Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-02-25 / 8. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 8. szám. Szombat, febr. 25. VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP Megjelen minden szombaton, — A lap ára: tgészévre 6 frt; negyedévre I frt 50 kr; egyes szám ára 15 kr. Hirdetésük petitsora 6 kr.; nyilt-tér petit-tere 20 kr.; 30 kr. kincstári illeték. — A hírlap irodája: Petifl-intézet Veszprém, Szabadi utcza. Az államügyészség a „Veszprémi Független Hírlap“ ellen. Veszprém, febr. 25. Valami hét éve már. hogy nem kaptunk hajba a királyi fiskussal. Megvoltunk szépen békén egymás mellett. Mi respektáltuk az | kacskaringéé paragrafusait/; 8 meg a mi meggyőződésünk íűgizetleu nyil- kifejezéseit. Hát most, hogy I Lupus in fabula* czimü vezérczikkünkben a kormány szemére mertük lobbantam, miszerint az egyházakat ~s~á felekezeteket egymás ellen uszítja s a kőtelező polgári házasság mumusával feldúlta az országban a társadalmi békét 8 a családok nyugodalmát : hát arra most azt mondja az államügyészség: non placet s utasította a veszprémi kir. ügyészséget, hogy illetéktelen politizálás miatt indítsa meg hírlapunk ellen a pert. Az államügyészség eljárásához nincs semmi szavunk. Gusztus dolga az egész. Ám nem gavallérságos dolog az, hogy midőn hasonló czikkekke! (pí. az antiszemita-világ idején) ■ a kormány pártjára állottunk — akkor nem látott azokban az ügyészség illetéktelen politikát; most azonban, hogy a „Lupus in fabula* czikk által bátrak voltunk ő nagyméltóságaikról a vallási békeboutás álarczát lehámozni, hát most ránk küldik hatalmi faktoraikat, hogy némitsák el szavunkat, mert az rebellis politika. Hát gusztus dolga ez a per, melyet jÓ8ziwel fogadunk; mindenesetre rajta lévén, hogy az állam- ügyészség azt minél alaposabban elveszítse. Ha azonban elvesztjük is, tessék nyugton lenni aziránt, hogy a szerkesztő bebörtönöztetése még nem fogja jelenteni azf, hogy a „Lupus in fabula* czikkuek nincs igaza.- Hogy azonban mind az Állam- ügyészség, mind a magunk álláspontját a per mai stádiumában minél tisztább világításba helyezzük : plebiscitum vótuma alá bocsátjuk az illető ezikket. Lenyomatjuk még egyszer 8 íelhivjuk hírlapunk tnindeu olvasóját, hogy elfogulatlan il i: élje meg: társadalmi szempontból, kizárólag a vársada- lom s vallási b é k < érdekében jogosult volt-e e czikk; társadalmi-e ennek a ten- dentiája, vagy valamely p-o litikai pártot kiván i szolgálni?“ Szóvalegysze- . rüen: politikai-e ezen czikk, vagy társadalmi) 1 Mellékelünk minden egyes hir- lappéldányunkhoz egy-egy levelezőlapot, s kérjük t. olvasóinkat (vallás- és pártkülönbség nélkül), bogy vétnmukat s nézetüket ez ügyben velünk mielőbb közölni szíveskedjenek. Gondunk lesz arra is, hogy még a tárgyalás előtt az inkriminált ezikket a legkompetensebb írói fórumok bírálata alá bocsássuk — mert azt csak megengedheti a kir. fiskus ur, hogy ha neki tetszik mondvacsinált perekkel minket társadalmi hivatásunkban gátolni: mi viszont ez üzelmet az ország színe ■j elé vi-asrük- e - azon teszünk,—hogy hasonló botrányokra többé ne vetemedjék. Vala hára véget kell szakítani annak a buta állapotnak, hogy ha tetszik, hát politikaiuak incrirainál- hassa az államügyészség a legtisztább társadalmi i vá lási éidek védelmében Írott czikkeket és e réven megkísértse a szerkesztőt börtönbe vettetni. Azon leszünk, hogy még ez ominózi.s tárgyalás előtt az országgyűlés okvetlenül foglalkozzék e kérdéssel s azután bu nélkül á’lunk szembe a váddal. Biztosak vagyunk abban, hogy megdöntjük azt: ám sem a csillagokban, sem a szivekben nem tudunk olvasni s lehető, hogy minden igazságunk daczára börtön lesz e czikkünk állami tiszteletdija. Nem baj. Győzzük egészséggel s egészséges, ép lelkülettel. Majd véget ér a fogság is g folytatjuk nehéz kötelességünk teljesítését, a har- ezot a fabula-beli lupusok ellen — ahol elhagytuk. Úti figura docet. Íme a lupus-redivivus: Lupus in fabula. Veszprém, febr. 4. Önkéntelen a farkas s a bárány meséje —jut az~ embernek eszébe, ha most megolvassa a budapesti lapokat, különösen a kormány által „átalányozottak*-at s azokat, kik olcsó népszerüséghajhászat lép- csején minél nagyobb előfizető publikumra akarnak felvergődni. Ezek a máskor oly óvatos, jámbor, se hús se hal-fonna újságok, most egymást Hezitálják túl abban, hogy ékes khórusban rárohannak a katholikus klérusra, nemcsak, hanem ránk, az ország intelligens vidéki katholikusságára is, amiért nem merünk megijjedni a bigottéria vádjától s ki merjük nyíltan mondani a kormánynak, hogy nekünk a kötelező polgári házasság, semmiféle alakban, kiadásban és kosztümben nem kell; de La már a kormánynak épen polgári házasodhatnék]* van : alkalmazza azt az ép most ösz- szrirt czigányokra. Azoknak nem fog megártani ez a paragrafusokra húzott stem pl is szentség. Nekünk azonban hagyjon békét atyai kormányunk. Engedjen bennünket do'gozni, munkálni a magunk és családunk kenyerén; hogy rettentőn felsrófolt adóukat megfizethessük s a kormánynak legyen mivel fi/etnie százezernyi hivatalnokseregét 8 pórázon járó újságíróit.- Nem— panaszoljuk föl az óriási adóterhet se; his/én Muszkaovszág még nagyobbat hajt be vérein. Hanem ha már anyagi teherrrel megtámadja anyagi exisztentiánkat, kétségessé tes/i a megélhetésünket s válság elé viszi a családok jövőjét anyagilag: hagyjon békét legalább lelki életünknek, hagyjon békét meggyőződésünknek, vallási hitünknek, elvünknek. Ahoz nincsen jussa semmiféle Isten csodája — kormánynak. Mert ez Istentől eredett; általa oltatott a telkekbe s a szivek vérébe s ha vakmerő kézzel azt ki akarja onnan tépni a kormány : magára vessen, hahogy a népharag lekorbácsolja őket a nemzeti hatalom piedesztáljáról. Aztán a legnagyszerűbb ebben az alávaló spektákulumban az, hogy íme mikor a kormány a senki és semmi felekezett által nem kívánt kötelező polgári házasság üszkével fölgyujtja az országot: még neki áll föllebb s rákiált a katholikus papságra s a református, evangélikus zsinatokra, hogy vallási harezot, vallási békétlenséget szítaaak. Mint a hegytetőn álló farkas, mikor rámordul a völgyi pataknál álló bárányra, hogy mért zavarja fel neki a vizet) Hiába mondja neki a bárány, hogy bLz nem fölfelé folyik a viz: ellenkezőleg, a farkas zavarja föl neki a lefolyó patakot: az mindegy. A végén mégis a farkasnak lesz igaza, mert ez mindenkép okot keres, hogy beleharaphasson a bárányba. így van a »ormány a néppel s az egyházzal is. Akaratuk ellenére reformálni, czivilizálni, agyonboldo- gitani akarja őket; pedig jó maga is olyan gyatra czivili/álatianság- ban és boldogtalanságban sinlődik — hogy irgalom csak nézni is. Valóban érdekes látvány. A kormány mindenáron beakarja hozni a kötelező polgári házasságot; belelovalja az egész pártját, összes fizetett tintás-tollas hadait s mikor megharsan az induló harsonája : hát nem mozdul senki a banda után. A nemzet azt mondja : „Isten hirével ! Mi már csak itthon maradunk, mint immár 800 éve!“ Hát nincs ahhoz jussa a nemzetnek ? S ha szent a népakarat: hát bigottak, fanatikusak | nép papjai, püspökei; akik lerántják ekönnyelmű kormánypaklikról a leplet s feltárják az abban rejlő veszedelmeket) És mikor az ilyen egyeneslelkü főpapok ez által csak nehéz kötelességet — kénytelen-kelletlen — teljesítenek, mert koczkára teszik ezzel a hatalom grátiáját: akkor ők a lazítok, demagógok, amint azt, a vidéken erősen kolportált kormánylapok, sőt nemzeti mezbe öltözött olyan njságok is kürtölik, minő pl. a „Magyar Hírlap* 1 Már csakugyan furcsa keréken jár ami politikusaink esze — különösen ebben a kérdésben Úgy vannak vele mint az az ember, aki életében sokat olvasott — de keveset emésztett meg. A mi politiku.saiuk is (vulgo: lupus Colomannus Tisza) nem vesz magának fáradtságot arra, hogy a liberális nemzetek történelmét tanulmányozzák, kikeresendő belőle azt, hogy pl. az amerikai nagy republikáuus Unió azért — és semmi másért — nem hozta be, mással nein is indokolja a kötelező polgári házasságod, mint azzal, hogy ezer mértföldnyi territory-ein, countryaiu nem volt papsága s igy a családi élet erősségét, kötelékét máskép nem szilárdíthatta meg az Unió, mint ez eipediens alkalmazásával : mely azonban ott, sem bizonyult egyébnek, mint pl. nálunk a delegationális intézmény : szükséges rosznak. Nálunk a szükséges rosszakból már kelleténél több van : erre a legfrissebb sütetü keletlen-tésztára nincs szükségünk. Magyarországon semmi, de semmi sem indokolja, szükségességét. Nem kívánja sem a nép, sem az egyházak. Nálunk a papság, a káptalanok — hála Isten! — nincsenek még úgy discreditálva, mint azt, erkölcstelen irodalom és politikai szédelgők Francziaország - ban s egy exaltált fejű államférfi Németországban mesterségesen dis- creditálták. Itt a harmónia, a nép s a papság közt, — a tisztelet az egyház irányában, a benső vallási érzület — az egyház á'dásai s a hit szentségei iránt, a legkevésbbé sincseuek megingatva s hacsak a kormány nem tesz másként, hosszú időkre, századokra erkölcsös, vallásos is marad a magyar geuerátiő. Mi kissé lelkiismertesebben tanulmányoztuk a világ történelmét 8 körültekintőbben vizsgáltuk meg a magyar nemzet u. n. liberális érzületét, melyet a kormány most már aféle torzszülött örökbefogadására is képesnek tart, minő a polgári kötelező házasság. És azt tapasztaltak, hogy ha egy általán valaha törvénybe igtatható lenne is a javaslat: szerencsétlenebb politikai s eg\házjogi constellatiók közt, mint a mostaniak — nem hozhatta azt tapétára szerencsétlenebb kezű korihány, mint a mostani. A felekezeteket félfiilil bolond ren deletekkel sikerült már alaposan egymásra bőszitenv: hát most valamit ki kell találni, ami még jobban megrázza az egyház kapuit sarkaikban ! Túlságos nagy a papság hatalma, befolyása, vagyona. Ez az a bizonyos örökös szálka a kormány szemében s ama bizonyos vörös fonál, mely az állam s egyházközti politikai velleitásokat jellegzi. Hanem az bizonyos, hogy erősebb és daliá- sabb legények, minő a Tisza-banda, sem voltak sohse képesek ezt az erődöt megingatni. Vagyonát elkobozni nem lehet: meg kell nyirbálni jogait, befolyását a népre a az állami életre. Ez a mi szerencsétlen kormányunk egyetlen nyílt tendentiája. Ám ha ilyen megtépáztatását, kizsebelte tését, levetkőztetését lemondó türelemmel venné is az egyház: mi, a nép, az olyan vadh&zasság forma álliberalismust, melynek semmi egyéb czélja nincs, mint a házasságot szentségéé jellegétől megfosztani s egyúttal az egyház jogköréből kivonni: barátai sohse leszünk s ha kell, az ecclesia militans fegyverével verjük vissza ránkerőszakoltabásáfc. I Biz Isten, gonosz játék ez a kormánytól a nemzet türelmével. A nép elszegényedését, melyet elementáris iskolába való nemzet- gazdasági politikánk csak siettet: követte a morális sülyedés, a lelki elárvulás. Hiszen csak nem kell vaknak lenni, hát akkor látni kell — hogy ami meg valahogy egyensúlyban tartja ezt a ziillő magyar társadalmat — az a morális kapocs az, melyet a házasság szentsége által köt családokkal össze az egyház, s mely csak addig erős és biztos, míg szentsége» nymbuszát az állam el nem rabolja 8 isteni erejét, meg- hagyatik-paragrafusokkal nem akarja helyettesitni. Igazán pompásan kultiválja ez a mostani sikerületlen kormány a nemzet lelki életét. Ira már a születésnél is mellőzni híirnnín n rr I 1 o m Orr űrrilll^Vít f VII.« lami fésületlen egyházpolitikai ta- leutum kisütötte, hogy el kell venni papóktól az anyakönyvvezetést is; rá kell bízni a körorvosokra. Nagyon sikerült idea, Csáky ur mindjárt meg is emésztette, mint kedvencz eledelét, a paczalt. Csakhogy persze arra nem gondoltak, hogy járvány, koleravész idején, mikor hetekig se lehet falujában a körorvos, meg mikor majd hadba kell mennie, ki vezesse helyette az anyakönyveket) Ohó, az se baj I Hát persze, hogy a — bába. Az is jobb lesz, mint a pap. Aztán fölösleges lesz az egyházáldása a házasságnál. Mire való ott is a pap ? A polgármester parolát fog az ifjú párral, beprotokollálja őket; mint az egymáshoz szegődött sujszter-majszterokat, aztán haza- killdi őket — mehetnek a házasságot gyakorolni. Elmehetnek ugyan a templomba is, a pap áldását kérendő. De az nem szükséges és nem muszáj. Csak a városháznál legyen meg a protokollumban. Érvényes az akkor, mint a patyolat. Legjobb lesz aztán minél előbb az egyházi temetéseket is kasszáim. Be kell hozni a halottégetést. Minden város, falu építsen egy embersütődét. Mihelyt valaki meghal, nem a paphoz, hanem a városi fu- nerátorhoz (legjobb lesz a hikabiró erre) kell menni, aki belapátoljd a megboldogultat a kemenezébe; 1 pap csak arra lesz jó, hogy a tüzet fújtassa. így aztán pompás lesz az uj világ. Megszületik a gyerek; fogja az apja hónalj alá, viszi a városházra. Protokollumba veszik, hogy neve lészen: Pityi Palkó; vallása: f e 1 e- kezet nélküli. Mire felnő a gyerek, nem kell ára a templomba menni sohase. Nem muszáj. Csak a városházra muszáj járni, legalább egyszer negyedéven- kint — az adÓKönyvvel. Ha itt az idő, hogy megnősüljön: dehogy kell oda pap. A polgármester meghagyatik stylus és paragrafusok csavarodása szerint tővideb- ben elvégzi azt. Diktum-faktum. Házasodik a lapát — elveszi a piszka- fát. , (Juj de jó lesz I Úgy élnek majd a famíliák, mint az amerikai „free lowers*-ek, a szabad szerelmesek : idem: a — házi nyulak;) Aztán ha az ember lekvittelt az . élettel — akkor is ötödik kerék és utolsó persona lesz a pap. Kilódit- ják majd az embert minden ideg-- rázó „Circumdederunt* nélkül, kedélyes meghagyatik rendeletre — ebből a keserves árnyékvilágból. « IDTLL. Irta,: 3^£olxiéur Gyula. Gyönyörű szép júniusi délután volt, ■ egyike azoknak a verőfényes, napsugaras délutánoknak, mikor maga a természet is csendes sziesztát tart, még csak levél a sem zördült a faágon, szellő megszűnt ■ fuvallatával hűsíteni az arezot. A madár- I világ is elhallgatott, mintha a természet kitörő pompájában hallgatag, némán imádná I egymást. Magasan, mozdulatlanul csüngtek a kék égbolton a fehér felhők, miknek h csücskeit megaranyozták a mosolygó csin- tálán napsugarak. "Katinka kihajolt az ablakon és szétné- I zett a kertben. Pompás idő volt künn, azt látta. És pár perez múlva félre dobta E hímzését és letisztogatta magáról a min- I denféle selyemezérnákat. Aztán valami I pompás gondolat villant meg a fejében I és gyermekes vidámsággal körülvalzerezte az asztalt Nem volt senki a szobában. I Az apa elutazót, a mama az vizitelt az I egyik barátnőjénél. Katinka egyedül volt a lakásban. A szakácsnő, az a kedvesével I beszélgetett, újdonságokat vitatva a városi I kút mellett. Előveszi fiókjából Herczeg Ferencz tiff tokban vásárolt »Mutamur* czimü kék I boritéku kötetét és nézegeti örömmel, I megelégedéssel. Hogyne 1 mikor úgy lopja pal, titokban vásárolta meg a könyvke- | reskedőnól tegnap s azóta csak most van B alkalma először az olvasására. Nagyon ■ szép könyv, hiszen minden lap annyi di- I csérettel halmozta a szép tollú elbeszélőt 1 8 rokonszenves szerzőjét. A mnltkor ol- 5 Tasta el Katinka a »Fővárosi Lapok*-ból I a kritikáját. Megismerni kívánta s most ■ megvette a kötetet. Persze, hogy a mama jKmeg ne tudja mert akkor jaj!.... A mama jl nagyon szigorú ebben a tekintetben és 9 szeretné, ha valamikép értésére es- Bpék, hogy kijátszottál. De az a mama 91S akar! Mindig csak nem olvashat «meséket a Tündér Ilonákról és Bükkfavitézekről !.,.. Ö már maholnap nagy leány lesz, ki hosszú ruhát fog kapui. Az lesz még csak a boldogság!.... Katinka nagyon örül, bogy most a mama tudta nélkül olvashatja végig azt a kedves könyvet. No de az a mama is milyen 1 A múltkor rajta kapta, a mint egy Calu'.le Meudés-féle kötetet olvasott és ott felejtette az ablakpáruán. És még minő illusztrócziókkal volt tele!.... A fiatal leány még most is pirul, ha reá gondol ! ..... Körülte kint, hogy még jobban megbizonyosodjék arról, hogy senki sem zavarhatja meg nyugalmát. Az első b«*szély »Terka naplója* czimet visel. Hozzákezd az olvasáshoz és olvas, olvas sebesen, hévvel érdeklődéssel. Egészen belemerül és nagyon tetszik neki a Terka sorsa. Az arcza kipirul, karcsú és szép keble sebesen pibeg. Aztán végig olvasta; igazán szép volt attől a Hell-Hell-Merhin őrgróftól, hogy nőül vette azt a kedves Terkat! — gondold. És elmereng az olvasottakon, picziny szive sebesen dobog és mig lábait keresztbe téve, karjait ölébe csúsztatva ül a peluche- székén, Katinka arról ábrándozik, hogy minő szép is lehel az élet egy kedves ifjú oldalán. Még meg nem értett álmok a földi édenről!.... Kellemes érzés tölti be a szivét, jól eső melegség csap fel a szivéből az ereibe és valami ismeretlen ifjúról álmodozik ébren, ki szép szőke, csinos szakállal és ragyogó kék szemekkel, melyek oly mélyen tudnak a kis leány szivébe pillantaui azon a czvikkeren keresztül, melyet a fiatal ember az orrán hord. Vájjon nem valósulhatnak-e meg ezek az álmok, melyeket egy bohó kis leáoyi szív táplál?.... Katinka összerezzen és szoknyája alá huzza be formás lábait. A szeme elsötétült és vakitó káprazatok czikk áznak el fekete szemeiben. Puha fehér kezek tapadnak makacs megátalkodottsággal a szép rózsapiros arezra, aztán.... jaj, érzi, hogy eperszinü kedves ajkaira egy csókot lehel valaki.... egyet, kettőt... tizet... sokat. Katinka nem sikolt fel, de bár jól esik neki a csók, mégis ingerült lesz, maga . sem tudja miért?.... Felébredt benne női szemérme és minden erejével azon iparkodik, hogy megtudja, ki az, vakmerő ember, ki úgy meglepte?..., A mama az bizonyára nem az már; azóta összeszidta volna e könyvolvasásáért és elkobozta volna azt a kedves könyvet, mely imént a földre hullott alá .... A papa? az sem lehet, hi' s zén a papa megszokta tenni hamis leánykájával ezt a tréfát, de neki oly .szúrós bajusza van... Ezt azonnal megérezné!.... Nem! nem! más valaki lesz!... De ki?.... Óh! ha megtudná fejteni 1.... A kezével megtapogatja a szemét befogó ujjakat és egy-kit gyűrűt tapint.,., hauem hát nem tudja, ki viselhet a balkeze gyűrűs ujján két gyűrűt.... Katinka vergődik, mint a galamb a vércse karmai között. Bizony Isten! nagyon meg van ijedve. El kezd irgalomért könyörögni.... És... A szobát kellemes csengésű férfikaczaj tölti be. Óh ! e kaczaj !... Katinkának felujong a szive a kaczagástól!.... Ezer pajkos gondolat szabadul meg kis fejében 8 alig tud megbirkózni a szivével, mely ki akar pattani a melléből... Óh! az lehetetlen, a mit gondol* És elébe tűnik egy magas ifjú, kinek tiszta, friss csengésű kaczaj a oly mélyen behatol szivébe. — Eresszen el Lőrinci! — rimánkodja a fiatal leány. — Micsoda Lőrinci ? — kérdé sz ifjú oly kedves mosoly lyal ajkán, mit ha Katinka látna, hát a nyakába horulna. — De édes Lőríncz, látja ! — teszi hozzá a fiatal leány. És éles szemrehányás eseng ki a szavaiból. A fiatal ember még mindig rabul tartja Katinkát, egymásután teszi fel a fakgató kérdéseket: — Ugy-e nem várt engem. Katinka? — Nem! — ügy-e nem is gondolt rám azóta, hogy újra elmentem ? — Dehogy is nem! És az ifjú lelki megelégedésére látja, hogy mily sötét pir borítja be a leányka szűzies arczát e szavakra. — Elfelejtett hamar engem és most már másról ábrándozik. — Nem igaz!... nem igaz. — Már nem szeret többé ? — Oh! Lörincz! — És e hangból megtudhatja az ifjú, hogy a leány még mindig szereti öt forrón, mélyen, egész piczi kis szive teljes odaadásával. — Hát szeret, Katinka ? És érzi a leányka, hogy az ifjú ajka mily erősen, mily boldogan tapad az ajkaira. Szabaddá lett Katinka, de jaj, minő szégyen fogta el a lelkét, a mint most szemtől-szembe állott azzal a fiatal emberrel, kinek képe oly mélyen van a leányos ábrándjai közé bevésve. Katinka duzzogva fordult Lőrinczhez : — ügy viselte magát, mint egy tolvaj, Lőríncz. — Nem volt szép magától! — mondja, de aztán nem tudott el- lentállaui az ölelésnek, melylyel az ifjú magához kapta. Feledve volt most minden, a »Terka naplója*, a mama, csak azt tudta Katinka, hegy itt van Lőríncz, ki őt már régen szereti 8 ki iránt szive telve van a leg- csodásabb ábrándokkal. Fiutal lénye su- | gárzott a boldogságtól, az ideális szerelem fenségétől. Lőríncz pedig elnézte a leánykát Egy év múlt el azóta, hogy utoljára látta. Egy év! és minő átalakuláson ment át a gyermek leányka. Alakja nyúlánkabb, idomai teltebbek lettek. Szép fekete szeme mintha sötétebb színárnyalatot kapott volna. Rózsapiros arcza az életpirtól du/.zadott. Aztán az a puha arany, selymes haj, mely aláomlott a derekára. Oh! de szép volt Katinka ifjúságának bimbófakadásában !.... Balázs Katinka kisasszony tizenhatodik életévét töltötte be és egyetlen elkónyesz- tetett leánykája volt Balázs Imre dr., köz- és váltó ügyvédnek. Csak nemrég járta ki a polgári leányiskola osztályait, megtanult mindent, a minek csak hasznát veheti egykor. Nem félt senkitől, de nagyon szerette respektálni a szigorú mamáját. Milyen régóta ismerte Katinka Felhő Lőrinczet! j Hat esztendő “ szoros barátsága fűzte őket ö esze. A fiatal ember elvégezte a középiskoláit, felment az egyetemre és íme, mialatt az évek sebesen teltek az idő múló szárnyán, addig a leányka megnőtt, megszépült és Lörincz elvégezve az egyetemet, a doktoralus mellé igen szépen jövedelmező tanári állást vívott ki. Most meg lévén önmagával és az elért eredményekkel elégedve, eszébe jutottak (noha folyton arra gondolt) azok a kedves, és veröfényes boldogságtól tündöklő napok, melyeket egy kicsi leányka oldalán töltött el. Aztán élénk vágy támadt benne, hogy ostrom alá vegye ezt az erős várat, melyet, pedig jól tudta, hogy egy nyáias tekintetére meghódi that. Az alkalom itt volt és Lörincz alaposan hozzálátott terve megvalósításához. Jaj! de nagyon nehéz volt e feladat!.... Katinka boldogságtól csillogó tekintettel nézte végig Lőrinczet és mikor a szemléje kielégítette fiatal leányos kíváncsiságát, magától röpptnt be Lörincz karjaiba, hol meleg enyhelyet talált, mint fészkében a madár. Mennyit összetudtak fecsegni ezek a szerelmesek, teremtő Isten! ..... A peroz ek csakúgy röppentek, a nélkül, hogy észrev ennék.... Elmerttlten, boldogságnak csodás regéjét fejtegetve, észre sem vették, hogy a szalon ajtaja felnyílt és a nappali szobába vezető ajtón egy tekintélyes arczu, csinos asszony lépett be, ki ag jelenetet nagyon is komolyan szemléli. Összeránczolt homlokkal, talán haragtól villámló szemekkel nézte őket, a mint kéz-kézben, szem-szembe elmerülve gondolatlanul fecsegtek. A delnő még egy lépést tesz előre, aztán csak ennyit mond: — Katinka! . A fiatal leányka összeremeg egész teltében és hevesen kibontakozva az ifjú kaijából ijedten sikolt fel: — Jaj a mama! — Aztán leányos zavarában szép csipkés kötényébe rejti el felpirult arczát. Az ifjú mosolyogva állott fel és -udvariasan hajtotta meg magát. — Isteuem.! hogy félt Katinka !.*. Mi lesz most?... A mama roppant szigorú lesz, arra nem is gondolt, hogy ily hamar haza fog térni. Hogy összefogja pi- rongatja a szegény leánykát. Aztán meglátva a könyvet, mely a földön hevert, ijedt mozdulattal kapta fel, nehogy a mama meglássa. Persze, hogy meglátta.. — Add ide azt a könyvet! — parancsolta a mama. Katinka engedelmeskedett. A mama aztán a fiatal emberhez for-) dúlt és komolyan monda neki: — Lőríncz, beszélnem kell önnel. Jöjjön velem. ■ Majd Katinkához fordulva csak ennyit szólt: — Te meg menj a szobádba és várni fogsz. Katinka szepegve távozott, mig Lőrinoz a mamával együtt a szalonba zárkóztak be. Szent Isten! mi lesz most?.... És Katinka szive ezer meg ezer kínos gondolat hatása alatt vérzik. Nem tudta, hogy mi várhat reá. Vájjon oly nagy bűnt követett el? Meg volt nagyon ijedve. Aztán a naiv lélek elkezdett imádkozni a szerencsés megmenekülésért. Aztán csak Lő- rineznek ne legyen semmi bántódása, ő még el fogja viselni a mama haragját, bármily szigorú legyen is. De hát Lő- riucz!... Mit fog csinálni, ha a mama egyszerre csak kitiltja házunkból a történtek után?..** Egy negyed óra telt el egy évszázadhoz hasonlóan. Katinka borzasztó kínokat állott ki. Végre ütött az ítélet órája is. A mama beszólitotta a szalonba a leányát, ki remegett a következendŐktőL És Lőríncz még mosolygott!.... Ejnye milyen kárörvendő ember!.... Katinka megállott a mama előtt, ki a helyett, hogy istenesen megdorgálta volna, igy szólott; — Katinka, megengedem, fcogyl megcsókolj engem, — aztán Lőrinczet. Nos ?... Katinka nem kérette magát, de öröm* repesve borult anyja nyakába. A mama különösen mosolygott és a kezében tartott könyvre czólozva, igy hirdette ki az Ítéletet : — Előbb majd én fogom elolvasni, azután gyermekem, te is elolvashatod.
