Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-03-07 / 13. szám
Szombat, márcz. 7. Veszprém, 1891. Veszprémi Független Hírlap, lát stb. Laug egyszer ellenállt, véresre verte a rendőröket s e miatt most l1/, évi börtönt ül a helyi fogházban. Időközben ügye a királyi táblához került, s ebben ő szerepel vádlóként Fejes Antal rendőrkapitány ellen, hivatalos hatalommal való visszaélés, magánlaksértés s jogtalan rendőri erőszakkal vádolván őt. S a királyi lábla igazat adott Lángnak! A rendőrkapitányt vád alá helyezte. A szenzátiós Ítélet, természetesen, óriási feltűnést kelt városszerte, mert ennek alapján Lang bűnügye sem tűnik föl „hatóság elleni erőszaknak“, hanem jogos önvédelemnek s perujitás utján majd valószínűleg szabadlábra helyezik őt. A rendkívül érdekes táblai Ítéletet im egész terjedelmében, már most van alkalmunk közleni. Az ítélet igy hangzik : 49168/1890. A kir. Ítélő tábla az első bíróság végzését részben megváltoztatja, Fejes Antal ellen a btk. 199. §-ába eső házjog megsértésével eszmei halmazaiban levő, a 475. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége miatt a bünvizsgálatot elrendeli. Indok. A feljelentést, hogy 22., 23.'és 25-én-rendőrközegek hatoltak be panaszkodó Lang József pálinkamérésébe, és onnan pálinkát, mérő-eszközöket és egy baltát koboztak cl, támogatják a panaszlottak vallomásai. Ezen eljárás, amennyiben törvényes alap nélkül történt, a btk. 199. §-a, amennyiben pedig arra a czélra irányult, hogy Lang Józsefet pálinkamérési joga gyakorlatának abbahagyására törvényellenesen kényszerittessék, a btk. 475. §-ába ütköző vétség tényálladékát foglalja magában. — A jelen bűnügyi clőnyoinozással egybegyiij- tött adatok szerint a veszprémi püspökség és káptalan regálé-bérlői által a több veszprémi nemesek szeptember 29-étől február 2-áig terjedő pálinkamérési joga gyakorlatának megkezdése alkalmából a panaszos Lang József páiinkamérési jogának meggátlására számos év óta közigazgatási ügyuton meg- megujitva irányzott panaszok sarkpontja az, hogy Lang József nem bir pálinkamérési joggal. /\mde akár bir Lang József pálinkamérési joggal, akár nem, mely kérdés a jelen bűnügyi eljárás keretébe nem is tartozik, — a rendőrségnek a jelen esetben panaszolt eljárása minden körülmények között jogosulatlannak s oda irányzottnak tűnik fel, hogy Lang József a pálinkamérési jog gyakorlatának abbahagyására törvényellenesen kényszerittessék. — A terhelt rendőri közegek azt adják elő, hogy 1888. január hó 22., 23. és 25-én eszközölt házkutatást és elkobzást a veszprémi püspökség és káptalan italmérési jogbérlőjének feljelentése alapján azért tették, mert Lang József Veszprém városában pálinkamérési joggal nem bir, holott az illetékes közigazgatási felsőbb hatóságok által már ismételten kimondatott, hogy mindaddig, mig a vitás jogkérdés per tárgyává tétetni és biróilag eldöntetni nem fog, Lang József pálinkamérési joga gyakorlatának korlátozása a közigazgatási hatóságok jogkörén kívül esik. — Nevezetesen az 1885. évi de- czember 18-án kelt 18937. számú alispáni és ezt jóváhagyó 1886. juíius 7-én kelt földmi- velés, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri határozatban, — az ezekben hivatkozott 1820. okt, 5-én a jelen ügyiratoknál eredetiben található, veszprémi püspökség, káptalan és nemesek közt létrejött egyezségben, miként Csonka Istvánnak és Csonka Józsefnek nyilatkozatához képest ki van mondva, hogy Veszprém városában tényleg a püspökségen és káptalanon kívül számos nemes gyakorolja évenként a pálinkamérési jogot és Lang József a Csonka István, Csonka József, Dömös László, Vörös Sándor veszprémi nemesek jogát a hivatali egyezményből folyólag nem mint iparüzletet, hanem mint gyökeres jogot gyakorolja, az meg pedig, mint azt Veszprémmegye közigazgatási bizottsága, annak alkalmából, hogy Lang József iparhatósági engedélyt is kért, 1886. november hó 2-án 387 sz. alatt kimondotta, anélkül gyakorolhatja, hogy ahhoz iparhatósági engedély szükségeltetnék. Hogy pedig Lang József e jogot már számos évvel e határozatok előtt tényleg gyakorolta, magából abból a körülményből is kitűnik, hogy a jelen ügyiratok szerint a püspökség és káptalan bérlői által közigazgatási utón évek óta zaklattatott anélkül, hogy állítólagos joga birói utón megtámadtatott volna, holott már az 1873. február 17-én 4064. sz. a. és 1873. évi ápril hó 1-én 10219. sz. a. kelt belügyminiszteri határozatok miként a 18937/85. sz. alispáni határozat és erre 1886. junius 26-án 30571. sz. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri intézkedés által ezért a veszprémi püspökség és káptalan bérlői részéről támasztott eljárás folyamán ismételten kimondotta, hogy eme kérdés eldöntése kizárólag birói ügvutra tartozik, hogy továbbá Lang Józseffel szemben az i884. XXVII. törv.-cz. rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek és hogy mindaddig, mig Lang József regale joga kérdésében a polgári per az érdekelt felek valamelyike által folyamatba tétetvén, a jogkérdés birói eldöntést nem nyer, a közigazgatási hatóság feladatát egyedül az eddigi jelesül az 18937/885. sz. alispáni határozat értelmében az 1820. október 5-én kelt egyezményen alapuló gyakorlat fentartása képezi. A 30571/886. sz. miniszteri határozatra vezetett alispáni végzés pedig tanúsítja, hogy a kérdéses közigazgatási utón ilyképen lett eldöntéséről Fejes Antal rendőrkapitány alkalmazkodás végett hivatalosan értesitte- tett abból a czélból, hogy Lang Józseftől elkobzott és lefoglalt pálinkát a zár alól oldja fel. O tehát egyenesen a fentebb rendeletek ellen cselekedett, midőn, mint beismeri, az elkobzást a püspök és káptalan bérlők érdekében azoknak kérelmére azóta is többször, nevezetesen, mi a feljelentés tárgyát egyedül képezi, 1888. január 22., 23. és 25-én is megújította, holott hivatalos tudomása volt arról, hogy hasonló alkalmakból az elkobzás törvényellenesnek mondatott ki és kimondatott, hogy Lang József pálinkamérési joga mindaddig, mig birói határozattal megdöntve nem lesz, regale-jogon törvényesen fennállónak és olyannak tekintendő, melynek korlátozása a közigazgatóságon kívül esik. — Ezeknél fogva Lang J. a pálinkamérési jog gyakorlatában a rendőrség által a püspöki és káptalani bérlők kivánatára abból a felhozott indokból, hogy ő joggal nem bir, a panaszolt alkalmakkor történt háborgatása nemcsak a rendőrség hatalmi körén kívül esőnek, de a törvényes alapot teljesen nélkülözőnek és egyszersmind arra irányzottnak tűnik fel, hogy Lang József a pálinkamérési jog gyakorlatának abbahagyására kényszeritessék. — Egyébként is az 59.560/876 sz. körrendelet értelmében a rendőrség hatásköre azokkal szemben is, kik a pálinkamérést jogtalanul gyakorolják, csak oda terjed, hogy a kimérés alatti italokat tárgyalás alapján és jkvi eljárás mellett elkobozzák, amire a jelen esetben a rendőrség beavatkozását maga is egyedül a jogkérdéssel, nem pedig valamely az italmérési jog gyakorlatában felmerült egyéb törvényellenességgel indokolja és beismeri az 1890. okt. 8-án kivett vallomásában Fejes Antal, hogy a jelen feljelentés tárgyát képező eljárása minden tárgyalási alap nélkül történt és arról jkv. nem vétetett fel, végre a panaszlottak beismerésével igazoltnak látszik, hogy az elkobzott tárgyakat nemcsak italok, de egyéb eszközök is képezték, sőt a panaszos czégtáblája is eltávolíttatott a rendőrség által. — Bolgár Emil. Országos gazdatiszti kongressos. Veszprém, márcz. 6. Az orsz. gazdatiszti congressus, melyet legelőször Wenninger Mátyás ur pendített meg, „ PetőfL-könyvnyomdánk által kiadott külön röpirattal — létrejött s az alábbi meghívót adta ki: Meghívó az 1891. e'vi május hó 6., 7. és 8-án Budapesten (Köztelek) tartandó magyar gazdatiszti congressusra. A rendező bizottság tagjai: Elnök: Bujanovics Sándor. Másodelnök : Máday Izidor. Bizottsági tagok : Baranyai István, Bálintfy Pál, Kodolányi Antal, Szávoszt Alphons, Krocsák G. Emil. Buchalla Jenő, jegyző. Az utolsó évek megváltozott gazdasági viszonyai és az ezek folytán a mezőgazdasággal foglalkozókra nézve sok tekintetben kedvezőtlenné vált szolgálati és megélhetési feltételek, különösen a foglalkozás állandóságában bekövetkezett bizonytalanság és a szolgálati viszony megszüntetéséből, avagy az aggkorral együtt járó keresetképtelenségből bekövetkező nyomor és pusztítás mind- gyakrabban előforduló esetei, — a gazdatisztek mind szélesebb körében megérlelték azon meggyőződést, hogy a gazdatisztek erkölcsi és anyagi érdekeinek biztosítása, és egy gazdatiszti nyugdijintézet létesítése érdekében, valamint az állásközvetítés hatályosabb szervezése terén a kezdeményező lépések megtétele szükséges s tovább nem halasztható. „A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek országos sególyegye- sületének választmánya*, mely hivatásának megfelelöleg a gazdatisztek erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdításával foglalkozni eddig is kötelességének ismerte, a földbirtokos urak és gazdatisztek érdekeit egyaránt érintő eme nagyfontosságu kérdéseknek szélesebb körben való alapos megvitatása és sikeres megoldásuknak előkészítése érdekében, a több oldalról nyilvánult óhajtásnak megfelelöleg: egy magyar gazdatiszti con- gressus megtartását elhatározta, annak helyéül Budapestet, az .Országos gazdasági egyesület* szives engedélyével a „Köztelek* (Üllői ut 25. sz.) nagy termét, idejéül f. é. május hó 6—8 napjait tűzvén ki olyképen, hogy a congressus f. é. május hó 6 án délelőtt 10 órakor fogja megtartani megnyitó ülését és a további ülések megtartásának idejéről önmaga fog a szükséghez képest határozni. A congressus napirendjét a választmány a következőképen állapította meg: I. Elnöki megnyitó. II. A gazdatisztek erkölcsi és anyagi érdekeinek biztosítása. III. A gazdatisztek nyugdíj-intézetének felállítása. IV. A tiszti száztóli rendszer előnyei a birtok jövedelmezése szempontjából. Y. Az elhelyezés szabályozása. VI. Beadott indítványok és határozati javaslatok tárgyalása. A congressuson részt vehetnek mindazon az ügy iránt érdeklődő földbirtokos urak és gazdatisztek, akik a congressusban való részvételüket a congressus rendező-bizottságának bejelentik és a congressuson való részvétel dijául 1 írtban megállapított részvételi dijat beküldik. E végből tisztelettel felkérjük t. czimedet, az ide mellékelt s bejelentésül szolgáló postai utalvány kitöltésére és legkésőbb folyó évi ápril hó 20-ig a rendező-bizottsághoz leendő beküldésére. Különösen pedig felkérjük t. czimedet arra, hogy a congressus napirendjén levő tárgyakra vonatkozó véleményét, esetleg az ezen tárgyakkal összefüggő netaláni indítványát lehető röviden fogalmazva legkésőbb f. év márczius 15-ig ugyancsak a congressus rendező-bizottságához beküldeni szíveskedjék, hogy a rendező-bizottság ezen indítványokat idejekorán tárgyalás alá vehesse, és a szükséges határozati javaslatokat a congressus elé terjeszthesse. A congressussal kapcsolatban megtartandó ismerkedési összejövetelek és esetleg rendezendő kirándulások a később kiadandó részletes programúiban fognak a résztvevő tagokkal közöltetni. Miután a congressus megtartásával a gazdatisztek körében táplált óhajtást teljesítünk és a fenforgó nagyfontosságu kérdéseknek a földbirtokos urak és gazdatisztekre egyaránt kívánatos megoldását előmozdítjuk, azon reményünket fejezzük ki, hoy a congressuson való részvét és az által annak erkölcsi sikere várakozásainknak meg fog felelni. Hogy ez bekövetkezzék, kikérjük az ügy iránt érdeklődők szives közreműködését és különösen felkérjük t. czimedet, hogy a congressus czélját ismerősei körében minél inkább ismertetni és a részvételre minél számosabb kartárst megnyerni szíveskedjék. Budapest, 1891. február. A n.agyar gazdatiszti congressus rendezőbizottságának megbízásából: Krocsák G. Emil. Iparosifjaink közgyűlése. Veszprém, márczius 6. Iparosifjusági egyletünk múlt vasárnap tartotta rendes évi s tisztújító közgyűlését, élénk részvétel mellett. A közgyűlésen S á- n e r János, az egylet buzgó alelnöke elnökölt s megnyitva a közgyűlést, tiszteletbeli tagnak ajánlja S zilágyi Mihályt, az egylet volt derék elnökét. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja. —- Ezután megejtettek a választások. Megválasztattak egyhangúlag: Elnökké Sáner János, alelnökké Kaiblinger János, pénztárnokká Fekete Izidor, ellenőrré Stoll János, titkárrá Kolin József, jegyzővé Fehér Gyula, háznagygyá Herczeg Kálmán, könyvtárnokokká Péczeli Lajos és Katona Sándor. — Választmányi tagoknak: Horváth Lőrincz, Szélessy József, Próder István, Fabb Károly, Dvorszky Károly, Haán Ferencz, Krausz József, Schwarcz Leó, Vinkler Károly, Fehér Károly, Drinóczy Ferenc«, Szlapák István, Pápai Gábor, Gombár Gyula, Katona Kálmán, Molnár Gábor, Sárzó János, Kudett Gyula, Udvardy István, Púpos Károly, Kocsis Károly. — Póttagokká: Primmer Károly, Neuman Pál, Schwarcz György, Sinkay Pál, Csalié János, Teiler József. A titkári jelentés foglalkozott az elmúlt év ügyrendjéről s a jelentésből kiviláglik, hogy a városi kórházban 5 és házilag 62 tag lett gyógykezelve. A pénztárnoki kimutatás ekként tünteti fel az egylet fmaneziális ügyét : Bevétel: 1889. évről pénztári maradvány 148 frt 8 kr., játékpénzből befolyt 296 frt 33 kr., tagsági dijakból 579 frt, 70 beiratásért 28 frt 40 kr., újságpapírért 1 frt 40 kr., tánczvigalom tiszta jövedelme 46 frt, házbérből le vonatot^ 12 frt 50 kr., takarékpénztár adománya 14 frt 92 kr., tánczvigalom maradványa 44 frt 11 kr., 1891. évi tánczvigalom maradványa 3 frt 22 kr. összesen: 1173 frt 96 kr. — Kiadás: Házbér egész évre 250 frt, Gombos J. fizetése 144 frt, dr. Sándorffi fizetése 50 frt, gyógy- tári számla 60 frt 51 kr., kórházi számla 1889. évről 8 frt 25 kr.. Herczeg Samu temetése 13 frt, Pósch Endrének 7 frt 75 kr., Horváth Lőrincz dija 10 frt, takarékpénztárba helyezett tőke 50 frt, aradi zászlószentelésre 5 frt 85 kr., Krasz A. fia számlájára 20 frt, Ruttner Sándor számlájára 88 frt 11 kr., Úti segély 16 utasnak 5 frt 30 kr., üdülő segély 8 tagnak 72 frt 60 kr., újságokért 64 frt, fáért 32 frt 30 kr., kártya és egyéb fölszerelés 28 frt 73 kr., Schwartz Ignácz számlája 6 frt 12 kr., egyveleg 257 frt 44 kr. Összesen : 1173 frt 86 kr. V agyo n: Pénztári maradvány 257 frt 44 kr., házalap tőkésítve 1891. jan. 1-ig 1371 frt 53 kr., Bezerédj Viktorné adománya 110 frt 25 kr. Összesen 1739 forint 22 krajezár. U JDON SÁGOK. —- A Reményi-hangverseny jegyei Müller Mátyás urnái még vásárolhatók. Körszék 2 frt 50 kr., zártszék 1 frt 50 kr., földszint 1 frt, karzat 50 kr. Már csak kevés jegy kapható. A hangversenyt hirlapirodánk rendezi. föl-fölbukkanó holdvilág csaknem hófehérré varázsolja a torony magasságú vitorlákat. Elérünk a nyilt tengerre; a szél által felvert hullámok kezdetben sehogy se bírják ingásba hozni a hatalmas „Californiá“-t, az oldalán megtörő habok sistergő zúgással csapnak a fedélzetre; az erősbödő szél vasmarokkal fogja nyakon hajónkat, s egyre mélyebben nyomkodja elejét a tánezoló hullámok közé. — A födélzeten siri csend. Az angol tengerésztisztek szótalan végzik éjjeli munkájukat, s a „California“ derék kapitánya közönyösen sétál föl-alá a hidján, bodor füstöket eregetve a nélkülözhetetlen angol makra pipából. Lenn a hajé belsejében azonban nagy a zavar; a hajóinas nyitva feledte a kabinok ablakait; Giovanni a kis kukta, ki első tengeri utazását teszi a hajé szolgálatában, ijedve rohan ki fülkéjéből, s kétségbeesett sírással keresi közvetlen princzipálisát, a Stuartot, egy álmosképü hajóinast, a ki ebben a pillanatban talán kedvencz eledeléről, a breast of mutonról álmodott jóizüeket. A jajgatásra elővánszorog John s szemeit dörzsölve áll meg a gyéren világított nagy terem közepén, a kis Giovanninak skálasze- rüen emelkedő ordítására azonban hirtelen magához tér, s akár csak egy fürge mókus, úgy szökdécsel kabinról kabinra s becsapkodja a hajó ablakait. Mig fülkémbe nem léptem, magam sem tudtam mi történt: el nem képzelhettem, hogy a csintalan szirének az én fülkémet is telelocsolták tengeri vízzel, juttatva belőle felnyitott utiböröndjeimbe is annyit, a mennyitől ruhaneműim s irataim egyrésze teljesen elpusztult . . . John stuart rövid tanakodás után vérig boszantó flegmával jó éjt kívánt, a kis Giovanni vörösre sirt szemeivel sompolygott utána, jó magam pedig kelletlenül megnyugodva aludtam el a hullámok által erősen ringatott hajó nagytermének egyik szögletében. Reggelre künn voltunk a nyilt tengeren; azokon a tájakon, melyeknek vizei fölött oly sok történelmi esemény folyt már le, a nélkül, hogy az ingatag hullámok fölött meglehetne jelölni a pontot, melyek ném egy Ízben voltak nagy befolyással a világ- történelem fejlődésére . . . E tájakon húzódtak az argonauták, fölvonulva az Iszterig, hogy a Feketetengeren át kerüljenek ismét vissza klasszikus hazájukba; itt küzdött nem egyszer a rómaik és a görögök hajóraja ; a velenczei köztársaság hatalmas flottája itt kelt harezra a hitetlenekkel; Napoleon hadihajói errre vonultak e század elején a magyar kikötő-város felé, hogy hatalmukba ejtve, a néhány évig tartó franczia uralomnak nyomát hagyják a magyar tengerpart történetében; itt tette tönkre Tegetthof admirális a lisszai ütközetben az olasz hajókat, melyeknek a tengerbe sülyedt nagy kincseket érő hadi pénztára fölött egykedvűen suhan el a vizi jármű, s meg-megujitják haragos morajukat az örökké nyugtalan vizeknek haragos hullámai. És e nagy események színhelyén, egy-egy gondtalanul ugráló delfin űzi bohó játékát a reggeli napsugár éltető melegében .... A hajén utasok hiányában egyhangú az élet, és ha Joseph, az öreg kormányos a gőzös hatalmas kormánykerekének forgatása közben el nem beszélné életének szomorú históriáit, szinte buskomorrá hangolná kedélyünket a nagy vizek fehér tarajos síksága, melynek láthatárát messze távolba zárja a haragos felhőkbe burkolt fekete égboltozat. — Itt állottam ezen a helyen, beszéli szelíden a jó öreg angol, hogy a nagy óczeá- non egy viharos éjjelen kedveseimre gondoltam ; s úgy segitsen a jó isten, ha az nem igaz, hogy a legnagyobb leányom előttem termett fehérpatyolat ruhában. Megdermedt minden tagom, vérfagyasztó hideg borzon- gott csontjaimban; egy pillanatra meghűlt bennem a vér, de csakhamar magamhoz tértem s át akartam ölelni a leányomat. Fehér vonal húzódott el hirtelen szemeim előtt, s a leányom eltűnt. Pedig ö volt, valósággal ő volt. Nézze uram, itt állott meg ebben a szögletben. Hosszabb hajózás után a többi között Filadelfiában kötöttünk ki s ott kaptam meg a hirt, hogy a legkedvesebb gyermekem meghalt. Es miközben az öreg durva blousejának ujjával megtörölte könyes szemeit, halkabban tette hozzá: és meghalt ugyanazon éjjel, melyen előttem megjelent. Nincs kedvem azóta uram ez élethez, forgatom ezt a kereket — és itt nagyot ütött érdes tenyerével a kormánykerék fogára, — mert élnem kell. Az öreg tengerész mély sóhaját elkapta az erős szél, s mialatt egyet fordított hatalmas karjaival az óriási kereken, az őrharang- jelzése figyelmeztetett bennünket arra. hogy hajó van közelünkben. Sietek a hajó elejére. Apró vitorlás halad el a „California“ orra előtt csekély távolságban; egy ingatag apró vitorlás jármű, melyen még kis vizeken is valóságos istenkisértés a közlekedés. Csinos kis cutter volt, árbocza csúcsán kis franczia lobogóval; a födélzeten három fiatal ember ült, kik a jó szél mellett nyilsebesen siklottak egyik hullámról a másikra. A nyilt tengeren, melyről nincs egyéb látható pont, mint az elérhetlen égboltozat, minden kis intermezzo leköti figyelmünket. Hajónk közelében sirálypár szárazföld közelségét jelenti. Rövid idő múlva hatalmas ezu- kovsüveg csúcsához két sziklazáiony emelkedik ki a tengerből: a S. Pomo és S. Andrea sziklazátonyok. Alig tűnik el e két lakatlan sziklatömeg, a távol láthatáron föltűnik Piamosa sziget, hol az e tájon hálót vető olasz halászok tartanak pihenőt. Hajónk mindinkább Olaszország közelébe ér s a Manfredonia öblött bezáró félsziget csúcsáról szemünkbe ötlik a kies fekvésű Viesti, melynek fehér házai festői csoportozatokba folynak össze a lenyugvó nap által megkapó színekre festett levegőben. A Manfredonia öböl után ismét eltűnik a szárazföld s csak Brindisi után tűnik elő újra S. Catallo táján. Jő tengeri távcső segélyével tisztán kivehetjük a sötétzöld olajfákat, melyek kellemes oázisokként terülnek el a rideg sziklahegyek lejtőin. A termékenyebb, de csekély terjedelmit völgyekben füge és narancsfa-csoportok diszlenek a szőlőlugasok fölött. A hatalmas Tararitok és a kisebb Squillace- öböl elhagyásával kijutunk a jónai tengerből s feltárul előttünk a meszinai szoros megragadó szépségeivel. Minél inkább közeledünk Meszina felé, annál nagyobb mértékben gyönyörködhetünk az összeszoruló tengerpartok festői szépségeiben. Kisebbnagyobb vitorlások suhannak el mellettünk, apró gőzhajók kelnek át egyik partról a másikra. Meszina és Reggio közt méginkább élénkebb az élet; a két város közt közlekedik leginkább Sziczilia sziget és Calabria népe. Nemcsak az alsó, de a felső-olaszországi utasok is, kik vasúton igyekeznek Sziczilia felé, Reggióban szállnak hajóra, hogy egy óra múlva Sziczilia második kikötőjében, Messzinában lépjenek partra. Festőibb képet alig kívánhatunk. Különösen megkapó a meszinai rész. Czitrom és narancserdők borítják a sziklás hegyoldalaikat, melyeknek aljában a tengerpart mentén terül el Messzina; a hegyoldalban a tenger- ■ parton egymást érő vonatok robognak Cata- * nia felé. A messzinai szoros éjszaki kijárata sűrűn be van építve. Az egymást érő kisebbnagyobb faluk és városok sorát a Faro-fok- kal szemben a kies fekvésű Scylla zárja be; közelében voltak az ókori hajósok által rettegett Scylla és Charybdís, melyekoek azonban, talán épen regeszerü létezésük miatt nyomát sem látja az újkori utas. A Messzinai szorosban elénk tárult pompás panorámát egy újabb festői kép váltja föl; a Lipari szigetek szétszórt csoportja. A Yulcano, Lipari, Panaria és Stromboli szigetek közül a legutóbbi esik legközelebb a hajó utjának vonalába, a többi azúrkék színben vész el a messze láthatáron. Eltekintve a láthatlan vizek festői szépségeitől, melyeknek ezüstös fodrain vakító fehérséggel törik meg a napsugár, ismét egyhangúvá lesz az ut. A lipari szigetek lassankint eltűnnek a távolban s a Stromboli sziget legmagasabb pontja is elmerül. Este felé azonban ismét megélénkül a tenger föl- 8zine. közeledünk Nápolyhoz. A „California“ jelzőharangja minden pillanatban megcsendül s lassan vonul a kies fekvésű Capri-sziget mellett, melynek körvonalait misztikus homályba borítja a holdvilág derengő fénye. Föl-föllobbanó alacsony tüzoszlop világit felénk a távolból; a világosságot itt-ott fekete füstfelleg takarja egy pillanatra. Előttünk van a Vezúv csodás szépségével és varázsával, melynek örökös tűzijátékához annyi sok költői epizód, s tán épen annyi borzasztó katasztrófák emléke fűződik. A nápolyi kikötő elé érve, csak fokozódik az éjjeli látványnak felülmulhatlan szépsége. Az égnek feltörő láng- és füstoszlopot hirtelen megtöri a szól, s a kráterból a füstfelleg hosszú vonalban nyúlik el Ischia szigete felé, tán engesztelő áldozatul az 1883-ki katasztrófáért, mely Casamicciolát romokba döndötte. — A szép látványt még igézőbbé teszi a tenger partján ó riási félkörben elterülő Nápoly, mely szépség dolgában századok óta versenyez Konstantinápolylyal, a nélkül, hogy a leghivatottabb turisták, akár egyiknek, akár a másiknak Ítélték volna oda az elsőbbségi dijat. Konstantinápolynak nincs Vezuvja, Nápolynak pedig hiányzik az Aranyszarva. Magunkhoz sem térhettünk az elragadóan szép panoráma csodálásából, midőn a „California“ horgonya nagy robajjal sülyed á tenger fenekére; a nápolyi barcariolok egész raja tóiul felénk csónakéval. A bárkákból feltörő zsivaj, a nápolyi fülsiketítő zajnak előhírnöke, sajátságos hatást gyakorol reánk ; érdekel és boszant ugyanabban a pillanatban; érdekel, mert alig magyarázható meg, mit akarhat ennyi ember egy gőzhajó körül, boszant, mert az idegbántó lárma elvonja figyelmedet a gyönyörű képtől, melyet a világ legszebb városának elragadó panorámája nyújt. A várost övező hegyek lejtőin festői csoportokban ereszkednek alá a lapos fedelű házak változatos színeikkel, A házcsoport közül ódon várkastélyok sötét tornyai, templomok, kupolák emelkednek ki, s abban a sajátságos színű levegőben millió apró fény vibrál, mely az északi vidéken sohasem gyönyöködteti szemeinket. A házcsoportok mögött csodálatos sötétzöld szinek közül kastélyok és villák tekintenek le Ischia, Procida és Capri felé, melyeknek elmosódó kék színét most aranyozza be a kelő hajnali fénynek millió szinü ragyogása. A barcariolok nyilsebességgel közelednek hajónk felé ; csaknem egymást zúzzák agyon a lázas sietségben; mindenki elsőnek akar a hajó lépcsőjéhez jutni. A bárkák mindegyikében 8—10 ember foglal helyet, kik féltékenyen tartják kezükkel a felhalmozott málhákat. Csakhamar megtudjuk, hogy olasz kivándorlók érkeznek a hajóra, mindegyik első akar lenni, hogy a legjobb helyet foglalhassa el. Érdekesebb látványt alig képzelhetünk annál, hogy kapaszkodik föl a lép- csőzeten batyujával néhány száz ember, kik szebb jövő reményében tán örökre itt hagyják hazájukat. Örege, apraja, fórfia, asszonya mind ünnepi ruhában lép a hajó födélzetére, leg- többnyire olaszok Nápoly vidékéről. Pillanatra zavartan állanak meg az óriási hajó födélzetén, de csakhamar tovább vonulnak, hogy a vezetők által kijelölt helyüket elfoglalják. A nagy hajó gyomra, mint valami óriási szörny nyeli el őket, s csakhamar élénk zsivaj és dal hangzik fel a kivándorlók 1 tanyájából. A rendszerint áruk elhelyezésére! szolgáló és közvetlenül a födélzet alatti raktár-helyiségek vannak részükre átalakítva. Ez az átalakítás annyiból áll, hogy két sorjában egymás fölött alig két és egy negyed lábnyi széles fekvő helyeket ütnek össze nyers deszkából. Ezeket egymástól csak tenyérnyi magasságú oldaldeszkák választják el. — Egy-egy szűk departementben százötven, sőt kétszázötven fekvőhely is van néha. Szép időben, különösen nyáron, vagy késó
