Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-12-19 / 54. szám

Veszprémi Független Hírlap. Szombat decz. 19. Veszprém, 1891. Igv vigasztaltuk a szegény meg­gyötört, jó embert. Keresztes József egyike legjobb szivü kereskedőinknek, a mi irodánkkal együtt azonnal megindította a gyűjtést s ki­bocsátott iveinken (Keresztes ivén, özv. Müllemé úrnő' ivén, a „Korona“ s Vég-kávéház ivein) 51 frt 76 krt gyűjtöttek össze s az összeget azonnal átadták neki. Ezenkívül Takács Lajos derék törv. biránk 15 írttal, Súly László 4 írttal s többan gyűjtöttek részére, úgy hogy a mi irodánk 51 frt 76 krnyi gyűjtésével együtt, a szegény Kántor máig 87 frt 65 kr. segélyben részesült. Közöljük e jó emberek szives adako­zását : Kántor Zsigmond felsegélezéséhez Keresz­tes József és Kováts Imre polgármester urak ivén. 5 irtot, adott: Méltóságos Pribék Ist­ván ur. 1. irtot adtak: Nsgos. Fejérvári, Nsgos. Tallian Lázár, Nsgos. Vogronits kano­nok urak. Tek. Sefranz József, Csolnoky László, Kenessey Móritz, Súly Ede és Balogh Károly urak 50 kr. adtak: Keresztes József, Schvartz Antal, Bokrossy Viktor, Ungar Li- pót, egy bécsi ur, Kiss István, Ilubainé, Kreutzer Ferencz, Ifj. Szemerei János, Ney Jakab Tuszkau Mayerné, Takács József, Dr. Purgli Sándor, Végh István, X. Y. Gnüther Adolf, Szőke Ignácz olvaskatlan 40 krt. adtak: Scwartz Ignácz, Braun Gyula, Weisz W. Mór, Pollák Dániel, Hungler György, Pataky H. X. Y. Fodor Gyulóné, Kövesi Zsigmond és Fejes Antal urak. 30 krt. adtak: Steiner J. Jenő, Hirsch Lajos, Krammer Ignácz, Gunszt Ignácz, Braun Jó­zsef, Bóthauser Miksa, Mautner Ignácz, Weisz Jakab, Becske A., Kéz Vilmos, X. Y. és Szvoboda Mátyás urak. 20, krt. adtak : Neu­man Benő, Brenner Lőrincz, Windisch Fe­rencz, Litz János, Megyesi Imre, Popladek József, Ernhoffer József, Hammer Mihály, N. N. Komoróczi Mihály, Körmendi József, Babay Kamilla, Eiser József, N N. F. Juli­ánná, N. N. Bélák János, N. N. Vikár Lajos, Havas Lajos, Fáró Ede és Orbán Pál urak. Kissebb adományokból össze jött 65 kr. összesen 34 frt 65 kr. utólag adkoztak még Buday József 40 kr., Lili Antal 50 kr., Özv. Müllemé gyűjtése. Névtelenek össze­sen 8 frt 46 kr. Végh-kávéház gyűjtése. Pillitz Mór 1 frt, Margalit I. 40 kr., dr. Kovács Vilmos 50 kr., R, S. 20 kr., S. S. 20 kr., Meszachy N. 1 frt, Heller Gusztáv 20 kr., Vég Izidor 40 kr., R. K. 25 kr. Összesen 4 frt 15 kr. A „Korona“-kávéház gyűjtése. Bauer Ká­roly 50 kr., Czollenstein 50 kr., Fiker An­tal 50 kr., Galambos Ágoston 30 kr., Ko­vács János 20 kr., Werner Károly 50 kr., Cser József 30 kr., Kompoltby G. 20 kr., Lich- tenberger Károly 10 kr., Szabó Karoly 10 kr., Wellner Lajos 20 k. Bauer Sándor 20 kr. Összesen 3 frt 60 kr. NYUGTA. Alulirott ezennel elismerem, hogy a „Vesz­prémi Független Hirlap“ szerkesztőségétől átvettem 51 (ötvenegy) frt 76 krt, mint t. Keresztes József ur 35 frt 55 kr., a „Ko­rona“-kávéház 3 frt 60 kr., tek. özv. Mül­ler Mátyásné úrnő üzletének 8 frt 46 kr. s a Vég-kávéház 4 frt 15 krnyi gyűjtését. Adakoztak még a következők: Singer nő­szabó 1 frt, Köves Béla 3 frt, Súly László 3 frt, Takács Lajos 15 frt, Kadelburgerná 3 frt, Kadelburger Beatric 5 frt, dr. Ováry Ferencz 1 frt 80 kr. Súly László által isme­retlenétől 4 frt. A fentebbi adományokat hálás köszönettel átvettem. Veszprém, 1891. decz. 19. Kántor Zsigmond. Rendkívüli városi kögyülés. — Deczember 19, — A terem pompásan be volt fütve, minha csak előre sejtették volna, hogy a mai közgyűlés száraz, rideg lesz. Abban a két ügyben ami miatt a rend­kívüli közgyűlést egybehívták semmit sem határozhattak, mert nem volt együtt az abszolút többség. A békés polgá­rok most disznóöléssel vannak elfog­lalva, hát nem vehetnek részt a város ügyeinek vezetésében. A családi ese­mények előbbre valók. Különben szolgáljon vigasztalásul, hogy a jelenvoltaknak sem akadt sok dolguk. Szabó Imre könnyedén rakta kezeit nadrág zsebébe, az ő apró, gyors gesztusaira, taktus ütéseire nem igen nyílott alkalom. Az a pár tárgy is, ami a közgyűlés napirendjét alkotta — kellemetlen thémák voltak s még a legnagyobb naturalista képviselő is tartózkodva szólt hozzá. Pedig olyan is volt köztük, melynek tárgyalása közben nemcsak az ajtónál haptákot álló városhajdu, de egy manipulans draganyos őrmes­ter is elpirult volna. De azért Vikár főjegyzőnek elő kel­lett traktálni s még Szabó Imre köz- benszóllása sem hozta ki sodrából. A példás családapákat nem lehet megingatni. Az ablaksarokban egy pár városi képviselő egymást buzdította a szó­lásra. A várbeli peczegödrök egészségtelen voltáról volt szó. Szili Horváth Pál odakacsintott az orvosok felé, mintha azt mondta volna: — Hadd legyen úgy, nem árt az sem a doktoroknak sem a patikának. De a Halassy „doktor bácsi“ felpat­tant székéről, mint egy pergetyü s általános helyeslés által kisérve meg­jegyzi, hogy ideje volna már, ha a vá­rosi hatóság egyszer komolyan hozzá­látna a várbeli csatornák rendeztetésé- hez. a nyitott kanálisok s a pecze­gödrök sok nyavalyának lehet okozója — úgymond — s azért szükséges a haatósági sürgős beavatkozás. A régi praxisu orvos teljes energiá­jával mondta ezt s hangjában volt valami fenyegető is, mintha csak azt mondta volna nyomatékül: — Ha pedig nem fog sürgősen in­tézkedni a hatóság, akkor megiszszák a levét! A kellemetlen illatú tárgyak által megmételyezett levegőből rohantak már a képviselők, mikor Becsük állat­orvos azt kérdi a főjegyzőtől, hogy mennyibe kerül a világitó óra világítása? — Egy napra egy forint — szól Vikár. — Sok pénz — jegyzi meg egy polgár, a ki szolidsági rohamokban szenved s esti 7 órakor szokott lefe­küdni. — Olcsóbb indítványom van — jegyzi meg a másik. — Nos ? ? — Fogadjanak fel csupa láng vörös- hajú városi tüzőröket. Mikor ezek éj­jel inspektiót tartanak a toronyban, legalább mindjárt világítanak is. * Kovács Imre polgármester üdvözöl­vén az egybegyült képviselőket, a rendkivüli közgyűlést megnyitja, majd szomorúan jelenti, hogy a régi köz- vágóhidnak 3000 írtért való megvéte­lét, valamint a honvédség részére épí­tendő lőszerraktár építését nem mond­hatja ki a mai közgyűlés sem határo­zatiig, miután a jelenlevő képviselők száma nincs annyi, a mennyit a tör­vény pénzügyi dolgoknál való hatá­rozatképeségnél megkövetel. E kijelentés után a közgyűlés elha­tározta, hogy a szegényház gondnoki teendőivel a jelenlegi ideiglenes kór­házi gondnokot: Perlaky József dr., városi orvost bízzák meg. A jeruzsálemhegyi kutépitésről szóló jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A fióklaktany a további bérlete iránt kötött szerződés ügyében elhatározták, hogy a szerződést az ingatlanra beke­belezik. A közvágóhidról szóló szabályren­delet egy pontja oda módosult, hogy a közhasználatra levágandó sertések nem vitetnek a vágóhidra. A külföldiek bejelentéséről szó i ó szabályrendeletnek a törvényhatóság­hoz való felterjesztése elrendeltetett. Felolvastatott a házalásról szóló szabályrendelet, mely a könyvvel ellá­tott házalóknak csak 48 óráig engedi meg a város területén való házalást. Az illető azonban köteles jelentkezni előbb a kapitányságnál. A szabályren­deletet közgyűlés elfogadja. Eszterhay Ferencz megjegyzi, hogy ed­dig az volt szokás a házalóknál, hogy napokig tartó házalás után jelentkez­tek csak. Figyelmeztetését a szabály- rendelet érvényre juttatásánál figye­lembe veszik. A piaristák épületének csatornázása ügyében hozott megyei határozat ellen a város fellebezui fog. Egyébb jelentéktelen határozatokat hozott még a közgyűlés, melynek déli 7*12 órakor lett vége. A nők érdekében. Haladunk szépen és irigykedvü néz­nek ránk a nemzetek, melyek már előbbre haladtak, de még jobban azok, melyeknek a haladáshoz hiányzik az eszköz. A haladás legszebb jelét abban kon­statálhatja minden magyar ember leg­inkább, melylyel Csákv minister a nők érdekében igyekszik a hazának jót tenni. Még sohasem volt oly nagy hatással az emberi kor haladására va­lamely cselekmény, mint épen azon intentió, mely az említett miuistertől ered: s ez a nők hivatásáról való gondoskodás. Épülnek a vasutak a ke­reskedelem érdekéből, szükségképpen kell ez, mert megélhetésünk követeli, hogy lépést tartsunk a versenynyel, 1 hogy iparunk fejlesztessék, kereskedel­münk gyarapodjék. Hasonló újabb intézmények járultak hozzá, hogy jövőnk legyen ez ország­ban s haladunk minden más irány-. ban is. De a nők hivatása erkölcsi szem­pont alá esik. Nem sokat kell gondol­koznunk, hogy kitaláljuk ama roppant nagy vivmányt, melyet a minister in- teutiója a nők sorsára való gondosko­dásával czéloz. Pár évvel ezelőtt nyilt meg az 1-ső keresk. tanfolyam, melyen a nők a kereskedelmet tanulják. De mint min­den kezdet, döczögős ez is, mert a ke­reskedő vonakodik irodájában levezőiil, könyvelőül, raktárnokul nőt alkalmaz­ni. Évente 30—40 nő nyer kiképzést a jelzett tanfolyamon keresk. könyv­vitel — arithmetika levelezés — áru - isméből. Váljon hány nyer alkalmazást ? Tán ha 1 százalékot mondimk, ez is sok, mert — mint fent emliténk — a kereskedő nem óhajt nőt alkalmazni. Tehát a keresk. tanfolyam — bár­mily áldozatba kerül is — nem segít a nők sorsán. Miért: mert a kereskedő világ nem látszik erkölcsi szempontból megítélni azt, hogy akkor, ha a nőnek hivatást adunk, társadalmunknak teszünk hasz­nos szolgálatot. Nézzünk szét csak legszűkebb tár­sadalmi körünkben. A szegény nőre mi vár, ha nem támogatjuk tehetsé­gének érvényesítésében i Pedig hiva- tottabb volna a szellemi munkák bár­melyikére, mint sok elfogult férfi, ki azt mondja : a nő maradjon a főzőka­nálnál, vagy a nők túrják ki a férfia­kat az állásokból. Ez utóbbinál azon­ban megálljunk egy pár szóra. Mert aligha ez nem fáj leginkább a férfi­világnak. Plu. a vasút szolgálatban a nő: mily önmegelégedéssel, mily hivatalos pon­tossággal s előzékenységgel állja meg helyét. Soha „Katzenjammer“-ét nem érzi az udvariasságot megkövetelő pub­likum... Ott a sürgöny-szolgálat: megállja helyét derekasan. Pénztárkezelésnél pedig soha nem kell pontosabb, ügyesebb kéz, mint az a női. Még a háborúban is dicsőn megállná helyét az áldozatra kész, de hivatás után áhítozó nő! Régen írogattak a nő hivatásáról pro s contra. Sem a pró-ba, sem a contrába nem bocsátkozunk. Az legyen feladatunk, hogy a nőknek mellettünk tért engedjünk. S ilyet — hála a vi­szonyoknak — egy kis jóakarattal ad­hatunk. Szükséges azonban, hogy át- érezzük és átértsük a nőt maga való­ságában. Nem kell se udvariasságból, sem gyengédségből méltányolni a nőt, hanem erkölcsi szempontból ítéljük meg a nő sorsát. Ismétlem, erkölcsi szempontból ítél­jünk, mert a nemzet erkölcse a legerő­sebb oszlop, melyen a mindenség ne­hezedik. Gyenge az én toliam ugyan e szem­pontról úgy irni, hogy átérezzék azok, kik a nő hivatással összeférhetlennek tartják például a könyvvezetést, vagy hasonló kereskedői foglalkozást — de e gyenge toll legyen hivatva a társa­dalom azon hatalmasait a dologhoz szólásra bírni, mely tehetségek igen nagy szolgálatot tennének e hazának. Nézzük azt a szerencsétlen nőt, a kiről azt mondják, hogy „az erkölcs útjáról letért„mily viszonyok, mily körülmények térítették el az erkölcs útjáról !“ Nézz bele leikébe, s ha van benned emberismeret, nem íté­led el őt — megbocsátasz neki. Nem volt tanácsadója, nem volt ki anyagi romlásán segitsen s tán a hi­bás nevelés — ő meghalt a társada­lomnak. Pedig megmenthető lett volna. A társagalomnak vannak halottjai, de ezek sírját maga a társadalom ássa meg. Toll le nem írhatja azt a nyomort, melylyel egy nőnek megküzdeni kell, ha hiányában van az anyagiaknak, ha nincs, ki segélyezze jó tanácscsal. Hát mikor a nevelés hiányosságára kell a magányos nőnek ébrednie ! Mily keserű, mily fájdalmas lehet sorsa! Ebben a nagy világban aztán van ut, mód a megélhetésnek. S a meg­élés ama módjairól irni elszomorító volna nagyon. Váljon a legerősebb férfi képes-e megtalálni a 3-ikat, a középutat, a két rossz között a kevésbbé rosszat elvá­lasztani 1 ! (2 duobus malis minimum eligendum est.) Pedig mily különbség van a tettek kivívásában férfi s nő közt! Mig az előbbinek szabadsága mellett lelki ereje is legyőzi az útjá­ban álló akadályokat — a gyenge nő leroskad s ekkor válik a társadalom halottjává. Élő-halott s ez még szo­morúbb állapot. Nem-e volna kötelessége a társada­lomnak hozzájárulni a baj orvoslásá­hoz ? Megteremteni azon erkölcsi ala­pot, melyen a társadalom szilárdan megállhassa helyét ?! Adjunk a nőnek oly hivatást, mely erejének megfelel, a szellemi tehetség nála nem hiányzik — nem fog aztán visszaélni nőiességével — nő marad, ki nem lép túl a szabadság korlátján. Friedrich Ferencz. Rablógyilkosság Almádiban. Veszprém, decz. 19. Hírlapunk zártakor vesszük a rémhírt Al­mádiból, hogy ott az este, szombat-este 6 óra­kor két rabló meggyilkolta Kovács Gyula mi­niszteri fogalmazó vinczellérjét Mátyás Jánost s a házat kirabolták. A rémeset igy törtóut. A vinczellér nejével, 12 éves fiával a vacso­ránál ültek, mikor este 6 órakor zörejt liallott- tak az ablak alatt. Erre a fiú s később az apa is kiment szétnézni, de senkit se látva, vissza­tértek s újra bezárták a külső ajtót. Kevés vártatra lövés dördült el; az ablak csörömpölve hullott össze s a vinczellért száj­ban érve a lövés, földre zuhant. Éne lövés lövést ért; a kis fiú az almáriom mögé bujt, az asszony pedig a rablók fenye­getésére kiadta nekik az 1 frt 28 krnyi kész­pénzt, mire azok betörtek, kerestek, kutattak pénz után, de hasztalan. Ékkor még 3 lövést tettek a szegény ember fejébe — s káromkodva elmentek. Az aszony rögtön1 bejött Veszprémbe jelen­tést tenni s a herényi elöljárók patroilokat küldtek Almádiba. A két rabló egyike fekete, a másik szürke úri ruhába volt öltözve s revolverekkel vannak felfegyverkezve. A gyilkosság óriási rémületet keltett még az éjjel az egész környéken. IPAR* és KERESKEDELMI KAMARA. Közzététel. A m. kir. államvasutak budapesti üzletve­zetőségének megkérése folytán közzéteszi e kamara, hogy a nevezett üzletvezetőség az 1892. évi január 1-től 1892. decz. végéig szükségelt kő- és földnemüek anyagok, kályha és tábori tűzhely alkatrészek, befasítási és veteményezési anyagok, lő- és robbanó sze­rek, gyékények, fanemüek, villamvilágitásí és különféle anyagok szállításának biztosí­tása iránt zárt pályázatot hirdet. A kellőleg felszerelt ésbélygees írásbeli ajánlatok legkésőbb f. é, deczember hó 30-ának déli 12 órájáig a m. kir. államvasutak bpesti üzletvezetősé­gének anyag beszerzési osztályához (Bpest külső kerepesi-ut házcsoport) nyújtandók be. A szállítandó anyagok minősége, valamint a pályázat egyébb feltételei tekintetében a ka­marai iroda nyújt felvilágosítást. A m. kir. államvasutak Dunajobbparti vonalak üzletvezetőségének megkeresése foly­tán közzéteszi e kamara, hogy a nevezett üzletvezetőség az 1892. év folyamán szük­ségelt kö- és földnemü anyagok, világítási és kenési, aczél és vasnemü, fanemü és egyébb különféle anyagok szállításának biztosítása iránt zárt pályázatot hirdet. A kellőleg fel­szerelt és bélyegzett zárt Írásbeli ajánlatok legkésőbb 1892 évi január hó 8 napjának déli 12 órájáig a m. kir. államvasutak duna­jobbparti vonalak üzletvezetőségének titkári osztályában nyújtandók be. A szállítandó anyagok minősége és mennyisége, valamint a pályázat részletes feltételei tekintetében a kamarai iroda nyújt felvilágositást. Közzéteszi továbbá e kamara, bogy a m. kir államvasutak budapesti üzletvezetősége az 1892. évben szükségelt pálya fentartási fák um. vörös fenyő deszkák, emelőfák, ke­mény és puhafa részek és oszlopok, puhafa keritési rudak és fedő zsindelyek szállításának biztosítása iránt ajánlati tárgyalást hirdet. A kellően felszerelt zárt s bélyeges írásbeli ajánlatok legkésőbb 1892 évi január hó 15 napjának déli 12 órájáig a m. kir. állam­vasutak budapesti üzletvezetőségének anyag- beszerzési osztályához (I.) e. nyújtandók be. A szállítandó fa-anyagok mennyisége, vala­mint a pályázat egyébb részleteire nézve a kamarai iroda nyújt kellő tájékozást. Győr 1891 évi deczember hó 10-én. A kér. kereskedelmi és iparkamara nevében- Jerfy Antal s. k. Szávay Gyula s. k elnök, titkár- ' ÚJDONSÁGOK — Gyászhir. Egyike ama tisztes alakoknak tüut le ismét közéletünk színpadáról, kiket általános szeretet és tisztelet környezett mindenha. Be­vies Nándor ny. főhadnagy, ki minden jövedelmét szegényeink nyomorának enyhítésére fordította s egymagán számtalan szegény családot mentett ki legnagyobb ínségükből, múlt csü­törtökön, majd egy évig tartó kínos betegség után, melyet mártyromszerii megadással szenvedett, visszaadta lel- két Urának. Benne a nemeskeblü ka­nonok, ft. Bevies József édestestvérét siratja. Az elhunyt temetése tegnap délután ment végbe, általános részvét mellett s a helyi tisztikar teljes disz- ben és testületileg s egy század hon­védség kisérték örök nyugalomra. Le­gyen örök álma boldog s Isten vegye végtelen kegyelmébe! — A veszprémi korcsolyaegylet jégpályája holnap, vasárnap délután 3 és fél órakor fog ünnepiesen meg­nyittatni. Jegyeket előre válthatni Szili Horváth Pál urnái, a pénztárosnál s az egyleti helyiségben az egylet szol­gájánál. — Hogy fogják a czinkét tökkel ? Naivabb legény alig van széles ez or­szágban Láng Lajosnál, az állami fő- fináncz-szekretáriusnál, Pápaváros orsz. képviselőjénél. Ez a jó atyafi ugyanis vagy 8—10 év óta hitegeti a pápaia­kat, hogy ezt meg ezt a gyárat stb. gründolja nekik, csak válaszszák meg. A gimplik természetesen lépre mentek mindig. Most azonban kiismerték a fináncz-arkangyalt s útilaput kötvén talpára — Fenyvessyt lépteti fél az ottani kormánypárt. Láng most újra megkísérti, hogy hogyan lehetne meg­fogni tökkel a pápai czinkéket ? Er­ről a svindliről olvassuk a „Győri Közlöny“ pápai levelében szórul-szóra: „Láng Lajos orsz. képviselőnk hétfőn délben városunkba érkezett. Idejövete­lének oka a dohány-gyár ügyével van összefüggésben. Képviselőnknek hir sze­rint sikerült volna a miniszter figyel­mét ránk irányítani és befolyásával a dohánygyár Pápán való felállításának tervét komoly megfontolás tárgyává tétetni. Főispánunkat egy monstre de- putáció szervezésére hívta fel, mely a miniszter előtt a dohány-gyár elnye­rését kérelmezné.“ Mi nem azt cso­dáljuk, hogy Láng csak a választások előtt ismeri meg a pápaiakat, hanem azt, hogy ismervén az ellene való hangulatot — hogy mer egy általán Pápán kiszállani a vonatról. Bizony, hogy csnful fog járni! — Pályázat. Guldeu Kálmán kir. törvszéki jegyzőnek sárvári albiróvá történt kineveztetése folytán megüre­sedett II. oszt. törvényszéki jegyzői állásra pályázat hirdettetik, a kérvé­nyek 14 nap alatt adandók be. — Ruhakiosztás. A veszprémi „Hoch- muth Ábrahámné“ nevű krajezár-egy- 1 et föladatához híven f. hó 8-án osz­totta ki a téli ruhákat a helybeli izr. iskolát látogató szegény tanulók kö­zött. Ez alkalommal közel 50 tanulót ruházott föl majdnem tetőtől t-dpig és már az iskolai év elején látott el vagy 32 tanulót iskolai könyvekkel. Ezen czélokra a derék egylet több mint 300 irtot költött. A kiosztásnál, melyen szép számú distingvált közön­ség volt jelen, egyik tanuló a fölruliá- zottak nevében szép köszönetét mon­dott. Mire dr. Sándorfi Miksa, mint igazgató, méltatva az egyesület jótéte­ményét, éltette ennek derék elnöknőit, Deutsch G. Sándorné és Rothauser Rudolfné úrnőket és a választmányt. Különösen kiemelendő, hogy az idén Rosenthál Nándor, hitközségi elnök kezdeményezése folytán a hitközség számos tagjai által pártolásba foga­dott Ungár Ferencz 4 kiskorú árváit is nemcsak az egyesület támogatta lábbelivel és pénzzel, hanem az első elnöknő a fiút egy egész téli Öltöny- nyel ellátta, a második egyik leány­nak uj szövetet ruhának és 2 frtot a megvarrásra, a fiúnak pedig 1 frtot, ide nem számítva azt, a mit mind két úrnő a Sz.-Fehérváron tauuló fiú­nak távozáskor adományozott. Steiner Sámuel is akkor a fiút 6 írttal és legújabban 2 írttal segítette. A jó tett öntudata eléggé jutalmazza az iskolai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom