Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)

1891-10-10 / 44. szám

Veszprém 1891.

XI. évfolyam. 44. szám.

jylegjelen minden szombaton. — A lap ára : egész évre 6 frt; negyedévre 1 frt 50 kr,; egyes szám ára 15 kr. *— Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték. — A hírlap irodája : „Petöfiu-intózot Veszprém (városháa-tér

Előfizetési felhívás

a

„VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP"

f. évi (XI. évfolyam)

okt.—deczemberi évnegyedére.

Az uj évnegyed közeledtével megütik a lapok reklámjaik nagy dobját, émelygős, mézes ígéreteikkel állnak a nagy közönség elé.

Nekünk nincs arra szükségünk, hogy öndicsérettel disputáljuk magunkat a közönségre. Hírlapunk évtizedes múltja, kifejtett tevékenységünk számos eredményei mindmegannyi szilárd alapkő vei e hírlap erejének, amit független szókimondással, részreliajlatlan igazsággal és mindig a közérdek szolgálatában érvényesítünk, úgy ma, mint mindenkor.

Ez a hírlap független minden hatalmi befolyástól, nyiltan, szabadon tárgyalja a közélet ügvét-baját, keresetlen szókimondással, bátran kimondja az igazat, őszinte tolmácsa a vármegye szabadon gondolkodó közönségének, mert megérti azok szívverését.

És amilyen nyilt, őszinte irányczik- keiben, olyan élénk, változatos az egész lap, mivel főtörekvésünk, hogy hírlapunk a vármegye és a városi élet hű és igazságos tükre legyen, melyben közéletünk képe hív visszatükrözési nyerjen.

Ma, midőn már tízéves küzdelmes múltra tekinthetünk vissza -- érezzük, hogy joggal számíthatunk mi is az olvasók szives elismerésére.

Utalunk arra, hogy ebbeli kérelmünk csak a viszonyos méltánylaton I alapúi; mert ha mi pontosan raegje- J lenő s jó hírlapot adunk t. olvasóink j kezébe, akkor azt hisszük, hogy ré- | szünkről beváltók az elvállalt kötelezettséget — s ugyanazt várhatjuk t. olvasóinktól is.

A lefolyt évnegyedben is, az egész Balaton- s Bakony-vidékre kiterjedő érdekű hírlapjaink megbizonyitliaták, hogy folyton élénk, tartalmas, változatos lapot adunk a közönség elé s úgy vidéki, mint bő hírrovataink élénk tanúságot tesznek arról, hogy hírlapunk nem csak legnagyobb, de legelterjedtebb lapja is Veszprém vármegyének.

S mint a múltban, a jövőben is az lesz főtörekvésünk, hogy irói hivatásunkat lelkiismeretesen, s minden szel- i lemi erőnkkel, mikre publicistái pályánkra megáldanánk, betöltsük.

Ezzel kérjük t. olvasóink s hírlapunk barátainak további szives támogatását s megnyitjuk az uj évnegyedi folyamot.

Veszprém, okt. 26-án.

pitása, a várbeli vízvezeték a csatornázás s a vár lejtőjén lévő régi városház építése.

Oly maradandó müvek ezek, melyek halhatatlanná tették őseink s az akkori városi hatóság emlékét — az 1814-ik Emlékirat nélkül is. Treuer akkori városbiró, (kinek egy-két család- j utóda máig is köztünk él még, s az j őt támogató városatyák örök kegye- I letet vívtak ki nevüknek.)

Ép azért, az igaz szívből eredett kegyelet örömével vesszük tudomásul, hogy a mi városi tanácsunk elhatározta, miszerint nagy elődének, Trénernek az alsóvárosi temetőbeli síremlékét díszesen renováltatja s azt állandóan gondoztatni fogia.

Valóban a hálás utódok kegyelete másként s illőbben nem is nyilvánulhatott volna. Az az önzetlen jóságu szívverés, mely ez őseinket az utódokért való munkára hevitette: im a hála érzetével vissza-dobban a kegye- letes utónemzedék szivében.

Őseinké volt a munka.

Mienk a kegyelet.

S folytassuk mi is, folytassa nemzedékünk is az utókor élőmunkáit, hogy egykor mi is fiaink kegyeletére érdemesüljünk.

.........Hogy miként a mi neveinket

is sz

ázadokra együtt őrzendi a tűztorony kupolája, őseinkével: méltók is legyünk áldó poraik emlékéhez!

ICoiaa.poltli.y Tivadaiiii*'

A város ünnepe.

Veszprém, okt. 10.

Holnap ismét olyan érdekes ünnepe lesz e városnak, mint volt 100 esztendővel ezelőtt, mikor Treuer József volt városbiró buzgalma folytán és adakozó emberek adományaiból a régi török mecsetből modern tornyot alakítottak, ahonnan őrszemek vigyáztak század óta a város közbiztonságára, amiről bizonyságot nyújt a tűzoltólaktanya felirata, ez a rósz distichon:

„ Városi polgárok pénzén épüle fel e ház,

Itt tűzi pusztítás védelem eszköze áll!11

Szerencse azonban, hogy rósz versek nem ártanak a lelkesedésnek. Akadtak lelkes utódok, akik apáik munkáit ismét előbbre vitték a hosszú élet felé. Értjük a tűztorony renoválását, mely már annyira előre haladt, hogy holnap megtartható lesz a gömb és magyar korona ünnepélyes elhelyezése, mely az épitő-vállalkozóknak egyszersmind bokréta-ünnepe leszen.

Az ünnepély rendezését a városi j hatóság vette kezébe és a következő j felhívást adta ki:

Yeszprémváros t. ez. közönségéhez í

A hirlapirodája.

A „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ ára : Az okt. I—decz. 31. évnegyedre I frt 50 kr.

A kiadóhivatal.

Ősök emléke.

Veszprém, okt. 10.

Veszprémváros polgársága holnap nagy ünnepséget ül. Egy régi emléket, nagy idők tanúját, a török minaretből alakitott tűztornyot avatja föl, nagy renovátiókkal, humánus hivatására ismét.

Ez az ünnep, az a nagy nap a kegyelet ünnepélye is egyszersmind, mert felujjitja lelkűnkben ama már rég porló uemzedék áldó emlékezetét, kik e monumentális emléket, örök hitbizo- mányul ránk hagyták.

A torony knpolagömbjében talált 1814-beli Emlékirat, mely ma, ami időnk emlékiratával együtt ismét visz- szabelyeztetik abba: nemcsak a távoli múltba enged visszapillantanunk, de visszaidézi lelkünk elé mindama nagy vívmányokat, melyeket ez Emlékiratban jelzett őseink, városunk javára akkoron alkottak.

A tűztornyon kivid, az ő müvük volt a máig is fenálló kórház alaVeszprémváros „Vigyázó-torony*-nak nevezett tűztornya, a város által újból reno- váltatván, a torony gömbjének és koronájának ünnepélyes feltétele 1891. okt. 11-én, vasárnap fog megtartatni.

Az ünnepély sorrendje ez:

]. Az ünnepélyt reggeli 5 órakor a várbeli » szent Benedek - begyen ágyu-lövések jelzik.

j 2. D. e. 10 órakor városi díszközgyűlés a | városház tanácstermében.

I 3. A közgyűlésből, a helybeli tűzoltó-testület közreműködése mellett, a Nemzeti Kaszinó előtti főtérre vitetik a gömb és ! korona s ott közszemlére kitótetik. j 4. V, 11 órakor ünnepies felvonulás a

; székesegyházban tartandó isteni tiszteletre.

5. 11 órakor a főtéren az „Emlékirat“

! felolvasása. Ennek megtörténtével a gömb és korona egyházi szertartás szerint való megáldása A szertartás végeztével a gömb és korona feltevése.

] 6. Az ünnepély befej eztét diszlö vések

I jelzik.

Ezen ünnepélyre a nagyérdemű közönséget ! tisztelettel meghívja

a városi

Veszprémmegye

őszi közgyűlése.

(1SS1. ©Ictó-foer 5-én.)

Veszprémmegye őszi közgyűlése nagyszámban hozta össze, a megye szék házába a megyebizottsági tagokat, mert már hónapok óta hire volt, hogy a megyei vicinális vasutak ügyében Eötvös

hatóság.

Károly fontos nyilatkozatot teend. Több, mint 100 megyebizottsági tag volt a teremben s az összes karzatok is megteltek kiváncsi közönséggel.

Gr. Esterházy Móricz elnöklő főispán, a közgyűlés megnyitása után, a reichenbergi felség-merénylet alkalmából a megye mély megbotránkozásának ad kifejezést s indítványozza, hogy Ö felsége szerencsés menekülése fölött a megye jegyzőkönyvileg adjon kifejezést (Éljenzés). Elnöklő főispán ezután fájdalmának ad kifejezést a megyebizottság kiváló tagja, Sárkány Miklós bakonybéli apát elhunyta felett s emlékét jegyzőkönyvileg indítványozza megörökíteni.

Eötvös Károly általános érdeklődés mellett erre a következőket mondja: Mltsgs. főispán úr! M. tisztelt közgyűlés! Uletódött szívvel osztozom az áláltalános megbotránkozásban, melyet a reichenbergi merénylet országszerte keltett s hivatva érzem magam a főispán gróf ur indítványát egy pótlással megtoldani. Nemcsak természetes, de szükségesnek is tartom, hogy a vármegye kifejezést adjon a merénylet fölötti indignatiójának s hogy ennek sikertelensége fölötti örömét is kinyilatkoztassa. A király személye, a trón biztossága, pártok fölött áll •, az iránta való tisztelet közös erénye minden hazafinak. Különösen erősen kell nyilvánulni az erénynek oly fenkölt lelkű uralkodóval szemben, mint dicsőségesen uralkodó királyunk, ki mintaképe nemcsak a jó embernek, de a jó királyoknak is s ki egy egész ember egész erejével törekszik egy jó és nagy király összes kötelmeit betölteni. Indítványozza, hogy a megye üdvözlő feliratát a főispán ur, a miniszterelnök ur utján jutassa O felsége szine elé (Hosszas éljezés.)

Eötvös Károly ezután a Sárkány Miklós halálát jelző főispáni kijelentéshez szól. Az indítványt elfogadja s kívánja., hogy az elhunyt főpap halála feletti fájdalom a főispán gróf által lelhozott indokokkal együtt, örökítessék meg. Egy indokot ő is hozzácsatol. Ez az, jelezze a jkönyv azt is, hogy Sárkány Miklósban nemcsak a legderekabb egyházi férfiút, de a legrendithetetlen hazafit, a magyar alkotmány és nemzeti jog alapos ismerőjét s védő bajnokát gyászolja kiben a lelkész magasztos erényei, a hazafi s az ember legnemesb erényeivel egyesültek. Bár ez örök erények fundamentumán munkálkodnék minden lelkész úgy, mint munkált azon egy áldásos egész életén át, a nemes emlékű derék főpap. E kijelentéssel kéri kibővíteni a jegyzőkönyvet. (A közgyűlés magáévá teszi az indítványt.)

Véghely Dezső alispán ezután részvéttel jelenti Boronkay Miklós, és Androvits Imre volt ügybuzgó megyebizottsági tagok halálát. A közgyűlés Kenessey Móricz amaz indítványa kapcsán, hogy az elhunyt sok- érdemű Gaál Lajos emléke is méltán megörökítendő: emléküket jkönyvbe igtatni rendeli.

Pápavármegye kérdése került ezutáu lelszinre.

Kolossváry József főjegyző jelenti, hogy erre nézve Szabó Imre megyebizottsági tag szabályszerű időben írásbeli indítványt adott be, mely szeriut a vármegye Pápav árosának a megyéből kiszakadása iránt az országgyűléshez felterjesztett Emlékiratát ezúttal nem tárgyalja: az abban foglaltak ellen óvást s tiltakozását jelenti ki.

Szabó Imre röviden indokolja indítványát. Ennél többet tenni, egyelőre nem lát szükségesnek. Az Emlékirat érveit nincs helyén most megczáfolnia, mert akkor az úgy venni ki magát, mint az az ellenség, aki a háború kitörése előtt süti ki ágyúit. (Derültség.)

Fenyvessy Ferencz nyugodni hagyja az Emlékiratot. Úgy tudja, hogy ez nincs szabályszerűen beadva, s igy se pro, se contra nem tárgyalható.

Eötvös Károly ellenkező nézeten van s pártolja Szabó Imre indítványát; azonban tiltakozni fölöslegesnek látja. Az csak egyenrangú faktorok

közt lehetséges, itt pedig a megye egy alantas közege, Pápa város áll , velünk szemben. Untig elég azt mon- | dani: „Felterjesztésiek nem időszerű. Nincs helyén. Nem helyeseljük.“ Punktum. Elvártam volna — úgymond — hogy Pápa város ilyes kívánságát nem a megje megkerülésével viszi az országház elé, hanem competens fórumra,

I a megyebizottság utján. Egyébkint.,

! mint ma állunk a közigazgatás dolgá- ; val, hát az a próbálgatózás merő lehetetlenség, elképzelhetlen lehetőség s ak- 1 kora zavarokat csinálna, oly sok pénzébe kerülne Pápának, hogy Pápa 1 város lenne a legelső, aki ezt meg- | bánná. (Éljenzés.)

Barthalos István Eötvös inditvánvá- | val még kibékül, de Szabó Imre tilta- ! kozásával szemben kijelenti, hogy a j pápaiaknak is joguk van saját érde- j keiket úgy védeni, amint azt legjobb- j nak látják.

Krisztinkovich Aladár szól ezután nagy derültség közt. Én — úgymond I — nemcsak Eötvös Károly t. tagtár- i sam, de Szabó Imre úr indítványát is keveslem. Rosszalom Pápa város e támadását s indítványozom, mondja ki roszszalását a vármegye közönsége is. Egy időben kérem szívesen, mi, a Me- ! zőföldiek is elakartunk szakadni Vesz- i prómmegyétől s Fejérmegyébe akartuk i magunkat csempészni, csupán azért, mert itt a veszprémi megyeszékházban kizárólag a pápaiak uraskodtak és domináltak s ügyet se vetettek reánk. Akkor aztán boldogemlékezü Fiáth főispán úr atyailag intett minket,

| hogy hát: „Ténsurak kérem, hát szép I az, ha a gyermek az anyja ellen föl- j lázad?“ Erre lett nagy tapsolás. És j kik tapsoltak a legjobban 1 A pápaiak,

I kérem szívesen. (Óriási derültség.) Hát ; e taps emlékére ismételem rosszalási indítványomat. (Éljen! Éljen!)

Szabó Imre megnyugszik, bármily 5 formában utasítja vissza a vármegye ! Pápaváros támadását. Az ő czélja csak , az, hogy a megye-terület integritás- sát minden körülmények közt megóvni ; kivánja. (Éljen!)

í A közgyűlés úgy a tiltakozást, mint a roszalást határozatilag kimondja.

Véghely Dezső alispán tesz ezután jelentést a többrendbeli megyei vicinális vasutak ügyeiuek állásáról. A jelentés kapcsán konstatálja, hogy Eötvös Károly az országgyűlés egyik nyári ülésén több vármegye vasut- ügyeinek homályos inauipulátióih per- traktálta — s ezt sokan Veszprém- vármegyére vonatkozottnak állították. O meggyőződök; arról, hogy e beszédben, melyet sokszorosan átolvasott, e megyére mi sértő vonatkozás sincs s igy — bár erre közigazg. bizottsági ülésileg fel is hivatott — erre válaszolni való nincs.

r

Általános figyelem között emelkedett fel ezután Eötvös Károly s ezeket mondotta :

Mltsgs főispán-gróf iír! Mélyen tisz- tiszfelt megyebizottsági közgyűlés!

Nagy figyelemmel hallgattam végig a t. alispán ur előterjesztését, megyei vicinális vasutügyeink állásáról, de azt

jelentést csak úgy vehetem tudomásul, ha e sok apró vasut-ügy bővebb részletei iránt is fel világosit. Ami pedig illeti az1, hogy itt a t. alispán vagy tudja Isten kik, hogy és miként kommentálták az én nyári parlamenti beszédemet a vicinális vasutakról, arra csak az a mondandóm van, hogy bár mennyira tiszteljem is e közgyűlést, ' azt egyáltalán nem engedem meg és nem tűröm, hogy országgyűlési beszédeim fölött itt a megyém székházában bírói széket üljenek. Eddig e tekintetben nem lépte túl a tisztes határt a vármegye közönsége; remélem, nem lépi túl ezután se — mert, ismétlem, ezt se itt, se másutt egyebütt, mint a parlamentben, soha nem tűrném. Ez nem jelenti azt, hogy elmondott beszédeiért a képviselő sehol nem akarna helyt állni. Igenis, helyt áll szívesen. Megfelel érte ott és akkor, hol szükségesnek látja. Helyt állok én is. Most is, a jövőben is. De a két forum közti különbség határát átlépni

nem engedhetem meg. (Helyeslés.) Azt kérdem elsőben is a t. alispán úrtól, hogy mért fektet akkora súlyt arra, hogy a vasúti tervezetek ellen csupán 8 község adott be apellátát. A dolog érdemére egy az, mintha valamennyi község apellált volna. így veszi s igy kell azt venni a kormánynak is. És nem érv, a „közhasznú“ szó sem. Hát melyik vasút nem közhasznú valamely tekintetben ? Hiszen ha a jeru- Z8álemhegyi toronyi-ól vezetne valaki pl. vasutat a várbeli dóra keresztjéhez, még az is közhasznára volna legalább egy rakás épitőmesterembernek. Nem is arról van szó; hanem arról, hogy micsoda rendszer mellett épülnek az eféle vasutak ? Erre mondok egy példát. (Halljuk! Halljuk!) Egyszer fölkeres engem egy fiatal ember Bpesten. Bemutatja magát, hogy ó egy igeu kis fiskálisnak még kisebb ügyvédbojtárja. És azt mondja, hogy „Én nekem tetszik az urnák a neve. Szeretnék az Ön nevével egy vasúti engedélyhez jutni s azt realizálni!“ No ez szép, mondom neki, hát van-e magának ahoz egy pár milliója? Az nincs neki — feleli — még csak 20 krajezárja sincs; hanem azt mondja, hogy igen nagy hajlama van a vasútépítésre. (Nagy derültség.) Én is kikinevettem azt a kis ügyvédbojtárt, pedig aztán kár volt nevetnem! Ennek a szegény gyereknek a vasútépítő hajlama utóbb mégis behozott Bpesten egy 3 emeletes palotát. Hát kérem, ép ilyformán beállít Veszprém- megyébe Tisza László és Yárady Gábor; hogy majd építenek itt egy vasutat. Tisztességes emberek mindketten. De hát a maguk anyagi erejéből sem egy vasúti sint, de egy sin- szöget se képesek beszerezni. Hát vigyáznunk kell a vasútépítésekkel, mert lassankint százezrekre rúg majd a megye adóterhe, esik azért, hogy holmi ügyvédbojtárok 3 emeletes házakat építhessenek. Ha jó és valóban „közhasznú“ egy vicinális vasút; adjon hozzá egy summát a vállalkozó, adjon hozzá minden érdekelt község, amennyit tud, de hogy a gannai vasutért az enyingi ember, a pápaiért a balatonparti község, a dombóváriért a pápaiak fizessék a nagy adót — ezt nem lehet okos dolognak mondani! Ez lelkiismeretlenség s a vármegyére abban rejlik a veszedelem. Hát meg kell nézni, ki épit nekünk vasutat. Ha jön egy vasúti vállalkozó ügynöke s ez kellő garantiát nyújt, avval szóba állhat a megye és a községek. De hát micsoda dolog az, mikor egy megyebek képviselő, azt mondja az ő kerületében, hogy képviselőd vagyok; építek neked vasutat. Azt én nem tudom helyeselni. Legyen a képviselő képviselő ; a tisztviselő tisztviselő és ily minőségben ne törekedjen, saját körében építendő vasutakból busás hasznot huzni. Azt nem lehet megengedni, hogy ily réven milliőkra emelkedjék a megye adóterhe oly rakás vasútra, amennyi az alispáni jelentésben benne vau; hogy aztán egy reggel arra ébredjen a vármegye, hogy van ugyan egy csomó vasútja, de a lakosságnak az utolsó inge sem jogos tulajdona már — azt elviszi törzsrészvény-árában a Grensberger vagy Gregersen. Ha okos, lelkiismeretes rendszert látok érvényesülni a mi vicinális vasutügyeink körül — akkor én is üdvözlöm a mozgalmat s hozzájárulok én is. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.)

Véghely alispán ezután specificálja az egyes vasutakra megszavazott ösz- szegeket.

Matkovich Tivadar emel ezután szót. Mint érdekelt fél szól a dologhoz s Eötvös figyelmeztését, hogy a vasúti svindlerektől tartózkodni kell, ő is osztja. Hanem nem osztja azt a nézetet, hog^T képviselő ne lehessen vasúti engedményes, lia erre jó eszméje van. Azzal nem árt, de használ a közügynek. Aztán meg van a teljes ellen- ! Őrzés már a kormány s a törvényhatóság részéről arra, miszerint a vas- ' útra befolyó pénz el ne kallódjék. Ha j a képviselő szimulál — akkor elité-