Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-01-10 / 2. szám

* ' i* ** 1 Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap. lankodó egyéneket szerezte meg, és igy a lelkésznek 5, a tanítónak 3 öl fája az 6 zsebjében maradt. Természetes, ez érdemben közigazgatási utón orvoslás kerestetett, de mivel a járu- léki összeg már nem egyes kezeknél volt, hanem ez egy ember szedte be, a kereset rendes biróság útjára utusíttatott, melynek még 3 év után sincs vége. Mivel a felsőbb fórum az illetőt számadás adásra Ítélte, a mely most legközelebb fog teljesittetni, és itt van a mostani izgatás egyik oka, hogy t. i. a jelenlegi hitközségi kezelőket, kik az ügyet ismerik, valamiként mellőzni lehetne, hogy így a 90 frt összeg az ő terhökről újra az egesz hitközségre, ki már egyszer úgy is megfizette, kivethető lenne, s igy a jogtalan elkezelés tovább is fűződhetnék. A nevezett 90 frtos elkezelést 1887. év végével egy újabb merész kísérlet követte a nyugtalankodók részéről: ugyanis a vá­mosi kath. alapoknak a plébánia, tanító és templomnak, mint közbirtokosnak belsősé­gük után erdő, legelő czimen egy erdő­terület méretett ki, a melyen biróilag 1900 forint értékben kárpótlandó fahiány mulatta­tott ki, s igy birtoklásba venni ez összeg koczkáztatása nélkül nem lehetett. Most újra a pénz elkezelők és más izgatok oda vitték a most is nyugtalankodó 15—-20 embert, hogy önhatalmúlag maguknak Ítélték az erdőt, a többszöri tilalom daczára bementek a javadalmasok erdejébe, hogy a hitközség­ből nekik járó 8 öl conventiós fát sajátjok- ból vágják meg, hogy ezzel az 1900 frtos kárpótlást megsemmisítsék es egyúttal ma­guknak a tulajdonjogot az erdőhöz meg­szerezzék, a jogos birtokosokat pedig a birtok­lásból kiszorítsák. Ennek megakadályozására a plébános mint birtokló és a javadalom püspöki gondnoka, hivatalos kötelességénél fogva, bir okbeli visszahelyezést kért és kérnie kellett; jogát mind a három fórumon megnyerte és a bir­tok háboritók, szám szerint 18-an, a költsé­gekben egyetemlegesen elmarasztaltattak. -— Ekkor 4 fővezető, részint erre, részint tán saját részükre is, bizonytalan mennyiségű pénzösszeget vettek fel, legalább a mennyi­séget a hitközségnek nem adták tudtára. Itt van a második oka a mostani nyugta­lankodásnak, mert azt akarják, hogy az ő törvénytelen eljárásuk büntetését az egész hitközség viselje, de mivel ez azt tenni vonakodik, biróilag pedig kényszeríteni nem lehet, azért hitükön akarnak boszut állani. Hogy pedig többé ily nemii hitközségi pénzek el ne kezeltessenek, 1889-ik évben a hitközség a templomatya mellé még két bizottzági tagot választott, kik a plébánossal élükön kezeljék a bejött pénz ellenőrzés végett és a javadalmasoknak a kellő időben a járulékot kiszolgáltassák; igy természetes, nem lehetett elkezelési pénzhez jutni és az elégedetlenkedők újra izgatni kezdettek és 1890-ik évre a hitközségi fizetést megtagad­ták, miért is a járulék behajtás végett a közigazgatási hatóság által a községbirónak augusztus hóban által adatott, de a községi biró nem a legjobb szándékból a behajtást deczember hóig elodázta, miért is 10 írtra megbüntcttetett. Ekkor teljesíteni kezdette a végrehajtást, de a hátralékosokon minden forint után, mint értesülünk, vagy 10 kr. végrehajtási költséget vett; jogosan, vagy jogtalanul, nem tudjuk, de természetesen, hogy a 10 frt büntetés kikerüljön. Ez megint nem tetszett a fizetni nem akaróknak. Ehhez járult végre mint tetőzet, hogy többen gyermekeiket nem küldötték rende­sen az iskolába, a tanító pedig a törvények értelmében minden hó 15-én és 30-án tar­tozik a kimentett mulasztók névjegyzékét az iskolaszéki elnök ellenjegyzésével a köz­ség bírójának által adni, ki köteles a ha­nyag iskolások szüleit első esetben megin­teni, azután mindig fokonkint büntetni; a biró pedig ezt tenni 4 hónapig elmulasz­totta s egyszerre a karácsouyi ünnepekben minden előleges intés nélkül 4 havi mu­lasztásért büntetett, erre felzudultak és a biró a helyett, hogy hibáját beismerve, a törvénynyel takaródzott volna, azon rossz­akaratú utasítást adta, hogy menjenek a papjukhoz, az az oka. Erre azntán ott mind­járt nagy okosan azt sütötték ki, hogy mi­vel a reformátusok többen vannak, kevesebb fizetés esik rájuk, (megjegyzendő, hogy a katholikusoknál az összes papi és tanítói járulék fejében évenkint egy-egy pár 3 frt 47 krt fizet hitközségi járulék fejében, ösz- szesen 173 frt. Ebből veszik a pap, a tanító fáját, a tanító fizetését, földmunkát stb. Ezt kellene tehát helyettük évenkint lefizetni valakinek, azonnal megszűnnék az áttérési rémitgetés) meg a reformátusokat nem is büntetik a hanyag iskoláztatásért, ennélfogva igy cselekesznek: hogy nem lesznek ugyan reformátusok, hitüket nem tagadják meg, de bejelentik magukat a reformátusokhoz és oda fognak fizetni, templomba Veszprémbe, vagy a hová tetszik, oda járnak. A kath. mester meg taníthatja gyermekeiket, éne­kelhet, orgonálhat, a plébános végezheti hivatalát dupla stóláért, de sem ők, annál kevésbhé családjuk, nem hagyja el hitét. Ily értelemben indultak tehát meg a köz­ségháztól a bíróval élükön, (a kinek mint hibásnak, csititani kellett volna őket) mint tudjuk, ily értelemben nyilatkoztak a ref. helyettes-lelkész ur előtt is, kinek dicséretére legyen mondva, fiatal létére kijelentette nekik, hogy gondolkodjanak, mert ily érte­lemben és ily szándékkal nem veheti át őket, de nem is lehet. íme, ez a tiszta tényálladék, ehhez nem kell magyarázat, mindenki levonhatja belőle a következtetést; láthatja, hova apad le a 22 család és a 92 okos ember száma; lát­hatja, hogy e sajnálatos eseménynél mily sajnálatosak e lelkileg szegény emberek, kik mind a két vallásból játékot űznek; láthatja, mily rettenetesen bűnhődhetnek ama lelket­len kufárok és aljas izgatok, kik e gyenge emberek együgyüségével visszaélnek és saját czéljaik kivitelére ezeknek lelki nyugalmát az üdvözülés tekintetében feldúlják és ha a földi igazság sújtó kezét kikerülhetik is, de nem az égi igazságét. —- Legyen ennyi elég a tájékozatlanoknak tájékozásul. A vámosi r. kath. hitközségi bizottság. E I h a v a z v a. Veszprém, jan. 10. Egy hete már, hogy a vasúti vona­tok lokomotivjai küzködnek .a roppant hótömegekkel, mik sok helyen 3—4 méter magasan borítják el a pálya­testeket. A pápa-kisczelli vonat még csak el vergődött idáig valahogy, hanem innen aztán tovább „nem m eh ett!‘ Prüsz­kölve fujkálva megállt s lesi a jobb időt. Azonban a budapest-fejérvári vonat legfellebb Zichyfalváig vergődik. Ott rendszerint a nyílt pályán megakad s az utasok közül nem az a legszeren­csésebb, kinek minél több pénz van a bugyilárisában, hanem az, akinek — Az nem beszéd, amit tud, mégis csak he kell vallani. — Hát van két kezem, két lábom . . . — Mely kereseti ágnál van alkalmazva? — Csak éppen egyszer szedtem, akkor is megfogott a kerülő. — Borzasztó ember. Hát mit keres kend, arról beszéljen. —- Mit keresek ? A czigárészipkámat ke­restem egész nap, amelyik elveszett. — Értsen hát meg: az a kérdés, hogy miből csinál pénzt? — Már engedelmet kérek, nem vagyok én bankócsináló. — Ember ne hozzon dühbe : arra feleljen, mi a főfoglalkozása? — A főfoglalkozásom? Semmi. — Hát mit csinál ? — Látja, hogy semmit 3em csinálok. — Miből él, azt mondja meg ? — Hát tudja, télen van szalonnánk, hur­kánk .............-— Suszter ? földmives vagy kefekötő ? — Hát bizony kötök én néha még azt. — Önálló e? — Ha nem ülök, állok. — Arról beszéljen, hogy a maga ura-e vagy szolgálati viszonyban van valakivel. — Hát nem mondom : bizony bakakorom­ban nem egy szolgálóval volt viszonyom. — Tud-e írni? — Tudok. — Olvasni? — Ahoz nem értek. II. Miért szaladgál. Ruskó Menyhért hatrongyosi zsellér. Az ügynöknek tapasztalatai voltak már a zsellérek körül, azért a házigazda szobájából kiizent Ruskó Menyhérthez, hogy fáradjon a házigazda szobájába, majd az ö famíliájának a megszámlálását is itt végzi el. Ruskó Menyhért pedig éppen akkor kez­dett egy tál paprikás krumplinak az elfo­gyasztásához, mikor az izenet jött. Kelletle­nül bár, de mégis csak átfáradt a házigazda szobájába.- Mikor született maga Ruskó Meny- héit? — Mikor is no? . . . Ejnye már Írás nélkül bizony nem tudom. Majd átlépek a szobámba kinézem a zsoltáros könyvből. Ott van az fölirva. És ment a zsoltárt keresni. Jó öt perez múlva került vissza : — 1851-ben. — Melyik hónapban ? — No nézd! azt elfelejtettem kinézni a zsoltáros könyvből. Majd mindjárt megnézem én azt! — De ne annyi sokáig! — Ruskó Menyhért megint sietett át a szobájába és megint jó 5 perez múlva került vissza ; — Április hónapban születtem. — Hányadikán ? — Tyü! kutya meg a mája, szaladok megnézni. — Pokolba mén kend! — rivalt rá a bizalmi férfiú s egyúttal belekapaszkodott a Ruskó Menyhért karjába — hisz ha még eRypárszor kimegy és mindig olyan sokáig jár, ránk esteledik. De Ruskó kirántotta a karját s megint szaladt a szobájába zsoltáros könyvét meg­nézni. Ezt már a házigazda is megsokalta s egyszerre homlokon üti magát. — Nininini! Megbomlott ez a Ruskó ? Hisz nem is tud Írást! De azért Ruskó most is nyolez perez múlva tért vissza: — Tizedikén! — Hogy hivják a fiát? — Ruskó Gyuri. Ekkor aztán az ügynök is meg a bizalmi férfiú is két oldalról jó erősen megfogták Ruskó Menyhértet. A házigazda pedig az ajtó elé állt. — Mikor született a Gyuri? — Eresszenek el hát! — szólt Ruskó. — Ne féljenek, nem megyek egy tapodtat sem sehová. Hiszen egy szemig megettem már a paprikás krumplit. vagyon bőven magávalhozott ele­mózsiája. Két nap óta teljesen el van zárva Veszprémváros a külvilágtól. Még csak a távirda tartja fenn a szellemi össze­köttetést, de ha valamelyik sodrony­vonal a zúzmara s a hóteher alatt el­szakad — amitől minden perezben tartani lehet — akkor azután nincs hatalom, amely ezt az összeköttetést most helyreállítsa — s olyanok le­szünk, mint a süketek-vakok, egészen. Hát még az országutak?! Két nap előtt még csak el lehetett menni a szomszéd falvakig, de tegnap egész nap s ma egész éjjel borzasztó hóesés s hózivatar dühöngött úgy, hogy ma már se szánon, se kocsin, se lovon, se gyalog nem lehet kimoz­dulni a városból. Az élelmi piacz siralmasan néz ki. A helybeli elárusítók kifogytak kész­letükből, a vidékről pedig nem jöhet be senki. Tegnapelőtt még azon sopán­kodtak a háziasszonyok, hogy micsoda istentelenség egy tojásért 5 krajezárt, 1 liter tejért )0 krajezárt kérni. Ma már szívesen megdupláznák maguk ez árt — ha volna kinek ! Ilyennek kell képzelni a körül­zárolt városok ostromállapotát, — amelyben ur és szegény lassan kint szépen assimilálódi mert az éhség a leghatalmasb demokrata. Ma mi is úgy vagyunk — hogy az itt ?. leg­okosabb és legtekinté'yesebb, akinek tele vau a kamarája s a piaczra nem szorul. Be kell látni, hogy ma a legbecse­sebb személyiség b hólapátoló ember. Ilyeneket kellene most ujjonezozni százával, minden községben. Ezektől függ most nemcsak a fejtetőre állt kereskedelem s a hanyatesett ipar lábra állítása, de az élelmi piacz sorsa is. Az eddig szokásban volt intézkedé­sek, ezirányban nem elégségesek. A falusi bírák által kirendelni szokott 10 —15 ember most egy hét alatt sem ás ki egy kilométernyi utat a rettentő hógarmadák között. Az szükséges most, hogy az alispán s a szolgabirák t á v i r ó utján, migaz lehetséges, utasítsák a községi elöljáróságokat, hogy határaik­ban az össszes utakat, minden ren­delkezésükre álló erővel mieiébb ássák ki a fórmetegből. Ennek az intézkedésnek talán meg lesz a foganata. Talán ez se segít. De megnyugodhatnánk benne, mert egyebet a vármegye se tehet, e krimi­nális időben. Addig pedig hát csak váriunk szé­pen s lessük az ablakok mögül — hogy mi lesz még ? . . . Mint a sorsában megnyugvó fata lista török, vagy mint a Schiller árvizes filozófja: .... Auf dem Dache sitzt ein Greis,' Der sich nicht zu helfen weiss! Táviratok. Ma reggel, midőn úgy a vasút-, mint a postaközlekedés — mely napok óta vívódott a hótorlaszokkal — végkép beszttntettetett, mint ilyen rendkivül1 esetekben más években is tevők, azon­nal távirati összeköttetésbe hozatluk a „Veszprémi Független Hirlap“ irodáját a budapesti központi távirati irodával s egyúttal a „Budapesti Hírlap“ iro­dáját is megkeresők, hogy e két leg- kompetensebb hivatal révén, birlapunk olvasói úgy a külföld, mint a belföld legnevezetesb eseményeiről azonnal értesülést nyerhessenek, hasábjainkról. Mindkét iroda készséggel felelt meg megkeresésünknek s egymásután adá le sürgönyeit irodánk részére. Midőn úgy a távirati irodának, mint a „Budapesti Hirlap“-nak kollegiális jóindulatáért e helyen köszönetünket fejezzük ki — ugyanez elismeréssel adózunk a helyi m. kir. táviró hiva­talnak is, hogy gyors, ügybuzgó köz­reműködésével e távirati összekötte­tésűn set azonnal lehetővé tette. Délutáni 4 óráig a következő táv­iratokat vettük : Budapest, jan. 10. (A „Veszprémi | Független Hírlap“ távirata.) A czeg- lédi hires választás, mely állitólag a leo-rettentobb visszaélésekkel es hami­Szombat, jan. 10. sitásokkal hajtatott végre úgy, hogy V e r h o v a v Gyula partja szavazás­hoz sem juthatott, végre mégis a bűn­tény i t ő biróság elé kerül. A választás után ugyanis, a vesztes Verhovay-párt G u body Sándor czeg- lédi polgármester s társai ellen krimi­nális feljelentést tett. az elkövetett tör­vénytelenségek miatt, de az alsóbb bíróságok azt több határozattal vissza­utasították. A m. kir. Curia tegnap tartott ülésében tárgyalta ez ügyet s daczára az alsóbb bíróságok által ho­zott egybehangzó határozatok­nak : Gubody és társai ellen, több vádpontra vonatkozó­lag, a bűnügyi előnyom o- zást elrendelte. Budapest, jan. 10. (A „V. F. H.‘ távirata.) Fiáth Miklós báró, jelenlegi földmivelésügyi miniszteri osztálytaná­csosnak Fejérvármegye főis­pánjává leendő kinevezése bevégzett tény. A kormány ebben már végleg megállapodott. A kinevezés egy-két nap alatt megjelen a „Budapesti Közlöny “-ben. — C z i­rákf a külügyminisztériumba udvari tanájíossá neveztetett ki. Biflapest, jan. 10. (A V. F. H.“ távirta.) Nagy feltűnést keltő röp- irat j lent meg ma. Szerzője Mocsári I m r Válaszul van írva Beksics G u s táv rópiratára. A lapok mind fogla óznak vele. BéS, jan. 10. (A „V. F. H. távirata) Az it konfiskált magyar ökröket teg­nap, éntek délután, Bethlen földmű­velés gyi magyar miniszter közben­járásra zár alól kiadták. A barom- behoitali tilalmat Pozsonymegvéből megsüntették. Grz, jan. 10. (A „V. F. H.“ távirata) Tegn a itt s a tartományban kifüg­gesztetek a szigorú tilalmi rendeletet, mely Szerint Pozsonymegyéből ökröket Stájenrszágba behozni tilos. A magyar kormáiy erre azonnal lépéseket tett, hogy dtilalmi rendelet visszavonassék. Ez azolban még nem történt meg. Budiest, jan. 10. (A „V. F. H.“ távirati) A népszínház nagy reklámmal hirdetet újdonsága, Bérezik Árpád „Pos­tás JCíri^-ja, tegnap este adatott elő­ször. A újdonság igen csekély sikert ért el. Val zinüleg nem maradhat műsoron. A Balaton múltja és jövője. Irta: Bolgár Mihálj. (V. czikk.) A Balaton vízmennyisége. (Folytatás.) Minthogy a Balaton felszínét egy cméterrel 5'94 millió köbméter apasztja, ezen különbség fejében is tehát a Balatonnak 40*3 cmétert kellett apad­nia. S valóban; a Balaton tenger- szín feletti magassága 1884. január 1-én 100*27 méter volt, 1885. január 1-én azouban már csak 99.87, s igy az elméletileg behozott különbség tel­jesen megegyezik az észlelttel. Kitűnik ebből, bogy a Balaton kö­zép száraz évben valamivel több vizet kap, mintamennyit elpárologtatni képes, ezen fölösleg azonban a Sión könnyen levezethető sőt még sülyeszthető is. Száraz években azonban többet vé­szit a párolgás által, mint a mennyit nyer a légköri lecsapódások által, s ha még ezen fölül a Sión is erősen boc3ájti ik le a viz, a Balaton köny- nyen (apasztható annyira, mint a minő őst, vagy volt 1866-ban. Az i íz, hogy egy jó nedves esz­tendőn keresztül viszont annyira meg­nőhet, ogy még a legnagyobb erő­feszítés íl sem képesek a Sión annyi vizet loocsájtani, hogy a somogy-ber- kieket tnegvédhessék az árpásoktól; — de a száraz időkben készakarva előidéatt károk ezzel korán sincsenek kárpótjlva. Hog a Balaton természeti erejéről és a aócsatorna gyarlóságáról annál tisztám fogalmat nyerhessenek tisztelt olvasom; ide mellékelem a Balaton felszínnek ingadozását mutató táblá­zatot Ü63—1886-ig; párhuzomba vele mindjrt, a Sió-csatornán folyó viz magaságát is, véve az adatokat, min­den nap első pár napjáról A Balaton tükrének ingadozása az adriai tengi felszíne felett centiméterekben co J CO r- ! 00 05 0 rH 1 (M 1 CO 1 rf 1 Év, hó 1 co CO 1 CO CO CO CO CO tH tH IH tH tH 00 00 1 00 1 00 00 1 00 00 00 CO 00 30 ! 00 rH tH j 1 *-4 1 H rH 1 rH rH rH rH rH rH rH c :2 S ; 0 lO co 00 O 0 0 lO-S' O 'V C/5 £ 1 co rH GO CO CM tH tH rH co OJ “ « 1 8 ó Ő> 05 Ói Ő5 05 ó 0 ó 0 g_ 0 C5 05 05 1 C5 O C5 O 0 0 rH rH rH r—1-ej <2 1 1 Jan. ! M 00 1 CO — © © CO »0 **H IC © © tH I 1 1-i— 1 ■4— 4— 4~ _ 4— 1 ; Febr. j 0 CM rH co © ©-S' © rH co CO rH I «4— 4—-í—-i— 4— 4— 4—-1—-1— 1 Márcz. 'S*-1­co 4^ 03 4— © *4*— CO iO> 4— iO 4*— © ■4— 00 4­tH-H cO © CM 05 T-J © co © co Apr. •I— 1-l— H— © 1 4­© 1 CO CO 10 rH © r-H co j 5M Máj. i 1 1 ! 1 1 1 1 4— 1 4­1 I ' f 00 rH co 0 © L— © © • 05­03 Jun. 1 1 1 1 1 I 1 1 1 l! 1 1 Jul. CM rH © rH CO ©­CM 7 GO SM 1 1 1 4— 1 1 1 1 Aug. co ih rH (—( —. 03 rH CO lO 03 tH co 4* 1 1 1 1 1 i 1 4— ! 1 1 i Szept. CM 1 (M I © ! t"­rH 1 co 1 © 1 © 03 CM 1 co 1 00 1 co tH 1 Okt. <M CO CO CO CM kO CO * © . eo 1 1-j— •4— 1 ■4— 1 4­-1*— |4— Nov. CM CG CO © © 0 O Ol SM 1 i 03 1 a— 1 i 4— 1 4— 4­4— í Decz. CM 05 03 co kO eo lO © ©-r CO i© 4­1-1— ,4— J 4— 1 1 \ 4— 4— i > «iß *• ’S & * # i2 05 03 03 CO CO r~ ; 03 0 eo 1 ® 1^ 05 CM 1 CO í$ > 1 1 1 i 4— 4~­1 14­4*— 1 1 1 i ih O <p> Ci 05 ' 4— 03 05' A f jel növekedést, a — jel peé $ csiikenést jelent centiméterekben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom