Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-12-19 / 54. szám
Veszprém 1891. XL évfolyam. 54. szám. Szombat, decz. 19.- > J..ijp^uiig^A>vy:g.-? Megjeleli minden szombaton.— Alapára: egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 br ; nyílt tér petit-tere 20 kr. 30 kr., kincstár illeték. — A kirlap irodája : „Petöfi“-in.tóz ;>t Veszprém (városház-tér Előfizetési felhívás 99 VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP a 1892. évi (tizenkettedik) évfolyamára. Az új év küszöbén, pro domo sua, fordulunk szives olvasóinkhoz. Megköszönve az eddigi támogatását s kérve jóindulatukat további munkálkodásunkhoz. Hírlapunk 11 év küzdelmét élte át immár. Kevesebb örömmel, mint bajjal — de mindig egyforma erővel szolgálva a közügyet s védve közönségének s a népnek anyagi s lelki igazát. Lehet a nyílt szónak, személykülönbség nélküli nyílt irányunknak ellensége akárhány, de olyan elfogult nem lehet senki — aki visszatekintve e hirlap 11 éves múltjára, konstatálni ne legyen kénytelen, hogy e város s e vidék nagyon sok üdvös dolgát-intézményét elősegítette, részben megteremtette e lap, a bajt megelőzni sietett s ha mégis vész vagy nyomor sújtotta a polgárságot: ott volt a hirlap rögtön s lelki ereje teljéből gyűjtötte össze a segélyt, amivel az ínség könnyeit fölszárogatni lehete. S ebbeli missiója teljesítésében nem vont működése elé válaszfalat a merev pártállás. A hírlapnak s a hirlap Íróinak független pártállása sohse érvényesült se daczczál, se kortespolitikából ott, hol a közérdeket, a más pártállásokkal vállvetve segíthetek életerősb lendületre. Mert az a nézetünk, hogy a vidéken a politika kizárólag a képviselő választáskor nyilvánuljon; gyakorolja ott lelkiismerete szerint hazája javára kiki a maga jogos vótumát — de aztán ha lezajlott a választás, hagyjon békét a politikának. Akkor az már az országházba való. Végezzék el képviselőink. Mi pedig béküljünk össze s csapjunk parolát: városunk, megyénk népének anyagi jobblétre juttatására. Ez a mai irányunk. Ezt az irányt járja immár hírlapunk 11 év óta. Ez a mi kijelölt missiónk ezentúl is. Vármegyénk s Veszprémváros, mint a Bakonyvidék s a Balaton czentrális központja, ha intenzivebb nemzetgazdasági kultur-intézményekkel felkaroltatott volna eddig: gazdagabb lehetne a kincses Alföldnél. Hiszen azok a kincsek miket a Bakony s a Balatonrejtméhében, sok generáliét élaterős fejlődésre segíthetnek. A Bakonyban a faipar, kőszén és mésztermelés s a háziipar századokra menő jövedelmes keresetet biztosítanak s a Balaton, Közép-Európa e csodás, bűvös szép édesvizü tenyere, a tó kultuszánák okszerű fejlesztésével, százezernyi idegen forgalmat vonzlat tájainkra. Nem 'arról van szó, hogy zsandárokkal fogdoztassuk össze, a vasúti állomásokon az Amerikába menekülő-szökő véreinket: hanem arról, hogy az éhen- halásból vagyonszerző, kereső polgárokká restauráljuk őket, támaszául csalá- daiknak s erősségéül a nemzettestnek. Csak valamivel kevesebb önzés megyei eleink lelkében s több emberszeretet sziveikbe : akkor a mentés e munkája gyors és foganatos lesz. A világtól elzárt városaink, községeinkbe gyors vasutak közvetítik akkor a messzebb vidékek forgalmát s megyei piaczaink ismét a régi lendületre emelkednek. Ez irányban most már erősen dolgozni s folyton izgatni kell. A helyzet ime csak rosszabb-rosszabb lesz. Kereskedőink, iparosaink egymás után zárják be üzleteiket s az alsóbb néposztály százával veszi kezébe a vándorbotot. Bízvást más lesz arczulata közéletünknek s gazdasági életünknek is, ha lázas erővel dolgozva e közügyön mind,J helyrehozzak jobb időket élt apáink mulasztásait. A sopánkodás rósz erény. Sohsincs semmi haszna. A panaszkodó embert a világ kineveti. És igaza van. Segíts magadon — s az Isten is megsegít. Mi se jajgassunk többé a magunk pusztulásán ; hanem dologra most! Tegye mindenki a kötelességét. A megye s a város elei törődjenek kevesebbet a maguk-, s minél többet a nép, a megyei s városi polgárság érdekével. Azért vannak ott a hivatalaikban Isten és a polgárság kegyelméből — hogy azt segítsék, annak javára munkáljanak. A polgárok pedig együttható akarattal segéljék eleik törekvését. Ott leszünk mi, a nyilvánosság emberei is, hétrőlről-hétre, ezzel az újsággal, hivatalban, palotában, polgári házban s műhelyekben egyaránt — hogy beszámoljunk a már tett dolgokról s újból figyelmeztetve, serkentve további kötelességeinkre. És nyiIttak, szókimondók leszünk, mint a hogy ilyen a lelkünk s az irályunk is. Dolgos, hű vezéreinknek erős katonája lesz ez a hirlap. Tétlen, hűtlen, gonosz elöljáróinkat pedig ütni fogja, a hogy csak kitellik a mi viharedzett aczél fegyverünktől. Ez a jelszavunk. A ki helyesnek találja, támogatni fogja azt. A ki meg nem érti — annak úgyis hiába beszélünk. Nem betű való vnnak, hanem az a sors — a minek csakugyan sopámkodás meg sirás a kényere. Azzal zárjuk tizenkettedik évi zászlóbontásunkat, hogy szives olvasóinknak boldog karácsonyi és újévi ünnepeket kívánunk. Vajha közjavaink jövőjébe vetett bizalmunk valahára a teljesülés első lépcsejére hágna ! Ez a hit segítsen át bennünket a lefolyt év bajaiból az uj év reményvilágába ...... hogy a sok szenvedés után osztályrésze lenne szegény vidékü nknek is — az Isten áldása! Veszprém, 1891. deczember 19-én. A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ szerkesztősége. A hirlap ára: Januártól—Deczemberig..............................................................6 frt — kr. Félévre...........................................................................................3 frt — kr. Három hóra................................................................................I frt 50 kr. A kiadóhivatal. Két takarékpénztár harcza. Veszprém, decz. 5. Jeleztük több héten át, hogy mily általános érdeklődés mellett indult meg Veszprémben aziránt a mozgalom, hogy egy uj pénzintézet létesítessék itt, mely a budapesti kereskedelmi s iparbank erkölcsi s anyagi támogatása mellett — a helyi, eddig fennálló pénzintézetek által kevésbbé vagy épen nem forcierozott pénzüzleti ügyekkel foglalkozván, gyárak alapítása, termény és áruelőlegezések stb. által a pangó forgalmat fellendíteni vállalkozott. A részvényjegyzés pár nap alatt 88 ezer forintnyi részvényt biztosított s már az volt elhatárosva, hogy a karácsonyi ünnepek alatt az uj intézet alakuló gyűlését tartja, mikor egy sajátságos non putarem ámulatba ejtette az összes érdekeltséget, mely közel 100 legtekintélyesebb helyi kereskedő, iparos s üzletemberéül áll. Az uj intézet kezdeményezője Révész, a nevezett bpesti bank ex ügyben kiküldött megbízottja, múlt csütörtökön lejött Veszprémbe, fölkereste az uj intézet legtekintélyesebb embereit s kijelentette, hogy a budapesti kereskedelmi és iparbank nem váltja be ígéretét s nem fogja támogatni a keletkező veszprémi uj pénzintézetet. Természetes, hogy mindannyian kérdőre vonták e miatt Révész urat, hogy | miként történhetett ez a jellemezhe- j tetlen eljárás. Révész erre megnevezte i a veszprémi takarékpénztár ügyészét i Szabó Imre urat, mint ki ez ügyben a budapesti kereskedelmi s iparba nsnál discredidálta a veszprémi kezdeményezést s igy a bank megvonta az uj intézettől beígért támogatását. Konstatáljuk, hogy ez a dolog városszerte mondhatlan izgalmat kelt. A kezdeményezők joggal kérdik most, mi indíthatta a veszprémi takarékpénztárt arra, hogy mielőtt programmjukat leendő üzemükre nézve kiadták volna, őket már eleve discreditáltassák ? Elvégre az a kezdeményezők s a takarékpénztár '’külön privát ügye — semmi közünk hozzá. Végezzék egymás közt, Konstatáljuk azonban, hogy az új pénzintézet főbb emberei ez eljárás által nem lettek megfélemlítve, sőt e fondorlatok által is elkeserítve s az ellen-támadásból az iutézetnek szükségességét s hasznosságát nem egy kisebb már túlhatalmasodott konzorczi- um, de az öszpolgárság általános javára belátván: az uj pénzintézetet „ Fesz- prémmegyei takarékpénztár“ czim alatt most már okvetlen megalapítják. Hogy igy törésre került a dolog, mielőtt ok lett volna rá — mindenesetre sajnálatos dolog. Az álutakon való eljárás pedig, egy oly rendkívül gazdag intézethez, minő a veszprémi takarékpénztár — semmiesetre se volt illő. —y -n. A Kántor-család tragédiája. két s ezek ápolása, a sok gond-bánat aláásta az amugyis beteges gyönge asszony egészségét úgy — hogy ő is kiszenvedett. A piacz legnagyobb házában, Ivadel- burgné úrnőnek háza földszintjén, egy kis szobában lakott a szegény czipész családjával, mely szobát ingyen kapta, házmesteri szolgálatai fejében. Olyan boldog család, mint ezek a szegény emberek, a férj s a feleség 5 apró gyermekükkel, nem volt több a városon. Az a szegényes szoba, mely lakás-műhely-konyha, éléskamrájuk volt egyben, palotákba való nagy boldogságot rejtegetett magában. Oly előzékeny, pontos, egész éjjeleket a tőke mellett dolgozva töltő ember, minő ez a szegény suszter — ezernyi iparos közt van egy. De aztán büszke is volt arra, hogy családja sohse lát szükséget. A tavaszoa 20 frtot vett kölcsön egy helyi segélyegyletből ; ezen vásárolt egy kis malaczot; aztán erre a jószágra is úgy dolgozott, hogy ínost az őszön, mint pompás hízottat, eladta 60 írtért. Úgy kellett tennie, mert egy adós suszter nem ölethet 60 frtos jószágot. Eladta s vett 30 írtért egy olcsóbbat, azt leölte ; majd le is fizetheti igy a 20 frt adósságot, meg 10 forintot be is fektethet az üzletébe. Hát ez micsoda öröm, hogy most az őszi munkája oly sok volt, hogy egy zsák búzát, aztán 3 zsák krumplit, 25 fej káposztát, meg egy szekér fát is beszerezhetett? ! Az mind ott volt a szobájában s ha azt megmutathatta kund- saftjainak, hát méltán fel is kiálthatott: „Van itt minden, édes ténsur, csak szükség nincs. Én takarékos vagyok, nem ám valami rongy nyehé!“ ....Bizony, hogy Kántor uramnál nem ismertem boldogabb, jobb embert! Veszprém, decz. 19. Valóban szivetrázó katasztrófa az, amelynek áldozatául esett Kántor Zsig- mond czipészuek a családja. Két hét alatt a szegény ember eltemette 3 gyermekét s szerető feleségét A difteritisz ölte meg a 3 gyermeAztán most gyehenna lett az ő boldog fészke. A difteritisz sírba fojtogatta egymásután a 3 gyermekét, aztán koporsóba dűlt a boldog asszony is. A patika, koporsócsináló meg a sirásó elvitték a leledisznó árát, még ki se futotta. El kellett adni a zsák búzát is. Aztán nem volt, a ki megegye azt a sok jó friss kolbászt s egyéb zsíros holmit; megrohadt — szemétre került. Mikor eltemette a feleségét s hajadonfővel kiszaladt a temetőből, keserűen kiáltott föl : „Édes jó ténsur, most már se famíliám, se pénzem, se búzám — semmim sincs. Csak a 4 sonka van meg. Azt elviszem a jó doktoroknak.“ — No — jó az isten. Megsegíti az oly földhöz csapott szegény embert is, mint maga! „íme a világ Megváltójának édesanyja! I íme a Christna. ki elveszi a világ bűneit!“ Iezeus Christna*) el Isezd-i prédikálni az írj tant. Lukácsek Jánostól. Devaszaguy szűz mély extasisba esett, s miután megárnyékoltatott (szanszkrit kifejezés) Isten lelke által, ki megtestesülni akart : méhébe fogant. Nehézkességének egész ideje alatt végtelen boldog volt, megfeledkezvén egészen a földről, fogsága-, de sőt magáról is. Madura zsarnoka hiába kereste őt halaira, születendő gyermekével együtt: Brahma megvédte őket. Az uj-szülöttnek : Christna lett a neve. (Sanskritul: megszentelt.) Legelőször pásztorok imádták őt, majd meg Nanda rokonuk, nagy kiterjedésű jószágának egész népével. A merre a szentszűz menekült, az emberek ösztönszerüleg a földre borultak s elragadtatással, a nélkül, hogy őket erre valaki tanította volna, zengedezték: *) Lásd a „Veszprémi Független Hirlap“ ta- vali karácsonyi mellékletéi. Indus Genezis. Bagha- veda Ghita. Ramatsairár kommentár. Egyszerre azonban, mintha mindketten letűntek volna a világról; senkisem tudott rólok semmit; elvesztek? meghaltak? Senki se tudta. Az emberek elszomorodtak; a kik látták, azokat álomnak hitték, világboldo- gitó álomnak, mely ime meghalt, elveszett, a megváltás reményének vége, s beáll újra a — rettegett zsarnokság Rakchasas, a gonosz alatt. Hanem úgy tizenhat év után Christna egyszerre csak elhagyta édesanyját Nanda rokonával együtt, kinél eddig titokban tartózkodott, s végig futván egész Indián, kezdé prédikálni áz új tant. Éltének második korszakában folytonos küzdelmet vívott nemcsak a nép-, de a fejedelmek gonosz szelleme ellen is; rendkívüli nehézségeket győz le ; egymaga egész hadseregeket söpör el, melyek megölésére küldettek ; minden lépte-nyomán csodák támadnak, süketeknek a hallást, vakoknak a látást, sántáknak a járást adja vissza; a bél- poklosokat meggyógyítja, a holtakat föltámasztja ; a gyöngét az erős ellen, az elnyomottat a zsarnoka ellen mindig és mindenütt védvén, s egész erejével fennen hirdetvén, hogy ő a Háromság második személye, vagyis Visnon, ki azért jött a földre, hogy az embert az eredendöbüntől megváltsa, a gonoszleiket elűzze, s jónak országát örökre megalapítsa! (Minthacsab szórúl-szóra az evangélium beszélne, pedig egy — ötezer éves okmány !) Es a népek, mint egy tengeráram úgy özönlöttek feléje, éhező tudvágygyal lesvén fölséges tanításait s vigasztaló szavait, s leborulván előtte, Istenkint imádták őt, mellüket verve, dicsőítő diadal közt zengedezték : „Valóban ez az a Megváltó, ki hajdan atyáinknak (ígérte tett.“ Néhány évi prédikálás után egy-két buzgó és bátor tanitványnyal vévé magát körül, kikre müvének folytatását akará bízni, miután őket tanitmányában fölavatta. Azok közt, kik őt fájdalmas utazásaiban legszorgalmasabban kisérték, leginkább Ard- zsuuát tüntette ki, Madura leghatalmasabb családjának ifját, kivel minden tervét közié, s ki megesküdött, hogy öt szolgálni s eszméit terjeszteni fogja. így szólt hozzá : „Harczolj, de ne légy szomorú. Ne gondolj önmagadra, s ne remélj önmagadban ; Hanem minden munkád s gondolatod reám, a legfelsőbb Lélekre viszonyítsd!“ Lassankint a hívők egy kis serege vette őt körül, mely fáradságuk, munkájok és hi- tök vele megosztá. Az általok vezetett élet kemény volt, s könnyű fölfogni : hogy Christna tanitmányának egyenlőséget valló elvei, éltének s főn- séges példásságának tisztasága, a népeket halálos aléltságukból fölveré; egész Indián az erő és ifjúság üde lehelete futott végig; mig a múlthoz ragaszkodók a rajákkal együtt, Madura zsarnoka által kergettetve, tőröket s üldözéseket vetettek az újítóknak, mert hatalmukat roskadni s trónjokat recsegni érezték a folyvást magasabbra emelkedő néphullámzat alatt. De azért mi sem sikerült nekik, úgy látszott: náluknál sokkal hatalmasabb erő buk- tatá meg szerveiket, s vedé a számüzöt- teket. Néha egész városok és környékek lázadtak föl s a Christna, és tanítványai üldözésére s elfogatasára kiküldött katonákat szétszórták • máskor meg a katonák az isteni próféta szavai által megbüvöltetve, s elragadtatva, fegyverüket eldobták s kegyelmet kértek. Sőt az is megtörtént, hogy a próféta ellen kiküldött egy ily csapat vezére, ki megesküdött, hogy sem félelem, sem csábításnak engedni nem fog, mikor Chrisnát egy magányos helyen meglepte, annak tekintete fön- ségétől annyira megrendült, hogy rendjeleit s ékességeit letépve, ez utóbbi lábaihoz borult esedezvén, hogy vegye be öt is tanítványai közé. Kérése elfogadtatott, s e pillanattól fogva az uj tauitmánvnak ő lett leghatalmasabb s legbuzgóbb hive. Vala pedig az ő neve : Sarawastai „Az utolsó húzásnál a gyermek eltűnt. „Dourga örömrészegen szaladt haza a halakkal, gyermekei éhségét lecsillapitá, de eszébe jővén azonnal, hogy még más nyomort is kell enyhítenie, halásztársaihoz futott, hogy őket gazdaságában részesítse, megfeledkezvén egészen a tőlök nyert bán- talmakról. „Ezek seregesen vették őt körül, nem mervén hinni ily nagylelkűségben, s Dourga azonnal kiosztotta köztök csodahalászata eredményét. Mindaddig, mig az éhség dühöngött, Dourga folytatá nemcsak régi ellenségeinek táplálását, hanem meg maga köré gyüjté mindazon szerencsétleneket is, kikkel találkozott. Csak hálóját kellett a Gangesbo kivetnie s annyi hala lett, mennyi csak szükségeltetett. Az éhség elmúltával Isten keze fogadá őt védelmében s utoljára oly gazdaggá lőu, hogy Bráhmának egy maga képes volt oly drága és nagyszerű templomot építtetni, hogy a földgömb összes népei odaserelettek, buzgóságukat leróni. Madura lakói! ime nektek is igy kell segíteni a gyöngéket és szegényeket ; soha el ne hagyjátok, s a szenvedett bántalmakat örökre felejtsétek — $ egykor majd Bráhma s az ő dicsősége leend jutalmatok!“ (Vége köv.)
