Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-09-13 / 38. szám
Veszprém, 1890. X. évfolyam. 38. szám Szombat, szept. 13 VESZPRÉMI FOGGETLQi fllRLAF Megjelen minden szombaton. - A lap ára : gesz évre 6 frt; négyodévre 1 frt 50 kr.; egyes szám á-a 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr., 30 kr., kincstár illeték.—-A hírlap irodája : nPetöfiu-intézet Veszprém (városház-tér. A legújabb ijjedség. Veszprém, szept. 11. A veszprémi kereskedők s üzlettulajdonosok hetek óta kiuos izgalomban vannak amiatt, hogy a „közutakról“ szóló legújabb törvény Veszprémben is hatályba léptettetett. Az erre kiadott hatósági rendelet igy szól szószerint: Hirdetmény. 4588/1890 k. i. Az 1890. évi I. t.-cz. 130. s 131. §-a alapján közzé tétetik: Tilos az utteste'nek és az ahhoz tartozó bármely tartozéknak és területnek magán c-zélokra még ideiglenes elfoglalása is, nevezetesen tilos azokra követ, fát, téglát vagy más anyagokat, gazdasági terményeket, gyártmányokat, áruczikkeket lerakni. Kötelesek ezeknél fogva a gyárak, raktárak, termelő helyek, gazdasági telepek, korcsmák és vendéglők tulajdonosai, illetve bérlői fel- és lerakodó helyekről, továbbá a fuvarok elhelyezésére és az etetésre szükséges területekről, végül az azokhoz a közúti forgalom akadályozása nélkül vezető ki- és bejáró utakról saját költségükön gondoskodni. Ezen határozatok ellen vétők 30 forintig terjedhető «pénzbüntetéssel büntettetnek. A fentebb érintett helyeken a gyárak, raktárak, termelő helyek, gazdasági telepek, vendéglők és korcsmák tulajdonosai illetve bérlői tartoznak saját költségükön intő táblákat felállítani és fenntartani, melyekre kiírandó, hogy az utón etetés, áliongálás és rakodás vagy lerakás tilos, továbbá ezen tilalomnak megtartásáról lehetőleg gondoskodni. Az ezen határozat ellen vétők 10 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Veszprém, 1890. évi augusztus 24-én. Kováts, polgármester. így szól a hatósági rendelet s igy szárazon olvasva, valóban erős támadást tartalmaz, összes üzleti életünk ellen. Csak az a vigasztaló, hogy nem lehet tó'le megijjedni, mert theoriában ugyan igen szép, valójában azonban kivihetetlen absurdum az egész. Tessék például eltiltani, hogy a vasútról jövő árus-kocsik nem állhatnak meg a kereskedések előtt, melyek egyszersmind raktárakat képeznek s akkor összes kereskedőink halomra buknak. Tessék például eltiltani, hogy a koma'-ut melletti utc/a oldalain, az ottani csárda táján nem szabad etetésre megállni, a hetivásárra jött kocsiknak: akkor az ottani vendéglős s az összes kereskedők becsukhatják boltjaikat, mert azon a tájon „etető- helyről“ képtelenség gondoskodni. A Kalvária-hegy ugyan nem tolható el onnan se szép szóval, se meghagyatik- stylusu hosszu-irással. Mit csináljanak például a posta körüli raktárak tulajdonosai, borkereskedők stb., ha ott az úttesten vagy tartozékain nem rakodhatnak 1 Tönkremennének azok is, de az ily házak, kereskedői üzlet s korcsmaépületek is, egyszerre teljes értéküket vesztenék. Szóval tönkre menne itt az egész üzleti világ. Hát csak ne tessék megijjedni s nem szükséges e törvény ellen, a máris tervezett moustre-deputácziót a miniszter elébe zónáztatni. Szükséges és illő dolog csak az, hogy a hatóság tanácsa értesitse szokott módon a kormányt, hogy a törvénykövetelte tiltó rendeletet kiadta ugyan, de kivitele lehetetlen. Aztán sorolja föl e lehetetlenség indokait s punktum. Tessék elhinni, meglesz a dolognak a kivánt foganata. Mert a kormány is hallgat az ok os szóra. E tekintetben jobb — mint a híre. A Balaton jövője. A kormány félhivatalos lapjának, a „Correspondance de Desfh“ fenti czimii nagyérdekii közleményét, mely egy hét óta az összes magyar sajtóban reprodukáltatok s Veszprémmegyére kiváló érdekkel bir: egész terjedelmében im közöljük. A czikk igy hangzik : A nemzet Geniusa immár kiterjeszti szárnyait a magyar kultúra minden irányára. Azok a tündér-szép álomképek, miket a 23 év előtt uj életre ébredt nemzeti lelkesedés festett a hazatiság látnoki szemei elé, hova- hamarább valósággá lesznek. A magyar kultúráiét erős hullám- zata megtestesíti egymásután legszebb institutióinkat; szellemi s gazdasági téren egyaránt. A felvidéken egymásután alakulnak a Kárpát-kultuszt szolgáló egyletek, Erdélyben csodás alkotásokat teremt az Emke, délen ereje teljében duzzad ^Fiume; benn az országban pedig a kulturélet eddig nem ismert arányban fejlődik. A gazdasági s kulturjövőt egyaránt a legközvetlenebbül érinti az ország legszebb tavának, „kincses Balaton“ nak jövője is. A Balaton-kultusz bízvást egyik legszebb, leghazafiasb eszménye ? mai nemzedéknek. Szerencse, hogy jó kezekbe van letéve. Mert azoknak a vezérférfiaknak, kiknek az a nehéz feladat jutott osztályrészül, hogy a nemzetnek ez elhanyagolt kincsét, csiszolt gyémántként mutassák meg teljes pompájában az országnak, világnak, azoknak a lelkesedésén, szorgalmán 8 mi fő: szakértelmén s lelkiismeretén függ az eszmény jövője. Évtizedek mulasztását, századok iet- hargicus közönyét kell paralyzálniok szünetlen agitatióval, munkával, pénzzel, — a sajtó, a törvényhatóságok s a kormány jóakaró támogatásával. Nyolcz-tiz év óta foly ez irányban a fáradhatlan munka a Balaton összes partjain. A lökést erre a Balaton metropolisában, Balaton-Füreden felállított vitorláshajó-gyár alapítása s a szomédos Balaton-Almádibíin alakult fürdőrészvénytársaság adta meg. Pár év alatt azt látjuk, hogy a füredi hajógyár majd 100 hajóval népesítette be a Balatont, Balaton-Almádi pedig egy szegényes szőllőbegyből gyönyörű villateleppé, álékkal-parkokkal díszes s ami fö, szép jövedelmet hajtó balatoni fürdővé fejlődött, melyet éven- kint ezernyi magyar s külföldi fürdővendég látogat immár. A fejlődésnek ez az amerikaias rohamossága egyrészt megdöbbentő, másrészt példaadó lelkesedésü hatással volt a Balaton vidék összes partjaira. Hozzájárult az is, hogy a partok 20 ezer holdnyi világhírű borhegyeit kezdte letarolni a filloxera. A közeledő nyomor azt a jelszót súgta a pusztuló Balaton vidék népe fülébe, hogy: „A szőlleinket megeszi a filloxera, de a TABCZA. Elvitték a kis fiút tengerésznek. Veszprém, szép'. 12. Kiültették a vasútra; a locomotiv elkezdett szuszogni, lihegni s aztán dübörögve ukádta a füstöt, gőzt. Aztán zihálva rohant a vas-szörnyeteg keresztül 3 országon, átal 200 mértföldön . . . . egészen le Fiúméig. Ott állapodott meg másnap éjféltájban. A kis fiú kiszállt a vasas kocsiból, aztán öröm-mámorosán egyenesen neki szaladt a csillogó, susogó tengernek. — Itt a tenger, apus! Nézze, édes mama. Beh óriási . . . csakugyan nincsen vége . . . — Jó, jó, e’des fiam. De híis a szél, menjünk el innen a partról. — No engedje még nézni apus, igazán ! Hisz az lesz most már a hazám . . . Ha tudta volna az a kis fiú, micsoda lázongó érzelmeket dobbantott meg e szavakkal szülei szivében. De némák maradtak az ajkak; a szemek lettek melegebbek, izzók. A föld monoton végzi keringő tánczát- A végzet kéretlen-kelletlen osztja ki szerepeit s az emberek akarva-nemakarva játszák el az élet tragikomédiáját. Kicsike báb, apró kis statiszta még ez a kis fiú azon a színpadon, melyen a végzet lirektoroskodik. Yiszi-bajtja a jövő bűvös isábja; a festett ideálok országa mind az övé s a Remény nemtője vezeti a gyönyörű eszmény-világon át. Lassankint majdan csendesül a lázasan pergő gyermeki vérrobam ; csendesebb lesz a szív s hidegebb az agy. az ideálok elvekké lesznek s a szív tüzes rajongását a csendes szeretet áldó melege váltja fel s megtalálja boldogságát valami csendes kis helyen, valami jó nő oldala mellett. De bol van még az az idő, én jó Istenem ?! Hány száz vihar s ezernyi vész környezi még addig azon a zajló nagy vizen, amelyről azt mondja, hogy ez le»z most már a hazája? . . . Es a tenger vészei után, hány ezer gonosz ember állandja még útját, kiket szelídséggel megfékezni vagy a viszontámadás erejével leütnie keilend?! Mert Grönlandig sem lesz szükség mennie s mégis igazat fog adni mihamar az eszkimónak, hogy „Bizony sokan vagyunk itt S nagyon kevés — a fóka !“ Minden vonása mintha egy-egy eszményt ecsetelne, a szem minden csillanása mintha szive egy-egy dobbanását tükrözné vissza! S amint ott elhaladnának mellette azok az őszbeborult barna arczu öreg tengerészek, akik bizvást jól tudják erről a csodálkozó gyermek-emberről, hogy ez bizonyosan p ajtósuknak készül s jóságos szemmel, mintegy bátorítólag tekintenének reája : elkezd magában számitgatni. „2 év az olasz iskolában, 4 év az akadémián ; 17 éves koromban tengerészapród leszek !* ... De hát aztán ? Azután kezdődik csak az élet s a tengerek vihara. Hanem arra már nem gondolnak a tengerre szárnyaló ifjú lelkek. Se a gyermek, se az ifjú. Az már beun van a programúiban. Arról nem gondolkozik. Epugy, mintabogy tengerész-ember sohse képzelheti el, hogy vízbe fulladhasson. Szerinte az csak szárazföldi patkányoknak dukál. A föld forgása a régi, a sorsé ugyanaz. Apja tengerész volt. A tengerek csodás büvereje apáról a fiúra száll. A fiú követi apját ............ Mo st itt áll a kis fiú is a zajló tengerek partján, miként 20 év előtt az apja s ragyogo- izzó szemekkel tekint át a babok végtelenségén. Micsoda szép az az ihletsugáros, halvány gyermekarcz most! szép! Szebb ez sokkal, mint Budapest! Balatonunkat nem issza ki.“ Hogy t. i. ha a partok földjéből nem tud most majd megélni: kul iválni kell a vizet: fürdőtelepekké kell átalakulniok a parti községeknek. És úgy lön. Legelőször pusztultak el az almádi-i s kenesei. majd az örsi borhegyek, s ime Balaton-Almádi, Kenése, Alsó'örs ma már mind fejlődő fürdői kincses Balatonnak s e három helyen éveukiut 2000 fürdővendég fordul meg, gyógyulást keresve s találva a tízezer forrásos gyógytó hullámaiban. Aztán az történt, hogy a „Balaton- Füredet bíró sz. Benedek-rendet az ég a leghazafiasb szellemű fóapáttal, Va- szary Kolossal áldotta meg. Az kezébe vette a balatoni Metropolis, Füred újjáépítése óriási munkáját, hogy Füred ezután is dominálja a Balatont; vért kapjon a szomszédos kicsi fürdőkből s vezérlő szelleme legyen magának az eszmének, a Balaton-kul- tusznak. Óda küldötte legjobb, legtevékenyebb administratorát, Kovács Abel kormányzót s teljhatalommal ruházta fel. Két év alatt aztán csodás átalakuláson ment át Füred, hogy a napi sajtó nem győzhetné figyelemmel sem kísérni ezt a majd félmilliót felemésztett lázas munkát. Valóságos éden- kertté lett a gyógyfürdő, melyet csodálattal szemlél most a legblazir- tabb tourista is. Pedig Füred még csak a renovatio kezdetén van. A kormányzó javaslatára a rend elhatározta, hogy a tourista- házat s a parti kioszkot jövőre már fel építteti. Ez utóbbi remeke lesz s dísze az egész fürdőnek. Az esplanadon, az uszoda s a kikötőhid között fog felépülni a ro- tunda-szerü svájczi épület, melynek fölfelé kissebbedő 3 verandás etagéi mindannyi kávéház, étkező- s olvasótermei lesznek, középenvaló csiga- lépcsőzettel s minden étageról, minden irányban való nyílt kilátással. Az ily parti kioszk-rotunda, (milyen a világ legszebb fürdőjének, az északamerikai Saratogá-nak is van), esten- den, ha az összes nyitott étage-ok ki- világitvák s bennük a szieztázó fürdő- közönség hullámzik, tündéries, csodás, gyönyörű látványt nyújt, ha nem is képzeljük azt színes lámpionokkal dipedig oly édes-bánatos arczczal nézik, mintha megcsókolni, megsiratni szeretnék egyszerre. A Fiumara partján, a tornyokkal diszes Bachicb-palota erkélyes emeletén Doros z- ' lay Árpád tengerész családja lakik. Azok oly szívesen fogadják azt a kis fiút, mintha édes gyermekük volna. A tengerész neje odaül a zongorához s méla magyar dalokkal andalítja el hallgatóit. Egyszerre ismerős hangok accordjai zen- diilnek meg ujjai alatt s férje dallal kiséri: Tengerész vagyok ! Gondtalanul élem át az éltet, Nem törődve semmivel; Földön ember, a pokolban ördög Nem bánrm. bármit mivel! Engem folyton tenger árja ringat, Mint az anya jó fiát, S őrömül az ég leküldi hozzám Legliüebb őrangyalát ! Oh be szép ez a Fiume! Istenem beh — — S amint hallgatja, kiragyog a kis fiú arcza. —- Édes apus! Hisz ezt a dalt maga csinálta. Hát olyan messze világban is éneklik azt? . . . Még busz év múlva is! . ... El se tellik annak a kis fiúnak a szive attól a fenséges látománytól, melyet az a lázasan fejlő kikötőváros nyújt. Odasimul a busongó anyához, hivja-vonja a Corso egyik szépségétől a másikhoz, mig valahogy csudálatosképen ismét a kikötő tengerpartján vannak s a gyermek röpkejátszi pille módjára repül hajóról hajóra . . . azok a marczonaképii öreg tengerészek A tengerparton vettek búcsút a szülék és a gyermek. Amit a szó ki nem fejezhetett, elmondta sziveik lázas dobogása. Aztán napon-éjen át ismét rohant a gőzös, át az Alpesek ormain, a Balaton partjai mellé. Csendes a szülei lak. Csendesebb, mint eddig, A két piczike csacska nővér is olyan sziftettnek s nem hallgatjuk mellette a rotunda zenéjét sem. A tourista-ház s e parti rotunda Füredet világfürdővé teendi. Segélyére jön a most kiépítendő zalai vasút, a 3 gőzössel alakult „Balatontavi gőz- hajózási részvénytársaság“, melynek lelkes elnöke gróf Esterházy Mihály. Az olcsó és kényelmes közlekedés mindenesetre egyik alapfeltétele e fürdő jövőjének. De gondoskodni kellene itt több kalamitás elhárításáról is. Elvitték a kis fiút tengerésznek. K. T. Idealizmus és affectatio. u Gondoskodni kell több szórakozásról, igy például arról is, hogy a vizi sportot népszerűvé tegyék, mert az, hogy csónakázó társaság 1 — 2 órai csónakázásért 4 — 5 irtot legyen kénytelen fizetni, csakugyan absurdum. Egy matrózzal biró csónakot óránkint 50 krtól 1 írtig Európa legdrágább tengeri fürdőjén lehet bérleni. Ez elegendő ár s mindenkire nézve hozzáférhetővé teszi a vizi sportot. Hivatalnok, kereskedő a mostani árak mellett nem élvezheti e sportot, már pedig Fürednek első sorban csakis a társadalom középosztályára kell s lehet számítania. Létesiteni kell továbbá állandó vigalmi bizottságot, mely gondoskodjék kirándulásokról s egyéb társas mulatságokról, mert köztudomású dolog, hogy a fürdőkről mindenünnen az örökös egyformaság űzi el a vendégeket, nzosat t. i., kik nem betegek, hanem csak üdülés, nyaralás czéljából keresik fel a fürdőket. Variatio delectat, nemcsak, hanem egyedüli talizmánja min den fejlődő fürdőnek. Végül a magas kormányhoz kell egy komoly szót intézni, hogy a Siózsilipet lelkiismeretesebben kezeltesse, mert ha a Sión járó, számra kevés, gabonás hajók tulajdonosai kedvéért még tovább is félméternyi vizet csapolnak le a Sión, akkor a Balatonnak egy év leforgása alatt vége. Most is tele van már a Balaton hinárral, mit az alacsony vízállás okoz. A ,,Kelén“ gőzös pedig csak úgy tud bemenni a Sióba, hogy a derék Masckhe kapitány teljes gőzerővel rohan rá a viztelen iszapra, mialatt a hajó csaknem szétszakad a megerőltetéstől. Máris szárazon állnak az összes parti ; türdőkázak s a parton rothadó iszap j dögleletes mi zmákkal telíti a leveV& ur szótalan most, mintha minden babájuknak egyszerre tört volna ki a nyakuk. Szótalan végzi dolgát mindenik; a nagyanya a konyha körül, az anya a varróasztalnál, az apa az Íróasztal előtt. A kis lánykák is némán rendezgetik babaszobá- jukat. Az- ebéd pár perez alatt ér véget; az uzsonnát kttlön-kíilön eszi mindenik. A vacsorára is kelletlen ülnek össze. Aztán véletlenül találkozik az anya s az apa tekintete. Pillanatig egymásra bámulnak, mint akik sohse látták egymást.. Aztán sírva fakad az asszony, a leánykák s könyet törül az apa is. Szomorú, vigasztalan napirend. Kedve& Irén ! Ke'rdést intéz kegyed hozzám, hogy mi különbség van az eszménykedés és szenvelgés között; az embernél oly nagy hiba-e, ez utóbbiba esni, mint a mennyire helyeselhető az első; vagy egyáltalán szabad-e idealistának lenni? Talán nem is sejtette kegyed, mily keserű eszmét, vetett ez által fel; és éppen ez által itt, a nyilvánosság előtt iparkodom e kérdéseire lehetőleg röviden és érthetőleg — ha ugyan sikerül ez, a nem mindennapi s inkább a száraz bölcsészet körébe vágó kérdések tárgyalásánál — megfelelni. Azt mondta a költő: „álmodozás az élet megrontója!“ De hát van-e, ki ne álmodoznék? lebet-e ideális keblet álmodozás nélkül képzelni? ,50%,
