Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-05-24 / 22. szám
zpréin, 1890 X. évfolyam 22. szám Szombat, május 24. Veszprém, 1890. május 24. ?n való megerősödés ünne- a keresztény világ. Magasz- a lélek ihletén alapszik; t az Istenember emlékezetét n elcsüggedt Tamás e napon sza lelke nyugodtságát azál- a halhatatlanságban való 3zus eloszlatta. S azóta bízva bben minden éplelkü ember, élet minden pillanatában, ondolatában s a természet arányában — lehében egy- n kezét kell látnia, ki örök- mint öröktől fogva való — n is alkothatott, a és véghetetleu a nagy iég s benne a Föld — s sten képmása, az E m b e r. A anyag változbatik, új alakot a földről az se veszhet el — is öröktől fogva egy. anyag véghetetlen, annak imyival kevésbé pusztulha* Ina oly botor, hogy a lélek ‘ d e t é t kétségbevonui meréS nem bölcs az ó neve, hanem futóbolond. * A mai szent ünnep demonstrálja a lélek Isten-eredetét, halhatatlanságát s igy az örök életben való hit iránti kételyek alaptalanságát. De utal eg3rszersmind arra is, hogy mint egykoron az Istenember hivő apostolai eloszlottak a világ minden tája felé, hogy hirdessék az örök erények Istentanát .........úgy kötelessége min den hivő embernek egvaránt odahatni, hogy a Hitben való megerősödés általánossá legyen a földön. E kötelesség teljesítése pgy örök ideál felé vezet — a világboldogsághoz. Mert meg vagyon írva, hogy „Boldogok a hívók, mert övék a mennyek országa!“ * S valóban a hit maga: a léle'v nyugodalma. A lélek nyugalma, az elégedettség. Aki elégedett — az boldog. Ideális, ihletteljes szép ünnep ez a mai. Csak átérezze az ember. Akkor melegít és fenköltséggel telíti a szivet, Oáz a hitetlenség, a kételyek rideg sivatagában melyen euyhiiletet nyer a Tamáskodó életvándorok szomorú, tikkadt serege. Vajh elérje mind! Hivő szívvel; bizó lélekkel! a roppant arányokban év- a fejlő tudomány össze képes ajszálhoz hasonlóan a földi pagát.........hússal, csonttal, de azért a vér nem kezd el tetem marad — mert az lem lehelhet abba lelket, ok összetudják állítani a fák de ha elültetik, nem ver . . el rohad. itják a bolygók rendszerét in, a központi nappal együtt, inden föltétele a vonzásnak, íek . . . de azért a bolygónem kezdi el mozgását s ;ás helyett tétlen marad n végtelen erejét, a lélek nságát nem utánozhatja sera- beremtése. ba kap — a perpetuum Hetének hajt. Tenyészállat-kiállitás Veszprémben. Veszprém, május 23. A megyei gazdasági egyesület május 30—31-én Veszprémben megtartandó tenyészállat-kiállítása, tekintettel a történt bejelentések számára igen sikeresnek Ígérkezik. A kiállítás a bejelentések nagy száma miatt nem mint jelezve volt a „püspökségi majorban“, hanem a hosszu- utczai „Angyal“ vendéglő helyiségeiben fog megtartatni, miről a kiállítók, úgy a közönség is megfelelő módon értesítve lettek. A kiállítás május hó 30-án reggel 9 órakor nyittatik meg a földmivelési miniszter képviselője által, bezáratik pedig máj. hó 31-én, esetleg junius hó 1-én délután 5 órakor. A kiállitáslátogatás díjmentes. A kiállításra több nevezetességeket várnak Veszprémbe. FÉLISTENEK. y moóri hős emléke. — Irta: Eötvös Károly. iem állítottak neki. Nevét a nemzet Néhány rokon, néhány jóbarát s bajtárs emlékezik meg néha életé- : hamar vége lett s dicsőségéről, í lesz vége soha. . Ez volt a neve. Apja alispánja :m vármegyének. Szelíd kedélyű, óra, jó öreg táblabiró a régi idők- most is látnám a zöld asztal mel- t kiváncsi mosolylyal hallgatja a isát tolvajokról, szegénylegényekről, alokról. ik, szolgabirónak, tisztességes köz- t szánta Béla fiát. De hiába szánta, fiú, mint a hegyi patak, melynek etett csatangolni a Bakony árnyas l patak maga ássa a medrét és a emté meg az életpályáját. Magunk íges emberré nem tudta őt tenni nak szeretete sem. íz éves volt, midőn a függetlenségi kezdettük. Még gyermek volt, még dig kezdett pelyhedezni, még oly ;elt volna játszótársnak fiuk között, tt. ék is volt egész élete. Játék a sors- rei a kard, a harczi ló, az ágyú, a ete valának. Különbséget nem tett iket csak úgy szerette, mint a máíarcz kiütött, a családnak minden i tagja felajánló szolgálatát a hazá- , csatatérnek. Kun Sándor és Kun rfiak valának s szinte restelve gon- hogv Béla, a gyerkőcz is velük Megállta a helyet valamennyi. Bá- d a három, a hősök sorába emelke- . de a gyerkőczéből a hősök Az idősbek most is élnek Az egyik osztja az igazságot a király nevében, a másik szánt, vet, kertészkedik csendes falujában. A gyerkőcze alszik a temetőben. Első nagy csatája a moóri volt. Vonult a magyar sereg visszafelé. Kicsiny is volt, ujoncz is volt, — jött ellene, jött utána Windischgrátz herczeg győzelemhez szokott rettenetes seregével. Utolsó napja volt az esztendőnek. Kegyetlen hideg idő. mintha már az is ellensége lett volna a fegyvertelen, ruhátlan honvéd-hadseregnek. A csata előtti napon Moórott pihenőt tartott a honvéd. Kun Béla már akkor tiszt volt a Württemberg-huszároknál. Egy jó, öreg moóri lakoshoz volt beszállásolva, kinek ajka egy szót sem tudott magyarul csak németül. Valahányszor a jó öreg német és istenfélő felesége ránéztek a fiatal hadnagyra, mindanv- nyiszor kicsordult szemeikből a köny. Hogy ennek ily fiatalon kell meghalnia. Az ellenséges hadsereg jobbszárnya meglepte a honvédsereget. Perczel Mór volt e sereg parancsnoka. Talán jobb lett volna neki csatát nem állani, — de ő megállta azt. A koczka gyorsan eldőlt. A túlnyomó ellenség fegyelmezett csapataival pár óra alatt szétszórta a meglepett honvédeket. Szétszórta és eltiporta. Az ellenségnek egy egész lovasezrede robogott előre, hogy a menekvőket elfogja vagy lekaszabolja. Kun Béláé volt a feladat fedezni a visszavonulást s százötven Würtemberg-huszárral elfogadni a lovassági harezot egy egész vitéz lovasezred ellenében. Egy tizenöt ellen. Élére állott a gyerkőcze a legénységnek és saját lelkét szerette volna a huszárba átönteni. Hiába volt. A huszár nem fogadta el a harezot s összecsapás előtt utolsó emberig megfordító a kantárszárat. — Ide nézzetek hát — kiáltá az ifjú — igy kell meghalni a katonának. Többet aztán nem is szólt. Keserű elszánás- sal neki forditá lovát a rohanó ellenséges lovasság rohanó érezfalának. Az egyik oldalon egyetlen lovag, a másik oldalon két ezer. Mint mikor egy vékony villámA veszprém-enying-dombOYári vasút. Veszprém, 1890. május 23. Mezőföldünk e rendkívül nagy fontosságú uj vasútja iránt mind fokozottabb az érdeklődés nemcsak Veszprém megyében. de Tolnavármegyében is, hol az intelligentia melegen karolta föl ez ügyit. A mi megyénk rtezőföldi érdekeltsége a Veszprém-enying-dombóvári vasút ügyében e hó 18-án Enyingen id. Purgly Sándor elnöklete alatt tartott értekezlete, melyen jelen volt az enyingi és környékbeli birtokosság s az érdekelt községek képviselői. Id. Purgly Sándor elnök az értekezletet megnyitván, tudatja: hogy az értekezletet a Veszprémmegyei gazdasági egyesület megbízásából hívta össze s felhívja az engedményes dr. Matkovich T.vadar orsz. képviselőt, hogy a vasút tervezetét, irányát s illetve módozatait ismertesse a megjelentekkel. Dr. Matkovich Tivadar röviden vázolta az építendő vasút czélját, jelentőségét, s felkérte az értekezletet, hogy az egyöntetű működés biztosítására küldjön ki egy végrehajtó bizottságot. Kiss I. főmérnök, Krisztinkovich Aladár, Wertheim Armin, Bélák István s mások pártoló felszólalásai után az értekezlet megalakította a végrehajtó bizottságot, melynek feladatává tette, a törzsrészvények föltételes jegyeztetésének eszközlését. A bizottságba megválasztattak: Eny ingről: Bélák István, Kenessey Miklós, Krisztinkovich Aladár, Wertheim Armin, Jakab Peter, Draskovics József, Horváth Alajos, Székely Mór, Tóth Kálmán, Lendvay Mihály, Cseh-Kis János, Csizmadia Péter, Szűcs István, Rácz Gyula, Heimann Dávid, Nyiry Gábor, Mihályfy György, Jakab Pál, Bélák Sándor, Gulyás János. Vilonya- és Szent-Istvánról: Tánczos József, Lakat János, Puskás József. Berhidáról: Vida János, Bezerédj Iván, Boronkay Miklós. Kis-Kovácsiból: Halassy János. Küngösről: Kenessey Zoltán, Molnár Antal. Csajághról: Csajághy János, Véghely Sándor, Sziics Dezső, Medgyaszay Vincze. ! Balaton-Főkajárról: Tóth Ed e, I Szalay Lajos, Bocsor István, Hennel Károly, | Keresztessy Lajos. Lepsényből: Nádasdy Ferencz gróf, id. Purgly Sándor, Szabó Ferencz, Szoládi Mihály, Balassa Lajos, Steinberger Rezső. Mezőkomáromból: Vida Antal, Ku- tassy Ferencz, Piringer Gyula, Csöbör I -tván, Hutflesz István. Papke sziböl: Purgly Pál, Baka József, Kovács József. Kenéséről: Nagy Károly, Jónás János, Parragh Gyula, ursy János. Mezőszentgyörgyröl: Fodor Kálmán, Kőrössy Lajos, Eötvös Károly. D é gh r ö 1: Fesztetics Pál gróf, Fesztetich Andor gróf, Schricker Imre, Schricker Sándor, Bodri János, Lamm Armin. Bogárdról: Bélák István, Bélák János, Szőke Károly. Lajos-Komáromból: Bibó Dénes, Wertheim Samu, Wiund Pál, Szarvassy Sámuel, Schmelczer Mátyás, Székely Gusztáv, Hofbauer József. Szilas-Balhás: Kun György, Sallay György, Kovács Pál, Balogh, Gyula, Kenpssey Pongrácz, Deutsch Antal, Bischitz Mór, Pich Gyula. A végrehajtó bizottság elnökévé egyhangúlag id. Purgly Sándor választatott meg, a ki a tisztséget elfogagadván kijelentette, hogy a bizottságot legközelebb összefogja hivni. Krisztinkovich Aladár szólalt fel ezután, s az értekezlet nevében meleg köszönetét mondott Purgly Sándornak azért az önzetlen fáradozásért, a melylyel ezen ügyben, mely reá nézve tisztán csak közérdekű, az elnöki nehéz tisztet elv Halni, s azt a legjobb buzgalommal betölteni szíveskedik. Az értekezlet tagjai zajos éljenzéssel rótták le elismerésüket az elnök iránt, s ezzel az értekezlet véget ért. A vasárnapi munkasziinet. Baross Gábor keresk. miniszter szombaton terjesztette be az országgyűlés elé „az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről“ szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat 8 szakaszt foglal magában és igy hangzik: 1. §. Vasárnapokon a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. Kivételt képez az üzleti helyiségek és berendezések tisztán tartásához és helyreállításához szükséges munka. 2. §. Az ipari munkának szünetelése legkésőbb vasárnapi reggeli 6 órakor kezdődik és megkezdésétől számítandó 24 óráig tart. 3. §. A kereskedelmi miniszter föl- hatalmaztatik, hogy saját hatáskörében rendeleti utón határozza meg azokat az iparnemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen, vagy i a folytonos üzemben tartást a fogyasztó I közönség, vagy a közforgalom igényei, vagy va!amely hadászati, vagy egyéb közérdek föltétlenül megkövetelik, az iparmunka vasárnap is végezhető lesz. E rendelet megállapításánál a belügyi és földmivelési miniszterekkel, Horvát- Slavonországra nézve a horvát-slavon- dalmátországi bánnal egyetértőleg jár el. 4. §. Azoknál az iparnemeknél, melyeknél az ipari munka az előző pont szerint vasárnap is végezhető lesz, köteles az illető iparmű az ily munkánál alkalmazott munkások olyatén fölváltásáró' gondoskodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes, vagy minden két hétben egy fél vasárnapon muukaszünetet élvezzenek. 5. §. A bányászati és kohászati üzemekre, az állami pénzverdére, valamint az állami egyedáruságokra és az azokkal összekötött vállalatokra nézve a kivételesen vasárnapokon is végezhető munka engedélyezése s illetőleg rendeleti utón való szabályozása iránt a jelen törvény 3. és 4. §-aiban foglalt elvek alapján a pénzügyminiszter intézkedik. 6. §. A ki az 1., 2. és 4. §-okban foglalt határozatokat megszegi, kihágást követ el és 10 írttól «300 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. E kihágás a közigazgatási hatóságnak (1880. XXXVII. t. ez. 41. §.,) Horvát-Slavon országokban az ott érvényben levő határozmánvok szerint illetékes hatóságoknak hatáskörébe utaltatik. 7. §. Az 1868. Lili. t. c-. 19. §-ának második bekezdése és kapcsolatban ezzel az 1879. XL. t, ez. 52. §-a rendelkezése továbbra is érvényben marad. A jelen törvény hatálya alá tartozó esetek (6. §.) csakis e törvény határozatai és abban megjelölt hatóságok által birálandók meg és büntetendők. Abban az esetben, ha valamely cselekmény úgy e törvény 6. §-ának, | valamint az 1879. XL. t. ez. 52. §-ának határozatai szerint is büntetendő: az eljárásra ugyancsak a jelen törvény 6. §-ában megjelölt hatóságok az illetékesek. 8. §. A jelen törvény a törvénytárban való megjelenése napjától számítandó két hóra lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi és a sugár neki ront a felhők fekete végtelen tömegének. Csak egyetlen szempillantásig tartott a harcz. Az ellenség parancsnoka ketté hasított fővel lova alá s a gverkőezét száz rohanó lónak vaskörme tiporta le. Vége volt a harcznak. A csatatér fölött a a szilaj, fagyasztó förgeteg lett úrrá. A holtakat és haldoklókat eltakaró a fehér hó és a fe- i kete éjszaka. 1 Mielőtt leszállt volna az est, gróf Scshatf- gotschnak öieg. hű szolgája elment megkeresni urának holttestét. Megtalálta. A holttest mellett feküdt a gyerkőcze lovastul. — E kutya ölte meg az én uramat — szólt a szolga sirva s előrántván pisztolyát, bánatos dühében mellen lövé az ifjú huszárt. Az nem tudott már a lövésről semmit. Mikor a honvédsereg szétszórt maradványai a zároson keresztül menekültek, a jó öreg német, a gyerkőezének a házigazdája, oda állt a kapu mellé várni, vájjon az ő vendége a menekülők közt vau-e ? Már az utolsó honvéd is elment s már az ellenség diadalmas csapatjai száguldoztak előre. Köiiyező szemekkel ment be feleségéhez. — Mondtam asszony, mondtam, azt a gyereket nem látjuk mi többé. Készits tiszta fehér ruhát térítőnek, ha sötét lesz, kimegyek érte, megkeresem és haza hozom, mit mondana az alispán ur, ha ezt meg nem tenném. Az asszony készített tiszta fehér ruhát, térítőnek és készített jó meleg levest, hátha még él, hátha még fel tudná támasztani. Férje kiment a mezőre, megtalálta a halottat s nagy vigyázva haza vitte, bizony látta azt az asszony, hogy itt nem meleg levesre, hanem a halotti lepedőre van szükség, töltették az ifjút az asztalra, leteriték szépen s égő gyertyát állítottak fejéhez. Éjfél tájban benyitott az asszony a szobába, hogy megnézze halottját. Rémülve látta, hogy a halott-sebei vérzenek. Kiáltotta férjét. Észrevették, hogy a fagy miatt behegedt sebek a szobában nyiladoznak. Rögtön orvosért futottak s az orvos kimondó, hogy az ifjú még él. Hirt adtak apjának, ápolták anyai gonddal s elvégre az ifjúság vasereje legyőzé a halált. A golyót kivették a bordák közül. Törött csontok helyre álltak, vágott sebek szépen beforradtak. hanem aztán, mikor úgy négy hónap múlva talpra állott, egész mulatság volt rá nézve. Egyszerre férfiúvá vált. A sok szabályos seb- ; hely az arezon teljesen megfelelt az ólemedett kor férfias vonásainak. Hátha még a fövegét levette fejéről. Tiszta fehér homloka teljesen hasonlított Németország térképéhez abból az időből, a mikor még minden dűlő földje külön fejedelemség volt. Hanem aztán rokonai sem restelték többet, hogy a gyerkőcze is ott állt a katonasorban. Jobb kezébe kardot fogni nem tudott. De ez nem gátolta őt, hogy ezredéhez újra be ne álljon. Május végén már ott küzdött a diadalmas honvédsereg sorai közt. Végig harczolta a függetlenség harczát. Katonai pályája a személyes bátorság hőstetteiből áll. Világosnál neki is le kellett tenni fegyverét. Mint az orosz foglya. Nagyváradra kisértetett. A honvédség tisztjei és az orosz tisztek között bizalmas baráti viszony fejlődött ki. Mintha csak egyenlő mértékben kellett volna az osztrákot gyűlölniük. Iránta különösen szívélyes volt az orosz tisztikar. Csekély, de jellemző körülmény szolgált erre okul. Unalomból, mulatságból, kártyajátékkal foglalkoztak az oroszok és honvédok vegyest. O is a játszók között volt s nyert bomlottul. Egy gazdag orosz fin kezdette elveszteni mindenét. Kun Béla letette az asztalra a kiosztott kártyát. — Nem játszom — úgymond — tovább. — Miért? — rivalt rá a vesztő orosz. — Azért bajtárs — szólt nyugodtan a honvéd — mert te nem értesz a játékhoz. Helyzetünk nem egyenlő. Ha hozzá értő ember áll mögéd s szavát fogadod, úgy játszom veled, egyébként nem. A gazdag orosz gr. megköszönte a tígyel- i met. Az orosz tisztek nagyot nézve szorítottak vele kezet. Köztük azelőtt nem így volt a szokás. Öt is, mint sok bajtársát, besorozták az osztrák hadseregbe. Természetesen közlegénynek, a hogy illett olv fiatal gyerekhez. Veronában állíttatott a honvéd glédába. Ott osztották őket széjjel az egyes ezredekhez, zászlóaljakhoz. Ketten álltak egymás mellett, mikor rájuk került a sor. Két gyermekien. Egy műveletlen, nyers, de szálas törzstiszt intézte hozzájuk a kérdéseket. — Hány éves ön ? — kérdő társától a törzstiszt. — Huszonegy éves — felelt a honvéd. — Minő állásban volt a lázadóknál? — Százados voltam a honvéd hadseregnél a negyvenedik zászlóaljban. — Tacskó! — szólt gőggel a törzstiszt. — Uram, — felelt harsány hangon a hou- védtiszt — első Ferencz József osztrák császár másfél évvel fiatalabb, mint én, jegyezze meg ön. A törzstiszt nem tudott vagy nem mert e viszonzásra megfelelni. Hanem dühében elkékülve fordult a Kunhoz. — Mi az ön neve? — Kun Béla. — Hány éves ? — Húsz. — Mi volt a lázadó seregben? — Százados a Württemberg-huszárezrednél! Nagy szó volt ez akkor igazi osztrák katona előtt Már a huszár is tekintély volt előtte, hát még a Württemberg-huszár, kivált annak kapitánya! A törzstiszt különben is dühös volt már. — Hitvány kölyök! — kiáltá fékezhetlen boszuinduiattal. Kim Béla nem szólt egy szót sem, hanem jobb kezével, melyen az óriás sebek nyomai oly világosak valának, lassan leemelte fövegét homlokáról. A nemes arczról száz kardvágásnak alig behegedt sebhelye fénylett a törzstiszt felé, mint fénylik a glória. A törzstiszt elhalványodott. Katona volt ő is s érzéHiogy katona áll előtte. — Őrnagy ur, — felelt ekkor elfojtott indulattól remegő hangon a honvéd — a moóri csatában egy ezred lovas rohant meg magamat egyedül s a megrohanó lovasság őrnagya, gróf Sehaifgotsch ott fekszik a moóri csatatéren. ÁRCZA.
