van-e megfelelő vendéglő, vagy hol és milyen árban lehet élelmezést kapni? 8. Bérelhetők-e és mily árban jármüvek, kocsik vagy csónakok? 9. Bérelhető-e vadászterület a közelben? 10. Minő kiránduló helyek I nevezetes látni valók vannak helyben s a vidéken? 11. A főbb élelmi szereknek (hús, tej, tojás) mi az átlagos ára? 12. A kiadó lakás vagy nyaraló tulajdonosának neve és foglalkozása. 13. Hány szobát s esetleg konyhát vagy istállót adhat ki ? 14. Miként van a lakás bútorozva ? Mi a lakás ára az egész nyaralási időre, vagy havi, heti s esetleg napi időtartamra? 15. Kapható-e s menynyiért teljes ellátás is a lakásban ? Mindezen kérdésekre adandó felvilágosításokon kívül is azonban minden lehető adat beküldése kívánatos. jak. (Bálijuk! Halljuk.') Indokoltnak látom ezt főleg azért, mert Fenyvese; Fe- rencz tisztelt képviselőtársam akként szólott ehhez a dologhoz, szerénységét nem akarom sérteni, de a magamét iem, (Derültség a baloldalon.) mint a ki ismerős ezzel a tárgygyal. Bocsánatot kérek, én ebben a dologban szakember csakugyan nem vagyok, de a többek között éppen legújabban értekeztem a magyar királyi Operának zenekarából egy valódi szakemberrel ezekről a dolgokról, aki legalább a zenében mindenesetre otthonosabb szakember, mint Fenyvessy Ferencz tisztelt barátom s a többi közt oly férfiú, aki épp Veszprém- megyéből, a kettőnk közös vármegyéjéből való s nevezetes hegedű-virtuóz. Fenyvessy Ferencs: Liedl Ferencz! — Nem mondom meg a nevét, mert nem ide tartozik. Annak én szemrehányást tettem, hogy például a Kossuth- nótához miért nem csinálnak ők variáczió- kafc, és az a magyar zenész, aki magyar- országi származású, azt mondta nekem: .Kérem, én szívesen csinálnék, de soha sem hallottam, én nem tudom, mi az a Kossuth-nóta.* Azt kérdeztem azután tőle: van-e még több magyar abban a magyar rályi operaházi zenekarban. Azt mondja, van még egy pár, de annyira tiszta magyar mint ő, egy sincs. (Élénk derültség.) Úgy a nőt megkérdeztem a Káldy-féle gyűjteményben foglalt zenedarabok zenei értéke felől s azt mondta, pedig neki Káldy ■gykor szakfőnöke volt, hogy ő azokról |sem hallott soha semmit. Hát, mondom, a magyar zenéről csak ennyit hallott? EotYös, Fenyvessy — Lieűl F Budapest, márcz. 24. Megyénk három jeles embere töl tötte be a képviselőház szerdai ülésének, a kultuszbudgetról szóló ülése napirendjét. Fenyvessy Ferencz be szédére reflektált Eötvös Károly s hivatkozva jeles földink, Lied Ferencz hegedűművész s operaházi concertmesterre, éles birálat ali vette a magyar zeneakadémia operaház szellemét. Eötvös beszéde igy hangzik Tisztelt ház! Azok után is, a miket tisztelt barátom Thaly Kálmán e kérdés ben előterjeszteni szives volt, indokoltnak látom, hogy ebben a kérdésben felszólal erre azt válaszolta: #Én azzal nem foglalkozom , mert a mi zeneiskoláinkban és magasabb zenei oktatásunk terén a magyar zenét nem ismerik és mi azt el nem fogadjuk.* (Mozgás a bal- és szélső- báloldalon.) Nos báb, ha 6, a ki igazán szakember ezen a téren, igy beszél, akkor mit adjak én a tisztelt barátomnak a véleményére, a ki végre is csak dilettáns P (Derültség.) Én nem mondom, Isten mentsen attól a gondolattól, hogy az megfogamzzék bennem, hogy tisztelt barátom bizonyos Inverzióval volna a magyar zene iránt. Hazafiassága előttem ép oly kétségtelen, jmint akármelyikünké; de hogy ekként nyilatkozbatik, az nem annak a következése, hogy szakember, hanem annak, hogy abszolúte nem ért a dologhoz többet, mint a magyar királyi Opera zenekarának az a kiváló magyar tagja. (Derültség a bales szélsőbal oldalon!) Már most tisztelt ház, volt szerencsém egy alkalommal a pénzügyi bizottságban javaslatot tenni, s elismeréssel kell itt konstatálnom, bogy a vallás- és közoktatásügyi tisztelt miniszter nr azt az eszmét fel is karolta, hogy mintán nekünk afféle zenei szakembereink vannak, mint az én tisztelt barátom, akik a magyar zenét nem ismerik, a kik azt sem tudják, mi fán terem, mert ha tadnák, nem igy beszélnének, — mindenekelőtt szükséges volna a magyar történeti zenéből mindazt, a mi még összegyűjthető, kritikailag összeállítható, a legelőkelőbb szakemberekkel összegyűlj te bni, még pedig külön az epikai, külön a lírai és külön az egyházi zenét, (ÉiénJc helyeslés a bál- és szélsőbaloldalon.) hogy álljon a nemzet előtt a maga zenei múltjának összes terméke, kritikailag megállapított tökéletes szövegekben. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükséges volna e mellett az is, bogy a magyar társadalomban naponként élő, termő, gazdagodó, elmúló A tavaszi szezon Abbáziában. A napokban átmentem Fiúméból Abbáziába. A kis helyi gőzhajók menetrendje pár hét éta czélszerűen megváltozott s a fiumeiek sokkal kényelmesebben látogatják most eztra kedves tengerparti édent, mint azelőtt. Az egyik propeller délelőtt 10 érakor indul az adamich-mélérél s Vuloscát érintve 11 órakor Abbáziába ér. A másik délután 3 érakor indiú; s/*4-kor Yoloscában, j érakor Abbáziában, érakor lkában s 5 érakor Lovranában van. Vissza lehet menni Abbáziából déli 11 órakor s este 6 órakor. A viteldij egy-egy menetre az I. osztályon 40 kr., a másodikon 20 kr. Rendesen én is úgy teszek, mint a fiumeiek általán, kik tengeri sétaként rándul- nak ki délutánonkint Abbáziába. A hajójegy Abbáziába, lkába s Lovranába egyaránt érvényes s igy nem Abbáziában szállók ki, hanem lkában. Itt a parti restauratiéban meguzsonáznak a kirándulók s aztáu gyalog sétálnak vissza Abbáziába. Öt negyedórái gyönyörű szép sétaút ez, folyton-folyton a tengerpart hosszán, az osztrák Alpenclubb által pár év előtt épitett belon-sétányon. Balról fügefakertek, narancs és czitrom- ligetek, óriás kiteijedésü örökzöld babérerdőkkel körülvéve, melyek felnyúlnak a Monte-maggiore havas ormu alpesi csúcsáig; jobbról alattunk a susogé-zógé mély öblös tengerár. Elragadó szép panoráma ez 1 az- őt negyedórái séta ezen a pompás tengerparti terrasse-on, mondbatlan élvezettel tölti el a legblazirtabb világturistát is. Perczenkint, amint a terrasz-sétány czikk-czakk kígyózik a tengerparti buliámtőrő sziklák ormai fölött, más és más kép tárai a turista elé. Az ut széleiu ölnyi nagy kaktusz-csoportok, I pálma-piramisok, alpesi folyondárok ligetei; majd apró vashidakon megyünk át, melyek alatt tajtékká törötten zubog le a tengerbe a Monte-maggiore egy-egy hegyi patakja. Aztán ismét méternyi vastag törzsű fügefa- csoportok, melyeken már most is diényi nagyok a fügék. lkától, ettől a kedves tengeröblü piczike isztriai városkától, egész Abbáziáig, az egész partvidék csupa parkok s villákkal szegélyezett. Milliókat érő paloták állnak egy- egy nagy park közepén s ezek most mind lakottak. Gazdáik, Európa gazdag emberei, Isten minden országából, októberben foglalják el azokat s május végéig laknak itt. Mert a valódi fürdő-szezon itt és Abbáziában csak eddig tart. Téli tengeri fürdő ez; éghajlata rendkívül enyhe, valóságos klimatikus oáz a téli zord időkben. Mikor pl. Fiúméban majd leveri az embert lábairól, az alpesi Karsztról lerohanó téli Bóra-förgeteg; addig az ez ellen teljesen védett abbazia-ikai tengerparton nyári öltönyben sétálnak a férfiak, legyezővel-nap- ernyőkkol a hölgyek. A szabad tengerben persze nem lehet fürödni, de hát a Quar- nero-épület melletti téli fürdőkbe alagcsö- veken bevezetik, a parti Esplanede-ok alatt, a tenger-vizet s ezt kellő langyos hőfokra melegítvén, a fürdőbazin- és kádakba eresztik. A Qnarnero-kávéház s illetőleg födött ol- vasó-terrasse, a központja Abbázia fürdőközönségének. Egész nap tele van vendégekkel. Egyik rész olvassa a lapokat (van vagy 100-féle, mindenféle nyelvű) s legtöbben társas kártyajátékkal csapják agyon az időt. Wbist, tarokk, ecarte és ferbli járják; mert azt tán mondanom sem kell, hogy Abbázia törzsvendégeit a magyar pénz- és rang-aris- tokratia teszi ki. Most is legalább 1000 magyar ember szórakozik ott. A délelőtt folyamán a szabadban rendeznek különféle társasjátékokat, a lawn-tennis labdajáték állandóan napirenden van. Aki ezt unja, a közeli Voloskába sétál, hová a tengerpart hosszán ép oly pompás terrasz- sétány vezet, mint lkába. A hálás abbziaiak ezt Abbázia nagyérdemű, lelkes alapítója, Schüler lovag, déíivaspályai főigazgató nevéről, Schüler-sétánynak nevezték el. Ez sokkal rövidebb, mint az ikai sétány, de nemkülönben gondozott; 35 perez alatt érni el ezen Voloscát. Épen elég a délelőtti co- motióra. Fiume panorámája, maga a qnar- neroi tengerőböl, vitorlás jövő-menő hajő- flottiljával, elragadó szép látványt nyújt innen. Hangversenyekben, zártkörű bálokban nincs hiány. Majd mindennnap valami estélyt hirdetnek a falragaszok; imádkozni bizony nem ér rá itt a fürdőközönség. Vagy 100 vitorlás gig és csónak áll a közönség rendelkezésére s óránkiut 1 írtjával tengeri sétára hajózzák be a matrózok a | vendégeket. Pár óv előtt a sirocco-viharok voltak e tengeri sétákra a legkapésabbak ; azóta azonban, bogy két év előtt a Friese és Kesselstadt grófi család, ily viharos időben tett kirándulás alkalmával a tengerbe fúltak — csak csendes időben szokás a tengerre szállni. Az ifjú Kesselstadt emlékére a család egy, a tengerparti zajláslan állé sziklatőmbre gyönyörű Mária-szobrot emeltetett. A fürdőélet meglehetős költséges. Egy 5—6 szobás külön lakás ára havonkint 1000—1200 forint. Aránylag a legolcsóbb penzionátus még a „Quisisana* („Itt a gyógyulás*) privát hotel, hol napjára szoba, takarítás, reggeli, ebéd és vacsora 7 írtba kerül személyenkint. Ez a nagy költség persze csak most, a főszezonban van. Juninstól kezdve aztán, mikor a nagy melegek innen elűzik a vendégek nagyrészét, csudás olcsó világ van Abbáziában. Azok a lakások, mikről fönnebb jelzém, hogy havi 1000—1200 írtért bérelteinek ki havonkint: ugyanazok junius, július és augusztus hónapokban 30—40—50 írtért meghaphaték. Van akárhány olyan lakás is, amit jé szóért ingyen is átengednek tulajdonosaik a nyárra, csakhogy lakatlanok ne legyenek. Aki még nem látta Abbáziát, az el ne mulassza azt megnézni. Hiszen most, mikor a zóna Budapestről gyorsvonaton s II. osztályon 7 írtért viszi Fiúméba az utast, valósággal bűn fel nem használni az alkalmat. Pár év előtt még 120—150 frt kellett az útra oda-vissza, ma Fiúmét és Abbáziát, pompás kényelmü oda-visszantazással, az elegáns hoteleket s a fiume-abbaziai hajét is beleértve, megtekintheti 30 frtért. Látni fogja ott, a déli vasút e milliókat érő csoda-szép édenét, látni fogja az ország gyöngyét, a világfejlésnek indult gyönyörű Fiúmét. Itt a magyar tengerészet kincses bölcsejét — ott egy darab keletet s tropikus Afrikát, pálma,- kókusz és babérligeteivel. Akinek eziránt nincs érzéke, az hiába járt iskolába. Az ezt a tárczaczikkelyemet sem érti meg. Argonautikus. Ahogy a mi pénzűnk készül. Múlt augusztus óta Körmöczbánya a világ egyik leggazdagabb városa. Ha nem is zsebében, de pénzverőintézetében megfordul Magyarország összes jövendőbeli pénze: vagy 255 millió korona értékű arany, ezüst, nikkel és bronz. A füstös, kormos kis bányaváros ontja világgá a rengeteg kincset. Mikor most feléve megérkeztek az első arany- szállítmányok, egész Körmöczbánya kicső- dült a vasúthoz nézni az ünneplés jelenetet, mikor a pénzverő-intézet tisztviselői katonai födözet alatt átveszik a nemes érczczel terhelt lepecsételt vaggonokat. Ma már föl sem tűnik, mikor a milliókkal megrakott szekerek a pénzverő felé vonulnak. A fan? tázia, mintha jóllakott volna, nem éhes többé. És alig gondol valaki a modern al- chimista-műhelyre, ahol oly kemény munka folyik : cseogő pénzzé változtatni az ormótlan érezrudakat. Pedig ez a procedúra igen érdekes. A nyers aranyat nyugtázva átveszi a pénztáros s először egy kisebb menyiséget átad a fökémlönek, ki próbát tesz s a tiszta, szinarauy-tartalmat meghatározza s kiszámítja a réz-mennyiséget, a melyet az aranyba keverni kell. A koronák tartalma 900 ezredrész arany és 100 ezredrész tiszta réz. A többszörös próba után az aranykészlet az olvasztóba kerül, hogy összeolvasztassék a kiszámított rézmennyiséggel z pokoli meleget árasztó köüstökben. A szakférfiak egyhangú Ítélete után, mely szerint a vegyülés tökéletes, megkezdődik a rudakba való öntés. Szegény munkások, valóban sajnálni valók, midőn az iszonya meleget kisugárzó üsthöz állva mártogatják nagy mérökanala- ikat s a formákba öntögetik a folyós aranyat, melyet mihelyt megszilárdult, kivesznek a formákból az ahhoz való fogókkal és hideg vizbe mártanak. A keverést vezető két hivatalnok — minden szaknál, minden ágnál két hivatalnok őrködik — újra előveszi az aranyat s meghatározza, vájjon pontosan sikerült-e a törvényszabta keverés. Ez esetben egy darabkát átküld az első fémkémlönek, hogy ö is határozza meg a keverés pontosságát. Igenlő jelentése után az arauyrudakat átszállítják a nyújtóba. Az alig 30 cm. hosszú és 5 cm. vastag aranyrudacska vonalzé-forma alakot nyer, amint a hengerek alul kikerült. Ez aranyszalagok — ha igy lehet őket elnevezni — egy másik gép alá kerülnek, hogy belőlük a köralaku kések kimessék a korongalakú lapocskákat. A fenmaradt lyukas szalagok egykor pi- zétum cziméu, az esztergomi prímást illették. A kerek lapocskák együttes súlyának megmérése után, a szalagok újra visszavándorolnak az olvasztóba, a kis korongok pedig I tisztítóba kerülnek, hol a reájuk ragadt olajat és egyébb szennyet lemossák. A csinos, fényes lapocskák most egy osztó- gépbe vándorolnak, a hol az érzékeny szerkezet sulynagyság szerint válogatja szét őket. Okos egy gép ez! A lapocskák három válynn pottyoguak kifelé; baloldalt a kelleténél kőnyebbek, középen a megfelelők, a jobboldalon pedig a rendes súlynál nehezebbek. A könnyebbek vissza vándorolnák az olvasztóba, a nehezebbek pedig a gyalu alá kerülnek. A rendes súlyú és meggyalult lapocskákat a reszelő népség veszi át. Több teremben, számos asztal kürül ülnek a százakra menő munkások, — köztük leányok is, — minden munkás előtt egy kis mérleg áll, melynek egyik csészéjében van a koronának megfelelő nehezék; és a másik csészébe rakja a pontos súlyra lereszelendő korona lapocskákat a mélyen hallgató munkás. Aztán faragcsál rajta mindaddig, mig a törvényszabta súly megvan. Ezek után következik a kész lapocskák tömeges mérlegelése, melynek többlet-súlyhatára igen szigorúan megvan határozva s melyről — hivatásánál fogva — felelős a vezető felügyelő. A sikeres ellenprőba után átszállítják az újra megtisztított aranykorongokat a verőgépek alá; ahol egy gép perczenkinti ötvenként ütéssel ugyanannyi kész koronát szolgáltat a: államnak. Azaz hogy mégsem: mert minden egyes kész koronát még egyszer megvizsgálnak, vájjon nem szenvedett-e valami sérülést a verés közben. Kvégböl minden darab pénzt egyenkint külön-külön márványlapra dobnak s meghallgatják: vájjon raegvan-e neki a kellő csengése. Ugyanis igen gyakran megesik, hogy verés közben az aranylapocska vagy meghasad, vagy öntés alkalmával hólyag támad benne. Miután az aranyakat újra megmérte az átvevő pénztár, hordókba fenekük a koronákat és lepecsételt vaggonok szállítják a kincset a budapesti központi pénztárba. P.
