Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-02-07 / 9. szám

Veszprémi Független Hírlap. Szombat, febr. 7. i I I nyesek megbizattak, mikép az elő­munkálatok költségei, úgy a biztosítási összeg fedezésére szólítsák fel az érde­keltséget, mert attól függ» lesz-e ezen irányban vasút, ba fentebbiekre az érdekeltség meghozza áldozatát. _____ A Malcár-pör s a pápai klikkek. Veszprém, febr. 8. Malcsinert fölmentette a törvény­szék ! Ez a bir futotta be a várost teg­nap délután s konstatáljuk, hogy min­denfelé, hol ezt a hajánál fogva elő­húzott s lelketlenül mscenierozott pápai botránypert ismerték — örven­detes szenzátiót keltett. A felmentés nem jött váratlanul. Törvényszékünk, mely nlélt. dr. Laky Kristóf elnök, "lakács Jó­zsef s Kail Géza szavazóbirákból állott, oly pedáns lelkiismeretességgel, precise, miuden legkisebb peratomra ki­terjedő figyelemmel bonczolta szét al­katrészeire a peranyagot — hogy tü­körtisztán állott az egész affaire a kö­zönség előtt. Valóban affaire volt ez s nem bűnügy. Es nem a szerencsétlen, könnyelmű szegény zsidó, a Malcsin er kö­vette el — hanem ama bizonyos „lát­hatatlan kezek“ a pápai casinoklikk egyes gonoszindulatu spéczieinek keze műve volt, kikről oly sokszor emléke­zett meg a „Pápai Hírlap“ egykori jeles szerkesztője Hullám ur is „Ali kezei hosszuk“ czimü szen- satiós czikkeiben. Hát azok a derék spéczik megcsi­nálták a Malcsiner port is. Amennyiben ez a tisztesség határai közt elfér — elmondjuk hű történetét. Öt évvel ezelőtt vetődött Pápára egy színtársulat, mely megbukott s szétoszlott. A társaság egyik tagja, Wal ter Nándor, (családnevén Mal­csiner) ott rekedt nejével s egy rakás apró gyermekével. Jogvégzett ember volt, keresett s talált holmi irodai foglalkozást, a mellett titkos rendőre lett az ottani rendőrségnek; mint ilyen, számos bűntettet kiderített s í feljelentett, de ebbeli szolgálatait nem méltányolták s Malcsiner örökké nyo­morban élt övéivel. Izgékony, köny- nyelmü, okos, ravasz ember volt s csakhamar nyakára nőtt az őt kihasz­nálni törekvő klikknek. Kitudra gyen­géiket, titkos bűneiket — azután nem csinált titkot tapasztalataiból. Akkor aztán megrémült tőle a klikk — s szabadulni akart tőle. A városi orvos jelentést tett a rendőrségnek, hogy Malcsiner a legundokabb bűnt űzi s a városkapitány egyszerűen elfogatta múlt év augusztus 26-án. Itt kezdő­dik az üldözött ember szenvedése. Három nap múlva, aug. 29-én meg­halt egyik gyermeke ; a holt gyerme­ket látni sem engedték neki, a tete­met beszögeztették egy ládába s egy bajdu vitte ki vállán, minden szertar­tás mellőzésével a temetőbe — elásni! Majd átkisérték őt a járásbíróság­hoz. Itt egy aljegyző bekisérfetetett vagy egy tuczat apró gyermeket maga elé, kik mind az ottani nyilvános házak szomszédságában laknak s ne­velkednek, ezeket megvizsgáltatja sans géné, a bíróság orvosa ezeket bete­geknek — Malcsinert azon­ban egészségesnek találja. Mindamellett az aljegyző fogva tartja Malcsinert, ki kétségbeesve felakasztja magát börtönében, a kötélről leszakad; akkor őrületében bezúzza az ablakokat s kezeit az^ üvegcserepekkel kezdi fel­metszeni. Észreveszik — s megmentik. Ezt a tettet az aljegyző arra magya­rázva, hogy Malcsiner bűne súlya alatt akart meghalni s bár mindent tagad: bekisérteti a veszprémi törvényszék börtönébe. Itt két ízben megtartatik ellene a végtárgyalás s kiderül, hogy a sértett gyermekek legnagyobb része sohse látta vádlottat, kiderül, hogy a többiek betanittattak s amennyiben egyik-másik beteg ezek közül, e betegség nem a vádlottól eredett, mert az akkoron s azóta is, mindig teljes egészséges volt. A meglepő vizsgálat ez eredménye első sorban a törvényszéki elnök -cso­dás tapintatának, kérlelhetlen részrehaj- la Bánságának, másrészt a szavazóbirák lelkiismeretes figyelmének köszönhető. Nem maradt kiderít tetten egyetlen kétes pont, egyetlen aggályos momentum. De hozzájárult főleg ahoz, hogy maga Masjon kir. alügyész konsta­tálta, miszerint a pápai elővizsgálat rendellenes, törvénytelen volt. Ritka hévvel, erélylyel védte véden- czét Ányos Pál védőügyvéd úgy, hogy a hallgatóság többszörösen meg­éljenezte. De legjobban védte saját dolgát maga a vádlott s Malcsiner oly óriáshatásu remek védbeszédet mon­dott, minőt sem mi, sem a jelen volt bírák s ügyvédek, az ország legelső ügyvédeitől sem halottak soha. Akkora elmeélről, roppant arányú memóriáról, orátori tehetségről tett bi­zonyságot ez a szerencsétlen csoda- e m b e r, hogy elragadta nemcsak a hallgatóságot, de végleg lekötötte a törvényszék figyelmét is s hangos él­jenzés fogadta az elnök ő mltsga abbeli kijelentését, hogy tekintettel a felme­rült uj momentumok elbírálásának fontosságára — az ítéletet csak 2 nap múlva, pénteken hirdetik ki. Az ítélet elhangzott. Teljesen felmentő volt s Malcsiner rögtön szabadon bocsáttatott. Az igazság nagy diadalt ült, melyet egy emberöltőn át elfeledni nem lehet. Sajnos csak az, bogy a per felszínre kavarta a pápai klikkek összes bűneit s aki e pert itt végig hallgatta, P á- pavárosról, mint egy erkölcsi kloákáról nyer fogalmat. Jól teszik a pápaiak, kik a tisz­tességre adnak, ha e rajtuk-ragadt piszkot mielőbb, mindenáron le­mosni törekednek. Egy-kél bűnös emberért ne szen­vedjen egy egész város sárba tiprott reputácziója! ÚJDONSÁGOK. — Az Eötvös-család gyásza. Eötvös László volt mezőföldi utibiztos, Eötvös Károly öcscse e hó 4-én hosszú, gyötrő szívbaj következtében elhunyt Mező- szent-Gfyörgyön. Temetése tegnap ment végbe a község s vidék nagy részvéte mellett. Áldás emlékére ! — Ritka vendég volt a hét folya­mán városunkban. Szinán pasa atléta- termetű fiatal török vezér volt; persze nem egyenruhában, de azért mégis fel­tűnést keltett je'enlenléte. A várost történelmi nevezetessége miatt látogatta meg. Soká nézte a vár régi falmarad­ványait és a vigyázó vagy tűztornyot, mely a törökök ittléte alatt mecsetnek épült. Egyik íőpa nál látogatást is tett. Jól beszél németül, franczia és angol nyelven. )/— A Szabady-nővérek vizsgálati hangversenye, múlt vasárnap, nagy és elegáns közönség jelenlétében tarta­tott meg a Látos-féle teremben, mely a szorongásig megtelt. Gyönyörű lát­vány volt a sok, fehérruhába öltözött kis leáu ynövendékek s a feketébe öl­tözött ifjú tanulók festői csoportja a tribünön. Az összes számokat a két zenetanitó nővér dirigálta s ellenőrizte s a növendékek, (kik közt a hiúságot neveik közlésével, nem akarjuk fel­kelteni) valóban oly precis s haladott előmenetelről tettek bizonyságot, hogy úgy a szülék, mint a közönség, nem egyszer a kellemes meglepetés tapsaival adóztak nekik. Óriási hatást keltett Szabady Rózsa saját szer­zeményű „Csengő virágok“ czimü briliáns czimbaiomdarabja, melyet szün­telen tapssal megujráztatott a hallga­| tóság. Eközben szerkesztőségünk két i remek Camélia-csokrot nyújtott át a két ügybuzgó nővérnek, mint budapesti tisztelőik névtelenül érkezett tiszte­let-jelét. A csokor-átadáskor a közön­ség éljenzéssel fejezte ki rokonszenvét. A kitűnő estély esti 8 órakor ért véget. — A királyi testőrséghez vették be Scherer József veszprémi születésű huszárőrmestert, kitűnő magaviseleté­nek elismeréséül. O az első, helybeli születésű testőr. — A Balatonpartról Írják nekünk, hogy a jégképződés az idén olyan, minő tán soha sem volt, s ezért a halászat nagy részben elesett ezen a télen. Az első jég darabosan és véko­nyan fagyott: erre jött 1 méter magas hó, most a hó alatt óriás, mértfól- dekre menő rianások keletkeztek, me­lyekből omlott fel a viz; ez a jeget is gyengítette, a havat is olvasztotta. Ily állapotban aztán megint összefa­gyott hó, olvadás, rianás, s ha a jeget akartak vágni, találtak felül jeget, aztán havat, ezután megint jeget, sőt több helyen vizet is! Tessék már most ilyen állapotában a Balatonban fogast keresni! . . . így lett legtöbb időu át a halászat lehetetlenné, sőt több ideig a jégeni közlekedés is veszélyes volt, hanem azért sok embernek vasból van a feje s mégis járta a jeget. — A Perrey-Perron-féls jeles hirti táncziskola összes növendékeinek p r ó- babaija ma, szombat este tartatik a Polgári kör termeiben, melyre szá­mos tánczkedvelő külön is meghivatott. — A veszprémi Bálint-napi országos vásár f. hó 9-én a káptalani város­részben fog megtartatni. — Piknik. Nehány derék intelligens fiatalember m. hó 31-én a Suli Laczi- féle házban kitünően sikerült „Pik­nikjét rendezett, mely a legfesztele­nebb hangulatban majdnem reggelig tartott. A piknik tiszta jövedelme (3 írt 20 kr.) a helybeli „Krajczár- egylet“ pénztárába letéteményeztetett. A jelenvoltak közül a reporter a követ­kező hölgyekre emlékezik. Leányok: Kolin nővérek, Auer nővérek, Adler Irma, Diener Szera, Krausz Róza, Türk Jetti, Rothauser Klotild, Bruck Ilka, Ornstein Lotti, Lőwenstein Gizella, Lőwy Tera, Lang nővérek, Penitsek Sári. — Asszonyok: Weisz Ignátzné, Hirsch Lajosné, Kolin Lázárné, Diener Sándorné, Türk Józsefné, Adlerné, Schvarcz Sámuelné. — Szegényeinkről. A városban levő szegények száma 900-ra szaporodott a kerületi összeírás szerint; ily roppant számú segélyt a népkonyhában nyúj­tani nem lehetett volna. Azért oly családok, hol egészséges és munkaké­pes férfi családfő találtatott, a felül­vizsgálat folytán kihagyattak. Ezek közt is voltak számosán, a kik fa- és pénzsegélyben részesültek és részesül­nek, de ebédre csak is 650 maradt. Van azért még elég család, a ki kö- nyörületre méltó. Ma ismét több öl fa lett kiosztva, a mit a ft. káptalan ajándékozott. Fizesse meg jóságukat az Isten ! — Jótékonyczélu hangverseny Süme­gen. A tél szigora által sújtott ottani szegények javára Sümegen, február 8-án a Mojzer-féle vendéglő nagyter­mében hangversenyt rendeznek a következő műsorral: 1. „Egmont.“ Ouvertüre. Beethoventől. Zongorán előadják Epstein Teréz és Mojzer Ilona k.-a. 2. „Titkos csók.“ Operette részlet. Bátor és Hegyitől; ének, zon- gorakisérettel. Előadják Scheiber Ilona és Berta k.-a. 3. „A levél.“ Monolog. Gabányitóll. Előadja Vid Anna k.-a. 4. „9-ik Concert.“ Cb. de* Beriot-tól. Hegedűn előadja Pálfy József ur, zon- goráu kiséri Mojzer Magda k.-a. 5. „Utazás Ukkig.“ Humorisztikus felol­vas. Horvát Rezső úrtól. 6. „Pepita.“ Operette részlet. Hegyi Bélától ; ének zongora kísérettel előadják Scheiber Hona és Berta k.-a. 7. „Árvízi hajós.“ Költemény Yörösmarthy-tól. Szavalja Epstein Aranka k.-a. 8. „Magyar nép­dalok.“ Hegedűn, czigáuy kísérettel játsza Pálfy József ur. Belépti dijak : Zártszék 1 frt. Körszék 60 kr. Föld­szinti állóhely 40 kr. Karzat 20 kr. Tanulójegy 20 kr. Felülfizetések köszö­nettel fogadtatnak és hirlapilag nyug­táztatnak. Belépti jegyek Sümegen Rosenberger Béla urnái és az előadás estéjén a pénztárnál válthatók. Kezdete esti 8 órakor. — Jánosháza község az iránt fo­lyamodott, hegy kebelében járásbíró­ság és szolgabiróság állíttassanak fel. — A sümegi tűzoltó-egylet bálja f. évi január 24-én igen szépen sikerült. Összes bevétel 106 frt volt, mely­ből a szertár-alaphoz csatoltatik a. maradék. A mulatság fesztelenül folyt - le és a reggeli órákban teljes kedély- lyel végződött. — Nap- és holdfogyatkozások 1891. évben. Május 10-én a Merkur a nap­korong előtt elfog vonulni ’és ' £5 n eseményhez két nap- és két holdfo­gyatkozás csatlakozik, melyek közül nálunk mind a két holdfogyatkozás ésj az egyik napfogyatkozás lesz látható. Az első teljes holdfogyatkozás május 23-án este fél 6-tól 9-ig fog tartani. ■ Egy gyitrüalaku napfogyatkozás junius 6-án délután. Budapesten csak részben lesz látható. November 16-áu éjjel gős dolgaim vannak itt Oroszországban.“ (Éljen.) Uraim — folytatja az elnök — mai gyű­lésünkből hiányzott kedves barátunk, az atheismus, indítványozom, hogy távirati utón fejezzük ki gyengélkedése alkalmából rész­vétünket és a jé Isten kedves atheismusun- kat minél hamarább segitse körünkbe. (He­lyes, egyetértünk !) A gyűlés feloszlik és a jegyzőkönyv fel­vételére a gyorsirászat utasíthatott. Vagabundus.-A-z IsterLT7"ér_ — A jövő évezredből. — Előállott egy hosszu. fehér szakállu öreg ember. Könnvü sárga ruha volt rajta. Látni lehetett azon át, micsoda nagyerős izmai van­nak az öregnek. A járása is olyan volt, mint amilyen egy meginduló ércz-szoboré lenne: méltóságos és erőteljes, az ember azt hitte volna: valamelyik bibliai pátriarcha mászott ki a sziklasirjából és öltözött angolkauavászba. A kormányzó felemelte fejét és érdeklődéssel nézte az idegent. — Uram. — szólt ez nyugodt, komoly han­gon, — arra kérem mindenekelőtt, hogy hall­gasson végig; mert amit mondok, hihetetlen­nek hangzik, de igaz ; és igy igazságtalan volna ön hozzám, ha becsukatna az őrültek házába. — HaPgatom. — En Koch Róbert vagyok. — szólt a fehér^ szakállu öreg ember. Keresztbe fonta a karjait és emelt fővel nézett a kormányzó sze­meibe. — Még ebből nem sokat értek. — En ugyanazon Koch Róbert vagyok, aki a 19-ik században megszüntettem a tuber­kulózist. A kormányzó mosolygott. — Mit kivan? kérdezte azon a hangon, a mely után hamar következik az ajtónyitás. Az erőteljes öreg rendíthetetlen nyugalommal folytatta. _ — Ma van az ezeredik évfordulója a szüle­tésemnek. Elhatároztam, hogy ha ezt megérem, nyilvánosságra hozom az örökélet titkát. Az öreg belenyúlt a kabátja zsebébe és egy vizszinü folyadékkal telt üvegecskét emelt ki abból.-- a neve kiáltott föl — Itt van, — folytatta, „Isten vér.“ — Ön csudáka1 beszól uram, a kormányzó megrendülve. — A szernek nincs más hatása^ mint hogy a test anyagcseréjét gyorsabbá teszi. Közönsé­gesen használva, az ember csak azt veszi észre, hogy csaknem szemmel látható hízásnak indul, azonban, ha a test a maga hiányzó elemeit keveri általa a vérbe, akkor nem egyéb, mint egészség helyreállító, a melynek segítségével mindig ellenállhatunk az öregedés folytán be­álló kimúlásnak. Ezzel Koch Róbert egy iv papirost tett a kormányzó elé. — Tessék, — folytatta, — a szivgyengülés, agylágyulás, csontmeszesedés és egyáltalán min­den halálokozó baj ellen itt van az ellenszer. Tetszik azt tudni, hogy az ember nehány hót alatt minden részében teljesen megujul. Az ón italom a sejteket is megváltoztatja. Nem beszélhetett tovább. A kormányzó öröm­től és lelkesedéstől elragadottan borult a nyaka közé. Aznap délután éppen világgyülés volt: a föld minden országának képviselője egy begy tiff arra. Mikor a kormányzó bemutatta az ezeréves tudóst, pokoli lárma támadt : — Nem igaz ! A kormányzó meg van őrülve! Koch Róbert charlatan ! Lássuk a bizo­nyítékot ! — Lássuk a bizonyítékot! — Ezek a kiáltások hangzottak egyre a teremben. Koch Róbert egy vastag csomagot bontott ki az elnöki asztalon. A csomagban fényképek voltak. — Itt van uraim kilenczszázharmincz fény­képem. Minden évben levétettem magamat két' példányban. Az egyiket megtartottam a polgár- mesterek aláírásával és pecsétjével, a másikat kilenczszázharmincz város levéltárában helyez­tem el a kellő dátummal és pecsétekkel ellátva. A kétkedés előbbi vihara, szilaj lelkesedéssé változott át a teremben. Egy pillanat múlva már fennlebegett a tudós a tömeg fölött. Kezét lábát csókolták s a „világatya“ czimmel ruház­ták föl. A gyűlésen mindjárt határozatot is hoztak, hogy a Koch-féle istenvér előállítására gyára­kat állítanak föl és hogy az időszámítást ‘ettől a naptól kezdik. Mikorra a gyűlésnek vége lett, már az egész világot bejárta az örökélet italának hire. A lapok külön kiadásokat rendeztek, a melvek fölött vastag betűkkel állt az uj dátum: „ \z örökélet 1. évének 1. napján.“ Azt hisszük érdekelni fogja közönségünket, ha ezekből a rendkívüli kiadásokból közöljük a „Nap“ czimü napilap vezérczikkét: „Az örökélefc megnyitó napja, ez ! Az idők futára meg van állítva. A múlt éveze- redek sírján örököt teremtett a világ legnagyobb elméje. A csontfejö halál önszivéba vágott kaszá­val hull az általa elgyilkolt népmilliók fölé. Nincs többé emberhalál. Az örökistennek büszkén nyújt kezet az örökember. Beláthatatlan évmilliók felé ve'i bátor tekintetét. Csak a föld múlandó és az ég minden csillagai. Ha eljő az idők teljessége az örökéletü ember kirúgja maga alól e hitvány por­tekét és a tudomány szekerén magának alkot majd uj világokat.“ Végül kijelentették, hogy Koch Róbertét megteszik alatyauristennek és az istenvérgyárak főigazgatójának. Izgalmas és lázas nap volt ez az egész föl­dön. A kereskedők azonnal csalni kezdtek; mil­liomosok szegénységi bizonyítványt írattak ma­guknak es visszavonták a végrendeleteiket; a háztulajdonosok -pórt indottak az építőmesterek ellen, hogy az építményeik nem elég tartósak; a fiatal házasok csalás miatt emeltek panaszt szülőik ellen, hog.v t. i. ezek a halá­luk után való örökség Ígéretében házasították őket össze; koporsóüzletek bölcsőgyárakká ala­kultak át; a temetőkre haszonbérleti árverést hi rdettek; a nép gunykaczajjal verte le az élet­biztosítási társulatok czimtábláit; a barátok, káplánok és plébánosok levetették reverendáikat és háztüznózőbe indultak : a püspökök egyházi kiáltványokat bocsátottak ki, a melyekben hang- sulyozzták, hogy a püspöki székek és birtokok fenmaradása az örökvallás érdekében szükséges. Még nem is gyártották az Istenvert, már is a legkegyetlenebb önzés és irigység kapott lábra az emberek között; a testvérek egymást öldös- ték az örökség miatt; az országutakon millió rabló termett 1 az ékszerész üzleteket még azon éjjel feltörték ; s a gazdagabb polgárok reg­gelre valamennyien rejtélyes halállal múltak ki. Vadállati őrjöngés szállta meg az egész em­beriséget : a pónszerzósdüh gyilokkal uralko­dott a földtekén és oly általános vérontás kez­dődött az egész világon, hogy a rendőrségnek el kellett koboznia azt az egy üveg istenvért is, különben három nap alatt kipusztult volna az egész emberiség. Gárdonyi Géza. A ráíótiak folyamodása. Ns. és főt. Káptalan ! Kegyes jó uraink ! Községi levéltárunkban meg van folyamo­dásunk 1680-ik évről, midőn a szigorú telet nem vettük be egy télnek és segitve lett ba­junkon a csillagászok által, mert a télnek hát­ralevő részét azonnal áttették 1681-re. Mennyivel uagyobb most könyörgésünk, mi­dőn a hó már hetek óta házunknál magasabb, s a farkasok a közeli Bakonyból úgy járnak nappal utczáinkon, mint nyáron a tinóborgyuk. Bátrak vagyunk előadni azon rettenetes dol­gokat, melyek községünkben egy hónap óta történtek. Szilvester estén itt rekedt nálunk négy vesz­prémi fazekas, két öszvér, két szamár és három pa­lotai fazekas öt szamárral s azóta mindig nálunk tartózkodnak. Tehát a népszámlálást újra kell kezdenünk, mert községünk lakossága tizenhattal szaporodott! ! Deczember 29-én amint a bakter hajnalra haran­gozott, a harangszive úgy odafagyott oldalához, hogy azóta nem hallunk harangszót, a község azt a határozatit hozta, hogy el kell küldeni Sop­ronba, újra önteni, addig pedig delenként a falu szamara fog ordítani harangszó helyett. Legjobban sajnáljuk azonban községházunknál a falu kutyáját. Ezt a felvigyázat kedvéért annyira ingereltük, úgy begyakoroltuk a neszezós, csahitálásra, hogy többet ugatott, mint az egész község! íáok adófizető fél dolmányban jött ki a biróháztól. Szegény Muszka! Ez is megfagyott deczember 29-én virradóra. Azon­nal összehívtuk az elöljárókat, s azt végezték, nem kell eltemetni; be kell vinni a meleg szo­bába, hátha kiengesztel ődik ? ! Kegyetlenül be- fütöttünk, s a mint szegény muszka óh adásba jött, elkezdett ugatni s már iuuen-onnan negy­ven napja lesz. hogy folyvást ugat, s a község házából ki kellett hordozóskodni ... Hogy pedig ennek a viszontagságos, soha j nem látott télnek meg legyen eredeti emléke még unokáink előtt is, megparancsolta a bíró, hogy ötven zsák havat el kell tenni a község házának padlására örök időre, hadd lássák a jövendőbeliek az apák szenvedését 1891-ben. Az is szép történet, hogy a mester ur egy | csirkéjét megfogta a menyétasszony, s midőn | javában sirt a csirke, beosontott a kertben szé- j delgő róka, s elfogta a menyétet a csirkével együtt. A mester ur nagy kutyája sem volt rest, nyakon kapja a rókát s viszi ki az ut- czára menyét, csirkével; az utcza népe rniud­együtt volt s kergették a kutyát, hogy majá i elveszik tőle a rókát! Hanemhát a jegna-f gyobb csuda még csak ezután történt, mert az egyik elöljáró kertjéből a Bakony felől előtör 1 egy ordas nagy farkas s elkapja a kutyát, J rókát, menyétet és csirkét, s vállára dobva letilt 1 az utcza közepén a nagy hóban s fogat vicsor-f gatott a falu népére; már azt gondoltuk, hogy ott eszi meg az ebédet. Lüdöztek a lakosok, kiabáltak, de ä farkas nem mozdult. Erre a tanács azt határozta, hogy félre kell verni a harangot, de ezt már elvitték Sopronba, a hi­degből felolvasztani. Ekkor kapja magát Farkas János szűcs- ; mester s elkiáltja magát: no majd leszek én még nagyobb farkas ! . . Kifordított egy műhelyében levő nagy farkasbundát ujjastól, az újait karjaira húzta, a bundát hátán átkötötték; egy nagy ber- buszt szinte kifordított s a fejére húzta, s elkezdett négy-kéz láb a farkas felé futni. A tenger közönségnek szeme-szája elállt! Nyargal négykézláb a szűcs a farkasnak; a; farkas meglátja a község legnagyobb farka­sát — vesd el magad, futóra a Bakoayyak! A szüc-', kutya, róka, menyét, csirke utánna a Bakony felé, de hát a rablót el nem ér­hették. S igy szabadult meg a község a nagy veszedelemtől. * f * Siralmas helyzetünk és kiáll ott szenvedő- désünk közt népgyülést bivtak össze a na­pokban s egyhangúlag kimondták, hogy az időjárástól ez nagy igazságtalanság, s ezt a telet nem kettőbe, mint a 80-ikat, hanem hét télbe fogjuk bevenni, s igy is lett beve­zetve a község jegyzőkönyvébe örök emlé­kezet okáért; a kisebbség, amely 16 telet akart kimondani, szinte csatlakozván a több­séghez. Mély alázattal folyamodunk nagyságos Káptalanhoz, tudassa a csillagász urakkal, mikép Rátót község az idén e napig nem egy, hanem hét telet állt ki; a hátralevőt pedig felosztotta Kádárta, Vilonya, Pere- marton, Oskü és Liter községekkel, hogy kö' zösen szenvedjék! Alázatos, mély tisztelettel maradván hét télbeliek, rátéri lakosok. U i. Epen midőn folyamodásunkat Írjuk; mind a két nagy-városi szamár az utolját járja a hidegben s folytonosan ezt ordítják: Veszprém ! . . . Veszprém!.. . . Jeruzsálem !.. (Hihetőleg a veszprémi Jeruzsálemhegy lakó- sai voltak.) „Somogy.“ ■ -«--

Next

/
Oldalképek
Tartalom