Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-01-10 / 2. szám
mm Veszprém 1891. XL évfolyam. 2. szám. Szombat, jan. 10. M-Cgjelen minden szombatot-, - A Injára : egéBz évre 6 irt; negyedévre 1 fit 50 Jtr. egyes ezám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr.. kincstár illeték. —A hirlap irodája: „Petőd -into« it Vs p (varosh.** ter. A tizedik évfolyam Yé*én. Veszprém, dcz. 27. Megrendült, kezemben önkénta toll, mikor e sorok czimét papirra vetéra. Pedig ha izgalmas pályám ul csi- gázta is idegeimet, másrészt a szív örökös láza eltompitotta benrem az érzékenységet. De az a gondolat, hogy immár tiz esztendeje tart ez a küzdterp, ez a láz, ez a szünetlen izgalom, imát a szellem munkája prescribál elek nap- ról-napra, hétről-hétre: ez a ondolat mégis megrázta lelkemet. Mert ilyen küzdelmes tiz sztendő- böl elég egy embernek egy esztendő az egész életre; hogy megimerje az élet árnyoldalait, a visszavoás ezernyi támadását, a sunyi embrek alattomosságát, a controllt-félö latalmas- kodók titkos gyűlöletét s a tehetségtelen kollégák irigy rugaszkdását. A mely hírlapnak ilyen Isérő sa- tellesei vannak 10 esztendő keresetül — annak nem sok vidm órája lehetett. Még az igazságszolgltatást is, akárhányszor, monopoliumb vették ellenünk s mig a ránkolvastt paragrafusokkal börtönbe küldte minket, addig a kormány konyhájánfőző kollegáknak ugyan ilyen czikbk miatt a vállait veregették meg. Megvolt azonban az az elétételünk, hogy mikor aztán a kormán' és közegei ismételve vétettek a ép ellen — érdem szerint végig huzunk rajtuk, mig a konyha-publiezistkának az volt a kepyere, hogy : „Halgass és szolgálj szépen !“ Nem most van azon a sorhogy jn- bilárisremininisczencziákkal U intsüuk végig, a tiz év történetén, dajd ráérünk arra máskor. A hirlapáltal elért eredményeket, a felébred közszellemet látja közönségünk s láia azt is, hogy annak szellemi előőrsei „Vesz prémi Független Hrlap“ rendületlen áll helyén; rogadj s viszonozza az ellentámadásokat . . kommandó-szó nélkül. Mert nyíltság és függetlenig a mi egyedüli bástyánk és egyedül fegyverünk. Nem aféle talmi-függetlenség P' d>g, a melyen szépen elfér minden hivatalos és hívatlan stempli, s mely az uri-tökök közt járja a tetszik-nem- tetszik tojáskerülö kókler-tánczot. Nyíltan megmondjuk mindig mindenkinek, hogy igaza van-e, nincs-e ? Ha jót akar, melléje állunk jó fegyveresnek. Ha rosszat akar, ellene for- 1 dulank s verjük — a mig kibirja. Hogy elvünk helyes, azt onnan tudjuk, hogy e vármegye s város nagyközönsége igazat ad nekünk. Mert 10 év alatt oly nagymérvű s folyton fokozódó támogatásban részesített, minő a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Hírlapunk egy évtized óta minden megyénkben városban, községben s a határon túl mindenütt, hol e megye ügyei iránt érdeklődés van, napról- napra nagyobb s állandó olvasókört hódított meg. S ez onnan van, hogy kizárólag megyei és városi dolgainkkal foglalkozunk. A mi szorosan véve nem helyi érdekű, a lehetőségig mellőzzük s nem tömjük meg hasábjainkat budapesti irótár- saink gratis-czikkeivel, verseivel, hanem minden izében Veszprémmé- gyei érdekű lapot szerkesztünk — mert az a hivatásunk. így volt szerkesztve a lap 10 éven át; igy lesz ezután is. Nekünk reklámra nincs szükségünk. Nem kérjük a támogatást senkitül. Ha megérdemeltük — megjön az kéretlenül is. Mert a hivatását teljesítő hazafias sajtó támogatása ma már nem alamizsna. Az a hazafias nemzet viszo- nos méltánylata. Ebben bízunk meg. Ez a mi erősségünk. S evvel nyitjuk meg a iap tizenegyedik évfolyamát! Hazafias tisztelettel a „Veszprémi Független Hírlap“4 szerk.-kiadó-hivatala nevében Kompolthy Tivadar. A lap előfizetési ára: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre .... 3 frt — kr. Negyedévre . . . 1 frt 50 kr. ! A népszámlálás fiaskója I Veszprém, jan. 10. A népszámlálás fiaskót vallott. A I blamás teljes. A budapesti lapok ugyan még nem foglalkoznak e témával, (igaz, hogy napok óta a hózivatarok miatt, nem is láttuuk budapesti lapokat!) de a hírlapunk irodájába , már befutott mintegy 50— 60 vidéki hírlapból azt kell konstatálnunk, hogy a népszámlálás nagy- munkája dugába dőlt s ahelyett, hogy tökélyesbitettük volna 1880-iki hiányos adatainkat — még sokkal zavarosabb statisztikát fogunk nyerni. A fiaskó oka abban a főokban leli magyarázatát, hogy a közigazgatás csak félvállra vette ezt a dolgot, a legtöbb vármegyében. Sablonszerű meghagyatik - stylussal kiexpediálták a megyei központokból a községekbe a számlálólap-paksamétát s ott azután sablonszerűig megfeneklett a munka. Ahelyett pedig, hogy eleve kellőleg felvilágosították volna a köznépet arról, hogy ez nem aféle „adó összeírás! svindli,“ mint ahogy azt a 15 millió magyar lakos közül legalább 14 millió csökönösen hiszi — ahelyett, hogy e czélra igénybe vették volna a sajtó jóindulatát s nagyterű befolyását, vagy legalább falragaszokon s dobszó utján világosították volna fel a népet: hát ahelyett a szokásos brutális módon jártak el a nép között — aminek az lett az eredménye, hogy a legtöbb helyen vagy ellentállt a nép, vagy téltében eltagadta házi népét s diktált annyi hazugságot a számláló biztosoknak, a menynyi tőle csak telhetett. Persze a legnagyobb baj az, hogy erre a főbenjáró nagy munkára sem az állam, sem a törvényhatóságok külön budgetet nem rendszeresítettek. A népszámláló biztosok Isten nevében fogadták el tisztüket; sok helyen kényszeríteni kelle őket erre s igy aztán a potya-munkának dib-dáb eredménye lön. Adtak volna nekik becsületes napidijat, amivel a keresetük veszteségét, időinulasztásukat kompenzálták volna: bizonyosan becsületesebben láttak volna dolgukhoz. Nem vádoljuk sem a szomszéd törvényhatóságok, sem a magunk köz- igazgatási közegeit — a fiaskó miatt. Rendszer, budget nélkül fogtak hozzá Budapesten, hát az eredmény sem lehetett más. Nem kell példák után messzibb mennünk. Itt van Veszprém város, Pápaváros s a megyei községek legtöbbje, hol még csak most csinálják a népszámlálást olyan felületességgel, hogy az valami. Tisztában vagyunk s voltunk aziránt, hogy e kizsarolt, pusztuló, ki- vándorlási utón levő vármegyénk nép- számlálása, az 1880-ikihoz hasonlítva, népcsökkenést fog feltüntetni. Hanem hogy a népszámlálásból könyelmün kihagyott megyebeli nép száma, szintén ezerekre fog rúgni — azt jóelőre konstatáljuk, mert ellenpróbákra szívesen vállalkozunk. Elvégre a törvényhatóságoknak elég lehetett a mostani okulás. tt Ok azok, akik meggyőződhettek az annyira feldicsért számlálási rendszer j szörnyű primitiv voltáról s hiányos- j ságairól s kötelességük most az, hogy ebbeli tapasztalataikat a kormánynyal őszintén közöljék. A hibákat szükségszerűen kelle elkövetniük. Azokért nem ők, de az eléjük állított rendszer kikomponálói a felelősek. Hát egész bátorsággal lehetnek őszinték. Ezzel legalább azt érjük el, hogy tiz év múlva, az 1900-ik évi nép- számlálás közelebb éri czélját s nem összesen-téves adatokkal butítjuk a statisztikát, hanem megközelítőleg hű momentumokkal segéljiik. Így kihozzuk a kárból is a hasznot. S nem lesz olyan elszomorító sem — a mai fiaskó. Yeszprémmegye árvaszéke 1890-ben, Veszprémvármegye árvaszékének 1890. éri ügyforgalmáról a kimutatást vettük, mely valóban a hivatal ernyedetlen szorgalmáról | tesz bizonyságot. A kimutatás ez: A gyámhatóság beligazgatására vonatkozó ügyek : 1890. évben az elnöki iktatóba érkezett 488; 1890. évben elintéztecett 488. Gyámsági és gondnoksági ügyek. Fogalmazói szak: 1889. évről maradt hátralék 110; 1890. évben az iktatóba érkezett 19291; 1890. évben sürgető végzés hozandó volt 2825; összesen elintézendő volt 22220; 1890. évben elintézhetett 22180; 1890. év végével maradt 40; 1890. érben árvaszéki ülés tartatott 134. Iroda: 1890. évben az irodába érkezett 22056 ; összesen 22056 ; 1890. évben leíratott 22050; 1890. év vésrével maradt hátralék 6. Kiadó-hivatal: 1890. évben érkezett 22050; összesen 22050; 1890. évben kiadatott 22050. Nyilván tar tói-hivatal; 1S89. évről maradt hátralék 147; 1890. évben érkezett 4829; összesen 4976; 1890. évben bejegyeztetett 4878; 1890. év végével maradt hátralék 98. Veszprém, 1891. évi január hő 4-én. Bognár Vincze, megyei árvaszéki kiadó. VIDÉK. A vámosi áttérési ügyhöz. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerk.) Vámos. jan. 6. Becses lapja f. é. 1-sö számában »Sajnálatos esemény* czim alatt vámosi levelezőjétől egy nem egészen az igazságnak hűen megfelelő értesítés jelent meg; első pillanatra nem akartunk rá hirlapilag válaszolni, mert tudjuk, miszerint ily ügyek hírlapok utján csak elmérgesittetnek : mindazonáltal, hogy hallgatagságunk bár kire nézve és bár ki f előtt is káros hatású ne legyen, alulírottak elhatároztuk az ügy állásáról anélkül, hogy valakit sérteni akarnánk, tárgyilagos, az igazságnak egy hajszálnyira megfelelő felvilágosítást nyújtani, melyből azután minden érdeklődő levonhatja az igazságos következtetést. A vámosi róm. kath. hitközségben a hitközségi járulékokat a lelkész és tanító részére, a templomatya szedi be, de ez legtöbb évben és alkalommal nem jutott el az illető javadalmasok kezébe, hanem vagy teljesen elkezeltetett, vagy legjobb esetben az illető templomatya, hogy bajba ne jöjjön, tán soha be nem váltható obligatióval fizetett, nem törődvén azzal, hogy miként élnek a javadalmasok. Ez igy folyt 1887-ik évig. Ekkor az ezidő szerinti, nem a rendes utón megválasztott gondnok már annyira ment, hogy a lelkészi és tanítói beszedett járandóságból 90 frtot teljesen elkezelt és hogy elkezdése jogos legyen, megbízói czi- men e tekintetben illetéktelen, most nyugtaKORNÉLIA EMLÉKE. Azt a nagy szerelmet nem tudta megenki, Amely — szent képedet a szivembe vte; Azt a nagy szerelmet — az istenen kfil — Nem tudja más senki, csupán csak érés te . . Szivembe van zárva — mint izzó zsarnok. Amely — rejtve bár — a hamv alattis éget. . De kínom elfojtom, legyen örök titok Hogy mért lön rám nézve kárhozat aélet. . Enyém nem lehettél . . álmaimnak ála! — Némán vonszolom e fájdalom bilinét — De emléked: azt — el nem vehetik tőm; Megrabolt lelkemnek ez egyetlen kinöt. Ezt imádom ... és imádni fogom, amíg Szivem dobbanása meg nem szakad maian -— — Hozzád szálló lelkem — nevedet sóhaja Zokogja szerelmét, miiNen egyes dalba Hozzád száll a lelkem . • és vissza varsói Lázas álmaimban — nem egyszer, de izszor: Hallgatom zongorád ábrándos zenéjét, Amint kis kezeddel billentyűin játszol. Elmerengve nézek szemed kék egébe . • Ajkad rózsa szirmán — csókba fulad aram . . Karjaimba zárva — szőke fürteidnek Gyűrűzött hulláma végig omlik rajtam— — _ De , tova tűn ez a bűbájos varázslat Mint a hulló csillag csendes nyári éjjel. És jön ébredésein : — ez az éhező ölyv üogy karmaival — a szivem tépje ójjel . . Úh ! ne tudd meg soha — mit szenvedj érted j Ne ismerd e poklot — mit szivembe holok ; Arra kérem istent, azért imádkozom: Mint én boldogtalan — légy te olyan Udog. • • S ha majd egyszer a hir elvándorol ozzád, Hogy pihenni — már a temetőbe tértem — Oh! hogy isiri álmám édesebbXlehesse — a Ejts ekkor egy könyet szép szemedből élem. ;u Soós Lios. tes> P á 1 f y uram „kenyér e“. (Balatonfiired-Szentgálli krónika.) A „Veszprémi Független Hírlap“ eredeti tárczája. Jó gyürkés kenyér, az igaz; régen „őlthet- ték* kemenezébe, még régebben „dagaszthatták“, de még eddig nem sikerült senkinek megszegnie. Mondják rá, kik ezt olvassák : no, ugyan penészes lehet az ! talán egér is fészkelt már bele ? Nem a’ ; nincs azon annnyi penész se, mint a ma vert körmöczin; egér ? talán még nem is volt egér a földön akkor, midőn a Pálfy uram kenyerét sütötték. — De jó egy kenyér lehet az, a melyiket egér-születés előtt dagasztottak. Megálljunk egy kicsit, alig asszonyököl dagaszthatta azt, ha egyszer egér-világ előtt sült ki. Eu azt hiszem, igaza van Mózesnek, midőn azt állítja, hogy az egér is, mint a többi házi állat, egy napon született az emberrrel; amikor hát még egér sem volt: nem lehetett asszony se, aki Palfy uram számára kenyeret dagaszthatott volna. — Hát akkor hogyan született, vagy kelt, vagy sült, vagy mi a tatár ! az a kenyér ? — No azt akarom elmondani, hát értsünk szót. * Már iszen azt kigyelmetek, kik ezt a fura kenyér-históriát olvassák, tudni fogják, hogy Pálfy uram Füreden lakott; eleget hallottak róla. O volt az, ki a füredieket commen- dirozta a hires „harang-reszelés“-kor; ő volt az, ki a „kétfejű sas lerepülése* alkalmával a készítendő csillagra az első aranyat adta: meg azt is tudhatják, hogy ő neki volt legnagyobb szol leje a „Bocsár*-on. És ha kedve kerekednék valakinek Füredre lerán- dulni s a hátramaradt atyafiságróí Pálfy Pál ' uram „gombjai* után tudakozódni, melyeket ő mentéin a 30-as és 40-es években viselt: mutatnának neki valami 20 darab akkora gombot, hogy herczeg Batthyány Fülöp idejében aratáskor nem főztek a „summások“ számára nagyobb gombóczokat ; pedig erről a derék főurról fennmaradt a hir, hogy soha szép Magyarországban nemesebb szivü s becsületesebb uraság nem élt ő nála. Nohát a Pálfy uram kenyere is Füreden van, csakhogy ez a kenyér nem Pál-é, hanem a Gergely-é volt, aki Pálfy Pál uramnak becsületes öreg apja vala. Hogy híres család volt Füreden a Pálfy família, nem szenvedhet kétséget; amely családból nem egy, de több tag nevét őrzi a hagyomány, annak nevezetesnek kellett lenni. Pálfy Gergely uratnról nemcsak azt tudjuk, hogy az övé volt az a hires kenyér, melyről most beszélünk, hanem hallottuk azt is, hocry nagy kiterjedésű birtoka vala a királyi jogairól emlékezetes szentgáli határban, szántóföldje, erdeje, mely erdőben makkolták azt az 500 darab hízót, melyből a legszebb mindig a füredi papé lett. Egyik esztendőbeu beállít a paphoz Pálfy Gergely uram. — Mondok, itt az alkalom (értsd: kocsi) a ház előtt., lépjünk ki tiszteletes uram, a disznó erányában. Mikor megérkeztek az erdőbe s a kondások előtereitek az 500 csűrhet, a tiszteletes uram tetszése egy siskafülü ártány felé fordult, melyet úgy 3 mázsára „sájczolt*. — Azt vélem Pálfy Gergő uram, ez lészen az — s rámutat a siskafülü ártányra. Lévén pedig az az ártány az Andris gyerek kedvencze, hogy se a papot meg ne bántsa, se pedig a gyerek kedvét el ne vegye, igy felelt Pálfy Gergely uram: —^ Próbálja meg ezt az emsét tiszteletes uram, azt jobban javallom. Hát hogyan, hogyan se; mit tudom én, arattak-e vagy ugaroltak, elég az hozzá, Pálfy Gergely uram hitestársa tarisznyákra rakta az elemózsiát, „vatalé“-ba a bocsárit s felkészítette a szekerekre, mielőtt elbocsátotta volna háza népét dologra a szentgáli tagra. Annyit mondhatok, hogy Szentgál Füredhez nem macskaugrás, mert — nyáron számítva az utat — kocsin 4 óra, szekéren pedig 8; aki reggel időben oda akar érni Füredről, szekéren, annak este el kell indulnia. Pálfy Gergely uram is neki inditotta szekereit alkonyat ufán, hogy reggelre oda érjenek. Akkor még a „felső erdő“-nek kellett menni, Hidegkút felé; — ma már Tótvá- zsonynak járnak — egész odáig rengeteg erdőkben, sziklás utak között. Még alig értek a hidegkúti batárba, az egyik béres ijedve veszi észre, hogy az utón elvesztették a kenyeret. — Ki látott már komáromi kenyeret? Akit még nem ért ez a szerencse, az tudja meg, hogy egy-egy komáromi molnárkenyér nem kisebb a malom oldalához támogatott malomkőnél. Nohát ilyet sütött extra kemenezében Pálfy Gergőné asszonyom is, hogy 3 béresnek meg a gazdának, fölöstököm-, ebéd-, ozsonna- és vacsorára elég legyen. Persze, hogy hamar észrevették egy ekkora jószág hiányát. Más is vesztett már el kenyeret s az is azon kezdte, hogy visszafordult az elvesztettet megkeresni. Itt is úgy lön. Megállítják a szekereket, két béres visszamarad a jószág ' körül, Pálfy uram pedig a 3-ik legénynyel elmegy kenyeret keresni. Nem volt holdvilág, de azért a csillagok fényénél meglátták az utat; egyébbiránt tájékozhatta őket az a Balaton felől lengedező vizi-szél. Egész a füredi „felső erdö*-ig visszajöttek, ott akadt rá az elvesztettre Pálfy Gergely, a gazda. — Ehen-e, itt a kenyér. Neki gyürkőztek ketten, de meg se tudták a kenyeret mozdítani, mely ott feküdt egészen az útban. — Ejnye, ejnye! eredj szógám vissza, hívj segítséget. Megjött a 3-ik is, a kenyér csak ott feküdt a földön tovább is; 3-an se tudták felemelni, Mikor már jól beleizzadtak, akkor veszi észre az egyik, hogy az tulajdonképen nem is kenyér, hanem egy gömbölyű, kenyér alakú terméskő, amely már azelőtt is, de meg ezután is sok tengelyt összetört, sok kocsit feldöntögetett és a melyet ez időtől elneveztek „Pálfy uram kenyeré^-uek. Máig is úgy hívják; máig is ott van az ut közepén, jámbor hidegkúti svábok nagy veszedelmére, akkora határral, hogy egy szegény zsellér háznépe kitelelne rajta. Babay Kálmán. Meg i’ óvási kalandok. — Egy népszámláló emlékei. — Három dühös népszámláló nekem szaladt, Majd kitört a nyakam ezalatt. Hazaü Veray. I. Statisztikai kérdések. — Mi a vezetékneve? — Sándor. — Keresztneve? — Malacz. — Hol született? — Valahol Erdélyben. — Megye ? — Nem, itt maradok! — Itt Veszprémben. — Micsoda megyében születetett? — Kolozsvármegyében. — Mi a vallása ? — Csak az igaz. — Micsoda igaz ? — Hát hogy nem’ én loptam el a Csa- mangóék lndját. — Családi állapota? — Szegény vagyok. — Nőtlen? Nős? Özvegy? Törvényesen elvált. — Nős vagyok, de csak úgy élek egy törvényes özvegygyei. — Mi czimen lakik^jf^házban ? — Magyarul tessék'kérdezni. — Családfő ? — Úgy gondolom, ma is krumpli fő a konyhában, — Borzasztó ember: maga a család feje, vagy családtag? segéd? tanoncz? áponcz ? albérlő? árva? betegápoló? ágyrajáró? — Az vagyok. — Micsoda? — Ágyrajáró. — Kora ? — Nem, csak későn este. — Azt kérdezem, hogy hány éves ? — Krumpliszedéskor voltam vagy negyven, vagy ütvén. — Anyanyelve? — Hát bizony kofa volt szegény: sokszor ült a du yiba a nyelve miatt. — Családjának hány tagja van? — A jó Isten tudja.
