Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-03-07 / 13. szám
Veszprém 1891. XL évfoyam. 13. szám. Szombat, márcz. 7. Megjelen minden szombaton. - A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. - Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr„ 30 kr.. kincstár illetók.-A hi lap i odá a : „Petőd' -iatóz rt Veszprém (városház-tér A Balaton-ivad elején. Veszprém, márcz, 7. A hó elolvadt a Balaton partjain s szerte megindult a munka. Kömive- sek. ácsok, földmunkások ezrei látnak dologhoz, hogy a kincses tó ivadját előkészítsék. Hangyaszorgalom mindenfelé; csak a veszprémi balatonpart stagnál. Egyes nyaraló-tulajdonosok építkeznek ugyan Balaton-Almádiban, de a közszükség- igényelte munkálatokkal — úgy látszik — nem törődik senki. Siófokon már javában épül a második s harmadik balatoni gőzös; az egyiknek, mely a „Baross“ nevét vi- selendi, a keresztelő ünnepségére Baross miniszter le is jő, a hajó elkészültén Siófokra, Füredre, Balaton-Almádiba és sem ez utóbbi helyen, se Kenésén, hol pedig ez a hajó kikötni szándékozik naponta, nem fo'y semmi munka Bizunk abban, hogy. a kenéséi kikötő — erélyes alispán! intézkedések folytán — idejére még is elkészül, de hogy Balaton-Almádi micsoda ivadnak néz eléje? annak a jó Isten a megmondhatója. A rozoga fürdőt kifoldozzák, de az uj vendéglő — bár még három és fél hőnyi idő volna rá, busásat! elegendő bármily nagyméretű kiépítésre ! — alig készül el julius 1 éré. Mert nincs komoly akarat hozzá, s erélyesen nem ( fog hozzá a részvénytársaság. Az, hogy hová épül majd a vasútállomás? nem alterálhatjlt a vendéglőépitést -— mert közvetlenül melléje úgy sem lehet építeni: aztán a vasúti állomás mindenesetre völgybe, az uj szálloda pedig ekreBerr magaslatra; Vesz építendő. Hát ez a korai kombinatio nem indok a halogatásra. Gondoskodni kell a kellő pénzalapról — aztán áprilban megkezdeni az épitést. Julius 1-jére rendben megépülhet az! Aztán még most se mozog a vesz- prémvárosi vasúti bizottság aziránt, hogy a balatonparti vasutat Veszprém központból Fűzfő- Kenese, Balaton- Almádin át törekedne kiépíttetni s megtörténhetik, hogy egy szép napon majd csak teljesen más irányban épül ki a vasút. Akkor pedig a veszprémi polgárság unisono válthat magának utikártyát, divatos megyei példára — Amerikába! Akkor itt többé megélni nem lehet. Hát dologra érdemes elei a városnak s a Balaton kultusznak ! Egy város s egy nagy vidék romlása vagy jobb jövője, kérik esengve lelkiismereti munkájukat! A vidék és a képzőművészet. Hazánk kulturális fejlődésében egyetlenegy ág sem emelrtedett oly rohamosan, mint a képzőművészet. Ebben ta- gadhatlanul nagy érdeme van a törvényhozásnak, mely segélyét a magyar képzőművészet iránt soha meg nem tagadta; de nagy érdeme van magoknak a művészeknek és a fővárosnak is. Sajnosán nélkülözzük azonban még mindig a vidéket, azt a vidéket, a mely mindig talpon van, ha a hazafias lelkesedés őt bármily czélra felszólítja; nélkülözzük azt a vidéket, mely együtt tud és szokott is érezni a fővárossal a nemzeti kulturális kérdésekben, ez a vidék ma még — mondjuk ki nyíltan — még mindig bizo nyos közönyösséggel viseltetik a képzőművészet pártolása iránt. Az országos képzőművészeti társulat e közönyt akarta megtörni akkor, mikor elhatározta, — s most már több városban létesített is — hogy egyes nagyobb vidéki városokban képkiálli- tásokat rendez, mely képkiállitások azok számára létesittetnek, kik Budapestre hasonló kiállítások alkalmával fel nem jöhetnek, alkalmuk nyíljék a magyar művészet remekeivel és másfelől újabb alkotásaival megismerkedhetni. V-oltak ily kiállítások Veszprémben, Szombathelyen, Kolozsvárt stb., de az eredmény meg'.epőleg csekély volt. Vidékünk előkelő gazdag közönsége még mindig nem bir kellő ézékkel az iránt, hogy házának, lakásának berendezésében mily hiányt jelez az a szép kép, a mely nem függ a falán. A vidéken jó módú, müveit házakban a lehető legszebb, legdrágább bútorzattal találkozunk; a lakás berendezése kifogástalan, a háztartás előkelő és sok pénzt felemésztő, a lovakra, kocsikra bőségesen jut, de a legtöbb fényükéssel ellátott helyeken is a szépet, gyalázatos „oel druck “-ok csúfítják el, kirivó ellentétet képezve a szebb bútorzat többi ékességével. Eszünk ágában sincs azt képzelni, hogy 3—400 forintos képeknek vételét minden tehetősb vidéki gazda győzheti; de én csak azokról beszélek, a kik tehetnék, a kiknek, mint a fentebbi példában mutattam, van érzékük minden szép iránt, csak a mi va’a- raennyi szép között talán a legszebb, a mi bájt és varázst kölcsönöz az életnek: a képzőművészet iránt nincs. Meg kell értetnünk vidéki intelli- gentiánkkal, hogy az „oel druck“ valóságos szegénységi bizonyítványa a házigazda ízlésének; egy csinos aczél- rézmetszet ezerte szebb és ezerte alkalmasabb, cföQsinra is szebb és a házigazda Ízlésének kimutatására is alkalmasabb. Ily metszetek megszerzése a lehető legkönnyebb, ha a vidéki iutelligentia egyszerűen beáll a magyar országos képzőművészet társaságába és évi tiz forinttal mint tag részt vesz, tagsági jegyével, minden évben a társulat által rendezett eredeti olajképek sorsolásában; szabad bemeneti jegye van neki és családjának az összes tárlatokra és azonfelül minden évben 4—5 gyönyörű kivitelű metszvéu veket kap, magyar művészek által kiállított nagy hatást keltett képekről. Az idén például Benczúr gyönyörű képének metszvényét kapják a tagok. Ez a pár sor csak felhivás óhajtott lenni azon magyar vidéki intelligen- tiához, amelynek érdekeltségét, meg vagyok győződve, csak fel kell kelteni, hogy kész legyen a szép és a nemes meleg pártolására. Fenyvessy Ferencz, országgy. képviselő. „Kivándorlás a szomszéd Yeszprém- Yármegyéból.“ Ily czim alatt Szombathelyen megjelenő derék lapkollegánk a „Dunántúl“ az alábbi nagyérdekü czikket írja, márczins 1-jei lapjában: Az Amerikába való kivándorlás Veszprém- megyében s kivált Várpalota vidékén már nem szórványos, hanem valósággal tömeges. Különösen Teás, Jásd, Bakony-Nána meg Csetény lakosai vándorolnak ki, Fehérmegyéből pedig Kuti község lakosai. Nagyon fogy az ember ezekben a közsé- gekben. A kivándorlás mo.-ü mar nemcsak Amerika északi részére terjed, hanem a legtöbb ember Brazíliában keres uj hazát és pedig egész családok, ami eddig nem történt. Nincs nap, melyen 10—20 ember ott ne hagyná szülőföldjét Márczins hó közepe táján több százan fognak útnak iudulni, pedig vannak olyanok' is, kik még katonai kötelezettségüknek sem tettek eleget. Várpalotán egyébről sem hallani, mint a kivándorlásról. Hogy mennyire érdeklődnek a kivándorlás iránt az emberek, annak illusztrálására elég annyi, hogy ha az qczeán túlsó oldaláról levél érkezik e községek valamelyikébe, tudja azt csakhamar a község egész lakossága és csak úgy özönlik a nép a levél birtokosához, megtudandó, hogy mi jó hir van Amerikában ? A legkisebb jó hir elég arra, bogy a kiki- vánkozó nép azonnal áruba bocsássa összes vagyonát és potom áron eladogassa. Ha sikerül az eladás, úgy az egész család útnak indul, ha pedig a gazda nem tud túladni a vagyonán, akkor c-ak maga indul útnak, természetesen a birtokára 150—200 frtot vesz fel kölcsönt, hogy péDze legyen. Hogy mily szomorú, helyzetet teremt meg ez a kivándorlás az iparra meg a kereskedelemre, azt felesleges volna illusztrálni. A kivándorlók közül sokan adósságokat hagynak hatra kereskedőknél és iparosoknál, abban a reményben, hogy az otthon hagyott csalad az aratas után kifizeti a kölcsönt, pedig még vetni való sem marad számára. Így azutan a kereskedő és iparos abba a helyzetbe jut, hogy a pénzét sem kapja meg és a vásárlója is elmarad talán örökre. Két ezég van, mely a kivándorlókat expe- diálja. Az egyik Béc-böl közvetíti őket egész Brémáig és azután hajón Newyorkig, a másik ezég a kivándorlókat Antwerpentől Brazíliába viszi, de Antwerpenig kötelesek magukat költséggel ellátni. Amannak a czime: I. Niederländisch-amerikanische Dampfschifffahrts-Gesellschaft, I. Kolowratring Nr. 9. Wien. A másiké pedig: II. Colonisation Office London 43. Fuisbur S. Quare London E. C. Ezeket a ezégeket a kivándorlók már nagyon jól ismerik s leveleznek is velők. Uj- Szőnyben a rendőrség az uj-szőnyi vasúti állomáson 18 bodajki földművest tartóztatott le, kik Amerikába akartak vándorolni. 800 frt készpénzük volt. Visszakisérték őket a fal uj okba. Magyar-Német Polány községből a napokban Weisz Farkas György, Weisz Albert, Stenger József honvéd, Gruniger György tartalékos katona, Ekés Mihály katona, Mein- czinger Mátyás és fia, meg Hakstock András — eladván mindenüket — Amerikába indultak szerencsét próbálni. Németh Lajos oszlopi jegyző azonban hírül vevén tervüket, nyomban jelentést tett a deveeseri főszolga- biróságnál Noszlopi Viktor főszolgabíró rögtön értesítette a deveeseri csendőröket, hogy a devec eri állomást éber figyelemmel tartsák, mert a szökevények itt szándékoztak beszállani. Egyúttal intézkedett a főszolgabíró a felől is, hogy a városlődi csendőrség tartson nyomozást a környékben, hogy nincs-e ott valami gonosz ügynök, aki a szerencsétlen embereket kivándorlásra, ismeretlen nyomorúságok közé csábítja. Hanem ilyen szomorú jelenségekre talán a dunántúli kultur-egyesület is megmozdulhatna. Avagy csupán a tőkegyűjtésben kulminál egész feladata ? Bizonyos, hogy a kuUuregyesület még gyenge és kevés hathatós eszközzel rendelkezik, de azért tétlenül mégse volna szabad néznie, hogy annyi magyar ember iparkodik a hazától minden áron megszabadulni. Avagy tudomást sem vesz az ilyen dolgokról a kulturegyesület ? Mi megmondtuk már annak idején, hogy bennünket az egyesület alakulása sok aggodalommal tölt el. Mert az akkori zajos ünnep, a lelkesedés stb. véget ért s most tetteket kellene bemutatni. Ezekre pedig úgy látszik, vagy senki se tartja magát hivatottnak, vagy senki sem ér reá. Aggodalmunk tehát nem szűnik, sőt fokozódik. Az igaz, hogy a belügyminisztérium a maga hatáskörében a kivándorlást megakadályozni igyekszik, de ez az akadályozás nem sokat ér, mert az Amerikába vágyakozást kell megszüntetni. A kivándorlás elleni rendeleteket csak az nem játsza ki, aki nem akarja. A népbe reménységet kellene önteni, hogy legalább egyelőre tűrjön, majd jobb idők következnek. Éhez nem kell valami, nagy prófótaság, csak a hivatásnak lelkiismeretes felfogása. (Azt hiszük, tisztelt kollega ur, hogy az a lelkiismeretes felfogása a hivatásnak, nem a reménység felkeltéséből, de. keres t és kenyéradásból s a rablólelkii adónyuzók elkergetéséből kell, hogy álljon. Más nem segít pusztuló Veszprém vármegyénkén ! A szerk.) Egy szenzácziós Ítélet. Veszprém, márcz. 7. Rendkívüli érdeklődést kelt városszerte a királyi táblának egy Ítélete, mely egy évek hosszú sora óta húzódó kriminális perben uj döntő fordulatot hozott. Olvasóink bizonyára emlékeznek arra, hogy Veszprémben bizonyos Lang József, több városi nemes ember nevében pálinkamérési jogot gyakorolt éveken át, mint e jogok albérlője. A piispökségi pálinkamérési jogok főbérlőjének, Rosenthal Nándornak ez a dolog sehogy sem volt Ínyére, mert Lang, ki állítólag maga főzte jó pálinkáját s azt olcsón árusította, igen sok kárt csinált Rosenthalnak. Feljelentette tehát jogtalán pálinkamérésért Lángot, s odáig vitte a dolgot, hogy a rendőrkapitány több ízben rendőröket küldött Lang házához, elvitték a pálinkáját, levették a íirma-tábTARCZA. A Balaton.*) — Levél Alpár János urnák. — Kedves bátyám ! Már rászolgáltam, érzem, Hogy jó keményen összeszidjanak, Hisz o'yan rég esett, hogy visszatértem, Hogy béfogadtak e füstös falak, , A napsugárt a fagy békóra verte, Tél lett az úr azóta nyár hevén, A hó s a jég uralkodik ma szerte S egy sort sem Írtam jómaguknak én. Hanyagságom, kérem, zokon ne essék. Ez a levél bocsánatért siet, Hisz él bennem ma is még a melegség, Az én lelkemben nincs fagy és hideg. A napsugár, mely a szivükből áradt, Ma is süt még szivembe’ szabadon. A szép emlékek beragyogva állnak; Kicsiny ház fönn s leDn a nagy Balaton. Emlékszik-e a nyári alkonyestre, Mikor fölértünk a kapaszkodón, A nyugvó nap, bíborvörösre festve A viztükört, szállott alá a tón, Pihent a viz, mig csak láttam, nyugodtan, Szellő se fújt a néma síkon át, S állottam én is méla csöndben ottan, Először láttam Balaton tavát. Először láttam a mi tengerünket, Szivemben egymást verték a habok. A régi vágyak hát beteljesültek, Mi szép vizüuk, im partidon vagyok. A távolból hozzád én egyre vágytam. Te ismeretlen régi ismerős, Szerettelek, bár színedet se láttam, __® szeretetem ma kétszer oly erős. .u /LE..remek széP verset a „Budapesti Hírlap“ etn- ^s-iki száma után közöljük. A szerk. Mi tengerünk! mondjuk bullámra, habra, Mely a mienk egészen, igazán, Határát Isten földeinkre szabta, Párája sem száll túl e kis hazán. Magáénak vall. büszke rád az ország. S az igy. hozzá olyan hasonlatos, MikéDtha benned képét látnám, sorsát, És hozzákötne egy titkos kapocs. Kettőtök sorsa mintha egybeforrna. Kicsiny vagy. mint ő s tenger a neved, A nagy vizek hosszú, hatalmas sorja Eltörpít, hogyha mérkőzik veled. A szélvész, a mely habjaid hasítja. Viharjaik szemébe fuvalom, Hullámhegyed csak dombok lanka síkja S magad bezárt tó, büszke Balaton. S ki partjaiddal, halmrs erdeiddel Tavad bezárod, én édes hazáin. Mill jók versengnek küzdő ezreiddel. És szembe' véled is van óceán. Birodalomnak mondunk büszke szóval, S országoknak sem vagy vezére még. A sorba állva lenn maradsz a végen, Erő itthon, mi másutt gyöngeség. A -szél nem fú, egy felleg sincs az égen. S a csendben vész zúg át a habokon. Levél se mozdul, s méhed rejtekében Vizek csatáznak zengve, Balaton. Gyöngék vagyunk másokkal lenni hadban, S magunk közt mégis hányszor folyt csata, „Egymás vérét ontotta, itta gyakran“, Ok és ész nélkül e magyar haza. Nincs egy barát, testvér távol s közeibe’, Nekünk ki adná biztató kezét, A mint vized csak önmélyed növelte. Másutt fakadt hab nem szakad beléd. Magunk vagyunk ... Szűk és kicsiny mederbe Minden csepp viz százszor sürög. forog, Hazank partjával szűk bilincsbe verve Egy csöpp erőre tenger a dolog. De megteszszük . . . s amint áll ezredéve A Balatonnál a magyar haza, ügy fog megállni, vészek közt is élve, • Mig zúg a tón a hullámok zaja. Mig annyi vér pezsdül meg a szivekben, A hány hab forrong e kis tengeren, Mert esküszünk, mig egy vizfodra lebben, Hiány hű szívben sohasem leszen. * Levélnek szántam, bátyám, ezt a verset De elkapott, mit akkor erezek, Leirtam hát, bár sejtem, azt a percet, S estét, leírni nincsen szó elég. Elmondom másszor, nem kötött levélben. Hogv élek ittföna. mint vagyok, hiven. E verssel addig első fecskeképpen K<"szüntet ottlenn mindenkit szivem. Beöthy László. Arvalányhaj a cseperke kalapon, Háborog a szívem, mint a Balaton. Kis csónakján rajta ring a szemelem, Mint a harmat a liliom levelen. Setét felhő borítja be az eget; Tartót érni, révbe jutni, nem lehet . . Setét felhő telkemen a búbánat: Amióta elrabolták babámat. Villámsugár cserélte fel a napot; Örvény fodra kapta meg a csónakot . . Zúg a hullám és a csónak elmerül .. Nem csoda, hisz benn a kínok terhe ül. Lehullott az én csillagom, nem ragyog; Fejem felett összecsapnak a habok. Szálló sirály azt susogja: „temetnek“ Megtört szivem azt dobogja: ,szeretleku. SOÓS LAJOS. Mindhiába türtőzteted magadat, I Leveledben megtalálom szavadat. Azt suttogja, azt rebegi e levél, A szerelem benned is forr, benned él. Mindhiába kerülöd a szememet, Elárult rég az a félénk tekintet; Meg vagy lőve kis őzike, nemes vad, Néhány lépés s ajkaidon tűz fakad. Mindhiába kerülöd a házamat. Szemben találsz, akár csak a búbánat. Almaidban álmaidat zavarom, Nem menekülsz . . . nincs is arra alkalom. Mindhiába; játszó kedved lelohadt, Szerelemben szived jege elolvadt : — Belenézek himporos fény szemedbe, De a mézet meg nem rablom sohase. SAJGÓ. Fiúmétól Nápolyig. A California födélzetén 1891. febr hó. (Megvalósult álmok. — A Quarnero öbölben. — Mulattató epizódok. — A nyílt tengeren. — Történelmi reminiszczencziák. — A „California“ öreg kormányosa. — Istenkisértés a tengeren. — S. Pomo. — S. Andrea. — A inanfredouai öböl. — Viesti. Brindisi. — a tarantoi öböl. — A lipári szigetek. — A messzinai szoros. — Scylla és Chary bd'is. — Capri és Ischia. — Megérkezés Nápolyba j Kivándorlók behajózása.) ( Abban a pillanatban, bogy a fiumei kikötő Rudolf-raolóján, a Cunard-Line társulatnak California gőzösére szállottam, kis hijju . volt, hogy a hatalmas hajó födélzetén hideg- , vérrel pipázgató angol tengerésztísztek mindegyikének koppanós baraczkot nem nyomtam a fejebubjára ... Nem lett volna csoda! Hiszen nem is olyan régen volt, hogy gunymosoly kísérte a hívőknek csekély táborát, kik álmodni mertek magyar kikötőről, melynek gyönyörű rakodó párjain szebbnél szebb gőzhajók oldjanak kötelet, hogy rövid idő múlva Amerika s egyéb távoleső világrészek partjain adják át a világforgalomnak a magyar termékeket. A magyar tengeri utazás azonban lassan- kint megvalósul. A pompás kikötő széles medenezéjében sűrű árbocz erdőt alkotnak a különböző nemzetek hajói. A kis Adamich- molot, hol ezelőtt még a legrozogább Lloyd gőzös is fitymálva tekintett szét a kikötőbe tévedt kisebb-nagyobb vitorlásokra, ma fürge magyar gőzhajók környezik, s egymást váltják föl a hozzánk közelebb eső kikötők közt megindult személy- és áruforgalom közvetítésében; a „Szapáry“ és a „Stefánia“ rakpar- parton, a Zichy- és Rudolf-molokon a gépek élénk dübörgése és a mankásnép biztató zsivaja közt rakodik magyar, angol, franczia, német és svéd hajó Ivhinában, Indiában, Észak- és Délüiuerikában, Angliában s a jó ég tudja, hol és hol nem berakott terhétől lázas gyorsasággal szabadulnak meg a gőzösök, hogy ujjal, hazai áruval rakodjanak meg, a távoleső tengerek kikötőibe. Sokáig elnéztem a gyönyörű képet, melyet még szebbé varázsolt a „Monte Maggiore“ mögött fáradtan leereszkedő nap violaszinü fénye. Sötét est volt, bogy a „California“ elhagyta a fiumei kikötőt. ebesen halad előre ; a kikötő-város fényes világítása mindinkább homályossá lesz, s a világitó torony más-más színben váltakozó fénye lassan elmosódik a távolságban. Hajónk eléri aFarasina csatornát, mely a Fiume előtt elterülő szép Quarnero öblöt összeköti a ! nyílt tengerrel. Egy-egy vitorlás hajó akad I utunkba, a szakadozott sötét felhők közül 1 i
