Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-09-05 / 39. szám
Veszprém, 1891. Az expeditio elsején este 8 órakor indult ki Boglárról Keszthelyre, innen reggel 5 órakor Badacsony és Fiilüp érintésével az időközben beszállt vendégekkel együtt L éllé re hajóztak át, hol S z a 1 a y Imre megmutatta az ő 3 éves, ölesmagas hazai szöllő- telepét a balatoni homokapadásban, mely már ezidén is igen szép termést hozott. A kormánybiztos ezzel demonstrálni akarta, hogy kizárólag tiszta homoktalajban milyen szóllőt lehet produkálni. Lelléről Fonyód-Kereszturra ment az expeditio s itt a vasút mentén minrtegy U/j óráig járt-kelt a társaság a gróf Festetich-féle, liitbizományt képező homokpartokon. Ez az a hely, hol az első telep lesz felállítandó. Ez van parczellázva s térképezve. A kormánybiztos megmutatta az ösz- szes területet a társaságnak, majd felhívásom ra több helyen felásatta a talajt s a jelenvoltak meggyőződhettek, hogy a talaj teljesen immunus. Itt 700 parczella van kitűzve, oldalt s illetve középen egy-egy 3 öl széles úttal. Minden parczella 800 □ ül nagyságú, de egy-egy vállalkozó több parczellát is kaphat. A feltétel az, hogy 5 évig se bért, se adót nem fizet a telepes; 5 évtől 30 évig 5 frt bér fizettetik a hitbizománynak s 30 jév múlva a telepvisszaszálahitbizományra. A jelzett 30 éven át a telepesek s munkásaik teljesen díjtalanul szállíttatnak át gőzössel a túlsó partról s vissza. A jelenvoltak közzül azonnal többen jelentkeztek a telepítésre s a gróf kijelentette, hogy legközelebb megkezdi a parczellák kiosztását. Jelentkezést Írásban is elfogad, czimére küldve Somogyvárra. Széchenyi Imre gróf nagy ambitióval s még több hazafias lelkesedéssel fogja fel hivatását. Tudatában van a nehézségeknek, melyeket még leküzdenie kell; ismeri a nép bizalmatlankodását, melylyel vállalatát a zala-Veszprém partiak fogadni fogják eleintén; de azért az expeditio alatt parczellákért, nála jelentkezett somogyi népet felvilágositotta, hogy vállalatának czélja kizárólag : a zala-vesz- prémi kipusztult szőllősgazdanép visz- szatartása a kivándorlástól, biztos jövedelemhez való juttatás által. Ezért egyelőre őket, a somogyiakat, kiknek még más kenyérkeresetük van — nem részesiti immunus parczelIákkal. Az ifjú kormánybiztos rokonszenves, kedves modorú fiatal ember; bizalmat gerjesztő minden szavával, nyílt tekintetével. Felkért annak közlésére, hogy a telepítés ügyét, érdeklő minden meg keresést szívesen fogad s mindenkinek készséggel szolgál a kívánt felvilágosítással. Amint szívből kivánom, egyúttal Veszprémi Független Hírlap. meggyőződésem is, hogy vállalkozása nem lesz meddő s humánus fáradozását siker s szegény parti népünk hálája fogja egykoron kísérni! Kompoithy Tivadar. A veszprémi iparosinak küldöttsége Nagyváradon. Titkári beszámoló. Nagyváradon tudvalevőleg a m. hónapban iparosok vándorgyűlése volt, melyre a veszprémi iparosifjak önképző és betegsegély ző egylete, mint törekvő testület, szintén küldött két képviselőt Kollin József titkár és Katona Sándor derék iparosifjak személyében, akik felfogva hivatásuk és küldetésük fontosságát, lelkiismeretesen járlak el dolgaikban. A vándorgyűlés t.ulajdonképen, az iparosifjuság egv aktuális kérdését hozta napirendre. A kereskedelmi miniszter ugyanis az iparosifjak egyleteit az ipartestületek kalapja alá akarja vonni s ez természetesen fontos dolog azon egyletekre, melyeknek már saját vagyonuk s ennél fogva gyámkodás nélkül való megélhetésük biztosítva van. Hogy e fontos mozgalom dolgában mit határozott az egylet, azzal számol be az alábbi jelentés, mely Kollin József titkár tollúból került ki és egy lelkiismeretes iparos komoly beszámolóját képezi, mely nem takargatja a hibákat, hanem leplezetlenül bevallja azt, hogy ezek a vándorgyűlések tehetetlenek, meddők s a causa bibendin kívül legfőkép arra jók, hogy az országos iparifjak intelligens elemei egymással érintkezve, kipanaszkodhatják és buzdíthatják egymást. Egyebekben szóljon maga a jelentés: A f. évi julius hó 12-én tartott választmányi megtisztelő határozatából alulírott és Katona Sándor könyvtáros a Nagyvárad városában ez évi augusztus 15, 16 és 17 napjain megtartott vándorgyűlés, kiállítás és zászlószentelési ünnepélyeken részt vettünk s az alábbiakban van szerencséin az ünnepségek lefolyásáról és szerény működésünkről a jelentést a tek. választmány elé terjeszteni. Mielőtt azonban a tulajdonképeni tárgyra térnék, a dolog általános fogalmára leszek bátor néhány észrevételt koczkáztatni. A rendesen két évenként megtartatni szokott vádorgyülésekneb az a hivatásuk, hogy a hazai ipar minden ága fokozatosan emeltessék, a versenyképesség fejlesztése végett kiállítások rendeztessenek, hogy az ifjabb generátió látva a törekvést, majdan az iparnak mindmegannyi előharczosa legyen. Igazgatja az országos iparos ifjúsági egyleteket, valamint meghallgatja ezeknek ne- hézményeit és a körülményekhez képest, de csak nagy ritkán dönt eí valamely fogas kérdést. Sajnálattal vagyok kénytelen ezen tényt regisztrálni, mert erről én és társam személyesen győződtünk meg, mert tapasztaltuk, hogy a zajosabb mulatságokat leszámítva. a tulajdonképeni teendők csak nagyon lié/.ago um oldatnak meg. Súlyos a vád, de én és társam átérezzük állításunk valódiságát. A többek között csak egy esetet vagyok bátor a fent elmondottak illusztrálására felhozni. Az ismerkedési estélyen — melyre később még visszatérek — az úgynevezett „intéző férfiak“ egekig magasztalták az ipa- rosifjusági intézményt, hangzatos szavakban ecsetelték, ezeknek eddig elért sikereit, úgy annyira, hogy mi és még néhány százan a boldogság zeniihjén állottunk, másnap pedig a vándorgyűlésen Ivánkovics János or- szággvülési képviselő, a szegedi vezéregylet elnöke, tehát mint érdekelt fél, egész köny- nyedséggel kinyilatkoztatta, hogy az iparos- ifju-ági egyletek 17 év alatt nem tettek semmi üdvös dolgot. — Geliéri Mór Il-od előadó Ügyesen czáfolgatta Ivánkovics érveit, s tetszés, zaj közepett bebizonyította és kimutatta, hogy az ifjúsági egyletek pontos- san megfelelnek hivatásuknak. Bocsánatot kérek, hogy az általánosság fogalma révén ily soká éltem vissza becses türelmükkel. — Most pedig iparkodni fogok az ünnepségek és működésünk rövid vázlatát közölni. Augusztus hó 14-én reggel indultunk útra. A budapesti központi indóházbau találkoztunk Ráth Károly és Geliéri Mór urakkal, mint az országos iparegyesület és a kaposvári társegylet 3 küldöttjével. — Nagyváradra esti bét órakor érkeztünk meg, hol az indóháznál Willibald egyleti elnök által fogadtattunk s nyomban Szolga Fe- rencz alenökhöz lettünk beszállásolva. Az ismerkedési estély a uagyváradi ipartestület tulajdonát képező pompás kerthelyiségben lett megtartva. Az országos iparos ifjúsági egyletek és ipartestületek mintegy 250 küldöttel voltak képviselve, azonkívül a nagyváradi intelligentia és polgárság zöme. — Az ismerkedési est folyamán mindketten felszólaltunk. Csekély személyem felemlítette, hogy hazánkban az első vándorgyűlés és kiállítás a veszprémi egylet által rendeztetett, s hogy az egylet, melynek kiküldöttje vagyok, hű marad a régi tradicziókhoz, mert mindig részt vett és fog venni az iparos mozgalmakban. Katona Sándor barátom igen szakszerű beszédben csoportosította a hazai ipar kérdéseit és frappáns kijelentéseivel határozott sikert aratott. Másnap 15-én reggel 9 órakor a városház nagytermében megalakult a vándorgyűlés tisztikara és a tárgysorozat lett beterjesztve. A vándorgyűlés elnökévé Ráth Karoly, előadókká Ivánkovics János és Geliéri Mór választattak meg. — Innen a gyűlés összes tagjai a .Fekete sas* szállodába mentek a killálitás megnyitására. — A megnyitási aktust Sál Ferencz, nagyváradi polgármester végezte, melynek megtörténte után, a kiállítás megtekintése következett. A kiállítás rendezésében határozott dicséret illeti meg a nagyváradi társegyletet, mert az ország minden részéből voltak tárgyak, melyek az iparnak valóságos remekei. A tárgyak csoportosítása és elhelyeze'se kitünően volt eszközölve és valódi festői képet nyújtott. — E helyen megemlítem, hogy a veszprémi kiállítók tárgyai általános figyelemben részesültek. Délben a .Rózsabokorhoz“ czimzett vendéglőben fényes bankett volt. — A bankett után a városház nagytermében a váudor- gyülés kezdte meg működését. Tulajdonképen egy fontos tárgy volt, a már úgyis sokat vitatott egyleti revisió kér- kérdése. Ivánkovics János előadó hosszabb beszédben fejtette ki azon meggyőződését, hogy az ifjúsági egyletek sehogy sem tudnak az eddigi alapon existálni, feltétlenül szükségesnek tartja az ifjúsági egyleteknek az ipartestületek védnöksége alá való helyezését, egyben kijelentette, hogy meddő dolog ezen kérdés felett debbatálni, mert a miniszter nem hajlandó a törvény idevágó szakaszait módosítani. — Utaium Mór állott fel és sajnálattal nyilatkoztatta ki, hogy előadó-társával homlokegyenes ellenkező állásponton van, mert^ igenis az eddig elért eredmények után, egész ereje o lándzsát tör az iparosifjusági egyle ® kormányzata mellett. Ezután több be»ze hangzott, többnyire Ivánkovics nézetei e <ui, köztük csekélységeink is, kik szinten az eddigi kormányzat híveinek vallottuk magunkat. — Ivánkovics látva a túlerőt, indítványát helyesbítette, ehhez hozzá lett csa tolva Geliéri Mór és Kohn Dávid potia- ditványa miáltal a rezultát következőleg hangzik. „A vándorgyűlés kimondja, hogy az iparosifjusági egyesületek ott, hol tagjaik létszáma megengedi, magán egyesülés utján létesített betegsegélyző pénztárakká alakulnak át, hogy ott, hol segélypénztár nem létesíthető, ipartestületi betegsegélyző pénz. tárak alakítandók. A kereskedelemügyi miniszter pedig megokolt felterjesztésben az iránt keresendő meg, bogy a segélypénztárakban az önképzés felkarolásának lehetőségét is engedélyezze. — Kimondja továbbá a gyűlés, hogy önképző egyesületei számára jövőre is kifogja kérni a munkaadók erkölcsi támogatását, hogy szaktanfolyamok létesítésére kiváló súlyt helyez és ezek fejlesztésére a testületek, kamarák és a kormány támogatását is kikéri, s végre, hogy a ván- dorgyiilési és munkakiállitási intézményt a jövőben is fenntartja és ennek szervezése érdekében, valamint az ez ülésből kiküldött végrehajtó bizottság jelentésének átvételére s a további intézkedések foganátositása czél- jából a jövő évben Szegeden országos értekezletet tart. — Ezeken kívül tudomásul vette a vándorgyűlés a losonczi ipartestület, a kolozsvári iparosifjusági egylet és a bpesti szabósegédek egyletének kívánalmait. A határozatok végrehajtására egy 6 tagból álló bizottság küldetik ki.“ Másnap 16-án a zászlószentelési ünnepély folyt le. — A latin szertartásu székesegyházban Slauch Lőrincz püspök szentelte fel a zászlót, és 1 órát betöltő, magas színvonalon álló beszéd kíséretében adta át rendeltetésének. A székesegyház előtti téren egy erre a czélra épített emelvényen történt a zászlószegek beverése, megkezdve a zászló-anya, Sál Ferenczné által. Az egylet czimére küldött szeg általunk beveretett és az 1 db. aranyat, mint^ az egylet ajándékát átnyújtottuk. — Általában , a zászló-szentelés képe eléggé impozáns volt, bár a rendezés terén némi hiányosságok merültek fel. A szentelés után társas ebéd és este táncz- vigalom zárta be az ünnepségek sorozatát. Tekintetes választmány! Ennyiből állt ténykedésünk; hogy megfeletünk-e megbízatásunknak, azt bölcs ítéletük alá bocsájtom. Ezúttal hálás köszönetünket nyilvánítom kitüntető bizalmukért és áldozatkészségükért, melyben bennünket részesíteni kegyeskedtek, ha csekély erőnkre az egyletnek bármikor szüksége lenne, mindenkor rendelkezésre bocsájtjuk magunkat. Balaton-Almádirol a szombathelyi „Vasvármegye“, Kőváry Béla nagy elterjedtségü kitűnő lapjában Tat táv Irén az ifjú magyar írónők egyik legked- vesbike, az alábbi szép czikket közli, melyet általános érdekénél fogva, im reprodukálnak. A czikk ez : A Balaton melléke kétségkívül hazánk legszebb vidékeinek egyike s természeti szépségei évről-évre nagyobb közönséget vonzanak nyaraló helyeire, nemcsak az egész országból, hanem a külföldről is. ban merő sötét árnyat látott. Apor Pétert Jezsuiták nevelték. — Többet lát ugyan az emberekből s a dologból merő külsőségeknél. Megfigyeléseinek hitelét azonban nagyon csökkenti a moralizáló hajlam ; soraiból olyan ember képe kandit elő, aki kegyes szemforgatásból megbotránkozik mindenen, aki untalan pironkodik csak az elpirulás kedvéért. Szenvelgi az egyszerűséget, dicséri az élet patriárkális berendezését, satirája azonban nagyobb kedvteléssel üldözi a divat hóbortjait az erkölcsi romlottságnál s a bűnnél. Volt oka dohogni, hogy félszáz évnél rövidebb idő alatt az osztrákház uralma Erdélyben hogyan alakította át a nemzeti szellemet. A bürokratizmus, a jezsuita-szer- zet s a zsoldos hadsereg jött-ment, szerencse-vadász tisztei siralmas pusztítást vittek véghez az erkölcsökben. Apor azonban igen elkeseredvén a fölött, hogy a mentéken kevesebb a sujtás, hogy a „nájmódi“ egynémely kényelmetlen ruhát kiszorított a használatból, hogy ezüst serleg helyett, üveg- pohárból történik az öreg ivás, nem is veszi észre, hogy a férfiakban kevés a becsület, az asszonyokban alig van szemérem. Egész halom pasquil, a melynek tartalmát csak latin nyelven lehetne közölni, hogy az illemet halálosan meg ne sebezzük, tanúskodik a mellett, hogy az Apor által ócsárolt időben „elaludt a szégyen, megholt a szemérem.“ Ezek a rimes bünlajstromok fogalmat adnak arról is, hogy az erkölcsi nyavalyák, mely körökben, minő mértékben dúltak. — Annyi tény, hogy a bűn nem leplezte magát, nem vonult el a bizalmas meghittség falai között, hogy a ledérség nem törte magát sem finom, sem ötletes módokon s a gyönge szűz néha anyjától kapott rendszeres oktatást Lais mesterségében. A tarsada- dalom elite-jébő! állíthatni össze díszes névsort, akikben minden szellőfuvalomra a „morál fala“ alapjában megingott, akik már nem is élvvadászok. Egyébbiránt egészen természetes, hogy az ember ekkor kissé mohón feküdt neki, kissé túlbőven töltözött a a szerelem édes italával, két marokkal, gyommal vegyesen tépte a virágot, hisz előbb nagy időn át gátolta a szakadatlan háború s a kálvinista puritánizmus, hogy érzékeinek is éljen. Rendes dolog, hogy amikor az emberben felülkerekednek az ösztönök, hogy a mikor az érzékiség dagadt árja elsöpri a morál által emelt gátakat: nincs szenvedély. A moralisták, akik fölhalmozták verseikben a dévaj szerelmi scénák egész raktárát nem említenek egyetlen Othellót., aki féltékeny felesége bájaira, nem egyetlen Colatinust, aki boszut állott volna hitvese megmocskolt ártatlanságáért. Megannyi Casanova az egész férfitár- snság, tárt, karok közül tárt karok közé szalad ; szokásból még házasodnak, de a maga tulajdonát senki sem tiszteli. Az egykorú szótárban a botrány szó nem foglalt helyet. Családi tragédiák nincsenek. Békésen a harag és szenvedély egyetlen hangja nélkül, Írásban egyenlítik a legkényesebb, a legbizalmasabb természetű dolgokat. Az asszony nyakába akasztja a világot, mulat, kényére idegen őr- szánban. Mikor a pénz elfogy, a klenédium zálogba vándorol, „valóban látja nagy szerencsétlenségével, mi légyen a rossz társaságnak tanácsán járni“. ír tehát a méltóságosatyafiaknak, „kegyes munkálkodásukat“ kérvén, hogy „engem az én uram magához venni méltóztas- sék, kötelezem és ajánlom holtomiglan tetszése szerint úgy alkalmaztatni magamat, amint iillendő, melyben nem ia leszen fogyatkozás“. — A családi tanács összeül, hites személyek gyanánt meghivatik reá a plébános meg egy vagy több asszeszor, Ekkor elővezetik a bűnbánó Magdolnát és a kontó- renczia tagjait.; „midőn sok fogyatkozásait, viseletlenségeit, némely cselekedeteiben bot- ránkozásait, ura ellen való járásait, gyanús másokkal való társalkodásait, nem gróf, hanem parasztasszonyokat illető magaviselésit eleiben ő nagyságnak rakták volna“, vesznek tőle Írást, oly hitelesen kiállítva, mint ma a közjegyzők szokták, ilyenforma tartalommal. 1. Hogy ezután oly példásan és istenesen él, hogy nemcsak cselédjeihez magát nem csapja, azokkal vagy másokkal nem szerelmeskedik, nem tánczol, különös helyeken • zolgájával nem jár asszonyokat leányokat férfi köntösbe nem öltöz)et, úgy férfiakat | asszonyi köntösbe, magához be nem járat nyilván vagy titkon, hanem jámbor és tökéletes életet fog élni és mindennemű botrán- kozást eltávoztat. | 2. Az urát Isten és természet törvénye kötelezése szerint mindenekben megbecsüli ; ellene nem jár, haragra nem ingerli nem boszantja, hanem minden jókban szavát teljesíti, intését beveszi és megfogadja. Annak hírével, ahova illendő megyen, de hire nél- j kül a házból kiue mégyeu; ura hire és akaratja nélkül semmiféle cselédet nem fogad, vagy a jelenvalók közül is akiket parancsol ura elbocsátja. Ide adván azt is: sem egyszer sem másszor mások udvarlására, vagy akárkinek látogatására, ura hire és akaratja ellen nem mégyen, hanem mint fejétől és férjétől mindenekben függeni fog és igaz 1 szeretettel ahhoz viseltetik. 3. Grófi személyt nem illető parasztokkal való társalkodásait ezután eltávoztatja, a falut nem rójja, mindennemű paraszti con- versatiót eltávoztat, mivel: ki micsodás társairól ismertetik meg. 4. Ha mi fogyatkozásairól a lelki atyáktól megintetik, megfogadja s kivált udvari káplánját illendő reveruciával tiszteli, annak jó tanácsát és lélekiidvösségre szolgáló intéseit megfogadja. j 5. A jószágot és udvarházat nem pusztítja, adósságba nem veri, sőt ura hire nélkül senkitől pénzt kölcsön föl nem vészen, hanem mint jó gazdaasszony, minden jövedelmeket megtakarít, semmit ura akaratja ellen el nem pazarol. 6. Ami belső portékák maradtak a néhai méltóságos gróf Petki Dávid úrtól és mél- ióságos asszonytól, azokat híven magtartja, Senkinek el nem adja, se el nem ajándékozza. rőt ha frajjait férhez adja, semmit azokban rajok nem tészen, azokkal föl nem czifrázza 7. Egyszóval: ami botránkoztatást. s innen lelki veszedelmet nemzene, vagy amik gróf urának s annak méltóságos grófi atyafiainak, úgy magának és véri úri atyafiainak kisebbséget, szomorúságot hoznának és causálhat- nának, mindazokat egész eltökéllett akarattal eltávoztat, soha nem cselekszik titkon vagy nyilván ; hanem az Isten és ura szere- tetében magát mindenkor, úgy a példát áj- tatosságokra foglalja, cselédeit is azokra nem csak jó példaadással, hanem kemény kézzel is kényszeríti, inti, oktatja. É< végtére egyedül urát szereti, annak betegségében, nyavalyáiban híven, hüte szerint teljes életében gondját viseli, halálozásának közelítésére okot nem szolgáltat. Épen elég nagyon megható a józan ész a kereszténytürelem ekkora foka. A mai nyárspolgár sem viselné magát oly jámbor módon, mint ez a kardot viselő férj, aki hiteles okiratban foglaltatja gyalázatát és sérelmeit. Az egyetlen nehézség csak az, hogy az ember erős hajlandóságot, érez magában a fönn dicsért józan eszet gyávaságnak, a keresztény türelmet közönynek nevezni. Egyébriránt ez a siralmas komédia, a melyben a főszerepet méltóságos gróf Petki István uram ő nagysága hitestársa: gróf Kálnoky Judit játsza 1751-ben, látványosságnak sem volt utolsó. A Henter János uram palotájának nagy terme tele méltóságos atyafival: tanácsurak kardosán, fönséges arczu matrónák ragyogó családi ékszerekkel. A serezegő ludtollat Biró János gyulafehérvári kanonok, kolozsvári plébános kezelte. Az okiratból szinte szemmel látható, milyen lelkiismerettel vette a dolgot, hogy semmi kompromittáló ki ne maradjon belőle. Aztán aláírták és megpecsételték olyan pedáns módon, mintha vásárlevél volna. Pacta dara bona amici. És ez az eset nem is a legpi- kánsabb lapja a kor botránykrónikájának. Vaunak még furcsább históriák, jelenetek, amelyek az ókor priáp és satir scenáit elevenítik föl. A bachanáliák nem is nagyon kerülték a napvilágot. Igen szemérmetlen és nagyon brutális viszonyok szövődtek, úgy szólván, teljes nyilvánossággal. A pasquil- lok mindezt ridegen, a krónika szárazságával adjak elő, de gyarló rímelő sorok között látni véljük a moralista szégyentől égő ar- czát, a mint ezeket a dolgokat leírja emlékezetül a jövendőnek. X. s. Szombat, szept. 5. E nyaraló helyek közt gyönyörű fekvésű és gyógyászati szempontból felette figyelemre méltó a Veszprémtől egy órányira, közvetlen a Balaton partján fekvő Almádi, mely óriási léptekkel halad a fejlődés útján, s nemsokára méltón fog versenyezni a Balatonvidék jóval régibb eredetű fürdőhelyeivel. Néhánv év előtt még virágzó szőlő borította az egéS2 hegyoldalt hosszában egész Tihanyig, a hires balatonmelléki bort minden évben nagy mennyiségben szállították el s a jó mód melyet a földnek kincset érő gyümölcse á lakosságnál teremtett, meggátolta, hogy mint fürdőhely fejlődjék és fejlődése által nagyobb jelentőségűvé váljék. A környék intelligen_ tiája régtől fogva előszeretettel töltötte itt a nyarat, s a szőlők közt nagy számban épült csinos, de egyszerű falusi házak soha sem voltak üresen és vendég nélkül. A körülmények azóta lényegesen megváltoztak. A szőlőt kipusztitotte a fillokszera. A lakosokra ránehezedett a létért való új küzdelem, a mindennapi kenyérért való aggodalom nehéz súlya, s Almádi mint fürdő és gyógyhely a letarolt, szomorú földön aj, hatalmas életerővel virágzott fel. A szőlőgyökereket kidobálták, a földet felszántották s bevetették azon növényekkel, melyek mint konyhai növények azonnal értékesíthetők, vagy táplálékul szolgálnak azon házi állatoknak, szárnyasoknak, a melyek szintén nagy számmal fogynak el nyarankint a fürdővendégek közt. Jobb tejet, mint itt Almádiban, talán a havasi legelők közelében sem lehet kapni. A helybeli birtokosság egy része reszvénytár- sulattá alakult és vállvetve törekszik a fürdőt a kor igényeinek megfelelő magaslatra emelni. Díszes, fényesen berendezett nyaralók — méltók a legelőkelőbb fürdőhelyek ékesitésére — emelkednek a szelíd lejtőjű halmokon és a meredek hegyoldal szikláin, honnan csodaszép kilátás nyílik a tó sötétkék, majd szeszélyesen szinváltozó hullámain át a távol ködében elmosódó siófoki partig s a tihanyi bérczekig. E remek kis épületek közt első helyen áll kétségkívül Szalay kanonok legtisztább olasz reneszánsz stílben épült kis palotája, mely a hegyoldal szikláira mintegy odalehelve, oszlopos terrászaival, lapos tetejével és csonka tornyával már mesz- sziről leköti a figyelmet és mintegy uralkodik az egész völgy felett, Igen szép még Véghelyi alispán ó-német stilü, tornyos villája; egy sereg svájezi modorban épített, sok veraudás, faragott fadiszitésü, madárkalit forma nyaraló és egyik völgyecske felett, lombok közt félig elrejtve, bástyákkal övezve, a kőzépkorbeli lovag-váraknak egy miniatűr hasonmása. A remek kis fészek Kompoithy Tivadar ur tulajdona. Félig a sziklába van vájva, mig az előtérben bizarr ellentétül a virágos kert, lombos sétautak és sötétlő lugasok, melyek közt a fehérlő isten-szobrok sem hiányzanak, az olasz költészet holdfényes ábrándjaira emlékeztetnek. A fürdovendégek részint magán villákban, részint a vendéglő bérházaban vannak elhelyezve. A vendéglőt park veszi körül és kényelmes, porondos, diófákkal és kanadai nyárfákkal szegélyezett sétauton néhány perez alatt a fűrdőházhoz érkezünk. A tó partját a kikötő hídon is túl terjedő csinos park díszíti, mely esténkint a közönség kedvelt sétahelye. A fürdés igen kényelmes, a kabin lépcsőjéről lelépve, a viz derékig ér s néhány méterrel beljebb a hullámok már állig érnek. E mélység a talaj egyenletességénél fogva néhány száz lépésnyi területen nem változik s veszély nélkül lehet menni a kikötőben horgonyzó yaebtokig, akár úszás nélkül. Ideg- és gyomorbajosok, a kik a siófoki oldalon hasztalan keresték a gyógyulást, itt már gyakran javulást találtak, a fürdő enyhe, védett levegője pedig a tüdő- és gégebajosokra van jótékony hatással. Ez év tavaszán két forrást találtak az úgynevezett Remetevölgyben. E források vize feltűnő mennyiségben tartalmaz magnéziat, hi- drogén-szulfidot s más becses vegyületeket, melyek gyógyhatásúvá teszik ; most van vegyvizsgálat alatt s nem lehetetlen, hogy már a legközelebbi jövőben e gyógyvíz is a beteg emberiség szolgálatára fog adatni. Beszélik különben, hogy valamikor a század elején a füredihez hasonló savanyúviz-kut is volt a part egyik lápos helyén, oly távolban a tótól, mint Balaton-Füreden, de beomlott és feledé.-be ment, a hires bortermelő gazdák nem sokat törődtek vele, A birtok uj tulajdonosa keresteti, de még eddig nem akadtak rá. Szinte csodálkozunk rajta, ha azt halljuk, bogy az ország különböző vidékein hideg szelek, esőzések teszik kellemetlenné a nyarat, sőt itt-ott a téli kabátok réme is kísért. Itt a levegő enyhe és kellemes, északról és nyugatról hegyek védik a viharoktól, az északi szél a felhők magasságában rohan el felettünk és csak a tó vizét korbácsolják fel, hogy zúgása és háborgása felhallatszik a hegyek közt épült lakásokig. Most augusztus végén elmondhatjuk, hogy az egész nyári évad alatt alig volt egy nap, a melyiken a legkényesebb és legfázékonyabb fürdővendég is ne fürödhetett volna. Több panasz lehetne a melegre, mint a hűvös napokra. A társas élet igen kedves és élénk. Mindenki megtalálja a természete és Ízlése szerinti mulatságot. Séta, kirándulások szárazon és vizen, csónakázás, kugli parthie, horgászat, vadászat vizi szárnyasokra igen kedvelt szórakozások. Az ifjúság pedig hangversenyt, szinielőadást, sőt a naponkint átránduló veszprémi vendégek, s egy kicsit a saját kedvéért is hetenkint kétszer-háromszor táncz- mulatságot rendez. Fényűzés, irigykedés, mende-monda ismeretlen szörnyetegek s nem egy előkelő tudós, egyetemi tanár, nagyhírű jogász és művész piheni itt ki családja körében szellemi fáradalmait s egyéniségének, iutelligencziájának varázsával nem csekély mértékben járul hozzá, hogy az apró fürdőhelyek obiigát vidéki gyarlóságai helyett szellem, vidám kedély és előzékeny szívélyesség jellemezze a társaságot. Tattay Irén.
